8.rész Zombi mód

Kedves olvasók! Elég nagy kimarás után, de itt vagyok. Örülök, hogy az olvasok száma megnőtt, de adjatok hangot magatokról, ha itt vagytok. Írói válság engem is elért, ezért szeretnélek titeket megkérni, hogy ha tetszik a történet, akkor írjatok egy kommit, mert nem tudom mi jó és mi nem, érdemese folytatnom, amit elkezdtem, csak ennyi lenne. Boldog karácsonyt mindenkinek utólag is!! :D

Pokoli 2 hetet éltem át. Úristen! Emily teljesen kikészít először olyan volt, mint egy energia bomba egyfolytában áradozott Louis mennyire jó srác és mennyire szerelmes belé, meg minden, de mostanában kezd egyre depresszívebb lenni. Semmi nem vidítja fel és még a csajos délutánok is felejtősek lettek számára, olyan mint egy zombi. Igazából gyakran vannak hangulat ingadózásai, de nem ilyen rosszak és helyrehozhatatlanok.

- Laura tennünk kell valamit. – ültem le egyik nap barátnőm mellé a suliban.

- Pont ezen gondolkodtam, de semmi konkrét nem jutott eszembe. – könyökölt az asztalra, közben hangosan kifújta a levegőt.

- Már mindent megpróbáltunk. – követtem ugyan azt a mozdulatot.

- Soha nem éreztem magam ennyire bénának, még hogy én ne tudjak megoldani egy hülye szerelmi gondot, képtelenség. – csapot az asztalra Laura. Hirtelen rezegni kezdte a zsebem, elővettem a mobilomat és a képernyőre mosolyogtam. – Csak nem Harry? – helyezkedet kényelmes testhelyzetbe barátnőm.

- Nem. – megráztam a fejem és pötyögni kezdtem a billentyűzeten. Az sms-t nem Harry, hanem Liam küldte, furcsa mód nagyon összebarátkoztunk a koncert óta, iszonyúan kedves, aranyos és vicces srác, mindig megnevettet. Általában semmiségről beszélgetünk, mint régen Harryvel. Vele mostanában nehezen találom meg a hangot valahogy nem tudom mit írjak neki, általában mikor üzenetet váltok vele egy szavas üziket hagyok. Egy katasztrófa, amit csinálok, ha lehetne, akkor rendesen seggbe rúgnám magam a viselkedésem miatt. Semmi okom nincs rá és olyan hülyeség miatt duzzogni mint az, hogy kibe szerelmes Harry,  esztelenség.

"Mizu, Mia?"

"Semmi suliban vagyok." – becsöngettek és a helyemre mentem, hogy a tanár ne vegye észre, hogy mobilozom az órán a könyvemet az ölembe tettem és mögé bújtattam.

"Óóó, azok még léteznek?!"

"Persze, ilyen rég nem voltál iskolában?"- magamban felkuncogtam, de csak úgy hogy senki ne hallja meg a közelembe.

"Nem is tudod milyen rég volt az."

Óra további részében régi vicces sulis történeteket beszélgettünk, nem is tudtam, hogy igazából nekem mennyi ilyenem van.

Kicsöngető után azonnal Emily mellet termettem és minden hülyeségről csacsogtam, mint valami hülye liba, próbáltam valahogy felvidítani, kevés sikerrel.

- Mia, nem kell erőltetned semmit, most szeretnék egyedül lenni, szia. – megfogta a táskát és teljes döbbenetben és leesett állal otthagyott az osztályterem közepén. Ez nem az az Emily, akit én évek óta ismerek, soha nem láttam ennyire lehangoltnak, nagyon nagy lehet a probléma, ha ilyen. Megdöbbenésemből a mobilom csörgése zavart fel, pontosabban egy bizonyos Coldplay szám, ami csak egyet jelentett.

- Mizu fürtös? – vettem fel a telefont.

- Neked is szia, Mia. – hallottam a hangján hogy nagyon is mosolyog.

- Szia, mond, de kérlek legyen jó hír, mert éppen egy depresszív lány krízisben vagyok. – máshogy nem is tudtam megfogalmazni ezt a helyzetet.

- Óóó, én is éppen egy zombi fiút próbálok újra életre kelteni. – vajon melyik szívtipró fiú lehet?

- Kiről van szó? – hangom kicsit a kelleténél is semlegesebbnek tűnt, mintha nem érdekelne igazából csak illemből megkérdeztem volna, de ez nem így volt, most már mindegy.

- Louis.

- Milyen súlyos a beteg állapota? – ezt vicces Doktor House hangnemben mondtam, mire a vonal másik végén szexi mély nevetés harsant, amitől teljes testem megbizserget.

- Hát tudja Doktornő, nekem is van pár problémám előbb velem foglakozzon. – nyávogott Harry.

- Ha tud telefonálni nem hiszem, hogy nagyon komoly. – viccelődetem.

- Igazából, mint a filmekben a szerelmes ifjúk, tudod. – persze, hogy tudom, pontosan az előbb ment el előttem egy ugyan ilyen eset és ráadásul a barátnőm személyében, ezt meg kell oldanom és kezdem sejteni a zombi mód okát is.

- Harry van egy ötletem, mikor tudunk találkozni? – indultam kifelé az iskolából és már az utcán sétáltam hazafelé, hála égnem olyan 15 percre laktam a sulitól gyalog.

- Mi lenne, ha át jönnél hozzánk, küldöm a címet.

- Rendben, akkor nem sokára ott vagyok. – tettem le a telefont.

                                                           *                      *                      *

Harry gyorsan átküldte a címet, én pedig nyakamba vettem a várost, hogy minél hamarabb odaérjek. Ámulva néztem a házat, amit a megadott címen találtam, persze sok szép és csillogó épületet láttam már, de eddig ez volt a kedvencem. Támadt  egy érzésem, hogy valaki nagyon is figyel, de nem foglalkoztam vele, mert hát ha az ember lány Hollywoodban nő fel, már leperegnek róla az ilyen érzések. Becsengettem, mire egy rekedt hang szólalt meg.

Hiszitek, hogy ez éppen Londonban van?

- Ki az? – Harry volt a vonal másik végén.

- Szia Mia vagyok. – beszéltem egy kis dobozhoz.

- Óóó…várj mindjárt megyek. – halk puffanás, ahogy letette. Vártam, majd kinyílt a ház ajtaja és egy kócos fejbúb, bukkant elő.

- Gyere. –intett Harry, majd a kapu kinyílt én pedig gyors ütemben elindultam.

- Szia. – ölelt szorosan magához, mire mellkasomban, hatalmas lendületet vett a szívem.

- Szia. – hangja rekedt volt, ami - túlságosan is - szexivé tette.

- Hogy van Louis?- kérdeztem egyenesen a tárgyra térve.

- Teljesen ki van, semmire sem reagál, soha nem láttuk még ilyennek. – vezetettbe Harry a házba. Ház belseje pont olyan csodásan nézet ki mint a külseje, egyenesen a nappaliba mentünk, ahol csak egy hatalmas pokróc kupacot láttam a kanapén. Tévé folyamatosan váltotta a csatornákat, akinél a távirányító volt, nem is igazán érdekelte mi megy benne.

- Az ott? – mutattam a kupacra.

- Lou. – lépet mellém Zayn, arca igazi kemény fiút mutatott, de ha a szemébe nézel látod az aggodalmat, amit barátja miatt érez.

- Értem. – Harry tovább vezettet a konyhába, ahol mindenki más tartózkodott. Niall és Liam egyszerre intettek felém, majd hatalmas mosoly jelent meg az arcukon.

- Mióta ilyen? – kérdeztem leülve a konyha pulthoz, Liam egy bögre teát rakott elém, nem vagyok valami tea fan, de kedves gesztus volt és nem akartam elutasítani.

- Olyan egy vagy másfél hete, de igazából fogalmam sincs - válaszolt Zayn.

- Próbáltátok kideríteni mi a depi oka? – ittam bele a csészébe, kijelentésemre meglepetten néztek a fiúk.

- Hülyének nézel Mia? – kérdezte Harry. – Szerinted nem tettünk meg mindent. –  elégé feldúltnak tűnt.

- Bocsi, csak gondoltam felmérem a terepet, tudod, kellenek az infók, mielőtt a doki kimondja a végleges diagnózist. – próbáltam kicsit feloldani a feszültséget, nem tűnt éppen sikeresnek, de hirtelen Harry elnevette magát, mire a többi fiú is.

- Rendben doki, mi kell még? – mosolygott szélesen rám Liam, amitől a legtöbb lány biztos megborzong, de velem nem történt ilyen, pedig  ő igazán helyes srác.

- Répa téma? – kérdeztem.

- Meg volt. – válaszoltak egyszerre.

- Spontán dolgok? – támaszkodtam a kezemre.

- Pipa. – fújta ki a levegőt Niall.

- Vicces videók a rajongóknak? – már csak egy esélyem maradt.

- Na az egy nagy katasztrófa lett. – mondta Harry.

- Akkor hát nekem nincs több ötletem. – bele ittam a teába, igazán nehéz ügy előtt állok.

- Doki, mi a diagnózis? – Zayn kopogott az asztalon.

- Még nem tudom. – néma feszült csend borult ránk. Emily is ilyen, de nem mondja miért és egyik pillanatról történt a másikra. Szerintem itt valami összefügg nagyon is, de még nem tudom mi a kulcsfontosságú ok.

- Mia! – Harry megfogta a kezemet, mire megremegtem, már megint ez a reakció, de miért és miért csak vele?

- Igen? – fordultam vissza a bögrém felé, nem akarok a szemébe nézni, mert esetleg rájön.

- Meg akarok neked mutatni valamit. –gyengéden lesegített a székről és elindultunk a kert felé. Oda kint olyan volt mintha egy másik világba csöppentem volna, nem is London egyik villa negyedében lennék. Csodaszép zöld pázsit, kék vizű medence, egy hatalmas tölgy, amelyről egy hintaágy lógott le, de leginkább a különböző színű virágok bűvöltek el. – Tetszik? – lépet mellém Harry.

- Nagyon is, ez valami fantasztikus. – száj tátva figyeltem körbe és próbáltam befogadni mindent, amit láttam.

- Gondoltam, hogy tetszeni fog, hisz mesélted, hogy mennyire nagy hatással volt rád valahol egy arborétum. – mosolygott, majd lassan a hintaágyhoz vezetett.

- Emlékeztél rá? – meglepet egy kicsit, bevallom.

- Persze. – mintha őt is meglepte volna a kérdésem. Ezután kínos csend következet be, mégis miről kellene beszélgetnünk? Hála égnek Harry megszakított a csendet és megszűnt a feszültség, újra a régi vicces beszólások következtek. Jézusom, milyen hirtelen változik körülöttem minden, de bennem is. Már vagy fél órája beszélgetünk, mikor hirtelen leszakadt az ég és olyan eső zuhatag ömlött le hogy már szinte függöny volt.

- Te jó isten!- szakadt ki belőlem.

- Számból vetted ki a szót. Igyekezünk!! – megragadta a csuklóm, majd nevetve szaladtunk vissza a házba.

- Ez nagyon vicces volt. – nevettem, mikor beértünk.

- Igaz. – csak nevetünk és nevetünk Harryvel, de annyira, hogy nekem megfájdult a hasam.

- Ti meg mit csináltok itt? – jelent meg Liam.

- Hát kicsit eláztunk. – nézet végig magán Harry. Ruháink annyira vizesek voltak, mintha csak beleugrottunk volna a medencébe.

- Khm…Mia…- Liam zavartan elfordult, mire magamra nézetem, felsőm teljesen átázott és rám tapadt, de ami a legrosszabb, hogy minden át látszott ami a póló alatt volt. Szégyenlősen fordultam el, arcom piros mint a paradicsom.

- Hozok valami cuccot, Liam hozz törölközött. – Harry felrohant a lépcsőn, Liam pedig el egy folyosón, mellkasom előtt átfontam a karom, mert kicsit fázni kezdtem. Hirtelen egy

puha meleg anyag terült a vállamra.

- Nehogy megfagy itt nekem. – szólalt meg Liam mögöttem.

- Köszi. – burkolóztam a puha és meleg törölközőbe.

- Harry mindjárt hoz ruhát is, szólok Niallnek hogy csináljon valami meleg teát vagy ilyesmit. - Liam újra eltűnt, de most a konyha irányába, Harry pedig ebben a pillanatban száguldott le a lépcsőn, kezében ruhával, nyaka körül pedig egy törölköző volt.

Ruha, amit Harrytől kaptam, állítólag a póló egy rajngótól van

- Tessék, bár biztos, hogy nagy lesz rád. – át nyújtott egy piros melegítő nacit és egy fehér pólót amire az volt írva „Szeretem a One Directiont”, mikor megláttam felnéztem Harryre és kérdőn felvontam a szemöldököm, mire ő csak nevetett.

- Kőszike. – mosolyogtam durcásan vissza a vicc kedvéért, majd megmutatta hol tudok átöltözni, mivel fáztam ez a művelet nem tartott sokáig. Átvonultam a konyhába, mert Liam megígért egy meleg italt.

- Gyors voltál. – nézet rám meglepetten Niall.

- Mert?

- Nem az előbb mentél be még csak? – ez most komoly, valóban ez zavarja?

- Fáztam, siettem. - és le van zárva a téma.

- Itt a tea. – rakott elém egy bögrét, kellemes meleg volt és nagyon jóleste.

- Kőszike. – mosolyogtam ivás közben.

- Mia, mondták már neked hogy igazán illek a szemed színéhez. – mosolyogott Liam, én csak furcsán néztem rá, mert ez volt életem legrosszabb csajozós dumája, ha ezt lehet annak nevezni. Liam a pólóra mutatott amin az öt jó madár pózolt és rögtön le esett, mire nevetnem kellet, de annyira bénán csináltam, hogy a teát félre nyeltem. Emberek figyelem, senki ne nevesen ivás közben még ha nagyon muszáj is mert nagyon rossz érzés fuldokolni.

- Jól vagy? – lépet mellém Harry, mire a fulladás mellet még meg is ijedtem, egy igazi halálos kombó, köhögtem és köhögtem.

- Pe..Persze. – nyögtem ki, fiúk hangosan nevetni kezdtek.

- Emlékszem utoljára akkor fulladoztam így mikor Zayn kijelentette, hogy tetszik neki az egyik rajongója és felhívja, de végül nem tette, a csaj meg elhordta mindennek. –  Niall ezt a pár sort is alig tudta elmondani annyira nevetett. Hírtelen megvilágosodtam, abba hagytam a nevetést felpattantam, mire mindenki egyszerre nézet rám kérdőn, én meg csak átszaladtam a nappaliba és levetődtem a pokróc kupac mellé.

- Szia Louis. –mosolyogtam, mire egy nyúzott zombi fiú nézet vissza rám.

- Mia, nem kell próbálkoznod, mert ők azt mondták, ez nem olyan dolog amit könnyedén meglehet oldani. – suttogott.

- Értem akkor nem teszek semmit, de szeretném ha meghallgatnál és elmondanád a véleményed egy esetről, mert én sehogy nem tudom megoldani. – mosolyogtam még mindig rá.

- Rendben.

- Hát tudod van az egyik barátnőm, teljesen vidám volt még nem rég, hirtelen bekövetkezet a depresszió és zombikor. Fogalmam sincs mi baja van, eddig minden rendben volt, de most, katasztrófa. Aztán hallottam egy ugyan ilyen esetről és gondoltam megnézem. Nem értettem még mindig semmit, de sejtetettem a két este összefügg valahogy. Aztán elkellet áznom, hogy megértsek mindent. Louis képzeld Emily azért lett depressziós, mert valaki akire fenéz nem hívta fel, pedig megígérte neki. – célzóan néztem Louisra, aki először nehezen fogta fel a mondanivalómat, de mikor leesett neki, azonnal felugrott és felém nyújtotta a kezét.

- Kérek egy mobilt, egy gyönyörű lány miattam lett szomorú ezt helyre kell hoznom. – olyan volt, mint valami régi korból való szerelmes nemes ember.

- tessék. – nyújtottam oda a telefonom.

- akkor felhívom. – jelentette ki, de csak a képernyőt bámulta továbbra is. – De Mia még is mit mondjak neki? – nézet rám kétségbe esetten.

- Kérdezd milyen volt a napja és egyebek, menni fog én bízok benned. – mosolyogtam, majd felálltam és otthagytam, mert most nem kell nézőközönség neki.

- Sikerült? – kérdezték egyszerre a fiúk mikor beléptem a konyhába.

- Csak egy szerelmei gond volt, de megoldottam. – mosolyogtam diadalmasan, mire mindenki megkönnyebbülten sóhajtott egyet.

- Most hogy ezek szerint Louis is eszik velünk rendesen, mi lenne ha főznénk valami lakomát?- csapta össze a kezét Zayn.

- Jól hangzik. –helyeselt Harry. – Mia akarsz segíteni? – fordult felém.

- Óóó, én nem akarok zavarni, hisz most végre visszakaptátok a haverotokat, biztos útban lennék. – néztem a lábfejem.

- Ne hülyéskedj, te segítettél megoldani a zombi módot, dehogy lennél útban. – fogta meg a kezem Liam, bőröm hirtelen bizseregni kezdett, mint amikor Harry érint meg. Mia Harris még is mi a fene van veled, most akkor pontosan ki is tetszik neked, vagy legalább azt szögezd le hogy ki felé milyen érzelmeket táplálsz. Tejesen összezavarodtam, csak egy érintéstől.

- Rendben. - mondtam halkan. Először csendben tevékenykedtem a fiúkkal, de egy idő után magával ragadott a hangulat és ugyan úgy bolondoztam velük. Harry kész főző műsort tartott, nagyon eredeti volt és vicces mert Zayn mindig kijavította a mondani valóját, mire a göndör fiú valamit hozzá vágott a hozzávalók közül. Ilyen ajándék engem is eltalált egyszer, de azt Liam dobta, én pedig nem tűrhettem ezt megtorlás nélkül és hozzá vágtam egy kis habot amit nehezen vertem fel. Főzés hirtelen egy hatalmas kajacsatává változott. Végeredmény nem volt annyira ínycsiklandó de Louisnak ízlett és ez volt a fontos. Vacsora után Harry és Liam csak nagy nehezen engedtek haza, mondván túl késő van és egy lánynak ilyenkor már veszélyes, de ügyesen meggyőztem őket erős vagyok, nem bánthat senki.

                                               *                      *                      *

Mikor hazaértem a telefon azonnal megszólat, mosolyogva vettem fel. Emily majd kiugrott a bőréből és elmesélt mindent, amit Louisszal beszéltek, néha azt hittem megfog fulladni, mert alig vett levegőt beszéd közben. Lefeküdtem aludni, de az agyam egy folytában csak járt. Micsoda egy nap, rendbe kellene tennem a fejem, mert érzem megint kezdek összezavarodni. Most akkor mit érzek pontosan Harry iránt vagy éppen Liam iránt, hisz ma éreztem azt a borzongást. Lehet segítségül kell hívnom magát az ördögöt?