Változás

HALIKA!
Van egy kis változás a 2.részbe, ha figyelmesen olvasol, akkor érdemes vissza kukkantani!
                            Puszika: Mia*-*

15.rész Happy birthday

Hatékonyságom határtalan, így már ma tudom hozni a következő részt. Csak annyi kérdésem lenne még hozzátok, hogy ha tetszik, kérem a kommenteket!!

              Legyen szép napotok: Mia*-*

A forgatás elkezdődött, minden egyes nap reggeltől hajnalig folynak a jelenetek. Szerintem legalább annyira fáradt vagyok egy- egy nap után, mintha lefutottam volna a maratonit. Most éppen az a jelnetet vesszük, amiben meghalok, de majd feléledek, csak vámpírként. Nagy vonalakban elmesélve a „Vámpír történet” egy vámpírvadász lányról szól, aki furcsa nagybátyával él együtt, egyik nap találkozik három vámpírral név szerint Vanessa, Raulf (Chace játssza) és Ethan (Lucas játssza). A lány összebarátkozik velük, majd a csaj Vanessa átváltoztatja vámpírrá és otthagyja a fiúkra. Mikor a lány feléled vámpírként, kiderül, hogy igazából a szülei is vámpírok, ráadásul a neki hatalmas ereje van, csak rá kell jönnie hogyan használja. A lány nagyon hasonlít az anyára,  akibe szerelmes volt mindkét fiú. Megy a kiképzés, hogy a lány ne támadjon meg minden embert, mikor majd vissza megy közéjük. Egymásba szeretnek Ethannel, vagyis kiderül, hogy a srác már sokkal régebb óta oda van a lányért. Hirtelen vámpírvadász támadásban meghal a csaj legjobb barátnője, de valami csoda folytán mégis visszajön az élők közé, mire meg tudjuk, hogy a lány valami halhatatlan féle. Ethan és a vámpír lány kapcsolata elmélyül és megjelenik a fő gonosz nő, aki régen a csaj anyának volt a legjobb barátnője, de most már inkább utálja. Elutaznak hárman Velencébe, ahol Ethant elrabolják, a lány talál valamilyen könyvet, ahol olyan vámpírok életét jegyzik fel akik hasonlók mint ő. Megtudja miért is lett gonosz az anya régi barátnője. Végül a csajt is elrabolják, megkínozzák, majd valakik megmentik, mire találkozik a szüleivel és kiderül, hogy Raulf igazából gonosz. Megy a szervezkedés, mire találkoznak a gonosznővel, akinek odaadják a lány nagybátyát és megtudjuk, hogy a nő régen halálosan szerelmes volt a férfiba, csak eddig az hitték egymásról, hogy halottak. Na de itt jön a csavar, mert igazából nem a nő volt a fő gonosz, hanem Raulf, aki végezni akar a lánnyal, mert miatta és az apja miatt hagyta el őt a csaj anya. Ethan nem tudja megmenteni mert valami vérkötelék köti Raulfhoz, így minden parancsát követnie kell, de ő nem teszi. Lány és Raulf harcolnak, majd a kis csaj nyer, de a fickó megöli Ethant, mire bevonul valami vámpír sereg és elfogják a gonoszt. Megy a szerelmei szenvedés, majd megjelenik az épp és egészséges Ethan. Jön a gyönyörű happy end. Kicsit hasonlít a most népszerű romantikus, nyálas vámpír filmekhez, de ebbe kicsivel több durva jelenet van, mindenféle értelemben, ja és a könyv verziót egy 16 éves csaj írta, valami elképesztő dolog. Én játszom a főszereplő lányt és remélem a közönségnek tetszeni fog az alakításom, mert szívem lelkem beleadom és a többiek szerint elég jól csinálom.

                                               *                      *                      *

Eljött a Január végre és a születésnapom, hivatalosan 18 éves lettem, más országokban ilyenkor már nagykorúnak számítok, de itt Amerikában még nem. Persze a mai nap is dolgozunk, mert sürget minket a határidő, de nem bánom, nagyon bejön nekem ez a színész szakma, már hozzászoktam a fáradtsághoz.

- Mia, smink!- ordít rám Elli, mikor a szememet kezdem dörzsölgetni, nem vagyok még hozzá szokva a sminkhez, általában elkenem, mert nem vigyázok rá eléggé.

- Bocsi. – mondtam és ránéztem a kezemre egy kiló festék volt rákenődve, lustán bevánszorogtam Ellihez és helyet foglaltam a tükör előtt. Tekintettem megakadt egy csokor vörös rózsán, talán Elli kapta a férjétől, ahogy emlékszem mostanában van a házassági évfordulójuk.

- Szívem, hányszor mondjam el, hogy a kezed tartsd távol a szemedtől. – korholt meg kedvesen Elli.

- Rendben értetem. Elli kitől kaptad a virágcsokrot? – kérdeztem fejemmel a virágok felé intve.

- Ó, nem én kaptam. – mosolygott rám sejtelmesen, mire felálltam és alaposan végig mértem a csokrot. Rózsák mesések voltak, soha nem kaptam a ballagásomon kívül virágot, levelek között megbújt egy aranyos, kis fehér boríték.

„ Boldog születésnapot, szerelmem! Ha vége a forgatásnak ígérem rendesen, kettesben megünnepeljük. Harry” Úgy éreztem mindjárt elsírom magam, de Elli figyelmeztetett, hogy még egyszer nem hajlandó megcsinálni, így türtőztetnem kellet magam. Nagyon, nagyon szeretem Harryt,csodálatos gesztus volt tőle, szerintem ez az eddigi legjobb szülinapi ajándékom még akkor is ha csak egy csokor virág.

- Ejha, micsoda virágok. – vizsgálta Lucas a csokrot. Ő és Chace már egyre jobban kijönnek egymással, találtak egy fantasztikus közös hobbit, engem szívatni. Kaptam tőlük nem egy reggeli hideg vödröt, pukipárnát, de ugyan úgy visszakapták tőlem és Sandrától, ő a filmben a barátnőmet játssza. Kedves csaj, meg vicces, de nem leszünk öri barik, mert ellenfélnek tart, mint régen a fiúk egymást.

- A Fiúdtól kaptad? – kérdezte Chace, aki valamit rejtegetett a háta mögött.

- Igen. – vigyorogtam.

- Ááá, Chace ezzel nem versenghetünk. – eset kétségbe Lucas, mire én kérdőn néztem rájuk, majd Chace átnyújtott egy szép ezüst csomagot.

- Boldog szülinapot! – mondta.

- Boldog szülinapot, törpe! – azóta hív így mióta tudatosult benne hogy sokkal kisebb vagyok mezitláb, mint ő. Kinyitottam a csomagot, fiúk feszülten figyelték minden reakciómat, csomagban egy könyv volt, Vámpír történet folytatása, ami még meg sem jelent, kinyitottam az első lapot és egy szép, hosszú kézzel írott szöveggel találtam szembe magam. Kelly az író írta nekem, elmondta mennyire örül, hogy én lettem a főhősnő és nagyon boldog szülinapot kíván és az első kiadott példányt tartom a kezemben a folytatásból.

- Jézusom, nagyon köszönöm. - ugortam a fiúk nyakába.

- Ezek szerint tetszik neki. – nevetett Lucas.

- Persze, hogy tetszik. - böktem meg. – Köszönöm, hogy gondoltatok rám . – öleltem meg őket.

- Nyugi nem csak mi. – sejtelmes mosoly jelent meg az arcukon, majd megfogták a kezem és kihúztak a sminkes kocsiból.

- Meglepetés! – hangzott fel egy tömeg hangja, mindenki ott volt a stábból és egy tortát tartottak a kezükben.

- Mindenkinek köszönöm. – ámuldoztam, majd sorba megöletem őket és tortáztunk egy nagyot. Kellet egy kis szünet, miután végeztünk láthatóan mindenki frissebb volt és újult erővel vágtunk bele a filmbe, már csak 2 hét és végre vég a forgatásnak, utána már csak a vágások vannak hátra. Egyik nap hirtelen felismeréssel vágott belém, hogy hamarosan Harry szülinapja is eljön és még fogalmam sincs mit veszek neki. Újra Ellinél ültem és éppen kezelésbe vett, mellettem Sandra, neki a haját csinálták, ma a végzős bál jelentett forgatjuk, maikor is kiderül, hogy Ethan mégsem halott és jön a happy end.

- Elli, neked hogy kérték meg a kezed anno? – kérdeztem meglepetést okozva, mire a sminkes lánynak magasba szökött a szemöldöke és Sandra is élénkebben kezdet figyelni.

- Csak nem meg kérték a kezded? – kérdezte vissza.

- Nem, ilyenről szó sincs, csak kíváncsi vagyok. – zártam le a témát.

- Hát éppen a barátainkkal voltunk nyaralni és én lent voltam a kertbe, mire hirtelen egy papír repülő szállt mellém egy bokorba, megnéztem és hatalmas betűkkel oda volt írva „Hozzám jössz?” és egy kis masnin ott volt egy mesés jegygyűrű, a férjem pedig az erkélyről mosolygott és integetett. – mesélt elkalandozva Elli.

- Pasidnak kell valami ajándék? – kérdezte nyersen Sandra.

- Igen mondhatjuk. – válaszoltam elpirulva.

- Vegyél valami közöset, ami ha távol vagytok egymásra emlékeztek, vagy egy közös emlékre. – mosolygott Elli, nem is mondott hülyeséget. Este forgatás után, még fáradtan az interneten kutattam valami jó kis ajándék után, de az elején nem jártam sikerrel, majd egy hirdető oldalon, találtam egy lányt aki ékszereket készít fémből és éppen egy papírrepülő nyakláncot árul párban, bár ez nem az én emlékem, de megragadta a fantáziámat. Azonnal írtam a lánynak, hogy nekem kellenek a láncok, mire ő lelkesen írta, hogy örül neki, mert már egy ideje szeretné valakinek odaadni, ezek után megkértem a menedzserem, hogy vigye el valahova ahol bele lehet gravíroztatni a neveket és voilá kész is az ajándék, már csak mikor, na meg hogyan adom oda neki.

                                                        *                      *                      *

Film rekordidő alatt elkészül és indultak a vágóhoz, hogy tökéletesítsék. Sajnos csak Harry szülinapja után lett vége a forgatásnak, persze direkt nem köszöntöttem fel, mert meglepetésként fogom meglátogatni őt, ebben a pillanatban New Yorkban vannak, tudtam meg Louistól, aki elmesélte Harry mennyire begőzölt azon, hogy nem hívtam és most már inkább depis, így siessek.

Első New Yorki repülőre felültem és már mentem is, folyamatosan kaptam az infókat hogy hol vannak, már a többi fiú is teljesen izgalomban volt, hogy Harry mit szól majd ha meglát. Leszálltam a gépről, reggel 8 felé érkeztem, még lefürödni sem volt időm, azonnal indultam az ottani stadionba, informátoraim azt súgták olyan fél tíz felé a fiúk ott próbálnak. Louis segítségével könnyen bejutottam, majd felmentem a színpadra és a teremre sötétség borult, itt vártam meg míg idehozzák Harryt valami hülye indokkal. Szívem hangosan dobogott a mellkasomban, remélem Harry nem lesz nagyon dühös, hogy nem hívta fel aznap és tetszeni fog neki az ajándék. Hallottam, hogy jönnek a fiúk elég hangosak voltak, majd kinyílt az ajtó, persze sötét volt így nem láthattak engem.

- Srácok, minek is kellet ide jönnöm, most épp nem a zenekar fog próbálni, ne zavarjuk őket. – panaszkodott Harry, hangja sokkal szomorkásabb volt, szívem megfájdult, hogy tehetem ezt vele, de állj, most mindent jóváteszek.

- Nyugi Harry azt mondták a fiúk, hogy akarnak valami újat mutatni ezért vagyunk itt. – nyugata Louis, majd leültek közvetlen a színpad elé.

- Jól van fiúk, ti jöttök. – mondta izgatottan az ír srác és ez volt a jelem, kisétáltam a színpad elé, még mindig ne láttak, majd a fények felvillantak és Harry halál meglepet arcával találtam szembe magam, mellette a fiúk csak elégedetten mosolyogtak.

- Na mi lesz fel sem jössz hozzám. – tettem csípőre a kezem, mintha meg lett volna babonázva úgy lépkedett és közben le nem vette rólam a szemét, felmászott a színpadra és megállt előttem. – Boldog szülinapot, remélem még nem késtem. – mosolyogtam, kezei közé fogta az arcomat.

- El se hiszem, annyira hiányoztál. – csókolt meg, valami elképesztően csinálta, nem is fogtam fel mennyire hiányzott nekem is ő, csak mikor ajka az enyémhez ért. Fiúk hangos taps viharban törtek ki. – ti tudtátok, hogy itt lesz? – kérdezte Harry derekamat átkarolva.

- Persze, jól csináltuk nem? – kérdezte Zayn, mire vigyorogva bólintottam.

- Szerintem hagyjuk magukra Öket. – indult kifelé Liam, örültem mikor megtudtam hogy újra együtt van Sohfival, mert ez a jelenet most nem volt neki szar, remélem.

- Harry majd fedezünk a próbán, legyetek most együtt inkább. – kacsintott Louis, mire én kicsit elpirultam. Felkészültem, hogy most tényleg megtesszük, de még egy kicsit félek, hisz én soha nem csináltam, Harry sokkal tapasztaltabb, mint én, mi lesz ha csalódást okozok neki.

- Hol az ajándékom?- kérdezte Harry mikor a fiúk elfordultak.

- Hát itt. – mutattam végig magamon, megragadta a derekam és újra csókra hívta az ajkam.

- Akkor most már folytathatjuk amit akkor elkezdtünk. – súgta a számba.

- Itt? – kérdeztem a színpadra mutatva.

- Hát…- perverz mosolyt küldött felém. – Majd legközelebb, most inkább egy ágyban tudlak elképzelni alattam vonagolva. – közvetlen a fülembe suttogott, majd megharapta,mire halkan nyögtem.

                                               *                      *                      *

Pár perc alatt a hotelben is voltunk, külön mentünk be, hogy ne legyen feltűnő és én még egy szobát is kivettem, majd gyors zuhany után, már Harry szobája felé tartottam, de fél úton megálltam. Biztos vagyok én ebben, szeretem Harryt azt akarom, hogy ő tegye meg először, de nem akarom, hogy emiatt csalódjon bennem. Mia Harris még is mi van veled, csak egy hülye kis szűz vívódik ezen, te most már nem leszel az, ezért indulj és tedd meg. Bekopogtam Harry szobájába, mire vigyorogva kinyitotta az ajtót és azonnal berántott, de nem csinált velem még semmit.

- Mire ez a vigyor? – kérdeztem, miközben bevezetett a hálóba és leültetett az ágyra.

- Mia. – kezdte és mélyen a szemembe nézet, ujjait összefonta az enyéimmel. – Nem kell megtenned ha nem akarod, tudok vár nem kell kényszeríteni magad. – mondta, szeméből áradt a komolyság és minden szava igazát mutatta.

- Harry, szeretlek és ezért veled akarom megtenni. – hajoltam le hozzá egy pusziért.

- Akkor gyengéd leszek. – mosolygott és lassan hátradöntött az ágyon, szenvedélyesen csókolóztunk, kezem a hajába túrt, ezzel közebb vonva magamhoz. Ő az oldalamat simogatta és ajkamról a nyakamra tévedt

- Harry…- ziháltam megint, de befogta a szám az ajkával.

- Nyugi nem hagyok nyomokat, csak olyan helyen ahol én látom. – mosolygott kajánul. Levette rólam a pólómat, majd a sajátját és a térdeit a csípőm mellé helyezte, melleimet, hasamat csókolgatta, míg én az izmos hátát, karját simogattam és a nyakát hintettem be csókokkal. Egy hirtelen mozdulattal megszabadított a nadrágtól, mire én is elkezdtem bíbelődni az övével, de minduntan elterelte a figyelmem azzal, hogy a melleimet masszírozta, ezzel zihálásra késztetve engem. Voltam azért annyira elszánt, hogy végül sikeresen eltávolítottam a nadrágját, bokszere fájdalmasan feszült ott lent. Felhúzta a térdeim, majd behelyezkedett a lábaim közé és édesen csókolgatta a belső combom, nyöszörögtem, majd visszasiklott hozzám és újra smároltunk, de csípője megállás nélkül nekem dörzsölőzött azon a ponton.

- Aaa. – megragadtam Harry vállát és erősen belevájtam körmömet.

- Annyira szép vagy. – súgta a fülembe Harry, lehelete csiklandozta a bőröm. Ügyes mozdulattal levette rólam az összes fehér neműt és így kényeztettet, már-már az őrületbe kergetve engem, csak nyögtem és a fejemet rángattam ide-oda kegyeleméért könyörögve.

- Szerintem nagyon is készen állsz. – húzta végig egyik ujját a nedves nyílásomon. Ezek után, hogy mi történt azt a fantáziátokra bízom, de elmondhatok annyit, hogy a hetedig mennyországban éreztem magam.

                                                          *                      *                      *

Kádban ültünk, meleg habfürdő vett körül minket, hátam Harry kemény mellkasának támasztottam, izmaim kellemesen zsibbadtak.

- Hogy érzed magad?- kérdezte, ujjai gyengéd köröket írtak le a tenyerembe.

- Meglepően jól. - kuncogtam és összekulcsolt ujjainkat figyeltem.

- Hogy érted, hogy meglepően?- fordította maga felé a fejem az államnál fogva.

- Hát azt hittem jobban fog fájni, de egyáltalán nem így lett - megpusziltam a száját. - köszönöm. - mosolyogtam.

- Örülök, hogy ennyire tetszet. - nevetett rekedten szexi hangon.

- Hoztam ám még neked valamit. – mondtam sejtelmesen. – Ide hozom. – álltam fel, de azonnal vissza is huppantam, anya szült meztelen vagyok, gondoltam végig.

- Mi baj, szerelmem? – kérdezte magához húzva Harry.

- Se…Semmi. – dadogtam, arcom égett.

- Csak nem? – harapta meg a tarkóm. – Láttalak már meztelenül, kb. 10 perccel ezelőtt. – nevettet.

- Tudom. – álltam fel, ő meg hírtelen rá csapot a fenekemre.

- Na, ide nekem azt az ajándékot. – szállt ő is ki, megfogott egy puha, bolyhos törölközött és megszárította a testem, mindketten belebújtunk egy-egy köntösbe, én pedig elmenetem a csomagért. Harry leült a kanapéra és bekapcsolta a TV-t, mögé lopakodtam és ügyesen rá csatoltam a nyakláncot hátulról.

- Mi ez?- kérdezte a medált vizsgálva.

- Ajándék, nekem is van, nézd. – mutattam a párját.

- Szép. – megfordította tárgyat és ott virított a nevem cirka betűkkel. – Aranyos. – mosolygott, majd felém fordult és a kanapé támláján keresztül az ölébe húzott.

- Remélem tetszik. – simítottam a fülem mögé a hajam zavaromba, mire elkapta azt a kezem és puha csókot lehelt a tenyerembe.

- Nagyon is. – nevettet, feladta rám az én medálom és ott ültünk egymásba gabalyodva, ugyan azzal a papírrepülős nyaklánccal a nyakunkba. Hirtelen megkordúlt a gyomrom, mire hangosan felnevetett.

- Gyere még jó, hogy van itt egy kisebb konyharész, csinálok neked valamit. – felkapott, mint egy hercegnőtt, majd átmentünk egy nagyon icipici konyhába.

- Te tényleg főzni fogsz? – kérdeztem miközben leültetett a konyhapultra.

- Persze, ez egy szülinapi ajándék tőlem neked. – csókolt meg, majd összeszedte a hozzá valókat.

- Segíthetek? – kérdeztem.

- Nem, te szépen csak ott ülsz és mindent rám hagysz. – vigyorgott, végignéztem, ahogy tésztát főz és valami francia szószt csinált hozzá, majd mikor az egész a tűzön volt, felém nyújtott egy kanál kóstolót.

- Mond „áááá”! – finoman megkóstoltam amit felém nyújtott és meglepetésemre isteni volt.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól tudsz főzni. – nyitottam újabb falatért a szám.

- Sok meglepetést tartok még a tarsolyomba. – csókolt meg inkább a falat helyett, majd elzárta a tűzet és a lábam közé lépett, újra összetapadtunk, de sokkal szenvedélyesebben, végül itt a konyhában újra egymásé lettünk.

- Ilyen jó, még soha nem volt a főzés, gyakrabban ismételjünk. – puszilta meg az arcom, majd egy tányérral adott a tésztából, újra a pulton ültem, arcom kipirult volt.

- Lehet róla szó. – kezdtem neki az ételnek, de néhány perc alatt el is tűnt. Miközben újabb tányért elpusztítottam a fiúk is megérkeztek, kíváncsian néztek végig rajtunk.

- Akkor megtettétek. – vonta le a következtetést vigyorogva Louis.

- Meg. – mondta egyszerűen rá a választ Harry. Fiúk perverz mosolyogat küldtek felém, majd ki-ki a dolgára ment, mi Harryvel elmosogattunk, hirtelen megszólat a telefonom, menedzserem volt.

- Igen tessék? – vettem fel.

- Mia, azonnal beszélnünk kell fontos, ide tudsz jönni az irodába? – hangja ideges volt ami egyáltalán nem tetszet.

14.rész Új karrier

Sziasztok!
Olvassátok a kövi részt, remélem tetszeni fog nektek és ha lehet ajándékozatok meg pár kommenttel.
                              Puszika: Mia<3

Elkezdődött a színészi pályám, találkozók, interjúk, próbák istentelen mennyiségben. Mindennap elképesztően fáradtan mentem a hotelszobáimba és azonnal ágyba csapódtam, gyakran még arra sem vettem a fáradságot, hogy legalább valamennyi ruhát levegyek magamról, csak így simán bealudtam. Harryt azóta nem láttam, hogy Zaynnel leléptek még tőlem, csak mobilon tudtunk beszélni, fiúknak egy Pepsi reklámot kell leforgatniuk, még a koncertek előtt. Hiányzik, hogy alváskor mellettem legyen és szorosan öleljen magához, mintha attól félne, hogy ha nem fog elégé eltűnök. Mostanság egyedül kellek és ez annyira elszomorít, hogy az már egy kicsit beteges. Van, hogy annyira hiányzik, hogy az egész napra elrontja a hangulatom. Rosszkedvem ellen általában, színész társaim próbálnak tenni valamit, ők Chace Crawford és Lucas Till, a két hollywoodi szépfiú. Első találkozásunk nem ment valami hű, de fényesen, mert a két srác azonnal egymást kezdték szapulni és leginkább az ellenfelet látták a másikban, mint munkatársat. Abban a pillanatban én voltam a megmentő, ordítottam velük, hogy ez így nem járja, legyenek barátok, ah csak egy picit is. Nem akarom őket többet veszekedni látni. Jelenleg Párizsban tartózkodunk egy interjú erejéig, innen pár nap múlva irány Amerika, ahol végre elkezdjük a forgatást.

 - Elég fáradtnak tűnsz. – szólelt meg mellettem Chace a reggeliző asztalnál, mint mindig ő már korán reggel tökéletesen nézet ki.

- Ne is mond, akár állva el tudnék aludni. – belekortyoltam a meleg kávémba.

- Majd hozzászoksz. – szorította meg biztatóan Chace a kezemet.

Chace Crawford

- Jó reggel. – jött ki a szobájából Lucas egy szál bokszerben, kócos hajjal. Ő Chace-vel tökéletes ellentétek voltak. Ennek ellenére és pár csípős megjegyzésnek nem volt komolyabb bajuk egymással most már. Leült az asztalhoz és azonnal termelni kezdte a kaját.

- Legalább egy picit viselkedhetnél az asztalnál. – szidta meg Chace Lucast.

- Te meg leszállhatnál egy kicsit a magas lóról és lazíthatnál is. – mondta a teli szájú srác, majd felállta, áthajolta az asztalon és egy laza mozdulattal összeborzolta Chace tökéletesen belőtt haját.

- Srácok, inkább arra koncentráljatok, hogy rendesen egyetek és legyen energiátok, ne egymással. –vágtam hozzájuk a mondanivalóm és felálltam az asztaltól, zsebemben ebben a pillanatban rezegni kezdett a telefon.

- Telefon. – szólt Lucas, mire villámgyorsasággal kaptam ki a zsebemből a telefont, kijelzőn megjelenő képtől a szám hatalmas mosolyra húzódott.

- Szia. – vettem fel.

- Nagyon vidámnak tűnsz szépségem. – Harry rekedt hangja csendült fel a vonal másik oldalán, meleg hullámot indítva szét az egész testemen.

- Persze, hisz hallhatom a hangod. – indultam befelé a szobámba, nem kellenek fültanuk a beszélgetésünknek, hisz a nagyvilágnak fogalma sincs a kapcsolatunkról. Mindenki úgy tudja Harry szingli, engem meg leginkább nem is ismernek, vagy csak annyira hogy kiknek vagyok a gyereke.

- Hiányzol. –búgta szexin.

- Te is nekem. – fájdalom nyilallt a mellkasomban, annyira hozzá szoktam Harry jelenlétéhez,  hogy ez az egy hét külön, megviselt.

- Látni akarlak. – folytatta ugyanolyan hangon, bőröm libabőrös lett tőle.

- Ne kísérts. – nevettem fanyaron.

- Hol vagytok most? – kérdezte.

Lucas Till

- Párizs, látnod kellene ezt a várost, mese szép. – tuti, hogy járt már itt, de nem lehetek benne biztos és ide az ember vissza szeretne még jönni az életében.

- Hé, én is ott vagyok. – kiáltotta a mobilba kitörő lelkesedéssel.

- Tényleg? – pattantam fel álló helyzetbe.

- Aha, lesz egy kis szabadidőd, mi lenne ha találkoznánk?

- A világ legjobb ötlete. – nevettem. – Jelenleg nem csinálok semmit és nincs tervem továbbra sem. – kinyitottam a bőröndöm valami csinos ruha után kutatva, figyelmem megakadt egy szép nyári ruhán, bár az idő kicsit sem volt nyári, egy fekete nejlonharisnyával megoldottam.

- Mesés, találkozó az toronynál. – hajamat kibontottam és az ujjaimmal kezdtem kifésülni.

- Rendben 10 perc múlva ott. – fejeztük be röviden és indultam is kifelé.

- Hova ilyen csinosan? – kérdezte Lucas, aki egy farmert próbált magára rángatni.

- Randira.

- Csak nem a hős szerelmes fiú, akivel állandóan telefonálsz és mindig elbújsz valami sarokba. – nevettet Lucas. Kicsit túlságosan is rejtegetem a kapcsoltunkat, de még nem akarom, hogy a világ is tudja, addig akarom kiélvezni a kettesben töltött időt ameddig lehet.

- Érezd jól magad. – igazította meg az egyik tincsem Chace, majd rájuk mosolyogva kiszáguldtam a szobából. Elmondhatatlanul boldognak éreztem magam, végre találkozhatok vele, valószínűleg nem tudom meg állni majd, hogy ne ugorjak a nyakába, de edzet fiú. Lifek felé vettem az irányt de egy kanyarnál figyelmetlenül nekimentem valakinek, arcom mellkasán csattant.

- Bocsánat. – dörzsöltem az arcom.

- Mia? – ismerős rekedt hang szól hozzám.

- Harry? – kaptam a tekintem az idegenre és tényleg, ott állt teljes életnagyságban előttem, olyan meglepett arccal, mint én.

- Jézusom! – ölelt magához, majd kétszer megfordult velem a tengelye körül, addig én szorosan fontam a kezem a nyaka köré. –El se hiszem, hogy tényleg itt vagy. – súgta a fülembe.

- Nekem mondod, annyira örülök. – helyezkedtem egyre csak közelebb hozzá, hogy még a levegőt is eltűntesem magunk közül.

- Biztos el akarsz menni a hotelből? – kérdezte Harry, egyik szemöldökét a magasba emelve.

- Lenne más terved? – kérdeztem fülig érő mosollyal.

- Lenne. – mosolygott huncuton, megragadta a kezem és elindulta folyosó másik vége felé. Ő lakosztályuk eggyel nagyobb volt mint a miénk, de érthető mert többen is voltak, a fiúk mind a nappaliban a TV előtt ültek, mikor megláttak csak mosolyogtak, Harry még köszönni sem hagyott időt, rendíthetetlenül egy szoba felé húzott. Beérve a szobába, villámgyorsasággal csukta be az ajtót, majd Harry a legközelebbi falhoz lökött és azonnal falni kezdtük egymást. Harry ajka a számról a nyakamra tévedt, szenvedélyesen szívta, harapta.

- Harry…kérdlek ne hagy nyomot. – ziháltam, közben pedig erőteljesebben megszorítottam a vállát, jelezve, hogy álljon le.

- Hoppsz! –kuncogott, ujjait az érzékeny bőrömön húzta végig.

- Szóval már késő. – sóhajtottam, kinyír a rendező.

- Igen. – nevetett, szemeimbe nézet. – Bocs. – puszilta meg a szám.

- Bosszú. –jelentettem ki nevetve, majd helycserés támadással a falhoz szegeztem, ajkaimat  a nyakára tapasztottam és erősen megharaptam, majd megszívtam. Nyomot hagytam bőrén, elégedetten vizsgáltam művem.

- Meddig vizslatod még a nyomot? – szemei erdő zöld helyet most feketébe borultak és vágy gomolygott bennük.

- Talán addig,  amíg bele nem örülsz. – vigyorogtam.

- Nyugi édes, az csak pár perc és bekövetkezik, akkor pedig neked véged. – megragadta a derekam és visszacserélte a helyeket, kezei a fenekem alá csúsztatta, lábaimat a csípője köré csavartam, ezzel közelebb húzva magamhoz. – Na akkor most már a határaimon vagyok. – ennyi mondott és ajka lecsapott az enyémre, keze lecsúszott a szoknyám alá, ujjai kis köröket rajzoltak a külső combomon, érintése szinte égetett. Megragadtam a pólója alját és most már ügyesebben rángattam el róla a ruhadarabot. Arcomhoz emeltem az anyagot és mélyen belélegeztem Harry férfias illatát, közben tekintetünk összeforrt, majd egy laza mozdulattal eldobtam és kezeimet a nyaka közé csavartam, ajkaink azonnal egymásra találtak, csípőmet előre hátra kezdtem ringatni Harryt izgatva odalent.

- Jézusom, megőrjítesz. – motyogta az ajkamba.

- Ne beszélj. – parancsoltam rá, ujjim a hajába túrtak, mire ő is ezt tette és egyúttal erősen hátra húzta a fejem, felfedve nyakamat. Ajkai az érzékeny bőrt kényeztették, ő is elkezdte hozzám dörzsölni magát, mire torkomból egy halk, de intenzív nyögés tört fel.

- Szóval élvezed. – búgta, keze felvándorolt a ruha alatt a melltartómig. A szoba ajtaja hirtelen hatalmas csattanással kinyílt és négy fiú este be rajta. Megdöbbenten bámultak minket, de mi is őket. Elsőnek Harry eszmélt fel a meglepett állapotból, kihúzta a kezét a ruhám alól, majd visszatett a lábamra.

- Akkor mi most lépünk. – állt fel Zayn, minden fiú kerülte a tekintettem és mintha el is pirultak volna, persze az én arcom is hasonló színekben játszhatott.

- Bocs miattuk. – fordult felém Harry mikor a fiúk már a csukott ajtó másik oldalán voltak, keze a derekamra siklott és magához húzott. – Na hol is hagytuk abba? – mosolyogott kacéran.

- Nem is tudom.  –simítottam végig a kezem izmos meztelen mellkasán. –Talán te éppen meg akartál szabadítani valamitől én pedig…- át karoltam a nyakát, mire hirtelen újra kinyílt az ajtó és Niall jelent meg.

- Bocsi a zavarásért, de nekünk mennünk kell. – zavartan figyelte a lábát.

- Jézusom. – túrt bele a hajába Harry és sóhajtott. – Inkább veled maradok, majd elintézik a fiúk nélkülem. – vont magához.

- Harry, a banda nem banda, ha az egyik tag hiányzik. – mondtam komolyan, de az arcomon mosoly volt. – Menj el és tedd meg a tiszteletkört, én úgy is itt leszek, mert mint mondtam nincs programom, ezt majd este befejezzük. – pusziltam meg az arcát, de ő inkább másra vágyott és egy mély csókra hívta ajkam.

- Khm…- jelent meg Louis az ír fiú mellet. Harry vonakodva, de elvált tőlem, összeszedte a pólóját, majd kikísért az ajtóig, ott még kaptam egy édes csókot.

- Akkor este. – ígérte meg.

- Rendben. – mondtam, majd visszamenetem a szobámba. Már az ajtóban álltam és ki akartam  nyitni, de megelőztek és Lucas állt előttem.

- Óóó, éppen téged indultam megkeresni, mert hamarabb indulunk Amerikába mint számítottuk. – ragadt meg a kezem és behúzott a szobába.

- Mi? – rántottam meg a kezét, hogy megálljon.

- Stúdió hívott, hogy hamarabb megkezdjük a forgatást, mert a kellékek megérkeztek, ja és az emberek már teljesen megörülnek a film megjelenéséért. – magyarázta Lucas és újra  a szobám felé húzott.

- De nekem ma este még programom van. - talán majd utánuk megyek ha végeztünk Harryvel.

- Sajnálom kedves, de még ma ott kell lennünk. – jött utánunk Chace a szobába.

- De…- ellenkeztem, mire megértő pillantásokat küldtek felém, de közben fejüket ingatták. Esélyem se volt, arra hogy bármilyen formában még maradásra bírjam a stábot, így hatalmas csalódottsággal pakoltam a cuccom a bőröndbe. Megpróbáltam felhívni Harryt, de nem volt kapcsolható, így csak egy SMS-t küldtem.

„Nagyon sajnálom, de találkánk ma stornozva van, mert a stúdió döntése, hogy a film népszerűsége miatt, hamarabb el kell kezdenünk a forgatást, még ma elindulunk. Szeretlek és szeretném mihamarabb befejezni amit el kezdtünk.”

Menedzser vett fel minket a hotelnél a többi színésszel együtt, velük is jobban vagyok, bár az egyik csaj nem igazán kedvel, szerinte csak a szüleim miatt kaptam meg a szerepet. Lehet igaza van, de megmutatom az egész világnak nekem van tehetségem is, nem csak családi hátterem és pénzem. Persze szerepeltem már gyereksorozatokban és reklámokban, de eddig ez lesz a legnagyobb dobásom, ha az embereknek tetszeni fog a film. A reptéren hatalmas paparadzi tömeg fogadott minket, kicsit megijedtem, még el sem kezdtük a filmet, de már ekkora felhajtás van körülöttünk.

- Nyugi, nem esznek embert. – nevettet rajtam Lucas, próbálta feloldani a feszültséget. – Mi itt vagyunk és ha kell nyugodttan támaszkodj ránk, most csak annyi a titok, hogy ne állj meg a repülőig. – bólintottam, majd elindultam a fiúk után, mosolyogtam minden felé. Ekkora felhajtás nem volt körülöttem olyan 1 éves korom óta, kamera vakui elvakítottak, ahogy megállás nélkül csak villogtak és villogtak, Lucas megragadta a kezemet, majd kedvesen vezetni kezdte a repülőig. Csak akkor mertem fellélegezni, mikor már a gépen ültünk, persze a fiúk kinevettek, de nem zavart, felszállat a gép és én végig aludtam az egész utat.

                                               *                      *                      *

Miután megérkeztünk L.A-be ugyanez a procedúra lejátszódott, de már felkészültebben, magabiztosabban mutatkoztam a fotósok előtt és Lucasnak sem kellet pesztrálnia. Másnap egy reggeli showban kellet szerepelnünk. Mindenki kedvesen viselkedet velük, de mikor a műsorvezető nő elé kerültünk, úgy éreztem a nő mindenkép ki akar szedni valami szaftos új pletykát belőlünk.

- Ezek szerint nagyon várjátok már a forgatást?- kérdezte egy 30 perces beszélgetés után.

- Persze, bár még kezdő vagyok, de nagyon lelkes és izgatott. – mosolyogtam.

- Ááá, igen. Mia mit gondolsz a téged érintő rossz pletykákról, mi szerint csak a pénzed miatt vagy benne a filmbe? – közösségi oldalakon sokszor írják a rossz akaróim, hogy nem is kellene szerepelnem, meg hogy sokkal jobb színészek is vannak a világon, de ezeket a dolgokat megpróbálom elereszteni a fülem mellet, szeretnék bizonyítani.

- Nem igazán veszem magamra, hisz az emberek még nem is látták mit tudok, lehet nagyon meg fognak lepődni és akkor majd nagyot koppannak. – mondtam egyszerűen.

- Akkor várhatjuk, hogy tele leszel meglepetéssel? – kérdezet vissza.

- Persze.                                                                                

- Értem, akkor lenne még egy utolsó kérdésem, manapság felreppent egy fénykép a neten, amin Lucas és te Mia kézen fogva mentek el a paparadzik mellet, szóval van valami köztetek? – MI???? Lucas csak segített, miért kell egyből így kombinálni a dolgokat.

- Ki ne szeretné Miát. – mosolygott rám Lucas, de az én szemem nem mosolygott, inkább csak annyit üzent neki „ha valami hülyeséget mondasz, kinyírlak”. – De nincs köztem és Mia között semmi. – zárta rövidre.

- Mia? – fordult felém a nő, hogy én is elmondjam az én verzióm a képről.

- Bevallom, nagyon berezeltem mikor megláttam azt a rengettek fotóst és Lucas próbált segíteni, hogy ne látsszak egy hatalmas idiótának. – mindenki meglepetten nézet rám, ááá szóval ilyet nem éppen közlünk a világgal.

- Vááuu, Mia ez igazán meglepett. – mondta a nő. – Soha nem hallottam még sztárt bevallani, hogy berezel a fotósoktól. – nő mosolya változáson ment keresztül, mikor ezt kimondtam, mintha sokkal, de sokkal természetesebb lett volna.

- Úgy gondolom ez az életem része és ha kíváncsi rá valaki akkor szívesen elmondom, még ha világról is van szó. – mosolyogtam én is eggyel nyugodtabban.

- Hát ennek örülök, akkor mára ennyi fért műsorunkba. – elmondta a sablon szöveget és a kamerák leálltak és a műsor befejeződött. Felálltunk a kanapéról, mire a nő odajött hozzám és szorosan megölelt, de vissza öleltem.

- Te egy igazán kedves lány vagy Mia, remélem sikeres leszel és még találkozunk. - köszönt el, furcsálkodva néztem utána.

- Szereztél még egy rajongót. – mondta mosolyogva Chace. Hollywood nem is olyan szörnyű hely mint azt gyerekkoromban gondoltam. Visszamentünk a hotelbe, azonnal lefürödtem és bevettetem maga az ágyba, magamhoz vettem a laptopom. Közösségi oldalakon, találtam pár kiírást a mai műsorról.

„ Mia Harris annyira aranyos.”

„ Imádom őt, mennyire közvetlen.”

„ Hülyék azok az emberek akik nem hisznek benne.”

„ Úgy érzem eggyel közelebb kerültem hozzá, ezzel az interjúval.”

Szívem melegség öntötte el ahogy olvasgattam őket, kedvesek és imádom őket, hirtelen megrezzent a mobilon, jelezve SMS-t kaptam.

„ Láttam az interjút, tud, hogy soha nem hittem annak a képnek, bár meglepett, de éreztem, hogy semmi komoly nincs mögötte. Ááá minek is írtam ezt le neked, most kínosan érzem magam, pedig nem vagyok olyan féltékeny típus, csak egy kicsit. Hülyeségeket beszélek össze vissza. Imádtalak a TV-ben, nagyon csinos voltál. Szeretlek Harry!”

Mosolyogtam, mint a vadalma erre az üzenetre, majd újra és újra elolvastam. Egy idő után lefeküdtem aludni, mert az idő eltolódás és a reggeli korán kelés betett nekem és hulla fáradtnak érzem magam.

13.rész Vadmacska

Sziasztok!

Elég késve jött a rész, bocsi, igazából síelni voltam, ami nagyon is király volt, csak az internet ilyekor elég drága és így hanyagolnom kellet az itteni életem, de most már itt vagyok munkára készen. Remélem mindenkinek tetszik eddigi történet, ígérem ennél már csak izgalmasabb és izgalmasabb lesz, még én is izgulok mi lesz minden következő részben pedig magam írom a sztorit:D Addig is sok kommit kérek, mert nagyon felvidítanak a véleményetek még a rosszak is, de ilyet még nem kaptam, hálásan köszönöm az eddigi íróknak.

                 Imádattal: Mia Harris^^

- Mit szeretnél tudni? – kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon egy mással szemben.

- Mesélj magadról, a családodról. – mondta halkan.

- Hát igazából elég zűrős gyerekkorom volt, nem olyan átlagos mint másnak, de apu szerint ezért vagyok különleges. – nevettem halkan. – Már a megszületésem is macerás volt, anyu éppen Budapesten tartózkodott egy kiállításon mint díszvendég, mikor elfolyt a  magzatvize és megindult a vajúdás. Apukám ebben a pillanatban New Yourk-ban volt, mikor meghallotta a híreket, fejvesztve rohant hozzánk és még szerencsére ott tudott lenni a születésemkor. Utána anyum 3 évig kihagyta a munkáját és velem foglakozott, de nem bírta sokáig és az ő bevallása szerint félt, hogy ha nem megy vissza kiöregszik a szakmából. Így egy évet a nagyszüleimmel éltem Firenzében, de mikor 4 éves lettem, hiányolni kezdtem anyut és aput. Apukám akkor még a híres zenész pályafutását vívta, anyu pedig modellkedett, szerintem életem legjobb évei voltak azok, amikor vagy egy rock banda színfalai mögött babáztam, vagy éppen modellfotózásokon rohangáltam, mint egy örült. – Harry mély rekedtes hangon felnevettet.

- Valahogy nagyon vicces, ahogy egy kicsi lány a nagy és izzadt rockerek között babázik. – meglöktem, de csak játékosan, mire fájdalmat színlelet.

- Hé, én voltam a legkeményebb kislány akkoriban az biztos. – mosolyogtam.

- Ezek után mi volt? – kérdezte Harry, szeméből csak úgy sugárzott a kíváncsiság.

- Hát elkezdtem iskolába járni, ne tud meg mekkora felhajtás volt miatta. Első napomon ott voltak apu banda tagjai és anyu pár modellbarátnője is, most is kint van szerintem az a kép faterem íróasztalán, ami az nap készült. Szép ruhás 6 éves és körülötte rockerek és szupermodellek. Képzelheted mekkora …- gyereksikoly hasított végig a házon, majd lábdobogás és a szoba ajtaja lassan kinyílt. Angyalarcú, szőke kis lány nézet be szégyenlősen, majd mikor meglátta Harryt hatalmas mosoly jelent meg az arcán.

- Harry! – selypítette.

- Lux!- ült fel Harry mellőlem és megragadta a kislányt, majd az ölébe húzta. Lux aranyosan körbefonta kezét Harry nyaka körül és úgy ölelte. – Kislány hiányoztál. Ő itt Mia. – mutatott rám a fiú, miután elengedte a kislány. Hatalmas szemei alaposan végigmértek, majd fészkelődni kezdet Harry ölében és néhány perc múlva már az én karjaimba mászott át.

- Szia. – mosolygott, majd engem is szorosan megölelt, annyira imádnivaló volt, nem lehet neki ellenállni én is megöleltem.

- Szia. – mosolyogtam Harryre, számmal az „aranyos” szót tátogtam, mire ő csak bólogatott.

- Szereted a pónikat? – kérdezte tőlem Lux.

- Persze. – feleltem, mire megfogta a kezemet és lecsúszott az ágy szélén magával húzva a kezemet, ezzel jelezve, hogy kövesem. Lemásztam az ágyról és mentem utána a nappaliba, ahol megálltunk egy lila fodros táska mellet.

- Ezek szerint megtalált titeket, pedig próbáltuk visszafogni, nehogy valami nem neki való látványra nyisson be. – mosolygott sunyin Gemma. – De meglátta Harry cipőjét és megvadult. – nevettet a lány.

- Semmi baj. – mondtam, majd leültem a nappali padlójára Luxszal, aki egyesével bemutatta a póniit.

- Nagyon sok pónid van Lux. – vettem el tőle egy felém nyújtott lovacskát.

- Ezt Harrytől kaptam. – mutatott a kezemben lévő játékra.

- Szerintem nem ez volt. – ült közénk Harry is, kijelentésére a kislány idegesen kapta fel a fejét.

- De.- jelentette ki egyszerűen.

- Nem. – incselkedet vele Harry.

- De. –vágott durcás angyali arcot Lux.

- Biztos vagyok benne hogy nem. – a kislány felállt és dobbantott egyet a lábával.

- De!- majd megfogta a kezem, tekintetét az enyémbe mélyesztette várta, én is mondjak valamit.

- Harry szerintem Luxnak igaza van. – mondtam egyszerűen, mire a fiú elkapta másik kezem és egy kicsit maga felé húzott, csak annyira, hogy ajkaink egy pillanatra összeérjenek. Lux halkan felsikított és szégyenlősen az arca elé rakta a kezét, de közben nevetett is.

- Legalább ne a gyerek előtt. – szólt ránk Gemma a konyhaajtóból, de ő is csak mosolyogott.

- Harry. – súgtam elhallóan.

- Na, most már az én oldalamon állsz? – kérdezte kacér mosollyal az arcán.

- Nem. – nevettem. -  Luxszal mi együtt vagyunk. - jelentettem ki határozottan.

- Így van. – mondta a kis lány, másfél órás töménytelen pónis játék után, úgy tűnt Lux elfáradt, mert hatalmasakat ásított.

- Ideje aludni hercegnő. – vette kézbe Harry és elindult vele a szobájába, de a kis lány mocorgott a kezében és rám mutatott.

- Mija. – mondta álmosan a nevem, mire odamentem, megsimogattam a fejét és már hárman mentünk a szoba felé. Harry gyengéden lefektette a kis lányt és befeküdt mellé, én sem vártam semmire betelepedtem a Lux másik oldalárra.

- Köszönöm. – súgta Harry.

- Mit? – kérdeztem ugyanilyen hangerővel.

- Hogy eljöttél velem. – kuncogott.

- Miért ne tettem volna és különben is nagyon imádom a családod. – mosolyogtam, Harry átnyúlt hozzám és megfogta a kezem, ujjaink összefonódtak. Pár percig még néztünk egymás szemébe, majd engem elnyomott az álom.

                                               *                      *                      *

Reggel Lux mocorgására keltem, szemeimet lassan nyitottam csak ki és azonnal Harry meleg mosolyát pillantottam meg.

- Jó reggelt. – köszöntem mosolyogva.

- Jó reggelt szépségem. – reggeli hangja rekedtes és szexi volt egyszerre. – Nagyon elbűvölő vagy mikor alszol. – érintette meg szeretetteljesen arcom Harry.

-  Köszi. – pirultam el.

- Gyerekeke ideje felkelni, kész a reggeli. – hangzott fel Anne hangja a folyosóról.

- Lux baba, ébresztő. – puszilta meg Harry a kislány homlokát, mire ő mocorgott, kicsit és álmosan felnézet ránk.

- Éhes vagyok. – jelentette ki, majd az ölembe mászott és egy hatalmas cuppanós puszit kaptam az arcomra. Annyira aranyos, hogy az már veszélyes, karomba vettem és elindultunk a konyha felé, útközben a nappaliban egy idegen házaspár mosolyogott ránk, gondolom lehet ők Lux szülei.

- Olyanok vagytok, mint egy filmbe illő, tökéletes kis friss család. – nevettet fel a nő. Végig néztem magunkon, nagyon is igaza volt, bár Harry inkább volt szexi „bocs most keltem az ágyból” fél isten, mint apuka, haja kócos volt, bő pólót és boxert viselet. Ezek után bemutatkozási rituálé kezdődött, jól gondoltam, ők tényleg Lux szülei és jöttek, hogy hazavigyék. Persze a kislány tiltakozni kezdet, de mikor megígértem neki, hogy ha jó lesz hamar találkozunk még, így is könnyes szemekkel búcsúzott.

- Elképesztő mennyire megkedvelt téged egy nap alatt. – ölelte át a derekam Harry majd egy puha csókra vonta ajkam, de ebből inkább szenvedélyes nyelvcsata alakult ki.

- Khm…ezt inkább intézzétek egy kisebb helyiségben, ha lehet. - nevetett Robin a konyha ajtóból figyelve minket. A reggelit gyorsan elfogyasztottuk, közben Robin motyogó szidalmait hallgattuk, miközben a napi lapot olvasta. Én csak mosolyogtam a bögrémbe, mennyire normális itt minden. Bár a normális fogalma mindenki számára más, nekem ez a pillanat azért ilyen mert mióta az eszemet tudom, nem volt részem hasonlóban. Apukám reggel mellettem ül és a tőzsde állása miatt szitkozódik. Ehelyett csak annyit kaptam eddig, hogy kedves, de mégis idegen emberekkel reggeliztem vagy egyedül. Hagyjuk a depis gyerekkort, koncentráljunk a jelenre. Kajálás után egyenesen Harry szobájába startoltunk összepakolni, mert az élet nem áll meg és az énekes pacsirtának jelenése van. Épp a táskámat csipzároztam be és élvezettel konstatáltam mennyire jól is tudok pakolni, hogy egy hátizsákban simán elfértem, mikor Harry kezei hátulról siklottak a derekamra. Szembefordultam vele, majd kezeimet végigcsúsztattam az izmos karján és a vállán megpihentettem.

- Nem volt alkalmunk semmit kettesben csinálni, pedig úgy megnéztelek volna, ahogy a gyerekkori ágyamban szexin vonaglasz. – súgta a fülembe, miközben keze a derekamról a fenekemre vándorolt.

- Meghiszem én azt. – nevettem, de hangom kicsivel idegesebbre sikerült mint általában,

kezeimet a nyaka köré tekertem és csókba vontam ajkainkat. Sikerült addig tolnia, hogy hátra feküdjek az ágyon. Ajkai felfedezőútra indultak a nyakam felé, az érzékeny bőrt vette célba, csókolta, harapta , nyalta, nekem pedig nagyon is tetszett amit csinált.

- Harry látogatód van! – üvöltött Anne.

- Fene, megyek megnézem ki az. – mosolygott, de szemei elsötétültek és vad vágy sugárzott belőlük.

- De siess. – súgtam, majd hirtelen felindulásból ajkába haraptam, mire ő halk férfias nyögést hallatott.

- Ahogy óhajtod. – időnk sem volt szétválni az ajtó pillanatok alatt kivágódott és egy igazi amerikai plázacica csaj állt meglepetten bámulva minket.

- Nem lehet. – sipítozott irritálóan magas hangon.

- Liz? – emelkedet fel Harry, szemei a kétszeresére dagadtak mikor meglátta a csajt.

- Te megcsalsz Harry? – kérdezte vonyítva, amitől nekem felállt a szőr  a hátamon. – Mégis ki ez a liba? – mutatott rám a keleténél hosszabb és rusnyább manikűrözött körmeivel.

- Liz, ő a barátnőm Mia. – húzott fel a fekvő helyzetemből ülőbe.

- Barátnő? Tájékoztatnálak, hogy én vagyok a barátnőd, de mivel annyira cuki vagy megbocsátom, hogy megcsaltál, most már kidobhatod a játékodat, megjöttem. –hívogatóan széttárta karjait Harry felé, én döbbeneten bámultam a csajra, ez normális?

- Te meg miről beszélsz? – kérdeztem lefagyva.

- Nem hallottad kislány arra van a kijárta. – bökött fejével az ajtó felé, Harryre pillantottam aki bocsánatkérően nézet rám.

- Liz, már vagy 3 éve szakítottunk, lépj túl. – mászott le az ágyról Harry, majd engem is le segített és a lány elé álltunk.

- Szóval ezt a mezei egeret választod helyettem, normális vagy? – nevettet fennhangon a lány.

- Ő nem egy mezei egér, sokkal inkább egy gyönyörű hercegkisasszony. – puszilta meg a homokom, majd átkarolta a derekam és szorosan magához ölelt. – Most kérlek, menj el. – Harry csupa komolyság volt.

- Mackóm. – de a csaj továbbra sem fogta fel, hogy ő most egy nagyon nem kívánatos személy. Harryhez tipeget és végig simította kezét a fiú mellkasán, engem nagyon is figyelmen kívül hagyva.

- Liz ugye? – kérdeztem, tetettet kedvességgel. – Kérlek vedd le a mancsod a pasimról, vagy a szép manikűrözött ujjaid fogják bánni. – mosolyogtam, csaj halálsápadtan nézet rám, Harry pedig láthatóan jól mulatott a mi kis cicaharcunkon.

- Neked itt nincs szavad, ribi. – köpte oda a szavakat Liz nekem.

- Én ribi, akkor te mi vagy csúnyaság? – választ már nem kaptam, vagyis de, csak nem olyan formában ahogy én azt vártam. Keze lendült felém és egy hatalmas csattanással csapódott az arcomnak, ha érzéseim nem csanak ez tuti meglátszik majd holnap.

- Hogy mered? – Harry tekintette szinte lángolt a dühtől, majd ő is lendítette kezét Liz felé, tényleg meg teszi?

- Harry, nem ér annyit. – állítottam meg mielőtt a helyzet rosszabbodna, a fiú megmerevedett, maga is elégé meglepődött reakcióján, esetlenül leengedte kezét.

- Utállak! – ordított rám Liz, majd egy hajcsapásos fordulattal kisétált a szobából, remélem az éltemből is, nem szeretnék még egyszer találkozni vele.

- Jézusom, te tényleg jártál vele? – lélegeztem fel.

- Ja, néha én is meglepődöm milyen ízlésem volt régen. – mondta elkínzott hangon, majd egymásra néztünk és nevetés bukott ki belőlünk.

- Áú! – értem véletlenül a pofon nyomhoz, ami most elkezdet rendesen hasogatni.

- Gyere hadd nézzelek. – fordított maga felé, tekintete borús lett.

- Harry ne néz így, megijesztesz. – ragadtam meg a kezét.

- Annyira nem vészes, csak néhány karcolást is beszereztél. – nevetett fel halkan, amitől én is megnyugodtam.

- De kedves lány. - ültem az ágyra, arcom bal oldala fájdalmasan lüktettet.

- Mi lenne ha lekezelnénk az arcod,  vagy csak megelőznénk, hogy feldagadjon. - megragadta a kezem, felrángatott az ágyról és elvitt a konyhába. Leültem az asztalhoz, Harry addig káromkodva kereset valami hideget a hűtőben.

- Szent ég veled meg mi történt?- állt meg a konyhaajtóban Robin és meglepetten nézte az arcom.

- Liz műve. - bökte ki Harry.

- Találkoztam egy bombázó kezével. - nevettem, de fájdalmasan szisszentem.

- Tessék. - nyújtott felém egy zacskózott csirkemellet.

- Csomagold valami anyagba inkább, mert így nagyon hideg lesz. - nyújtott felém egy törlőkendőt Robin, mibe beleraktam a hideg húst.

- Köszi. - mosolyogtam és lassan, óvatosan az arcomhoz érintettem. Fájt, de pár másodperc múlva sokkal jobban éreztem magam.

- Jobban vagy?- guggolt elém Harry aggodalmas arccal.

- Aha, csak ne lepődj meg, ha egy puffadt arcú lány mellet kelsz reggel. - megpuszilta a kézfejem.

- Nekem akkor is nagyon fogsz tetszeni. - simogatta a combom.

- Sokkal keményebbnek kellene lenned azzal a csajjal. – böktem meg Harry karját, miközben ő az arcomat vizsgálta.

- Még pedig hogy? – kérdezte vissza, de valami azt súgta egyáltalán nem figyelt rám.

- Például „Takarodj a házamból, már nem szeretlek”. – válaszoltam semlegesen, mire Harry csak nevettet.

- Ilyennek ismersz? – érintette meg az épp arcom.

- Nem. – mosolyogtam rá és megpusziltam az arcát.

                                                     *              *                *

Túléltem a hétvégét egy vadmacska támadás híján, megvagyok. Imádom Harry családját és legnagyobb megnyugvásomra ők is szerettek engem. Hétfőn felhívott a rendező, hogy elmondja a fontosabb tudnivalókat a filmmel kapcsolatban és jövő héten találkoznom kell a stábbal, majd utána való héten indul a forgatás. Miközben beszéltünk többször is elmondta nekem mennyire örül hogy elvállaltam, nem is mondom mennyire növelte az önbizalmam.

- Mikor indulsz?- feküdt az ölembe Harry, nálam voltunk és relaxáltunk a kanapén. Mindkettőnknek rengeteg dolgunk volt az elmúlt napokban, Harry folyamatosan próbált a következő európai koncertsorozatukra, amivel majd a nyáron esedékes turnéjukat népszerűsíti, de szerintem ennek semmi értelme nincs, mert a jegyek pár perc alatt elkeltek. Én meg a sulit intéztem, hogy magántanulóvá legyek és a lakásomat is rá kell valakire bíznom. Sajnos senki nem volt elég készséges. Végül Laurára és Enilyre esett a választásom,  akik lelkesek voltak, túlzottan is, de biztos hogy nem vigyáznak rá megfelelően, mert bulit fognak tartani, maximálisan érzem.

- Majd vasárnap, addig a tied vagyok. - hajoltam le hozzá egy csókért.

- Hogy el tudnék képzelni veled egy forró szenvedélyes hétvégét csak mi ketten. - simogatta meg az arcom, már sokkal jobb állapotban van, csak a halvány karcolások látszanak.

- Jól hangzik. - kezem a haját simogattam, selymes göndör tincsei kellemesen cirógatták bőröm.

- Alig várom, hogy láthassalak széles vásznon. - megfogta a szabad kezem és ujjait az enyémbe fonta, majd szerelmes puszit hintett rá.

- Én annyira nem, mert minden hibám látszani fog. - ráztam meg a fejem.

- Az én szerelmemen nincs egy hiba sem. - felemelte hozzám a fejét és megcsókolt.

- Aranyos vagy. – incselkedtem, mert tudom hogy nem szereti ha így hívom

- Jó, igazad van, tényleg aranyos vagyok valamilyen mértékben, de te is tudod, hogy menő és szexi vagyok nagyobb mértékben. - szexi mosoly jelent meg az arcán.

- Aha, biztos. - feleltem unalmat tettetve.

- Most szórakozol velem?- húzta össze a szemét.

- Igen. - nevettem, majd kimásztam az öleléséből és felé hajolva megcsókoltam, majd egy kicsit beleharaptam az ajkába.

- Komolyan szórakozol?!- felpattant és elkezdett kergetni a lakásban. Pár perc intenzív kergetőzés után, karjai bilincsként fonódtak derekam köré, ajka a nyakamra tapadt és megharapta a gyenge bőröm.

- Héé. – kapálóztam, hogy szabaduljak a szorításából, de nem nagy sikerrel.

- Maradj nyugton, mert most meg leszel büntetve. - kuncogott hamiskásan, megfordított az ölelésében, így szembe kerültem huncut féloldalas mosolyával, ami azonnal el csábított bármilyen bűnre. Hátam a falnak ütközött, kezem felsiklott az izmos karján, onnan széles vállaira, majd átkaroltam a nyakát. Bámultuk egymást, egyikünk se mozdult, csak álltunk, hirtelen mozdulattal ajkunk találkozott és átalakult szenvedélyes csókcsatába. Faltuk egymást, egyszerűen nem tudtam betelni vele, kezem letévedt a pólója alá, ujjaim izmos hasát simogatták. Ő sem teketóriázott sokáig, derekamról a fenekemre vándorolt és erősen bele markolt, belőlem egy halk nyögés szakadt fel, leginkább engem meglepve, Harry pedig csak belemosolygott az ajkamba. Megmarkoltam a póló alját és rángatva szedtem le róla, vagyis csak akartam, mert elégé bénáztam, de Harry volt olyan készséges hogy segített és a ruhadarab a szoba másik végébe landolt. Összefolyt a nyál a számban mikor megláttam Harry hasát, tudom volt már szerencsém hozzá, de most valahogy mégis más volt, sokkal forróbb volt a helyzet körülöttünk.

- Harry itt vagy?- dörömbölt valaki az ajtón, majd meg sem várva a választ bejött a lakásba, legnagyobb szerencsékre egy kis folyosón voltunk, ami a hálószoba és a fürdő felé vezetett, hála égnek itt nem vett minket észre azonnal a tolakodó vendégem. Harry hátrált tőlem, én megigazítottam magam, majd egyszerre léptünk vissza a nappaliba.

- Zayn, mit keresel itt?- kérdeztem, mikor megláttam a hirtelen érkezet helyes vendégem..

- Bocsika, csak nem megzavartam valamit?- kérdezte csintalan mosollyal az ajkán, mire én elpirultam, ha a csóktól duzzadt ajkunk és Harry meztelen felső teste nem lett volna eddig tökéletes és egyértelmű bizonyíték akkor ez mindent elmondott.

- Semmit. - válaszolta Harry, mosolya komoly veszélyt jelentett a körülötte lévőkre, leginkább magamat értem ez alatt, szívem hangosan dübörgött a mellkasomban.

- Aha, biztos. - legyintett Zayn, de közben bennfentes pillantást váltottak Harryvel.

- Zayn mit is keresel itt nálam pontosan?- szeme rám rebbent, alaposon végigmérve, ezt a reakciót nem tudom hova tenni, de a végén elmosolyodott.

- Bandának elég nagy dolga van és Harryért jöttem. - magyarázta. Harry elment a pólójáért, majd megrázta a haját igazítás képen és már menetkész is volt.

- Mehetünk. - még odalépett hozzám, keze az arcomra siklott, egy csókot kaptam olyan "búcsúzok de tudod hogy szeretlek féle" volt. - Ahogy végeztem siettek vissza hozzád.- megpuszilom az ajkát.

- Én itt foglak várni, talán meztelenül vagy talán nem. - súgom ajkaiba, mire ő halkan felmordul és újra megcsókol.

- Siettek vissza. - elenged és kisétál az ajtón, Zayn odalép hozzám és egy puszit nyom az arcomra, elindul Harry után.

- Ígérem épségben visszahozom. – szólt még vissza a fiú, aztán egyedül maradtam.