9.rész Ördög segít, ha kéred...

Egyre többen olvastok már, elképesztően örülök neki, mert érdemes írnom. 
Kommenteket PLEASE, nagyon fontos lenne!! BÚÉK!!<3

Idegesen doboltam az asztalon, már vagy 20 percet késik, hol a fenében van az az ember? Nem hittem volna még pár órája, hogy tényleg komolyan felhívom őt, de már nem értem a saját érzelmeimet és kell egy kis segítség.

- Mióta vársz rám? – kérdezte mögülem egy kellemes hang, nagy lendülettel álltam fel és ugyan így fordultam meg, igen végre itt van ő, Max.

- Elég régóta, nagyon megvárakoztattál. – tettem keresztbe a mellkasom előtt a kezeim és durcás arcot vágtam.

- Bocsáss meg hercegnőm, de elég nagy a forgalom itt Londonban. – jött oda hozzám, én pedig nem tudtam rá haragudni, mosolyogva léptem elé és szorosan megöleltük egymást.

- Hiányoztál. – vallottam be neki.

Max

- Te is nekem hercegnő. – most mint minden átlagos ember azt kérdezi magában ki ez a Max, hát elmesélem. Még általános iskolás korunkban ismerkedtünk meg, mikor Amerikában éltem, azon belül Los Angelesben. Két különc egymásra talált az első napon, engem a családom miatt közösítettek ki, Maxot pedig hát…igen Maxot pedig, mert nem éppen az ellentétes nemhez vonzódik, egy szóval meleg. Ennek ellenére nagyon szeretem, bár suliban nem egy osztályba jártunk, idősebb, mint én, de így is nagyon közeli barátok lettünk. Max most egy szuperhíres női magazinnál újságíró, pontosabban a párkapcsolati rovatnál, szóval ő igazi mindent tudó ezen a téren.

- Mi az oka a hirtelen meghívásnak? – ültünk le az asztalhoz.

- Hát nem is tudom hol kezdjem, de kérlek ne nevess ki. – arcomat a kezembe rejtettem, majd nagyot sóhajtottam és nekikezdtem a mesének mindent elmeséltem a nyártól kezdve az előző heti Liam-es találkámon át a mai napig.

- Akkor most egy szerelmi probléma miatt hívtál ide, hercegnő? – mosolya széles lett. – Végre ezt is megéletem, már kezdtem
aggódni, hogy egyedül, sok macskával fogsz megöregedni. – fogta meg a kezem, jelezve együttérzését.

- Hahaha, nagyon vicces Max. – állandóan azzal zaklat, hogy kellene nekem egy pasi, de eddig mindig azt mondtam, hogy felejtős, most meg kaptam egyszerre kettőt is.

- Tudod, hogy csak viccelek hercegnő. – ja, ami a becenevemet illeti, mikor kicsik voltunk Max nem tudta kik a szüleim, azt hitte valami királylány vagyok és ezért kerül mindenki, végül felvilágosítottam, de maradt a név. – Na akkor vegyük komolyan az esetett, muti a képeket a fiúkról. – mosolygott. Telefonomról mutattam neki képeket, mire ámulva figyelt. – Ez most halálosan komoly, te a One Directionos fiúkkal kavarsz? – csapot az asztalra, arcáról halálos döbbenet sugárzott.

- Nem kavarok, de igen. – mondtam felháborodottan.

- Mia Harris, nem gondoltam volna, hogy még is a hasonszőrűekbe fogsz beleszeretni. – rázta a fejét, még hogy „haszonszőrűek”, csak mert van közük Hollywoodhoz.

- Nem vagyok szerelmes, vagyis nem tudom, pont ezért hívtalak ide. – sok álmatlan éjszaka után, már elegem lett, túl sok a megválaszolatlan kérdés.

- Értem, akkor meséld el újra mi van pontosan Harryvel? – elővett egy jegyzetfüzetet és egy tollat, majd jegyzetelő állásba készült.

- Ugye ezt nem akarod leadni az újságodnak, mint a hét szenzációját? – kérdeztem gyanakvóan, még az kellene, hogy kitudódjanak a világ felé a szerelmi problémáim.

- Nyugalom, csak így könnyebb kibogozni a szállakat, általában kulcs szavakat írok le. Mesélj hercegnőm. – mosolyogott barátságosan.

- Hát nem is tudom, Harry nagyon szexi, kicsit olyan rossz fiús és vicces. Addig nem éreztem semmit iránta, vagy igazából lehet csak egy hangyányit, amíg meg nem tudtam, hogy tetszik neki valaki, akit akkor ismert meg amikor Miamiban volt és nem én vagyok. Meg is döbbentet, mert nem mesélt róla nekem, bár semmi személyeset nem meséltünk egymásnak vagyis nem mondtuk meg hogy kik is vagyunk igazából. Mióta tudom ezt a lány ügyet, furcsán viselkedem Harry mellet, nem tudom miről beszéljek vele és folyton fáj a mellkasom. – meséltem egy levegővel, úgy érzem ez kicsit zavaros lehet, de Max mégis könnyen leszűrte a lényeget.

- Hercegnőm ugye tudod, hogy Harry az első szerelmed. – nézet rám sejtelmesen.

- Nem is igaz, mert nekem te vagy az első szerelmem. – mosolyogtam.

- Tudom. – puszilta meg az arcomat. - de komolyan gondoltam, amit mondtam. – tűnt el a mosoly.

- Nem hiszem hogy ő lenne, biztos voltam már szerelmes. – gondolkodtam el, de bevallom nem jutott eszembe senki, még egy gyerekszerelem sem.

- Ne hazudj.

- Én aztán nem. – ellenkeztem, kicsit túl látványosan, mi szinte alá is támasztotta a tényt miszerint Maxnak van igaza.

- Oké, nem hangoztatom az igazam, folytassuk, hogy is volt a randid Liammel. – jegyzettel pár sort a füzetbe, majd rám nézett.

- Ő hívott el, furcsa volt, hisz eddig szóba se jött semmi ilyesmi köztünk, de Liam nem egy csúnya srác és ráadásul szuper kedves, sőt ahogy egyre többet gondolok rá egyre csak helyesebb és helyesebb lesz, így belementem a randiba.  – magyarázás közben szégyenlősen lesütöttem a szemem és a kézfejemet bámultam.

- Milyen volt maga a randi igazából? – kérdezte Max.

- Bevallom fantasztikus. Elmentünk mozizni, de ott nem lehetett igazán beszélgetni, így a film felénél elmentünk inkább egy közeli parkba. Vicces, a rajongók egyáltalán nem ismerték fel őt valahogy elmentek mellette, ami félig megnyugtatott, de félig zavart is, mert furcsa volt. Parkban sokat beszélgettünk, lejártam a lábam, de ez nem volt probléma, kárpótolt érte azzal, hogy sokat bókolt nekem, ami nagyon jól esett. Tök aranyos volt, meg láthattam a férfias oldalát is, mert egy furcsa fazon belém kötött, ő pedig megmentett. Randi végén egészen a lakásomig kísért, majd az ajtóban egy váratlan pillanatban megcsókolt és egy „Sziával” eltűnt. – könyököltem az asztalra, gyengéden megérintettem az ajkam, még most is érzem a csókját, ha visszagondolok rá.

- Mellékesen, hogy csókol Liam? – ezt már tipikus Max megszállottsággal kérdezte.

- Nagyon jól, ez a csók igazán gyengéd volt, mintha csak annyit mondana szavak nélkül, hogy „fontos vagy nekem.” – merengetem a távolba, akkor megint éreztem azt a borzongást, amit Harrynél is.

- Érdekes. – állapította meg Max.

- Szóval te mit gondolsz? – kérdeztem.

- Hát Harry jelenleg „elérhetetlen”, mert mást szeret, bár kétlem, hogy komoly kapcsolat lesz belőle. Liam éppen most „elérhető” állapotban van, ilyenkor meg szoktam kérdezni a kuncsaftokat. Akarsz e harcolni érte vagy sem? Mert inkább jobb egy olyan ember aki komolyan akar tőled valamit és van viszonzott szerelem, mint a viszonzatlan egyoldalú szerelem.  Meg Harry különben is olyan személyiség akit nem olyan könnyű meggyőzni  vagyis ha szerelmes akkor az is marad míg meg nem szerezte a lányt, én ilyennek látom őt. Szóval igazából rajtad áll vagy bukik a dolog, de ezzel nem igazán segítettem igaz? – nézet szomorúan rám.

- De Max nagyon is sokat segítettél, örülök, hogy végül is elhívtalak. – mosolyogtam és végére éreztem egy halvány megvilágosodást magamban.

                                               *                      *                      *

Gyors telefon után elindultam, megköszönve mindent Maxnak. Lehet elkövetem életem legnagyobb baklövését, de mosolyogva nézek szembe vele, még ha csúfos vereség lesz is a vége, de remélem nem. Ki gondolta, hogy ennyire felnyitja a szemem Max, bár ezt vártam tőle, hisz ez a szakterülete. Sietve szálltam ki a taxiból és gyorsan haladtam a célom felé. Átgondoltam újra minden szót, amit Max mondott, vajon tényleg jól választottam, de már eldöntöttem és megállíthatatlan vagyok, azt hiszem. Mikor megérkeztem a parkba, azonnal megláttam őt, nekem háttal állt és még egy pillanatra megnéztem magamnak, majd odamentem hozzá.

- Szia, régóta vársz már? –kérdeztem.

- Nem. – fordult mosolyogva felém Liam. Talán hiba őt választani, de ebbe nem akarok mostantól belegondolni, mert őt választottam. Igaza volt Maxnak, Harry nem éppen egy könnyű eset és nem is próbálom elérni a lehetetlent, mert tudom, hogy úgy sem menne.

- Beszélhetünk. – indultam el, ő meg csak mosolyogva követtet.

- Miről lenne szó? – kérdezte gyanakodva, mert meg volt rá az oka, nem mondtam semmit, csak hogy találkozni akarok vele és minél hamarabb. Hirtelen megálltam és felé fordultam, mire meglepetten nézet végig rajtam, barna szemei belefúródtak az enyéimbe. Milyen szép szemek, gondoltam magamban. Nagy lépéssel eltűntettem a köztünk lévő távolságot. - Mia? – hangja meglepet volt, de kíváncsi is. Rámosolyogtam majd egy picit előre döntöttem a fejem és ajkunk gyengéden összeért, mire bőröm bizseregni kezdett. Lassan visszahúzódtam, Liam szemei kikerekedtek és hitetlenkedve néztek rám.

- Csak ennyit akartam. – fordultam meg, indultam volna tovább, de elkapta a karom visszahúzott és ajkunk újra találkozott, de egy sokkal szerelmesebb csókban. A legtöbbet kifejezőbb csókja volt amit eddigi életemben kaptam, mintha hangosan mondta volna ki, hogy „Szeretlek”.

- Előzőleg nem tudtam megkérdezni, de most megteszem. - egy féloldalas mosoly. -  Mia Harris lennél a barátnőm? –Liam egyáltalán nem lesz hiba az életemben, mert most végre boldognak érzem magam.

- Hát nem is tudom…- mosolyodtam hamiskásan. – Igen, leszek. – hangosan elnevette magát, mire én is nevettem. Ezután kaptam egy újabb szerelmes csókot, majd egy rögtönzött randit tartottunk, igazán mókásra sikerült. Kacsát akartunk etetni a tónál, hozzám jöttek az állatok, de Liamat nagyon is kerülték, mire aranyosan ideges lett és ragaszkodott ahhoz, hogy ő megetessen egy hattyút. Megint hazáig kísért és az ajtóban egy újabb csók. Szinglinek nem olyan rossz lenni, de mikor végre van valakid akit szeretsz és ő viszont szeret, sokkal szebb lesz a világ. Otthon lezuhanyoztam, egész végig csak mosolyogtam, éppen a hűtőben turkáltam valami ennivaló után mikor megszólalt a csengő. Ránéztem a fali órára, este 10, ki az és mit akar ilyenkor?

- Megyek. – indultam az ajtóhoz, kinyitottam, szó szerint ledermedtem.

- Hello. – Harry támaszkodott lazán az ajtófélfámnak, sugárzót belőle a menőség.

- Szia…mit szeretnél ilyemkor? – kérdeztem, bár nehezen szedtem össze magam. Mégis mi a fenét keres itt?

- Valamit akartam mondani és nem várhatott holnapig, na meg nem telefon téma. – mosolyogott szexin.

- Mi lenne az? – kérdeztem. Hirtelen történt minden, Harry ellökte magát az ajtófélfától és egyenesen elindult felém, még annyi időm sem volt, hogy elmozduljak, keze a derekamra siklott, ajka meg lecsapott az enyémre. Szemeim kikerekedtek, kezem lendült is, de Harry elkapta a szabad kezével, csókja szenvedélyes volt, szívem hangosan megdobbant. Ezt nem szabad, nem reagálhatok így rá és mégis mit képzel, hogy megcsókol? Lassan elszakadtunk egymástól, mire ő csak mosolygott, én pedig legszívesebben letöröltem volna a képéről. Puszi az arcra és elindult az ellenkező irányba, engem otthagyva, újra összezavarodva, pedig már minden olyan szép volt. Valaki nagyon nem szeret engem odafent.

8.rész Zombi mód

Kedves olvasók! Elég nagy kimarás után, de itt vagyok. Örülök, hogy az olvasok száma megnőtt, de adjatok hangot magatokról, ha itt vagytok. Írói válság engem is elért, ezért szeretnélek titeket megkérni, hogy ha tetszik a történet, akkor írjatok egy kommit, mert nem tudom mi jó és mi nem, érdemese folytatnom, amit elkezdtem, csak ennyi lenne. Boldog karácsonyt mindenkinek utólag is!! :D

Pokoli 2 hetet éltem át. Úristen! Emily teljesen kikészít először olyan volt, mint egy energia bomba egyfolytában áradozott Louis mennyire jó srác és mennyire szerelmes belé, meg minden, de mostanában kezd egyre depresszívebb lenni. Semmi nem vidítja fel és még a csajos délutánok is felejtősek lettek számára, olyan mint egy zombi. Igazából gyakran vannak hangulat ingadózásai, de nem ilyen rosszak és helyrehozhatatlanok.

- Laura tennünk kell valamit. – ültem le egyik nap barátnőm mellé a suliban.

- Pont ezen gondolkodtam, de semmi konkrét nem jutott eszembe. – könyökölt az asztalra, közben hangosan kifújta a levegőt.

- Már mindent megpróbáltunk. – követtem ugyan azt a mozdulatot.

- Soha nem éreztem magam ennyire bénának, még hogy én ne tudjak megoldani egy hülye szerelmi gondot, képtelenség. – csapot az asztalra Laura. Hirtelen rezegni kezdte a zsebem, elővettem a mobilomat és a képernyőre mosolyogtam. – Csak nem Harry? – helyezkedet kényelmes testhelyzetbe barátnőm.

- Nem. – megráztam a fejem és pötyögni kezdtem a billentyűzeten. Az sms-t nem Harry, hanem Liam küldte, furcsa mód nagyon összebarátkoztunk a koncert óta, iszonyúan kedves, aranyos és vicces srác, mindig megnevettet. Általában semmiségről beszélgetünk, mint régen Harryvel. Vele mostanában nehezen találom meg a hangot valahogy nem tudom mit írjak neki, általában mikor üzenetet váltok vele egy szavas üziket hagyok. Egy katasztrófa, amit csinálok, ha lehetne, akkor rendesen seggbe rúgnám magam a viselkedésem miatt. Semmi okom nincs rá és olyan hülyeség miatt duzzogni mint az, hogy kibe szerelmes Harry,  esztelenség.

"Mizu, Mia?"

"Semmi suliban vagyok." – becsöngettek és a helyemre mentem, hogy a tanár ne vegye észre, hogy mobilozom az órán a könyvemet az ölembe tettem és mögé bújtattam.

"Óóó, azok még léteznek?!"

"Persze, ilyen rég nem voltál iskolában?"- magamban felkuncogtam, de csak úgy hogy senki ne hallja meg a közelembe.

"Nem is tudod milyen rég volt az."

Óra további részében régi vicces sulis történeteket beszélgettünk, nem is tudtam, hogy igazából nekem mennyi ilyenem van.

Kicsöngető után azonnal Emily mellet termettem és minden hülyeségről csacsogtam, mint valami hülye liba, próbáltam valahogy felvidítani, kevés sikerrel.

- Mia, nem kell erőltetned semmit, most szeretnék egyedül lenni, szia. – megfogta a táskát és teljes döbbenetben és leesett állal otthagyott az osztályterem közepén. Ez nem az az Emily, akit én évek óta ismerek, soha nem láttam ennyire lehangoltnak, nagyon nagy lehet a probléma, ha ilyen. Megdöbbenésemből a mobilom csörgése zavart fel, pontosabban egy bizonyos Coldplay szám, ami csak egyet jelentett.

- Mizu fürtös? – vettem fel a telefont.

- Neked is szia, Mia. – hallottam a hangján hogy nagyon is mosolyog.

- Szia, mond, de kérlek legyen jó hír, mert éppen egy depresszív lány krízisben vagyok. – máshogy nem is tudtam megfogalmazni ezt a helyzetet.

- Óóó, én is éppen egy zombi fiút próbálok újra életre kelteni. – vajon melyik szívtipró fiú lehet?

- Kiről van szó? – hangom kicsit a kelleténél is semlegesebbnek tűnt, mintha nem érdekelne igazából csak illemből megkérdeztem volna, de ez nem így volt, most már mindegy.

- Louis.

- Milyen súlyos a beteg állapota? – ezt vicces Doktor House hangnemben mondtam, mire a vonal másik végén szexi mély nevetés harsant, amitől teljes testem megbizserget.

- Hát tudja Doktornő, nekem is van pár problémám előbb velem foglakozzon. – nyávogott Harry.

- Ha tud telefonálni nem hiszem, hogy nagyon komoly. – viccelődetem.

- Igazából, mint a filmekben a szerelmes ifjúk, tudod. – persze, hogy tudom, pontosan az előbb ment el előttem egy ugyan ilyen eset és ráadásul a barátnőm személyében, ezt meg kell oldanom és kezdem sejteni a zombi mód okát is.

- Harry van egy ötletem, mikor tudunk találkozni? – indultam kifelé az iskolából és már az utcán sétáltam hazafelé, hála égnem olyan 15 percre laktam a sulitól gyalog.

- Mi lenne, ha át jönnél hozzánk, küldöm a címet.

- Rendben, akkor nem sokára ott vagyok. – tettem le a telefont.

                                                           *                      *                      *

Harry gyorsan átküldte a címet, én pedig nyakamba vettem a várost, hogy minél hamarabb odaérjek. Ámulva néztem a házat, amit a megadott címen találtam, persze sok szép és csillogó épületet láttam már, de eddig ez volt a kedvencem. Támadt  egy érzésem, hogy valaki nagyon is figyel, de nem foglalkoztam vele, mert hát ha az ember lány Hollywoodban nő fel, már leperegnek róla az ilyen érzések. Becsengettem, mire egy rekedt hang szólalt meg.

Hiszitek, hogy ez éppen Londonban van?

- Ki az? – Harry volt a vonal másik végén.

- Szia Mia vagyok. – beszéltem egy kis dobozhoz.

- Óóó…várj mindjárt megyek. – halk puffanás, ahogy letette. Vártam, majd kinyílt a ház ajtaja és egy kócos fejbúb, bukkant elő.

- Gyere. –intett Harry, majd a kapu kinyílt én pedig gyors ütemben elindultam.

- Szia. – ölelt szorosan magához, mire mellkasomban, hatalmas lendületet vett a szívem.

- Szia. – hangja rekedt volt, ami - túlságosan is - szexivé tette.

- Hogy van Louis?- kérdeztem egyenesen a tárgyra térve.

- Teljesen ki van, semmire sem reagál, soha nem láttuk még ilyennek. – vezetettbe Harry a házba. Ház belseje pont olyan csodásan nézet ki mint a külseje, egyenesen a nappaliba mentünk, ahol csak egy hatalmas pokróc kupacot láttam a kanapén. Tévé folyamatosan váltotta a csatornákat, akinél a távirányító volt, nem is igazán érdekelte mi megy benne.

- Az ott? – mutattam a kupacra.

- Lou. – lépet mellém Zayn, arca igazi kemény fiút mutatott, de ha a szemébe nézel látod az aggodalmat, amit barátja miatt érez.

- Értem. – Harry tovább vezettet a konyhába, ahol mindenki más tartózkodott. Niall és Liam egyszerre intettek felém, majd hatalmas mosoly jelent meg az arcukon.

- Mióta ilyen? – kérdeztem leülve a konyha pulthoz, Liam egy bögre teát rakott elém, nem vagyok valami tea fan, de kedves gesztus volt és nem akartam elutasítani.

- Olyan egy vagy másfél hete, de igazából fogalmam sincs - válaszolt Zayn.

- Próbáltátok kideríteni mi a depi oka? – ittam bele a csészébe, kijelentésemre meglepetten néztek a fiúk.

- Hülyének nézel Mia? – kérdezte Harry. – Szerinted nem tettünk meg mindent. –  elégé feldúltnak tűnt.

- Bocsi, csak gondoltam felmérem a terepet, tudod, kellenek az infók, mielőtt a doki kimondja a végleges diagnózist. – próbáltam kicsit feloldani a feszültséget, nem tűnt éppen sikeresnek, de hirtelen Harry elnevette magát, mire a többi fiú is.

- Rendben doki, mi kell még? – mosolygott szélesen rám Liam, amitől a legtöbb lány biztos megborzong, de velem nem történt ilyen, pedig  ő igazán helyes srác.

- Répa téma? – kérdeztem.

- Meg volt. – válaszoltak egyszerre.

- Spontán dolgok? – támaszkodtam a kezemre.

- Pipa. – fújta ki a levegőt Niall.

- Vicces videók a rajongóknak? – már csak egy esélyem maradt.

- Na az egy nagy katasztrófa lett. – mondta Harry.

- Akkor hát nekem nincs több ötletem. – bele ittam a teába, igazán nehéz ügy előtt állok.

- Doki, mi a diagnózis? – Zayn kopogott az asztalon.

- Még nem tudom. – néma feszült csend borult ránk. Emily is ilyen, de nem mondja miért és egyik pillanatról történt a másikra. Szerintem itt valami összefügg nagyon is, de még nem tudom mi a kulcsfontosságú ok.

- Mia! – Harry megfogta a kezemet, mire megremegtem, már megint ez a reakció, de miért és miért csak vele?

- Igen? – fordultam vissza a bögrém felé, nem akarok a szemébe nézni, mert esetleg rájön.

- Meg akarok neked mutatni valamit. –gyengéden lesegített a székről és elindultunk a kert felé. Oda kint olyan volt mintha egy másik világba csöppentem volna, nem is London egyik villa negyedében lennék. Csodaszép zöld pázsit, kék vizű medence, egy hatalmas tölgy, amelyről egy hintaágy lógott le, de leginkább a különböző színű virágok bűvöltek el. – Tetszik? – lépet mellém Harry.

- Nagyon is, ez valami fantasztikus. – száj tátva figyeltem körbe és próbáltam befogadni mindent, amit láttam.

- Gondoltam, hogy tetszeni fog, hisz mesélted, hogy mennyire nagy hatással volt rád valahol egy arborétum. – mosolygott, majd lassan a hintaágyhoz vezetett.

- Emlékeztél rá? – meglepet egy kicsit, bevallom.

- Persze. – mintha őt is meglepte volna a kérdésem. Ezután kínos csend következet be, mégis miről kellene beszélgetnünk? Hála égnek Harry megszakított a csendet és megszűnt a feszültség, újra a régi vicces beszólások következtek. Jézusom, milyen hirtelen változik körülöttem minden, de bennem is. Már vagy fél órája beszélgetünk, mikor hirtelen leszakadt az ég és olyan eső zuhatag ömlött le hogy már szinte függöny volt.

- Te jó isten!- szakadt ki belőlem.

- Számból vetted ki a szót. Igyekezünk!! – megragadta a csuklóm, majd nevetve szaladtunk vissza a házba.

- Ez nagyon vicces volt. – nevettem, mikor beértünk.

- Igaz. – csak nevetünk és nevetünk Harryvel, de annyira, hogy nekem megfájdult a hasam.

- Ti meg mit csináltok itt? – jelent meg Liam.

- Hát kicsit eláztunk. – nézet végig magán Harry. Ruháink annyira vizesek voltak, mintha csak beleugrottunk volna a medencébe.

- Khm…Mia…- Liam zavartan elfordult, mire magamra nézetem, felsőm teljesen átázott és rám tapadt, de ami a legrosszabb, hogy minden át látszott ami a póló alatt volt. Szégyenlősen fordultam el, arcom piros mint a paradicsom.

- Hozok valami cuccot, Liam hozz törölközött. – Harry felrohant a lépcsőn, Liam pedig el egy folyosón, mellkasom előtt átfontam a karom, mert kicsit fázni kezdtem. Hirtelen egy

puha meleg anyag terült a vállamra.

- Nehogy megfagy itt nekem. – szólalt meg Liam mögöttem.

- Köszi. – burkolóztam a puha és meleg törölközőbe.

- Harry mindjárt hoz ruhát is, szólok Niallnek hogy csináljon valami meleg teát vagy ilyesmit. - Liam újra eltűnt, de most a konyha irányába, Harry pedig ebben a pillanatban száguldott le a lépcsőn, kezében ruhával, nyaka körül pedig egy törölköző volt.

Ruha, amit Harrytől kaptam, állítólag a póló egy rajngótól van

- Tessék, bár biztos, hogy nagy lesz rád. – át nyújtott egy piros melegítő nacit és egy fehér pólót amire az volt írva „Szeretem a One Directiont”, mikor megláttam felnéztem Harryre és kérdőn felvontam a szemöldököm, mire ő csak nevetett.

- Kőszike. – mosolyogtam durcásan vissza a vicc kedvéért, majd megmutatta hol tudok átöltözni, mivel fáztam ez a művelet nem tartott sokáig. Átvonultam a konyhába, mert Liam megígért egy meleg italt.

- Gyors voltál. – nézet rám meglepetten Niall.

- Mert?

- Nem az előbb mentél be még csak? – ez most komoly, valóban ez zavarja?

- Fáztam, siettem. - és le van zárva a téma.

- Itt a tea. – rakott elém egy bögrét, kellemes meleg volt és nagyon jóleste.

- Kőszike. – mosolyogtam ivás közben.

- Mia, mondták már neked hogy igazán illek a szemed színéhez. – mosolyogott Liam, én csak furcsán néztem rá, mert ez volt életem legrosszabb csajozós dumája, ha ezt lehet annak nevezni. Liam a pólóra mutatott amin az öt jó madár pózolt és rögtön le esett, mire nevetnem kellet, de annyira bénán csináltam, hogy a teát félre nyeltem. Emberek figyelem, senki ne nevesen ivás közben még ha nagyon muszáj is mert nagyon rossz érzés fuldokolni.

- Jól vagy? – lépet mellém Harry, mire a fulladás mellet még meg is ijedtem, egy igazi halálos kombó, köhögtem és köhögtem.

- Pe..Persze. – nyögtem ki, fiúk hangosan nevetni kezdtek.

- Emlékszem utoljára akkor fulladoztam így mikor Zayn kijelentette, hogy tetszik neki az egyik rajongója és felhívja, de végül nem tette, a csaj meg elhordta mindennek. –  Niall ezt a pár sort is alig tudta elmondani annyira nevetett. Hírtelen megvilágosodtam, abba hagytam a nevetést felpattantam, mire mindenki egyszerre nézet rám kérdőn, én meg csak átszaladtam a nappaliba és levetődtem a pokróc kupac mellé.

- Szia Louis. –mosolyogtam, mire egy nyúzott zombi fiú nézet vissza rám.

- Mia, nem kell próbálkoznod, mert ők azt mondták, ez nem olyan dolog amit könnyedén meglehet oldani. – suttogott.

- Értem akkor nem teszek semmit, de szeretném ha meghallgatnál és elmondanád a véleményed egy esetről, mert én sehogy nem tudom megoldani. – mosolyogtam még mindig rá.

- Rendben.

- Hát tudod van az egyik barátnőm, teljesen vidám volt még nem rég, hirtelen bekövetkezet a depresszió és zombikor. Fogalmam sincs mi baja van, eddig minden rendben volt, de most, katasztrófa. Aztán hallottam egy ugyan ilyen esetről és gondoltam megnézem. Nem értettem még mindig semmit, de sejtetettem a két este összefügg valahogy. Aztán elkellet áznom, hogy megértsek mindent. Louis képzeld Emily azért lett depressziós, mert valaki akire fenéz nem hívta fel, pedig megígérte neki. – célzóan néztem Louisra, aki először nehezen fogta fel a mondanivalómat, de mikor leesett neki, azonnal felugrott és felém nyújtotta a kezét.

- Kérek egy mobilt, egy gyönyörű lány miattam lett szomorú ezt helyre kell hoznom. – olyan volt, mint valami régi korból való szerelmes nemes ember.

- tessék. – nyújtottam oda a telefonom.

- akkor felhívom. – jelentette ki, de csak a képernyőt bámulta továbbra is. – De Mia még is mit mondjak neki? – nézet rám kétségbe esetten.

- Kérdezd milyen volt a napja és egyebek, menni fog én bízok benned. – mosolyogtam, majd felálltam és otthagytam, mert most nem kell nézőközönség neki.

- Sikerült? – kérdezték egyszerre a fiúk mikor beléptem a konyhába.

- Csak egy szerelmei gond volt, de megoldottam. – mosolyogtam diadalmasan, mire mindenki megkönnyebbülten sóhajtott egyet.

- Most hogy ezek szerint Louis is eszik velünk rendesen, mi lenne ha főznénk valami lakomát?- csapta össze a kezét Zayn.

- Jól hangzik. –helyeselt Harry. – Mia akarsz segíteni? – fordult felém.

- Óóó, én nem akarok zavarni, hisz most végre visszakaptátok a haverotokat, biztos útban lennék. – néztem a lábfejem.

- Ne hülyéskedj, te segítettél megoldani a zombi módot, dehogy lennél útban. – fogta meg a kezem Liam, bőröm hirtelen bizseregni kezdett, mint amikor Harry érint meg. Mia Harris még is mi a fene van veled, most akkor pontosan ki is tetszik neked, vagy legalább azt szögezd le hogy ki felé milyen érzelmeket táplálsz. Tejesen összezavarodtam, csak egy érintéstől.

- Rendben. - mondtam halkan. Először csendben tevékenykedtem a fiúkkal, de egy idő után magával ragadott a hangulat és ugyan úgy bolondoztam velük. Harry kész főző műsort tartott, nagyon eredeti volt és vicces mert Zayn mindig kijavította a mondani valóját, mire a göndör fiú valamit hozzá vágott a hozzávalók közül. Ilyen ajándék engem is eltalált egyszer, de azt Liam dobta, én pedig nem tűrhettem ezt megtorlás nélkül és hozzá vágtam egy kis habot amit nehezen vertem fel. Főzés hirtelen egy hatalmas kajacsatává változott. Végeredmény nem volt annyira ínycsiklandó de Louisnak ízlett és ez volt a fontos. Vacsora után Harry és Liam csak nagy nehezen engedtek haza, mondván túl késő van és egy lánynak ilyenkor már veszélyes, de ügyesen meggyőztem őket erős vagyok, nem bánthat senki.

                                               *                      *                      *

Mikor hazaértem a telefon azonnal megszólat, mosolyogva vettem fel. Emily majd kiugrott a bőréből és elmesélt mindent, amit Louisszal beszéltek, néha azt hittem megfog fulladni, mert alig vett levegőt beszéd közben. Lefeküdtem aludni, de az agyam egy folytában csak járt. Micsoda egy nap, rendbe kellene tennem a fejem, mert érzem megint kezdek összezavarodni. Most akkor mit érzek pontosan Harry iránt vagy éppen Liam iránt, hisz ma éreztem azt a borzongást. Lehet segítségül kell hívnom magát az ördögöt?

7.rész Aggodalom aggodalom hátán

Már régen írtam, de ígérem hogy most már nem lesz ennyi kimaradás. Egyre többen olvastok és ez nagyon jól esik! :D 

Mi? Hogyan? Miért? Hogy?Tessék? Csak pár kérdés, ami abban a pillanatban fogalmazódott meg bennem, hogy Harry meg vallotta a szerelmi életének részleteit.

- Mia jó vagy? – Emily újra megbökött, felvettem a legjobb mosolyomat, amit ebben a helyzetben tudtam.

Sírni szeretem volna legbelül...

- Semmi, csak elgondolkodtam Louis hadműveleten. – csettintettem.

- Biztos? – kérdőn néztem rá.

- Miért bajnak kell lennie? – talán Emily észrevett valami gyenge kis jelet, ami elárulta milyen a

hangulatom igazából.

- Nem, de gondoltam nagyon rosszul érintett Harry vallomása. – súgta, hogy körülöttem senki ne hallja.

- Dehogy, semmi közöm Harryhez és csak barátok vagyunk. – hamis mosolyom égette az arcomat, nem szeretem hazudni a barátaimnak, de még én sem voltam tisztában a helyzettel. Vajon mit jelenthet nekem Harry?

- Értem. – mosolygott Emily, a rajongói gyűlést csendben hallgattuk végig. Egyfolytában csak Harryt bámultam, miért nem mondta el, hogy tetszik neki valaki, persze, milyen hülye is vagyok, miért mondta volna el, nem rám tartozik. Mellkasomban a fájó érzés, mintha egy cseppet erősödött volna, mi van velem? Szerelemes vagyok, vagy csak fellángolás lenne és Harry csak tetszik semmi más? Volt már olyan srác, akiért nagyon oda voltam, de csak addig míg elkezdtünk járni, utána a hatás eltűnt. Istenem Mia, mi van veled? Eddig nem is gondoltál így erre a srácra, úr isten!!

- Köszönjük, hogy eljöttek ma, a kijáratokat a jobb oldalon találhatják. – szólalt meg újra a szervező nő, mire mindenki vonakodva, de elindult kifelé.

- Köszi csajok, hogy ma eljöttetek velem. – ölelt meg minket egyszerre Laurával Emily mikor kiértünk a teremből.

- Szívesen, de nem mondom, hogy máskor is, mert ez nem az én műfajom. – mosolygott Laura. – Ha nem gond, akkor én most lelépek, randim van az egyik végzős szépfiúval, segítesz kitalálni Mia. – küldött levegő puszit Laura Emilynek, majd szépen elsétált, közben megragadta a kezem.

- Emily maradj itt, ne mozdulj és várj meg siettek. – mondtam már csak a vállam felet, mert Laura olyan tempóban vonszolt kifelé mintha egy kiárusítás lenne éppen aktuális.

- Okés, siess!! – integettet nekem.

- Rendben, mi olyan elvetemülten fontos, hogy el kellet rángatnod. – tuti volt valami mondanivalója.

- Rendben, tudod, hogy nem köntörfalazok soha, mit érzel a Harry fiú iránt? – arcán az ellenvetést nem tűrök kifejezés jelent meg.

- Semmit. – mondtam egy hangúan.

- Most komolyan, hülyének nézel, láttam amit láttam, hisz kiakadtál azon, amit mondott, Mia.

- Laura semmit nem érzek, csak meglepette az egész, mert nekem nem beszélt róla. - hogyan mondhatnám el milyen érzések kavarognak bennem, mikor még én sem vagyok tisztában ezek jelentésével.

- Úgy gondolom, mint a férfiak és a párkapcsolatok terén igen jártas szerény személyem, hazudsz nekem, láttam amit láttam, de egyenlőre nem zaklatlak, mert siettek, most mondom, hogy ezt még nem fejeztük be. – rázta meg a szemem előtt a mutató ujját, hogy igazán kioktatónak tűnjön, majd elmosolyogott és elindult a kijárat felé. Laura mindig jót akar és tudom, hogy ez a beígért beszélgetés nagyon is hosszú lesz. Visszaindultam Emilyhez, útközben viháncoló rajongók szaladtak el mellettem, de a szúrós pillantásukat most is megkaptam. Elmerengtem vajon milyen lehet az a csaj, aki Harry nagy szerelme, szerintem egy alacsony és aranyos lány, aki igazán szerény és kedves, cseppet sem olyan, mint én. Nagy világrengető gondolataimban nem vettem észre, hogy valaki velem szembe jön, így egy hatalmas puffanással neki mentem.

- Bocsánat. – fésültem vissza a kusza hajtincseimet.

- Mia, pont téged kerestelek. – kapta el Harry a csuklómat.

- Harry! – feszültség zuhant a vállamra, még egyáltalán nem vagyok kész erre a találkozásra, mit mondjak vagy mit tegyek Harry jelenlétében.

- Olyan rég találkoztunk, hiányoztál! – ölelt magához, mire a testem önkéntelenül is megmerevedett, erre Harry kérdő pillantással el engedett. – Valami baj van? – hajolt az arcomba Harry.

- Nem nincs semmi, csak kicsit rosszul érzem még magam. – mekkora hülye vagyok.

- Akkor gyere elkísérlek valahova ahol le tudsz pihenni egy kicsit. – keze a derekamra siklott és elkezdet terelgetni a folyosón.

- De nekem meg kell keresnem a barátnőmet ott hagytam a rajongós találkozó terménél. - próbáltam megállítani Harryt, de mintha elhagyott volna az összes erőm, mikor megéreztem ujjait a derekamon, gyengéden érintett, úgy ahogy még soha senki. Erre mondhatják a lányok, hogy kezei között elolvadtak, talán én is megtettem volna, ha nem keringenek az kis sötét gondolat bennem.

- Akkor keressük meg. – derekamról lesiklott a keze és helyette megragadta a csuklómat és így haladtunk az említett irányba. – Hogy tetszett a koncert, ezt elfelejtettem megkérdezni? – nem fordult felém csak előre koncentrált.

- Meglepően tetszett, imádtam a színpadi elemeket és azok a videók a váltások között nagyon aranyosak voltak. Élveztem a koncertet. – csak beszéltem és beszéltem, minden féle hülyeségről ami egyáltalán nem volt lényeges, de valahogy felszabadultnak éreztem magam.

- Örülök, hogy így gondolod. – mosolygott, most inkább aranyosan mint csábítóan és ez sokkal jobban bejött mint a másik. – Itt is vagyunk. – milyen gyorsak voltunk, bár leginkább arra figyeltem, hogy mit mondok.

- Emily? – mondtam hangosan, de ahogy körbe kémleltem, sehol senki. – Emily? – sokkal hangosabban mondtam már ki a nevét.

- Nincs meg? – lépett mellém Harry.

- Nincs, pedig megmondtam neki ne menjen sehová. – a feszültséget egy hatalmas aggodalom cunami mosta el. – Hol lehet? – forgolódtam össze vissza.

- Melyik lány?

- Szőke. – Harry is keresni kezdte a tekintetével.

- ÁÁÁÁ, sehol sincs. – neki dőltem a falnak, majd leguggoltam, fejemet pedig a térdemre tettem. Hol lehet az a lány? Nem hagyhattam el az egyik legjobb barátnőmet.

- Nyugi meg lesz, tudod, nekem van erősítésem. – leereszkedett mellém és elővette a mobilját majd tárcsázott valakit. – Haver, nem láttál egy szőke lányt, ott volt Mia mellet. – nagy hallgatás, majd Harry nevetni kezdett. – Rendben, köszi. – lerakta.

- Mi volt olyan vicces?- durcásan kérdeztem.

- Meg van a barátnőd, egész végig a banda társaimmal volt. – gyengéden fülem mögé simított egy kosza tincset, amitől apró, de kellemes áramütés futott végig a testemen.

- Hála égnek. – hajtottam vissza a fejemet a térdemre, leginkább azért, mert el kellet rejtenem az égő piros arcomat.

- Akkor mehetünk? – Harry felsegített és elindultunk valahova védet ajtókon keresztül.

- Őőő, akkor mi most hova megyünk? – kérdeztem zavartan.

- Egy elvarázsolt helyre, ahol helyes énekes fiúk teljesítik minden kívánságodat. – kacsintott, végleg eltüntetve azt az aranyos énjét és újra a nagy menő énekes srác lett.

Még pár ajtó és egy kis szobába érkeztünk, ahol azonnal Emily nagyon vicces és harsány nevetése fogadott, végre megnyugodott a lelkem.

- Mia! – ugrott fel Emily és oda rohant hozzám.

Vicces kép, amit sikerült lekapnom.

- Annyira aggódtam miattad. – öleltem szorosan magamhoz.

- Bocsi, bocsi. – ütögette meg a vállam. – De jó hír, hogy semmi bajom, ahogy látod ezek a kedves fiúk velem voltak. – közel hajolt a fülemhez. – Louis annyira cuki és vicces, óóóó, Mia el sem tudod hinni. – szerintem ezt más is hallotta, de voltak olyan kedvesek és figyelmesek a fiúk, hogy nem tettek rá semmi megjegyzést.

Este további részét a fiúkkal töltöttük, elképesztő milyen sokat képes az ember nevetni, már értem kicsit honnan van Harrynek is ilyen jó humora. Szinte mindenből vicces jelenetet csinálnak és állandóan szívatják egymást. Liam ült mellettem és úgy gondolom, hogy egy igazán aranyos, figyelmes srác, biztos vagyok benne, hogy sok lány pont ezért szerelmes belé.

- Mia te hány éves vagy? – fordult hozzám Liam.

- 17. – meglepettség suhant végig az arcán.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatal vagy. – mosolygott.

- Talán sokkal idősebbnek nézek ki? – ilyet még soha nem mondtak, mindig inkább fiatalabbnak néznek.

- Nem így gondoltam, igazából nagyon szépnek talállak. – ez egyáltalán nem válasz a kérdésemre, de zavaromban, nem tudtam merre nézek, így a kezemet kezdtem bámulni, ami nagyon is észrevehető volt.

- Köszi. – súgtam.

- Ti mit pusmogtok ott? – Harry leült a másik oldalamra egy pohár üdítővel és átnyújtotta nekem, én azonnal elkezdtem inni addig is nem kell beszélnem.

- Csak kibeszéltünk téged. – lökte meg Liam Harryt.

- Remélem csak szépeket mondtál rólam.

- Biztos lehetsz benne.

Továbbiakban mindenféle semmiségről beszéltem Liammel, néha Harry is bele szólt. Már említettem, de most is elmondom, hogy szerintem Liam egy igazán szimpatikus, helyes srác és lehet egy kicsit tetszik, de ez egyáltalán nem hasonlít ahhoz az érzéshez amit Harry iránt táplálok. 

Hazafelé úton Emilyvel szinte be nem állt a szája, csak mesélt és mesélt, én pedig magamban megállapítottam, hogy az a Louis fiú nagyon is érdeklődik a barátnőm iránt, de ezt csak így mellékesen. Van egy csomó megválaszolatlan kérdés bennem Harryvel kapcsolatban, de ezt majd a holnapi napra bízom vagy az azutánira, most leginkább el szeretném felejteni az egészet, mert piszok fáradt vagyok.

6.rész Ismerlek...

Hosszú kimaradás után, de végre megérkezett a folytatás!!:D Kérlek benneteket, hogy olvassátok örömmel és kommentteljétek ha tetszik!!

Mikor kinyitottam a szemem Louisszal találtam szembe magam, felültem de olyan lendülettel, mint akit hátba szúrtak egy tűvel.

- Répás srác. – kiáltottam, mire mindenki felém kapta a fejét.

- Őőő, ki? – kérdezte Louis.

- Bocsi, úgy érzem fáj még a fejem. – visszadőltem a kanapéra.

- Tessék egy kis víz. – nyújtót felém valaki egy pohár vizet.

- Köszi. –felnéztem a kedves jótevőre, de bár ne tettem volna, Harry volt az, aggodalmas kifejezéssel az arcán. Felpattantam álló helyzetbe. – Te!!! – mutattam rá dühösen.

- Ti ismeritek egymást? – kérdezte a Liam nevű srác.

- Nem tudom, találkoztunk már szépfiú? – óóó igen, a gúnyos Mia elő jött.

- Igen, ismerjük egymást.

- Aha. – állapítottam meg, leginkább magamnak, mint másoknak, majd hirtelen újra megszédültem, mire Harry karjai szorosan átöleltek és megtartottak álló helyzetben.

- Nem tett neked jót, hogy ennyi ember között voltál biztos. – halk hang, suttogott szinte, a szőke fiú volt.

- Nem kell egy hazug segítsége. – ráztam le magamról Harry kezeit, nem értettem, hogy miért vagyok igazából ilyen haragos, hisz egyikünk se mondott semmi személyeset magáról.

- Mia. – érintette meg gyengéden a karomat, ujjai nyomán bizsergés futott végig a testemen.

- Szóval ő Miami Harry, tudtam én ám hogy valami nem stimmel itt. – mosolygott Emily, mire minden fiú csak rákacsintott. Nem lehetet figyelmen kívül hagyni, hogy Louis a kelleténél kicsit tovább időzik Emily nézésével.

- Mia beszélhetnénk kettesben? – kérdezte komoly hangnemben Harry, mire csak bólintottam és utána mentem a színpadra, hogy kettesben lehessünk.

- Harry, én…- lenyugodtam az első sokkhatás elmúlt végre.

- Mia én annyira sajnálom, nem tudtam, hogy mondjam el, hisz ha kiderül, ki vagyok talán már nem úgy beszélgettél volna velem és nem akartam a barátságunkat tönkretenni. – miért ő kér bocsánatot, amikor nekem kellene a kiakadásom miatt.

- Harry én…bocsi, hogy úgy kiakadtam, igazából fogalmam sincs mi bajom, meg tudsz bocsátani? – léptem közelebb.

- Persze, őőő nem kezdenénk újra a bemutatkozást? – nevetett olyan hangon hogy a hasamba mintha a pillangók szárnyi csaptak volna táncot egy pillanatra.

- De. – mosolyogtam.

- Szia a nevem Harry Style és a One Direction tagja vagyok. – nyújtotta kézfogásra a kezét.

- Szia Harry. Én Mia Harris vagyok, a Harris’s vállalat büszke örököse és egy közép iskolás tanuló. – Harry szemei kétszer akkorák lettek.

- Óóóó, szóval ezért nem erőlteted a személyes témát. – mosolygott.

- Hát igen, nekem is vannak ám piszkos titkaim. – nevetek.

- Gondolhattam volna. – elengedi a kezem és meghajolt előttem, mint egy lovag. – Egy örökösnek ilyen üdvözlés jár. – hangosan nevetünk, majd visszasétálunk a többiekhez, aki türelmetlenül várják a sztorinkat, amit szépen lassan elmagyarázunk.

- Hát ti nagyon bénák vagytok. – neveti el magát Liam.

- Kösz ez igazán kedves. – mondom.

- Mi már ismerjük egymást. – lép elém Zayn.

- Igaz. – mosolygok

- Honnan is? - kérdezi kicsit magasabb hangon Harry.

- Klub előtt találkoztunk. – magyarázom, de Louisszal is összefutottam szó szerint és éppen egy répa volt a kezében, miért is? – kérdeztem értetlenül.

- Hát mert szeretem a répát. – ezzel nem magyarázott meg semmit, de elfogadom.

- Egy kis figyelmet kérek!!- tapsolt mellettünk egy fiatalabb nő, pólóján a szervező felírat volt olvasható  - Most hogy már a hölgy sokkal jobban nézi magát, megkérnélek titeket, hogy fáradjatok át a konferencia terembe. -  mutatott egy kétszárnyas fém ajtóra.

- Rendben. - ragadtam Emily kezét és elindultunk az ajtóhoz. Odabent székek voltak elrendezve, a szoba egyik végében egy magasított pavilon állt, kb. 15-20 lány ült benn, olyan 14-15 év körüliek lehettek, de voltak velem egy idősek és olyan 20 év körüliek is. Valahol a negyedik sorban helyet foglaltunk, kicsit úgy éreztem gonosz pillantások kereszttüzébe kerültem, de mikor az emberekre néztem azonnal elkapták a pillantásukat. Mi bajuk van?

- Mia te is furcsán érzed magad?- súgta Emily a fülembe.

- Hogy érted?- kérdeztem.

- Hát úgy érzem mindenki minket bámul és kicsit idegesnek érzem magam. - pontosan én is így éreztem, de mi bajuk van tényleg a lányoknak.

- Gondolom, úgy érzik hogy csak megjátszottad az ájulást, hogy közelebb kerüljetek a fiúkhoz. - Laura az éles eszű.

- De semmi ilyen szándékom nem volt, azt sem tudtam, hogy kik ezek a fiúk. - hangos pisszegéssel fordultak hátra a lányok. Laura flegma fejjel rájuk nézett, mire mindenki fülét farkát behúzva fordult vissza.

- Kedves rajongók, üdvözlöm önöket a VIP sajtó tájékoztatón, most szabadon kérdezhetnek a One direction tagjaitól. Köszöntsék a fiúkat!- a szervező nő lesétált a porondról helyébe a fiúk léptek fel.

- Hello! - mosolygott Louis, mire körülöttem több lány is hangosan felsóhajtott.

Kép a rajongói beszélgetésen készült...

- Sziasztok! - jött Zayn, nem vagyok benne biztos, de mintha Laura mellettem megrándult volna bár lehet, hogy csak képzelődtem.

- Hello!! - lépet utánuk Liam, kedvesen mosolygott, igazán helyesnek tűnt.

- Sziasztok. - halkan, de gyermekded mosollyal az arcán jött Niall.

- Hali!- utolsónak Harry lépet fel a porondra, arcán mintha levakarhatatlan lett volna a csábító, lány szíveket megdobogtató mosoly. Kezemet a mellkasomra tettem hirtelen valami szorító érzés vett hatalmába. Fáj!

- Akkor ki lenne az első?- csapta össze kezét Louis vagy 8 kéz lendül fel az égbe. Felesleges kérdéseket tettek fel, mint például kedvenc kaja, szín, zenekar meg, hogy hol szeretnének lakni. Egyetlen izgalmas kérdés csak a vége fele hangzott el, hogyan állnak a fiúk a lány témával.

- Hát nem tudom, mit akartok hallani de nekem most éppen nincsen senkim. - mondta semleges hangon Liam.

- Nekem van egy lány aki tetszik, olyan volt mint egy igazi első látásra szerelem pillanat volt vele. - Louis félénk hangnemben beszélt, mitől a lányok elolvadtak a szobában. Emily megfeszült mellettem, érezhetően árasztotta magából a negatív hullámokat.

- Baj van?- fordultam felé.

- Semmi. - hangja elhaló lett, Laura is kérdőn nézett rá, lehet Louis szerelmi vallomása szíven ütötte, pedig szerintem, ha a fiú előző reakcióit jól megfigyeljük, az egész biztos hogy róla beszélt.

- Emily szerintem rólad van szó. - böktem meg mire furcsán hitetlenkedve nézet rám.

- Hülye vagy! Ilyenről tuti hogy szó sincs. - rázta a fejét.

- Pedig de. - mutattam a fiúra. - Amikor kint voltunk a kelleténél többször és hosszabb ideig nézett téged. - kacsintottam.

- Tényleg? - Emily szemébe mintha halvány remény fény csillant, amitől kicsit megnyugodtam.

- Igen, ha szeretnéd leszek kerítő - kacsintottam újra.

- Nem tudom, lehet erre nincs szükség. - Emily Louist kezdte bámulni.

- Én csak az előttem szóló Liamhez tudok csatlakozni, most éppen nincs senkim. – Zayn kacsintott a tömegre, micsoda szépfiú.

- Én kicsit félénk vagyok a lányokkal, de most nincs barátnőm és senkibe nem vagyok szerelmes. – nini csak nem Mr. szerény bárányka , de biztos vagyok benne, hogy a való életben ennek az ellentettje, ő lett a bandában a cuki fiúja.

- Szerelmi élet? – Harry gondolkodó arccal révedt a semmibe. – Hát nem tudom, mennyire fogtok nekem hinni, de van egy szerelemem, már régóta ismerjük egymást. -  Emily oldalba lökött és furcsán sunyi mosolyt villantott rám. Szóval Harry szerelmes valakibe, mellkasomban újra halványan megjelent az a fájó szorító érzés, amiről eddig nagyon is megfeledkeztem. – Lány Miamiban él. – ha valaki most az arcomra nézet volna, semmi reakciót nem vesz észre, nem gondolja senki, hogy bennem a mai nap folyamán lelkem kétszer is összeomlott.

5.rész Koncert

Remélem sokan olvastok  most már ígérem semmi kertelés nem lesz, az unalmas részeknek vége, itt van végre az izgalom és egyebek. Folytatás ért sok kommentet kérek, PLEASE!!!

Emily egész héten pörgött, mindig csak a szombati koncertről beszélt, már rég kiválasztotta a szerinte megfelelő ruhát, hogy tetsszen Louisnak.

- Mia ki kell találn
unk egy taktikát arra az esetre ha nagyon bámulnám a srácot vagy ha cikis dologról kezdenék magyarázni neki. – ült le elém az osztályteremben Emily.

- Legyen mondjuk a „hülye”? – kérdeztem, de még fel sem néztem a könyvemből.

- Ez most komoly, szerintem inkább a „tegnap”.- felnéztem rá.

- Emily ez egy elég gyakori szó, legyen inkább a „garnéla”. – mosolyogtam és reméltem magamban, hogy nem hangzik el ez a szó az este során.

- Rendben.

Ez volt hétfőn, a hét további részében minden nap tanácsokat, terveket találtam ki Emilynek, hogy hódítson, csábítson vagy éppen lépjen le, ha rossz lesz a szitu.

                                  *                      *                      *

Koncert napján már korán reggel Emily csöngetésére keltem fel.

- Tényleg ilyenkor? – nyitottam ki álmosan az ajtót neki.

- Kész akarok lenni és ha jó helyet akarunk akkor hamar oda kell menni. – dobta le a nappaliban a bőröndjét.

- Minek ez a sok cucc? – indultam a konyhába.

- Változtattam a ruhán, de valahogy nem éreztem rá, úgyhogy segíts.

Emily ruhája, nagyon is meg szenvedtünk érte!

- Oké, csak várd meg míg felébredek. – reggeli meleg tea, mindenkor a legfinomabb. – Laura merre van?

- Azt mondta nem sokára itt lesz. – a mázlista tovább alhat, a kis csaló.

- Rendben kezdjünk akkor neki. – leültem a nappali közepére a földre és mindent kipakoltunk Emily bőröndjéből. Soha nem válogattam ilyen sokáig ruhát az biztos, vagy 3 órát ültünk ott és én még mindig a bő pólós pizsamámban voltam. Mikor Laura megjött majdnem elnevette magát, biztos vicces látvány lehetem egy adag ruha között.

- Látom itt már haladnak a munkálatok. – leült a kanapéra.

- Laura kérlek segíts. – könyörögtem.

- Rendben. – elrohantam zuhanyozni és fogat mosni, mire visszaértem meg volt Emily szettje.  Hosszas készülődés után 6-ra kész is voltunk és indultunk koncertre, taxiban kaptam egy üzenetet.

„Kár hogy már elígérkeztél a barátnőidnek, pedig meg akartam neked mutatni a bandát és hogy hogyan  énekelek.”Harry meghívott a koncertjükre, de amiért pont akkor van mint Emily fiú bandájának é neki ígértem meg előbb ezért le kellet mondanom, pedig nyaralás óta nem láttam őt.

„Bocsi tényleg, de majd legközelebb”

- Valami baj van? – hajolt elém Emily. Már éppen akartam mondani, hogy semmi, de Laura előbb szólalt meg.

- Biztos a fiúja írt. – kacsint rám.

- Nem a fiúm, ő csak egy barát. – ég felé fordítja a szemét.

- Fiú és lány között nem lehet barátság az egyik mindig többet akar vagy egyszerre mindkettő.

- Túlságosan okos vagy. – grimaszoltam.

- És mit ír Miami Harry? – lökdös oldalba Emily.

- Csak hogy találkozhatunk volna ma, de már megígértem neked hogy elmegyek a koncertre és az ígért szép szó, ha betartják úgy jó. – mosolyogtam, hogy Emily semmilyen lelkifurdalást ne érezem, néha hajlamos rá, sok kicsinység miatt.

- Biztos?

- Persze. – mondtam.

Stadion előtt elképesztően sokan voltak, pedig a koncert csak 2 óra múlva kezdődik, ennyire menő lenne ez a fiú banda?

- Már annyira várom. - tapsikolt Emily, Laura már negyvenedszerre nézet a telefonjára mióta elindultunk otthonról.

- Valami baj van? – kérdezem.

- Nem semmi. – mosolyog, de nagyon hamiskásan.

- Biztos? – ha valamit Laura nem mond el az vagy nagyon komoly családi ügy, vagy egy hülye idősebb pasi van a dologban, aki lecsavarta a fejét, de tudom, hogy ha kell elmondja majd.

- Igen, biztos.

Ma lazára vettem a figurát!

- Gyertek menjünk. – ragadja meg a karunkat és a bejárat felé rohanunk. Hála égnek nem öltöztem nagyon ki ezért nem lógtam ki a tömegből, ma lazán akartam lenni és körülöttem is mindenki ilyen, de Emily igen is kitűnik innen, de nem baj, hisz szép és szerelemes. Ennyi fiatal lányt egy helyen nem láttam még, csak egy Justin  Bieber koncerten ahova szint úgy Emily rángatott el, az volt az előző korszak. Minden lány viselt olyan cuccot, amin a fiúk szerepeltek, póló, kitűző, sapka, még több póló. Milyen szép is a fiú bandák utáni szerelem. Valahol a negyedik és ötödik sorban foglaltunk helyet a színpadhoz képest. Emily elkezdet beszélgetni egy lánnyal majd odahívta és bemutatta nekünk, majd a pólóján lévő csoportképen lekezdte magyarázni ki kicsoda. Póló olyan használt volt, hogy igazából az arcok már teljesen lemosódót, így csak pár motívumot jegyeztem meg. Például, hogy Louis aki Emilynek tetszik, nem egyenlő Liammel, Zayn a sötétbőrű srác, Niall a szőke ír srác és Harry a vicces hajú. Névről már mindenkit ismerek. Míg a koncert el nem kezdődőt Emily mindenkivel beszélgetett egy sort, mi Laurával megbeszéltük mi volt szombat este mert eddig nem volt időnk, de leginkább csak én beszéltem.
 - Hello London, készen álltok? – hangzott fel valaki hangja, lehunytak a fények és kezdődött a koncert. Öt fiú lépet egyesével a színpadra, Zayn, Niall utána azt hiszem Liam, Louis és végül Harry. Fiúk stílusosan voltak öltözve páran lazán míg a másik fele inkább elegánsan.

- Louis a csokornyakkendős srác. - súgta a fülembe Emily az infót. Felismertem a srácot, ő volt az,  aki nekem jött a klubban egy répával a kezében, na azért még sem olyan rossz az arc memóriám.  Mellette megjelent Zayn a sötét bőrű srác, csak bámultam miért olyan ismerős, aztán beugrott, megragadtam Laura kezét, mire kérdőn nézet rám. Ismerem őt, ő volt, aki tűzet kért a klub előtt vagyis akkor a nagyon elit személy nem is egy volt hanem kapásból egy egész fiú banda. Milyen vicces előbb találkoztam velük, mint hogy gondoltam, mondtam velem szembe jön bármelyikük is , nem ismertem volna fel, hogy közülük való. Lement pár szám, majd irány átöltözni, addig mi kint egy kis filmet néztünk, Emily csak tapadt a kivetítőre, aranyos. Hatalmas sikoly áradat indult meg mikor újra színpadra léptek a fiúk, jó zenéjük volt, az ember kedvet kap egy kis mozgásra tőle. Tetszett a koncert bevallom élveztem, addig a percig míg kivetítőre nem került a Harry nevű fiú csábítóan mosolygó arca, akkor abban a pillanatban valami eltört bennem. Ismerem ezt a mosolyt, ezt a hangot, ezt a hajszínt, az arcéleit, én ismerem ezt a fiút. Megfagytam, lehetetlen ő nem lehet, de mégis, hisz érthető. One Direction ugyan akkor lép fel mint Emily bandája, mert a kettő ugyan az, Harry ott volt, ugyan abban a klubban mint én, mert ő a One Direction tagja és én nem is vettem észre.

- Mia, jól vagy? – hajolt oda hozzám Laura.

- Lehetetlen. – ismételtem.

- Mia? – hangja aggodalmas lett.

- Én ismerem. – mint egy agy halott olyan voltam, de ez sokkolt, rendesen. 

- Nem akarsz kimenni a levegőre? – fogta meg a kezem Laura.

- Nem, jól vagyok, csak meglepet valami, majd elmondom. – megráztam magam és próbáltam megjátszani, hogy nincs semmi baj a koncert végéig, de szemem le sem vettem Harryről és csak ezt hajtogattam „nem lehet”.

                              *                      *                      *

Koncert után irány a VIP színfalak mögött, most az egyszer nem volt ínyemre, hogy odamenjek, pedig reggel még nem voltam ilyen rossz hangulatban.

- Annyira király lesz ez a találkozó. – csacsogta Emily, talaj hirtelen lejteni kezdet a lábam alatt, majd egy mozdulattal a földel lettem egyenlő és minden elsötétült. Mi a fenét csinálok én?

4.rész Party time!

Itt a kövi rész, remélem most már izgalmasabbnak találjátok majd a sztorit, mert beindul a móka. Kérlek titeket kommentáljátok ha rossza a történet vagy ha éppen nagyon is tetszik, mert szeretném tudni, mit gondoltok, min kellene változtatnom, stb. Szóval sok kommentet kérek. Puszi<3

Eljött végre a péntekre beígért bulizás, most kicsapok a hámból, de mindig ezt mondom csak valahogy nem sikerül, mert helyettem mások táncolnak fekve a padlón és valakinek józannak is kell maradnia. Buli előtt a lányokkal nálam gyűlünk össze, csak a szokásos dolgok, kaja, ruhaválasztás, smink, haj, ami egy jó estéhez kell. Mikor ajtót nyitottam nekik, Emily konkrétan berobban a lakásba és alig bírja rendesen elmagyarázni mitől ilyen, kérdőn Laurára néztek.

- Valami olyasmit magyarázott nekem, hogy a kedvenc bandája a One Direction a koncertet ad és szülinapjára VIP jegyeket kapott rá. – már mindent értek. Emily már lassan 3 éve bele van zúgva az egyik énekes sráca abból a bandából. Be kell vallonom valamit, én annyira nem ismerem őket, ha velem szembe jönnének az utcán nem tudnám megmondani hogy ők a One Direction.

Esti ruha költeményem!

- Ez remek lehetőség, hogy végre találkozhassak Louisszal. – Emily a távolba révedve néz, gondolom, most éppen teljesen bele éli magát a találkozás élményébe.

- Tök jó, örülök, hogy végre el tudsz menni egy koncertre, de nem leszel magányos egyedül kicsit? – Emily gyakran magányos depresszióba kerül, ha egyedül van, de ezért vannak a barátnők, hogy vigyázzanak egymásra.

- Mia még nem fejeztem be…- Laura leült a kanapéra.

- Legjobb hogy ti is velem jöhetek, mert 3 jegyet kaptam. – vágott bele Laura mondandójába, arcán izgalommal vegyülő öröm látszott.

- Most komolyan, de én még nem is ismerem őket. – vallottam be.

- Nem érdekes, majd mutattok pár számot és tetszeni fog, kérlek gyere el velem. – Emily kis kutya szemekkel nézet rám, ez ellen semmi esélye az embernek.

- Rendben. – mosolygok

Az est további részében vacsoráztunk és készülődtünk az estére. Mondhatom a lányok mindenre rá tudtak venni ezen az estén. Szép ruha, ráadásul még egy magas sarkút is rám aggattak, mert szerintük ez szépen kiemeli a lábaimat. Inkább halálomat fogja okozni. Még indulás előtt gyorsan és észrevétlenül leváltottam az extrán veszélyes cipőt egy kényelmes darabra.

                                     *                      *                      *

Klub előtt rengetegen álltak, de mire jó, hogy ha az ember VIP, néha én is kihasználom az előnyöket amik a családdal járnak, nem vagyok hülye. Soron kívül beengedtek minket, hallottam pár lányt még beszélgetni, hogy ide ma valami nagyon elit személyiség érkezik. Király, a hely tele lesz fotósokkal, nem ide kellet volna ma jönni. Bent már rengeteg ember volt, legtöbben a tánctéren tomboltak. Mi a bárpultot céloztuk meg elsőként, pár ital lecsúszott és kezdődött az este. Emilyvel irány a táncparkett, Laurát kicsit elvesztettem szem elől, de ügyes lány vigyáz magára. 1 óra töménytelen táncolás után elfáradtam és mondtam Emilynek kimegyek a WC-re. Átverekedtem magam a tömegen, befordultam az első folyóson és véletlenül neki mentem egy srácnak.

- Áú! – kaptam a fejemhez, elégé fájt.

- Bocsi, ne haragudj nem láttalak. – mosolygott rám egy barna hajú, kék szemű fiú, akinél egy…..RÉPA volt.

- Az ott tényleg egy répa?- mutattam a kezében tartott zöldségre.

- Igen, kérsz? – nyújtotta felém.

- Köszi nem, de neked egészségedre! – rámosolyogtam és elmentem mellette egyenesen a WC-be. Vannak furcsa alakok az biztos, de tényleg kihozz magával egy buliba répát?

Mikor kijöttem a mellékhelyiségből, megint majdnem eltaroltak, de most időben kitértem egy szőke ír srác elől, aki nagyon igyekezet. Bolondok háza van ma vagy mi? Hirtelen rezegni kezdte a telefonom, kaptam egy üzenetet.

„Na mizus kis lány, ma buli van?”Harry pont a legjobb kor, elmosolyodtam és azonnal válaszoltam.

„Aha, remélem ma végre kicsaphatók a hámból egy kicsit.”

„Hát ha még tudsz nekem válaszolni akkor nem vagy olyan állapotban, menny a pulthoz és igyunk valamit.” Vicces belegondolni, hogy valakivel csak úgy bulizol, hogy üzenetben tartjátok a kapcsolatot, újfajta parti stílus. Elmentem a pultig.

„Mit iszunk?”kérdeztem

„Hölgy választ!”

„Kedves.”

„Én mindig az vagyok” ittunk valami furcsa nevű italt nem is egyet, mikor hirtelen Emily ugrott mellém, majd sikított egyet mire kérdőn néztem rá.

- Ott van Harry Styles!! – még mindig kíváncsian néztem rá, fogalmam sincs ki az és a pia miatt nem mutattam nagy érdeklődést, de oda fordultam amerre barátnőm mutatott.

- Melyik az?

- Már nem látod, mert beállt ide ez a sok ember, de menjünk és nézzük meg közelebbről. - megragadta a kezem

- Köszi, inkább maradok. – felemeltem a mobilt jelezve itt a partnerem.

- ÚÚÚÚ, Miami Harryvel beszélsz? Milyen mókás hogy pont most láttam egy másik Harryt itt. – vicces tényleg.

- Emily 1 millió Harry él Londonban. - mosolyogtam.

- Akkor most hagyd a telefonod és gyere velem táncolni. – Emily a tánc tér felé rángatott és egy újabb óra tombolás következet.

                                   *                      *                      *

Fogalmam sincs a barátnőm, hogy bírja ilyen sokáig, de nekem ki kell mennem a levegőre. Klub előtt leültem a járdapadkára, pár percig élvezhetem a magány, mert utána leült mellém egy helye sötét bőrű srác, barna haja és barna szeme volt.

- Hali, van tüzed? – kérdezte széles mosollyal az arcán.

- Bocsi nincs. – vontam meg a vállam.

- Akkor mindegy. – és elő vett egy öngyújtót a zsebéből és végül rágyújtott.

- Akkor ez most, hogy van? – néztem kérdőn rá

- Ööö, felszedős duma? – kérdezte vissza.

- Aha, nagyon kreatív. – mosolyogtam.

- Nem ismersz?

- Kellene? – néztem végig rajta, semmi nem volt ismerős, életemben nem láttam, bár lehet csak szar az arcmemóriám.

- Nem - mondta halkan.

- Újabb csajozós duma?- kérdeztem, mire nevetni kezdte.

- Aha. – és csendben ültünk tovább. Pár perc múlva csörögni kezdte a telefonom, Laura írt hogy összeszedte Emilyit 10 perc múlva itt kint találkozunk és megyünk haza.

- Hát örültem ennek a valaminek, kellemes hallgatótárs vagy. – mosolyogtam rá.

- Te úgy szint. – mosolygott vissza rám.

                                *                      *                      *

Néhány óra elteltével már otthon feküdtünk, Emily egy folytában csak beszélt, hogy látta Harryt a klubban és ez mennyire menő, aztán csak elaludt, Laura is és én is.

3.rész Otthon

Hát lassan jönnek az izgalmas részek, de addig  egy semleges rész utoljára, ne unjatok rám még, mert csak most alakul a helyzet!! ;D

Harry nagyon jó fej, az elmúlt 2 napot vele töltöttem, egy komplett idióta, de a jó értelemben. Állandóan perverz poénokkal bombázz, de már valahogy leperegnek rólam ezek a dolgok és csak nevetek rajtuk. Rég nevettem ennyit egy fiú társaságában, sokat beszélgetünk, de nem magunkról, inkább hétköznapi vagy szokatlan dolgokról. Nem erőltette egyikünk sem, hogy elmondjuk kik vagyunk ,mi a hobbink, mit dolgoznak a szüleink, én ezzel a résszel mindig rosszul járok, mert amikor kiderül a családi hátterem mindenki megörül és stb. Felemelő volt ez a pár nap, hozzászoktam a szép fiú minden furcsaságához, gondolom. Harry mosolya először felmelegítette a lelkem, de most már inkább fájdalmat érzek a mellkasomban, vajon miért van ez? Pillangók látogatják meg ilyenkor a hasamat és úgy verdesnek, mint ha be lennének drogozva. Mi ez az érzés? Harry siettet vissza New Yorkba, mert haladtak tovább a bandájával, így telefonszámot cseréltünk és megígértük egymásnak, hogy gyakran írunk. További pár napom a családdal telt, megint megnéztünk minden nevezettséget, ami Floridában található,bár igazából én csak testileg voltam ott, mert a gondolataim mindig vissza vissza tértek Harryre. Szüleim nyaralás végén felrakta a Londonba tartó repülőre, irány haza, eljött újra az iskola ideje.

                                     *                      *                      *

Mi az első teendője egy tini lánynak miután haza érkezik a nyaralásból, a kipakolás után, hát persze találkozik a barátnőivel. Emily és Laura már vártak rám a közeli kávézóban, mindig itt bandázunk suli után vagy mikor „vészhelyzet lány megbeszélés” van.

- Na mesélj, voltak helyes, szexi, félmeztelen pasik akik elcsábították a fejed. – ő Laura, tudni való róla, szereti az izmos, fél vér fiúkat és egyben a legnépszerűbb csaj a suliban.

- Így letámadni őt. – Ő pedig Emily, majdnem szomszédok vagyunk, egy elbűvölő lány, amikor iszik, elszabadul a pokol, ott fiú nem marad, aki ne szeretne bele abba az énébe. Emily a visszafogott lány míg Laura a teljesen ellentéte.

- Miami szép hely, megcsináltattam a tetkómat, pont azon a helyen, amit a bátyád ajánlott Laura. – mosolyogtam és körbemutogattam. Már nagyon hosszú ideje barátnők vagyunk, még oviban találtunk egymásra, pont mindhármunkra ugyan az a fiú pályázott, de nem jött össze neki, régi sztori.

- És? – Laura elég türelmetlen típus, nem szereti ha valaki tereli a témát.

- És találkoztam egy kedves úriemberrel, aki egy igazán szórakoztató személyiség.

Hűsítő ital a kedvenc helyünkön!!

- Felejtsd el ezt az elit dumát! Szóval helyes? – Laura előre hajolt az asztalon.

- Igen, mondjuk. – kérdőn néztek rám. – Hát nem igazán láttam az arcát, mert mindig szemüveget hordott és napnyugat előtt már a szüleimmel voltam. – hangos nevetésben törtek ki.

- Ugye ez most nem komoly Mia? Nem láttad az arcát, mi ez valami vicc. – de én nem vicceltem és ezt észrevették hamar.

- Jól van bocsi. De legalább tudod a nevét, akkor rá kereshetünk, mondjuk Facebookon vagy Twitteren.

- Nem igazán. - lesütöttem a szemem. – Csak annyit tudok, hogy Harrynek hívják és hogy 19 éves. – Emily hangosan kifújta a levegőt.

- Nehéz helyzet kislány.

- Egyetértek. - sóhajt hangosan Laura, ő mindig mindent megold ami pasi ügy, de úgy látom most ő is tanácstalan.
- Tetszik?- kérdezi Emily és beleiszik az italába.
- Ez...Ez...Ez egy nagyon jó kérdés. - fújtam ki a levegőt, itt az idő szint vallani. - Igazából, először még kedvesnek találtam a molyát, de aztán, már inkább olyan zavaros volt minden, mert állandóan elpirultam és úgy éreztem mintha pillangók lennének a gyomromba. Mit jelent ez? - valami nagyon furcsát mondhattam, mert barátnőim olyan arcot vágtak, mintha bevalltam volna nekik, hogy én vagyok Szuperman.
- Ez nem más kedves barátnőm, mint hogy nagyon is tetszik neked a srác. - mosolygott sejtelmesen Laura.
- Miának végre tetszik egy srác. - ujjongott Emily.
- Ennek örömére elmegyünk egy szuper sulikezdő bulira, tuti biztos hogy állat lesz. – kacsintott Laura.

- Várj a sulikezdés nem egy olyan dolog, amit ünnepelni szokta az emberek. – ki az, aki szereti a suli kezdést.

- Tudod manapság már mindenből buli lesz. – mosolygott Emily.

                                     *                      *                      *

Suli első napja, mint minden év elején, boldog, mosolygós gyerekek, de pár hét és mindenki úgy vonszolja magát suliba, mint egy zombi. Az osztályban, most még mindenki szeret mindenkit, puszi-puszi régi haverokkal, mesélés az élményekről. Persze Laurát rögtön megtalálják a felsőbb évesek, akik leülnek mellé, hallgatják minden szavát és persze ott vannak még a gólyák, aki messziről álmodoznak csak róla, milyen szép is az ifjúság.

Emilyvel már most tervezzük a hét nap múlva esedékes buli szerkónkat, mennyire várom már lazulni a haverokkal.

2.rész Találkozás vagy nem??

Továbbra is sokan olvassátok a blogot és írjatok sok kommentet. Itt a folytatás!:D:D

Ennyi embert egy helyen, Miami egy igen népszerű hely, a sétáló utcák tele vannak, alig lehet közlekedni, a legnagyobb gond nem is ez hanem, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok, általában jól tájékozódom, de most? Túl több kis utcán és kérdezősködés után végre meg találtam AL’s Szalonját, legszívesebben térdre borultam volna és elmondok ötven imát, hogy végre ide értem, de elég cikisen nézne ki. Bent kellemes hűvös volt, a légkondi miatt. Nem voltak sokan csak egy fiú állt a pultnál, a meleg ellenére buggyos sapka volt rajta és napszemüveg.Nem szólhatok ilyenekért, vannak olyan emberek, akik mások mint te, tudod jól Mia. Kifújtam a levegőt és a felém intő férfi elé léptem a pultnál. Elmagyaráztam neki mit szeretnék, madarakra gondoltam, leginkább azért imádom a szárnyas élőlényekker,ők szabadon élhetnek akár hová, így akarok élni, ez olyan filozófiám, fiú azt mondta kb. 15 perc és kezdhetjük, csak megcsinálja a vázlatokat és még el is magyarázta mi a feladatom, mivel első tetkós vagyok. Miközben az szét tetovált férfi magyarázott, végig éreztem, hogy valaki figyel, egy pillanatra, mikor az eladó nem figyelt, megkíséreltem egy pillantást a mellettem álló fiúra vetni, de nem tudtam megállapítani, hogy ő néz-e engem, a napszemüveg miatt, elégé zavart. 

- Rendben, akkor 15 perc múlva itt. – fejezte be a mondandóját az eladó, én pedig kimentem az üzletből. Mikor kerestem a boltot hallottam, hogy van itt egy gyümölcsbár ahol lefagyasztva adják az innivalót és van benne valami különleges, gondoltam most megnézem, amíg várok. Gyümölcsbár kellemes hely volt, modern, de olyan hawaiis filinggel, nagyon tetszet és nem mellesleg az ital is mennyei itt. Megvettem az italom és leültem egy asztalhoz, ami közel volt az ablakhoz, figyeltem a kívül hömpölygő tömeget, annyira belefeledkeztem, hogy észre sem vettem mikor leült elém valaki. Majd hirtelen megszólalt.

- Szóval te még tetoválás szűz vagy?- kellemes és bevallom egy kicsit szexis hangja volt az idegennek, mikor ránéztem elégé meglepet, hogy az a srác ül velem szembe, aki bent volt a boltban.

- Igen, ezzel van valami baj? – kérdezem, de közben alaposan szemügyre veszem. Sapkája alól kilóg pár göndör barna tincs, a szemüveg miatt nem lehet megállapítani mennyire helyes ez a fiú, de gondolom az, mert a válaszomra elképesztően  szexin mosolygott és apró csábító gödröcskék jelentek meg az arcán.

- Nem, nem így értettem. – mosolyog tovább.

- Akkor hogy, ááá, csak nem így szoktad felszedni a csajokat, óóó bocsi. -  mosolyogtam én is, bevallom néha elég nyers vagyok, de vannak akik ezért szeretnek.

- Vicces lány vagy és mi van akkor, ha fel akarlak szedni? – ellenfelemre akadtam, ez tetszik.

- Akkor sajnos ki kell, hogy kosarazlak, nem érdekel most egy kapcsolat. - könyökölök az asztalra államat megtámasztom a tenyeremen.

- Most szíven találtál, menten elásom magam, kell valami, kell valami. - felém nyújtja a kezét. - Nevem Harry és téged hogy hívnak?– mutatkozik be csábítóan férfias hangon, amitől biztos, hogy minden lány sikítva menekül vagy esik össze.

- Mia. – rázok kezet vele.

- Szóval Mia, mi járatban itt Miamiban, gondolom nem éppen idevalósi vagy. – beleiszik a poharába.

- Ahogy te se.

- Bingó. Szóval?

- Családommal nyaralok, te?

- Bandával itt léptünk fel New Yorkban és gondoltam leugrom a napfényes Miamiba, ahol szép és dögös lányok vannak. – ha nem lenne rajta a napszemüveg most biztos kacsintott volna, az tuti.

- Zenélsz?

- Igen, énekelek.

- Nem semmi, de nem gondolod, hogy New York ide nagyon is messze van?

- Nem, mert te honnan jöttél? – hajolt közelebb.

IMÁDOM!!<3

- Los Angeles vagy inkább London vagy lehet, hogy Roma, nem sokkal inkább New York, bár..- dadogtam egy sort.

- Várj, Várj. Nem tudod hol laksz? – mogorván kaptam oda a fejem és egy gonosz pillantást lövelltem felé.

- Nem, ennyire nem nézhetsz hülyének. Igazából, nincsen állandó lakhelyem, mert a szüleim munkája ilyen, de mondjuk 2 éve már Londonban lakom. – igaz soha nem voltam tovább 1-2 évnél egy helyen, így nem is nagyon vannak velem egy korú barátaim, de most végre gimis lettem és megkértem anyut, hogy csak addig szeretnék ott maradni, míg leérettségizem, így most 17 évesen egyedül élek egy Londoni tetőtéri lakásban.

- Harry te hol laksz?

- Londonban. – mosolyog elégedetten.

- Micsoda váratlan fordulat. – ránézek a telefonomra itt az ideje visszamenni.- Induljunk vissza idő van! - bólintott Harry, majd elindultunk. Együtt megcsináltattuk a tetkónkat, Harry végig szurkolt nekem, mert tetoválást készíttetni piszok fájdalmas. Ő meg egy szó nélkül tűrte és csak velem foglakozott, úgy gondolom Harry egy igen kedves srác.