22.rész Felemelkedés, de zuhanás is

 Haaaaaalllliiiii!!
Annyira imádlak titeket és ezt nem tudom elmondani elégszer, elképesztően meghatottak az előző részben kapott kommentek, remélem kapok még, de nem leszek telhetetlen. Itt a várva várt új rész, tudjátok mi a teendő és nem sokára jelentkezem egy új bloggal bár nem lesz valami hosszú, de imádkozom hogy tetsszen nektek. Addig is jó olvasást.
                   Csók: Mia Harris<3

Mindenki tökéletesen bevette a tanulás sztorimat és nem is jöhetett volna jobban mellé még egy Oscar díj is. Így foghattam az eltűnésem még arra is, hogy éppen a csúcson vagyok, kell egy kis pihi a hajtások között. Az elvonó fenn volt a Washington államban, elmondom hatalmas változás volt a meleg Kaliforniához képest, de én csináltam magamnak ezért tűrni kell mindent. Szuper titkosan kezeltek ott, aminek nagyon is örültem. Nem kell tudnia senkinek mennyire gyenge is vagyok. Élveztem azt az 5 hónapot odafent, mondjuk az időm nagy részét tényleg tanulással töltöttem, de mellette nagy nehezen leszoktam a drogokról. Persze senki nem mondta, hogy még segítséggel is könnyű lesz, az első hónapokban nehezen aludtam, izzadtam, rémálmaim voltak, na meg néha nappal is meglátogattak a szörnyű álmok. Továbbiakban már enyhültek az elvonási tűnetek, végre a szobámból is kijöttem, innentől már minden sima menet volt és néha élveztem is a csendes nyugalmat.

MTV Music Awards díjátadó, az első nagyszabású esemény azután, hogy végre kijöttem az elvonóról. Istenem nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire imádni fogom az engem körülvevő örült rajongókat, de nem tehetek róla hiányoztak, hogy üvöltsenek, sikítsanak és hihetetlen leveleket írjanak nekem. Éppen egy adag fotós fényképezett, mikor valaki gyengéden megérintette a derekamat.

- Készítünk pár közös képet? – súgta egy szexi hang a fülembe, amitől vérem felpezsdült, még így is, hogy hosszú időt töltöttem messze tőle, nagy hatással van rám.

- Persze, milyen alakalomból? – fordultam mosolyogva Harry felé.

- Hogy legyen min csámcsogniuk. – nevettet, elképesztően szexi volt, fekete feszülős nadrág, fekete ing és zakó, haja elegánsan hátrafésülve, ahogy szokta. Annyira szívesen túrnám bele újra az ujjaim- lihegte a tudatalattim. Jézusom, mégis min jár a fejem, persze neki köszönhetem, hogy most már nem vagyok drogos öröm lány, de nem kell azonnal a nyakába vetnem magam.

- Tőlem. – mosolyogtam, majd átkaroltam a derekát és mosolyogtam a kamerák felé, mint az éhes hiénák úgy csaptak le ránk a fotósok és csak kattogtak a gépek.

- Nagyon gyönyörű vagy. – súgta a fülembe Harry.

- Köszönöm, te is jól nézel ki. – integettem is.

- Sokkal jobban, mint vártam egy rehabszökevénytől, kit akarsz elcsábítani ezzel a ruhával? – húzta végig kezét a meztelen hátamon, most tudatosult bennem, lehet hogy nem egy félhosszú ujjú, hátul kivágott, rövid, fekete ruhát kellet volna felvennem. Hátam bizserget ahol megérintette.

- Óóóó, köszike, nem vártam sokat egy szívtipró tini sztártól és amúgy van pár jelöltem. – nevettem, majd elengedtem Harry derekát és tovább indultam. Pár lépés múlva vissza fordultam Harry felé és rákacsintottam, mire ő egy féloldalas mosollyal ajándékozott meg, majd visszafordult a fotósok felé. Éreztem egy dühös tekintetett a tarkómon, megfordultam és azonnal szembetaláltam magam Kendall szinte szikrázó szemeivel, ha ölni tudod volna a pillantásával már halott lennék.

- Mia! – üvöltötték a fotósok, mire én mosolyogtam és pózoltam.

- Jól áll ez a ruha. – lépet mellém Colton Haynes.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá, ahw ez a pasi nem semmi. - Mia, Colton ide! – fotósok megvesztek ma az biztos. Colton átkarolta a derekam és mosolygott, nem is szinte vigyorgott,  a kamerák lelkesen kattogtak. Tudtam miért mosolyog ennyire, hisz pár hónapja véletlenül összekeveredtünk, beszélgetünk és hát meg történ, nem tudtam ellene tenni, mégis most cafkának érzem magam.

- Remélem nem gond, ha együtt fotóznak? – kérdezte szexi mosollyal az arcán, amitől elolvadtam volna, ha nincs egy szúrós furcsa érzés.

- Nem. – nevetettem, miért is lenne gond? Még pár kép, majd elváltak utjaink. Hirtelen elegem lett a szúrós érzéstől a hátamon , gyors lendülettel megfordultam, de nem kellet volna, mert Harry nem éppen boldog arcát pillantottam meg, sőt mintha inkább dühös vagy ideges lett volna. Mellkasom fájdalmasan összeszorult, miért csinálja ezt velem? Miért nem hagy nekem nyugtot? Miért van ott minden gondolatomba vagy álmomba? Miért?

­…

Rehab után ideje volt színt vallani, ki tudja mikor fog kiderülni a titkom és akkor nagyobb port kavar, mint egy atombomba robbanás. Szüleim összehívtak nekem egy sajtótájékoztatót, mondjuk azonnal éltek az emberek a lehetőséggel, ki gondolta volna, hogy ha eltűnők 5 hónapra, ennyire kellek majd utána is az embereknek.

- Hogy alakult a tanulmányod, az elmúlt egy hónapban? –kérdezte az egyik riporter, na igen itt a sors döntő fordulat, anyukám biztatóan szorította meg a kezem az asztal takarásában, apu pedig a hátam simogatta. Szemem sarkából láttam Sindy aggodalmas arcát, hisz ő is tudta mi van velem, nagyon kikészítettem szegényt, nem hitte el, hogy ennyire hülye is tudok lenni.

- Na igen, a tanulmányaim, igazából az elmúlt 5 hónapot egy elvonón töltöttem, aminek célja, hogy fiatalok drogról és az alkoholról való leszokását támogassák. – döbbent, néma csend honolt a terembe. – Kigondolta volna, hogy az angyali Mia Harris ilyen dolgokat rejteget, de néha még a legjobb emberek is átesnek a ló túl oldalára. Velem is megtörtént, de most már maximálisan tiszta vagyok, nem akarok soha többet aggodalmat okozni a szeretteimnek. – még mindig csak bámultak rám a riporterek, de a döbbenetből hatalmas kérdéshullám alakult ki, megpróbáltam mindenre válaszolni. Leginkábba a „Miért?” „Hogyan?” kérdések hangoztak el.

- Mia még egy utolsó kérdésem lenne, mi van közted és…- kérlek, csak Harry nevét ne említsétek. - …Colton Haynessel, Oscar díjátadó utáni partin elég sok időt töltöttetek együtt és sokak szerint együtt is távozatok. – éreztem magamon anyu nem helyeslő pillantását, számíthatok egy alapos fejmosásra „miért nem szabad járni egy idősebb pasival” címen.

- Félreinformálták magukat, köztem és Colton között nincs semmi. – szögeztem le olyan hangsúllyal, hogy a kedves riporter inkább csendben maradt és leült a helyére. Sajtótájékoztató után azonnal érkeztek az értesítések, az emberek megtudták amit nem akartam, hogy problémáim voltak, de legnagyobb megdöbbenésemre nem az a hír fogadott amit vártam.

„ Képen jól látható, hogy Miss. Harris és Mr. Haynes összekarolva, jó hangulatban indulnak el az Oscar díjátadó után szervezet partiról és valahogy mindketten ugyan abban a szállodában kötnek ki aznap estére. Még egyik sztár se vallott semmit a kis találkájukról, de szerintünk igen is alakul valami.”

Istenem, nem hiszem el és pont az a riporter írta akinek itt helyben elmondtam, hogy ne várjon sokat ettől a kapcsolattól, mekkora álszentek az emberek valójában, most itt a bizonyíték rá. Hirtelen megcsörrent a telefonom és egy régen látott név villogott a képernyőn. Emily.

- Szia, annyira rég beszéltünk, mesélj valamit, hiányoztál. – szakadt ki mind a tüdőmből

- Nem bájcsevegni akartam veled. – hangja soha nem hallott keménységgel beszélt hozzám. - Akkor te most lecseréltél minket? – nem értettem miről beszél.

- Mi?

- Hát úgy látom vannak új barátaid odaát a nagy hírességben. – éles gúny hangzott a szövegében.

- Nem, csak éppen te nem vagy hajlandó beszélni velem. – álltam ki magamért.

- Ja persze, menten más a hibás. – na, ne, soha nem beszélt velem így Emily, mégis mi van vele?

- Hé, most azért vagy dühös mert szakítottál Louissal, én nem tehetek róla.

- De nem kellet volna rögtön az ex pasim ex csajával összebarátkoznod. – üvöltött.

- Most meg mi bajod is van igazából? – tudtam más is nyomja a csőrét, de még nem mondta ki.

- Az hogy Colton a pasim. – vér is megfagyott az ereimben és csak bámultam magam elé, tátogtam is, hogy valami szép bocsánatkérést mondjak, de nem ment.

- Mi? – csak ennyire jutotta.

- Jól hallottad, a pasimmal feküdtél össze. – még most se hiszem el, nem lehet én, tényleg egy hatalmas cafka vagyok.

- Emily, nem tudtam. – vallottam be.

- Ja persze, ti hollywoodi csibék mit nem tudtok, kérlek. – istenem, nem is tudom mit mondjak.

- Igazat mondok. – erősködtem.

- Nem hiszek neked Mia Harris. – pedig igazat mondok, miért nem látod.

- De…- próbáltam mondani még valamit, de rám csapta a telefont. Most annyira sírhatnékom van, hogy azt el se tudom mondani, de nem tehetem mindenki előtt, kell egy kis magány.

- Kicsim jól vagy?- lépet mellém anyu, aggodalmas szemi az enyémeket fürkészték.

- Semmi, de sétálok egy picit, majd otthon találkozunk. – legyintettem.

- Biztos jó ez így? – kérdezte és utamat állta a kijárta felé.

- Igen, nincs semmi komolyabb baj, csak kicsit megviselt ez az interjú, ki kell szellőztetnem a fejem. – mosolyogtam csalfán.

- Rendben otthon találkozunk. – puszilt homlokon anyu én pedig sietve kiléptem a meleg Los Angelesi utcára, nem volt nagy forgalom és különben is próbáltam olyan utakon menni ahol kevesebb a lélek. Mégis miért van ellenem minden, hirtelen leszakadt az ég és eleredt az eső, de nem szemerkélt, hanem mintha dézsából öntötték volna. Egyik kereszteződésnél erősen a gondolataimba merültem, így nem láttam a felém száguldó autót, már csak annyit fogtam fel, hogy egy kemény tárgy nagy sebességgel nekem csapódik és a világ megszűnt létezni körülöttem. Lehet valaki ennyire peches mint én?