9.rész Ördög segít, ha kéred...

Egyre többen olvastok már, elképesztően örülök neki, mert érdemes írnom. 
Kommenteket PLEASE, nagyon fontos lenne!! BÚÉK!!<3

Idegesen doboltam az asztalon, már vagy 20 percet késik, hol a fenében van az az ember? Nem hittem volna még pár órája, hogy tényleg komolyan felhívom őt, de már nem értem a saját érzelmeimet és kell egy kis segítség.

- Mióta vársz rám? – kérdezte mögülem egy kellemes hang, nagy lendülettel álltam fel és ugyan így fordultam meg, igen végre itt van ő, Max.

- Elég régóta, nagyon megvárakoztattál. – tettem keresztbe a mellkasom előtt a kezeim és durcás arcot vágtam.

- Bocsáss meg hercegnőm, de elég nagy a forgalom itt Londonban. – jött oda hozzám, én pedig nem tudtam rá haragudni, mosolyogva léptem elé és szorosan megöleltük egymást.

- Hiányoztál. – vallottam be neki.

Max

- Te is nekem hercegnő. – most mint minden átlagos ember azt kérdezi magában ki ez a Max, hát elmesélem. Még általános iskolás korunkban ismerkedtünk meg, mikor Amerikában éltem, azon belül Los Angelesben. Két különc egymásra talált az első napon, engem a családom miatt közösítettek ki, Maxot pedig hát…igen Maxot pedig, mert nem éppen az ellentétes nemhez vonzódik, egy szóval meleg. Ennek ellenére nagyon szeretem, bár suliban nem egy osztályba jártunk, idősebb, mint én, de így is nagyon közeli barátok lettünk. Max most egy szuperhíres női magazinnál újságíró, pontosabban a párkapcsolati rovatnál, szóval ő igazi mindent tudó ezen a téren.

- Mi az oka a hirtelen meghívásnak? – ültünk le az asztalhoz.

- Hát nem is tudom hol kezdjem, de kérlek ne nevess ki. – arcomat a kezembe rejtettem, majd nagyot sóhajtottam és nekikezdtem a mesének mindent elmeséltem a nyártól kezdve az előző heti Liam-es találkámon át a mai napig.

- Akkor most egy szerelmi probléma miatt hívtál ide, hercegnő? – mosolya széles lett. – Végre ezt is megéletem, már kezdtem
aggódni, hogy egyedül, sok macskával fogsz megöregedni. – fogta meg a kezem, jelezve együttérzését.

- Hahaha, nagyon vicces Max. – állandóan azzal zaklat, hogy kellene nekem egy pasi, de eddig mindig azt mondtam, hogy felejtős, most meg kaptam egyszerre kettőt is.

- Tudod, hogy csak viccelek hercegnő. – ja, ami a becenevemet illeti, mikor kicsik voltunk Max nem tudta kik a szüleim, azt hitte valami királylány vagyok és ezért kerül mindenki, végül felvilágosítottam, de maradt a név. – Na akkor vegyük komolyan az esetett, muti a képeket a fiúkról. – mosolygott. Telefonomról mutattam neki képeket, mire ámulva figyelt. – Ez most halálosan komoly, te a One Directionos fiúkkal kavarsz? – csapot az asztalra, arcáról halálos döbbenet sugárzott.

- Nem kavarok, de igen. – mondtam felháborodottan.

- Mia Harris, nem gondoltam volna, hogy még is a hasonszőrűekbe fogsz beleszeretni. – rázta a fejét, még hogy „haszonszőrűek”, csak mert van közük Hollywoodhoz.

- Nem vagyok szerelmes, vagyis nem tudom, pont ezért hívtalak ide. – sok álmatlan éjszaka után, már elegem lett, túl sok a megválaszolatlan kérdés.

- Értem, akkor meséld el újra mi van pontosan Harryvel? – elővett egy jegyzetfüzetet és egy tollat, majd jegyzetelő állásba készült.

- Ugye ezt nem akarod leadni az újságodnak, mint a hét szenzációját? – kérdeztem gyanakvóan, még az kellene, hogy kitudódjanak a világ felé a szerelmi problémáim.

- Nyugalom, csak így könnyebb kibogozni a szállakat, általában kulcs szavakat írok le. Mesélj hercegnőm. – mosolyogott barátságosan.

- Hát nem is tudom, Harry nagyon szexi, kicsit olyan rossz fiús és vicces. Addig nem éreztem semmit iránta, vagy igazából lehet csak egy hangyányit, amíg meg nem tudtam, hogy tetszik neki valaki, akit akkor ismert meg amikor Miamiban volt és nem én vagyok. Meg is döbbentet, mert nem mesélt róla nekem, bár semmi személyeset nem meséltünk egymásnak vagyis nem mondtuk meg hogy kik is vagyunk igazából. Mióta tudom ezt a lány ügyet, furcsán viselkedem Harry mellet, nem tudom miről beszéljek vele és folyton fáj a mellkasom. – meséltem egy levegővel, úgy érzem ez kicsit zavaros lehet, de Max mégis könnyen leszűrte a lényeget.

- Hercegnőm ugye tudod, hogy Harry az első szerelmed. – nézet rám sejtelmesen.

- Nem is igaz, mert nekem te vagy az első szerelmem. – mosolyogtam.

- Tudom. – puszilta meg az arcomat. - de komolyan gondoltam, amit mondtam. – tűnt el a mosoly.

- Nem hiszem hogy ő lenne, biztos voltam már szerelmes. – gondolkodtam el, de bevallom nem jutott eszembe senki, még egy gyerekszerelem sem.

- Ne hazudj.

- Én aztán nem. – ellenkeztem, kicsit túl látványosan, mi szinte alá is támasztotta a tényt miszerint Maxnak van igaza.

- Oké, nem hangoztatom az igazam, folytassuk, hogy is volt a randid Liammel. – jegyzettel pár sort a füzetbe, majd rám nézett.

- Ő hívott el, furcsa volt, hisz eddig szóba se jött semmi ilyesmi köztünk, de Liam nem egy csúnya srác és ráadásul szuper kedves, sőt ahogy egyre többet gondolok rá egyre csak helyesebb és helyesebb lesz, így belementem a randiba.  – magyarázás közben szégyenlősen lesütöttem a szemem és a kézfejemet bámultam.

- Milyen volt maga a randi igazából? – kérdezte Max.

- Bevallom fantasztikus. Elmentünk mozizni, de ott nem lehetett igazán beszélgetni, így a film felénél elmentünk inkább egy közeli parkba. Vicces, a rajongók egyáltalán nem ismerték fel őt valahogy elmentek mellette, ami félig megnyugtatott, de félig zavart is, mert furcsa volt. Parkban sokat beszélgettünk, lejártam a lábam, de ez nem volt probléma, kárpótolt érte azzal, hogy sokat bókolt nekem, ami nagyon jól esett. Tök aranyos volt, meg láthattam a férfias oldalát is, mert egy furcsa fazon belém kötött, ő pedig megmentett. Randi végén egészen a lakásomig kísért, majd az ajtóban egy váratlan pillanatban megcsókolt és egy „Sziával” eltűnt. – könyököltem az asztalra, gyengéden megérintettem az ajkam, még most is érzem a csókját, ha visszagondolok rá.

- Mellékesen, hogy csókol Liam? – ezt már tipikus Max megszállottsággal kérdezte.

- Nagyon jól, ez a csók igazán gyengéd volt, mintha csak annyit mondana szavak nélkül, hogy „fontos vagy nekem.” – merengetem a távolba, akkor megint éreztem azt a borzongást, amit Harrynél is.

- Érdekes. – állapította meg Max.

- Szóval te mit gondolsz? – kérdeztem.

- Hát Harry jelenleg „elérhetetlen”, mert mást szeret, bár kétlem, hogy komoly kapcsolat lesz belőle. Liam éppen most „elérhető” állapotban van, ilyenkor meg szoktam kérdezni a kuncsaftokat. Akarsz e harcolni érte vagy sem? Mert inkább jobb egy olyan ember aki komolyan akar tőled valamit és van viszonzott szerelem, mint a viszonzatlan egyoldalú szerelem.  Meg Harry különben is olyan személyiség akit nem olyan könnyű meggyőzni  vagyis ha szerelmes akkor az is marad míg meg nem szerezte a lányt, én ilyennek látom őt. Szóval igazából rajtad áll vagy bukik a dolog, de ezzel nem igazán segítettem igaz? – nézet szomorúan rám.

- De Max nagyon is sokat segítettél, örülök, hogy végül is elhívtalak. – mosolyogtam és végére éreztem egy halvány megvilágosodást magamban.

                                               *                      *                      *

Gyors telefon után elindultam, megköszönve mindent Maxnak. Lehet elkövetem életem legnagyobb baklövését, de mosolyogva nézek szembe vele, még ha csúfos vereség lesz is a vége, de remélem nem. Ki gondolta, hogy ennyire felnyitja a szemem Max, bár ezt vártam tőle, hisz ez a szakterülete. Sietve szálltam ki a taxiból és gyorsan haladtam a célom felé. Átgondoltam újra minden szót, amit Max mondott, vajon tényleg jól választottam, de már eldöntöttem és megállíthatatlan vagyok, azt hiszem. Mikor megérkeztem a parkba, azonnal megláttam őt, nekem háttal állt és még egy pillanatra megnéztem magamnak, majd odamentem hozzá.

- Szia, régóta vársz már? –kérdeztem.

- Nem. – fordult mosolyogva felém Liam. Talán hiba őt választani, de ebbe nem akarok mostantól belegondolni, mert őt választottam. Igaza volt Maxnak, Harry nem éppen egy könnyű eset és nem is próbálom elérni a lehetetlent, mert tudom, hogy úgy sem menne.

- Beszélhetünk. – indultam el, ő meg csak mosolyogva követtet.

- Miről lenne szó? – kérdezte gyanakodva, mert meg volt rá az oka, nem mondtam semmit, csak hogy találkozni akarok vele és minél hamarabb. Hirtelen megálltam és felé fordultam, mire meglepetten nézet végig rajtam, barna szemei belefúródtak az enyéimbe. Milyen szép szemek, gondoltam magamban. Nagy lépéssel eltűntettem a köztünk lévő távolságot. - Mia? – hangja meglepet volt, de kíváncsi is. Rámosolyogtam majd egy picit előre döntöttem a fejem és ajkunk gyengéden összeért, mire bőröm bizseregni kezdett. Lassan visszahúzódtam, Liam szemei kikerekedtek és hitetlenkedve néztek rám.

- Csak ennyit akartam. – fordultam meg, indultam volna tovább, de elkapta a karom visszahúzott és ajkunk újra találkozott, de egy sokkal szerelmesebb csókban. A legtöbbet kifejezőbb csókja volt amit eddigi életemben kaptam, mintha hangosan mondta volna ki, hogy „Szeretlek”.

- Előzőleg nem tudtam megkérdezni, de most megteszem. - egy féloldalas mosoly. -  Mia Harris lennél a barátnőm? –Liam egyáltalán nem lesz hiba az életemben, mert most végre boldognak érzem magam.

- Hát nem is tudom…- mosolyodtam hamiskásan. – Igen, leszek. – hangosan elnevette magát, mire én is nevettem. Ezután kaptam egy újabb szerelmes csókot, majd egy rögtönzött randit tartottunk, igazán mókásra sikerült. Kacsát akartunk etetni a tónál, hozzám jöttek az állatok, de Liamat nagyon is kerülték, mire aranyosan ideges lett és ragaszkodott ahhoz, hogy ő megetessen egy hattyút. Megint hazáig kísért és az ajtóban egy újabb csók. Szinglinek nem olyan rossz lenni, de mikor végre van valakid akit szeretsz és ő viszont szeret, sokkal szebb lesz a világ. Otthon lezuhanyoztam, egész végig csak mosolyogtam, éppen a hűtőben turkáltam valami ennivaló után mikor megszólalt a csengő. Ránéztem a fali órára, este 10, ki az és mit akar ilyenkor?

- Megyek. – indultam az ajtóhoz, kinyitottam, szó szerint ledermedtem.

- Hello. – Harry támaszkodott lazán az ajtófélfámnak, sugárzót belőle a menőség.

- Szia…mit szeretnél ilyemkor? – kérdeztem, bár nehezen szedtem össze magam. Mégis mi a fenét keres itt?

- Valamit akartam mondani és nem várhatott holnapig, na meg nem telefon téma. – mosolyogott szexin.

- Mi lenne az? – kérdeztem. Hirtelen történt minden, Harry ellökte magát az ajtófélfától és egyenesen elindult felém, még annyi időm sem volt, hogy elmozduljak, keze a derekamra siklott, ajka meg lecsapott az enyémre. Szemeim kikerekedtek, kezem lendült is, de Harry elkapta a szabad kezével, csókja szenvedélyes volt, szívem hangosan megdobbant. Ezt nem szabad, nem reagálhatok így rá és mégis mit képzel, hogy megcsókol? Lassan elszakadtunk egymástól, mire ő csak mosolygott, én pedig legszívesebben letöröltem volna a képéről. Puszi az arcra és elindult az ellenkező irányba, engem otthagyva, újra összezavarodva, pedig már minden olyan szép volt. Valaki nagyon nem szeret engem odafent.

8.rész Zombi mód

Kedves olvasók! Elég nagy kimarás után, de itt vagyok. Örülök, hogy az olvasok száma megnőtt, de adjatok hangot magatokról, ha itt vagytok. Írói válság engem is elért, ezért szeretnélek titeket megkérni, hogy ha tetszik a történet, akkor írjatok egy kommit, mert nem tudom mi jó és mi nem, érdemese folytatnom, amit elkezdtem, csak ennyi lenne. Boldog karácsonyt mindenkinek utólag is!! :D

Pokoli 2 hetet éltem át. Úristen! Emily teljesen kikészít először olyan volt, mint egy energia bomba egyfolytában áradozott Louis mennyire jó srác és mennyire szerelmes belé, meg minden, de mostanában kezd egyre depresszívebb lenni. Semmi nem vidítja fel és még a csajos délutánok is felejtősek lettek számára, olyan mint egy zombi. Igazából gyakran vannak hangulat ingadózásai, de nem ilyen rosszak és helyrehozhatatlanok.

- Laura tennünk kell valamit. – ültem le egyik nap barátnőm mellé a suliban.

- Pont ezen gondolkodtam, de semmi konkrét nem jutott eszembe. – könyökölt az asztalra, közben hangosan kifújta a levegőt.

- Már mindent megpróbáltunk. – követtem ugyan azt a mozdulatot.

- Soha nem éreztem magam ennyire bénának, még hogy én ne tudjak megoldani egy hülye szerelmi gondot, képtelenség. – csapot az asztalra Laura. Hirtelen rezegni kezdte a zsebem, elővettem a mobilomat és a képernyőre mosolyogtam. – Csak nem Harry? – helyezkedet kényelmes testhelyzetbe barátnőm.

- Nem. – megráztam a fejem és pötyögni kezdtem a billentyűzeten. Az sms-t nem Harry, hanem Liam küldte, furcsa mód nagyon összebarátkoztunk a koncert óta, iszonyúan kedves, aranyos és vicces srác, mindig megnevettet. Általában semmiségről beszélgetünk, mint régen Harryvel. Vele mostanában nehezen találom meg a hangot valahogy nem tudom mit írjak neki, általában mikor üzenetet váltok vele egy szavas üziket hagyok. Egy katasztrófa, amit csinálok, ha lehetne, akkor rendesen seggbe rúgnám magam a viselkedésem miatt. Semmi okom nincs rá és olyan hülyeség miatt duzzogni mint az, hogy kibe szerelmes Harry,  esztelenség.

"Mizu, Mia?"

"Semmi suliban vagyok." – becsöngettek és a helyemre mentem, hogy a tanár ne vegye észre, hogy mobilozom az órán a könyvemet az ölembe tettem és mögé bújtattam.

"Óóó, azok még léteznek?!"

"Persze, ilyen rég nem voltál iskolában?"- magamban felkuncogtam, de csak úgy hogy senki ne hallja meg a közelembe.

"Nem is tudod milyen rég volt az."

Óra további részében régi vicces sulis történeteket beszélgettünk, nem is tudtam, hogy igazából nekem mennyi ilyenem van.

Kicsöngető után azonnal Emily mellet termettem és minden hülyeségről csacsogtam, mint valami hülye liba, próbáltam valahogy felvidítani, kevés sikerrel.

- Mia, nem kell erőltetned semmit, most szeretnék egyedül lenni, szia. – megfogta a táskát és teljes döbbenetben és leesett állal otthagyott az osztályterem közepén. Ez nem az az Emily, akit én évek óta ismerek, soha nem láttam ennyire lehangoltnak, nagyon nagy lehet a probléma, ha ilyen. Megdöbbenésemből a mobilom csörgése zavart fel, pontosabban egy bizonyos Coldplay szám, ami csak egyet jelentett.

- Mizu fürtös? – vettem fel a telefont.

- Neked is szia, Mia. – hallottam a hangján hogy nagyon is mosolyog.

- Szia, mond, de kérlek legyen jó hír, mert éppen egy depresszív lány krízisben vagyok. – máshogy nem is tudtam megfogalmazni ezt a helyzetet.

- Óóó, én is éppen egy zombi fiút próbálok újra életre kelteni. – vajon melyik szívtipró fiú lehet?

- Kiről van szó? – hangom kicsit a kelleténél is semlegesebbnek tűnt, mintha nem érdekelne igazából csak illemből megkérdeztem volna, de ez nem így volt, most már mindegy.

- Louis.

- Milyen súlyos a beteg állapota? – ezt vicces Doktor House hangnemben mondtam, mire a vonal másik végén szexi mély nevetés harsant, amitől teljes testem megbizserget.

- Hát tudja Doktornő, nekem is van pár problémám előbb velem foglakozzon. – nyávogott Harry.

- Ha tud telefonálni nem hiszem, hogy nagyon komoly. – viccelődetem.

- Igazából, mint a filmekben a szerelmes ifjúk, tudod. – persze, hogy tudom, pontosan az előbb ment el előttem egy ugyan ilyen eset és ráadásul a barátnőm személyében, ezt meg kell oldanom és kezdem sejteni a zombi mód okát is.

- Harry van egy ötletem, mikor tudunk találkozni? – indultam kifelé az iskolából és már az utcán sétáltam hazafelé, hála égnem olyan 15 percre laktam a sulitól gyalog.

- Mi lenne, ha át jönnél hozzánk, küldöm a címet.

- Rendben, akkor nem sokára ott vagyok. – tettem le a telefont.

                                                           *                      *                      *

Harry gyorsan átküldte a címet, én pedig nyakamba vettem a várost, hogy minél hamarabb odaérjek. Ámulva néztem a házat, amit a megadott címen találtam, persze sok szép és csillogó épületet láttam már, de eddig ez volt a kedvencem. Támadt  egy érzésem, hogy valaki nagyon is figyel, de nem foglalkoztam vele, mert hát ha az ember lány Hollywoodban nő fel, már leperegnek róla az ilyen érzések. Becsengettem, mire egy rekedt hang szólalt meg.

Hiszitek, hogy ez éppen Londonban van?

- Ki az? – Harry volt a vonal másik végén.

- Szia Mia vagyok. – beszéltem egy kis dobozhoz.

- Óóó…várj mindjárt megyek. – halk puffanás, ahogy letette. Vártam, majd kinyílt a ház ajtaja és egy kócos fejbúb, bukkant elő.

- Gyere. –intett Harry, majd a kapu kinyílt én pedig gyors ütemben elindultam.

- Szia. – ölelt szorosan magához, mire mellkasomban, hatalmas lendületet vett a szívem.

- Szia. – hangja rekedt volt, ami - túlságosan is - szexivé tette.

- Hogy van Louis?- kérdeztem egyenesen a tárgyra térve.

- Teljesen ki van, semmire sem reagál, soha nem láttuk még ilyennek. – vezetettbe Harry a házba. Ház belseje pont olyan csodásan nézet ki mint a külseje, egyenesen a nappaliba mentünk, ahol csak egy hatalmas pokróc kupacot láttam a kanapén. Tévé folyamatosan váltotta a csatornákat, akinél a távirányító volt, nem is igazán érdekelte mi megy benne.

- Az ott? – mutattam a kupacra.

- Lou. – lépet mellém Zayn, arca igazi kemény fiút mutatott, de ha a szemébe nézel látod az aggodalmat, amit barátja miatt érez.

- Értem. – Harry tovább vezettet a konyhába, ahol mindenki más tartózkodott. Niall és Liam egyszerre intettek felém, majd hatalmas mosoly jelent meg az arcukon.

- Mióta ilyen? – kérdeztem leülve a konyha pulthoz, Liam egy bögre teát rakott elém, nem vagyok valami tea fan, de kedves gesztus volt és nem akartam elutasítani.

- Olyan egy vagy másfél hete, de igazából fogalmam sincs - válaszolt Zayn.

- Próbáltátok kideríteni mi a depi oka? – ittam bele a csészébe, kijelentésemre meglepetten néztek a fiúk.

- Hülyének nézel Mia? – kérdezte Harry. – Szerinted nem tettünk meg mindent. –  elégé feldúltnak tűnt.

- Bocsi, csak gondoltam felmérem a terepet, tudod, kellenek az infók, mielőtt a doki kimondja a végleges diagnózist. – próbáltam kicsit feloldani a feszültséget, nem tűnt éppen sikeresnek, de hirtelen Harry elnevette magát, mire a többi fiú is.

- Rendben doki, mi kell még? – mosolygott szélesen rám Liam, amitől a legtöbb lány biztos megborzong, de velem nem történt ilyen, pedig  ő igazán helyes srác.

- Répa téma? – kérdeztem.

- Meg volt. – válaszoltak egyszerre.

- Spontán dolgok? – támaszkodtam a kezemre.

- Pipa. – fújta ki a levegőt Niall.

- Vicces videók a rajongóknak? – már csak egy esélyem maradt.

- Na az egy nagy katasztrófa lett. – mondta Harry.

- Akkor hát nekem nincs több ötletem. – bele ittam a teába, igazán nehéz ügy előtt állok.

- Doki, mi a diagnózis? – Zayn kopogott az asztalon.

- Még nem tudom. – néma feszült csend borult ránk. Emily is ilyen, de nem mondja miért és egyik pillanatról történt a másikra. Szerintem itt valami összefügg nagyon is, de még nem tudom mi a kulcsfontosságú ok.

- Mia! – Harry megfogta a kezemet, mire megremegtem, már megint ez a reakció, de miért és miért csak vele?

- Igen? – fordultam vissza a bögrém felé, nem akarok a szemébe nézni, mert esetleg rájön.

- Meg akarok neked mutatni valamit. –gyengéden lesegített a székről és elindultunk a kert felé. Oda kint olyan volt mintha egy másik világba csöppentem volna, nem is London egyik villa negyedében lennék. Csodaszép zöld pázsit, kék vizű medence, egy hatalmas tölgy, amelyről egy hintaágy lógott le, de leginkább a különböző színű virágok bűvöltek el. – Tetszik? – lépet mellém Harry.

- Nagyon is, ez valami fantasztikus. – száj tátva figyeltem körbe és próbáltam befogadni mindent, amit láttam.

- Gondoltam, hogy tetszeni fog, hisz mesélted, hogy mennyire nagy hatással volt rád valahol egy arborétum. – mosolygott, majd lassan a hintaágyhoz vezetett.

- Emlékeztél rá? – meglepet egy kicsit, bevallom.

- Persze. – mintha őt is meglepte volna a kérdésem. Ezután kínos csend következet be, mégis miről kellene beszélgetnünk? Hála égnek Harry megszakított a csendet és megszűnt a feszültség, újra a régi vicces beszólások következtek. Jézusom, milyen hirtelen változik körülöttem minden, de bennem is. Már vagy fél órája beszélgetünk, mikor hirtelen leszakadt az ég és olyan eső zuhatag ömlött le hogy már szinte függöny volt.

- Te jó isten!- szakadt ki belőlem.

- Számból vetted ki a szót. Igyekezünk!! – megragadta a csuklóm, majd nevetve szaladtunk vissza a házba.

- Ez nagyon vicces volt. – nevettem, mikor beértünk.

- Igaz. – csak nevetünk és nevetünk Harryvel, de annyira, hogy nekem megfájdult a hasam.

- Ti meg mit csináltok itt? – jelent meg Liam.

- Hát kicsit eláztunk. – nézet végig magán Harry. Ruháink annyira vizesek voltak, mintha csak beleugrottunk volna a medencébe.

- Khm…Mia…- Liam zavartan elfordult, mire magamra nézetem, felsőm teljesen átázott és rám tapadt, de ami a legrosszabb, hogy minden át látszott ami a póló alatt volt. Szégyenlősen fordultam el, arcom piros mint a paradicsom.

- Hozok valami cuccot, Liam hozz törölközött. – Harry felrohant a lépcsőn, Liam pedig el egy folyosón, mellkasom előtt átfontam a karom, mert kicsit fázni kezdtem. Hirtelen egy

puha meleg anyag terült a vállamra.

- Nehogy megfagy itt nekem. – szólalt meg Liam mögöttem.

- Köszi. – burkolóztam a puha és meleg törölközőbe.

- Harry mindjárt hoz ruhát is, szólok Niallnek hogy csináljon valami meleg teát vagy ilyesmit. - Liam újra eltűnt, de most a konyha irányába, Harry pedig ebben a pillanatban száguldott le a lépcsőn, kezében ruhával, nyaka körül pedig egy törölköző volt.

Ruha, amit Harrytől kaptam, állítólag a póló egy rajngótól van

- Tessék, bár biztos, hogy nagy lesz rád. – át nyújtott egy piros melegítő nacit és egy fehér pólót amire az volt írva „Szeretem a One Directiont”, mikor megláttam felnéztem Harryre és kérdőn felvontam a szemöldököm, mire ő csak nevetett.

- Kőszike. – mosolyogtam durcásan vissza a vicc kedvéért, majd megmutatta hol tudok átöltözni, mivel fáztam ez a művelet nem tartott sokáig. Átvonultam a konyhába, mert Liam megígért egy meleg italt.

- Gyors voltál. – nézet rám meglepetten Niall.

- Mert?

- Nem az előbb mentél be még csak? – ez most komoly, valóban ez zavarja?

- Fáztam, siettem. - és le van zárva a téma.

- Itt a tea. – rakott elém egy bögrét, kellemes meleg volt és nagyon jóleste.

- Kőszike. – mosolyogtam ivás közben.

- Mia, mondták már neked hogy igazán illek a szemed színéhez. – mosolyogott Liam, én csak furcsán néztem rá, mert ez volt életem legrosszabb csajozós dumája, ha ezt lehet annak nevezni. Liam a pólóra mutatott amin az öt jó madár pózolt és rögtön le esett, mire nevetnem kellet, de annyira bénán csináltam, hogy a teát félre nyeltem. Emberek figyelem, senki ne nevesen ivás közben még ha nagyon muszáj is mert nagyon rossz érzés fuldokolni.

- Jól vagy? – lépet mellém Harry, mire a fulladás mellet még meg is ijedtem, egy igazi halálos kombó, köhögtem és köhögtem.

- Pe..Persze. – nyögtem ki, fiúk hangosan nevetni kezdtek.

- Emlékszem utoljára akkor fulladoztam így mikor Zayn kijelentette, hogy tetszik neki az egyik rajongója és felhívja, de végül nem tette, a csaj meg elhordta mindennek. –  Niall ezt a pár sort is alig tudta elmondani annyira nevetett. Hírtelen megvilágosodtam, abba hagytam a nevetést felpattantam, mire mindenki egyszerre nézet rám kérdőn, én meg csak átszaladtam a nappaliba és levetődtem a pokróc kupac mellé.

- Szia Louis. –mosolyogtam, mire egy nyúzott zombi fiú nézet vissza rám.

- Mia, nem kell próbálkoznod, mert ők azt mondták, ez nem olyan dolog amit könnyedén meglehet oldani. – suttogott.

- Értem akkor nem teszek semmit, de szeretném ha meghallgatnál és elmondanád a véleményed egy esetről, mert én sehogy nem tudom megoldani. – mosolyogtam még mindig rá.

- Rendben.

- Hát tudod van az egyik barátnőm, teljesen vidám volt még nem rég, hirtelen bekövetkezet a depresszió és zombikor. Fogalmam sincs mi baja van, eddig minden rendben volt, de most, katasztrófa. Aztán hallottam egy ugyan ilyen esetről és gondoltam megnézem. Nem értettem még mindig semmit, de sejtetettem a két este összefügg valahogy. Aztán elkellet áznom, hogy megértsek mindent. Louis képzeld Emily azért lett depressziós, mert valaki akire fenéz nem hívta fel, pedig megígérte neki. – célzóan néztem Louisra, aki először nehezen fogta fel a mondanivalómat, de mikor leesett neki, azonnal felugrott és felém nyújtotta a kezét.

- Kérek egy mobilt, egy gyönyörű lány miattam lett szomorú ezt helyre kell hoznom. – olyan volt, mint valami régi korból való szerelmes nemes ember.

- tessék. – nyújtottam oda a telefonom.

- akkor felhívom. – jelentette ki, de csak a képernyőt bámulta továbbra is. – De Mia még is mit mondjak neki? – nézet rám kétségbe esetten.

- Kérdezd milyen volt a napja és egyebek, menni fog én bízok benned. – mosolyogtam, majd felálltam és otthagytam, mert most nem kell nézőközönség neki.

- Sikerült? – kérdezték egyszerre a fiúk mikor beléptem a konyhába.

- Csak egy szerelmei gond volt, de megoldottam. – mosolyogtam diadalmasan, mire mindenki megkönnyebbülten sóhajtott egyet.

- Most hogy ezek szerint Louis is eszik velünk rendesen, mi lenne ha főznénk valami lakomát?- csapta össze a kezét Zayn.

- Jól hangzik. –helyeselt Harry. – Mia akarsz segíteni? – fordult felém.

- Óóó, én nem akarok zavarni, hisz most végre visszakaptátok a haverotokat, biztos útban lennék. – néztem a lábfejem.

- Ne hülyéskedj, te segítettél megoldani a zombi módot, dehogy lennél útban. – fogta meg a kezem Liam, bőröm hirtelen bizseregni kezdett, mint amikor Harry érint meg. Mia Harris még is mi a fene van veled, most akkor pontosan ki is tetszik neked, vagy legalább azt szögezd le hogy ki felé milyen érzelmeket táplálsz. Tejesen összezavarodtam, csak egy érintéstől.

- Rendben. - mondtam halkan. Először csendben tevékenykedtem a fiúkkal, de egy idő után magával ragadott a hangulat és ugyan úgy bolondoztam velük. Harry kész főző műsort tartott, nagyon eredeti volt és vicces mert Zayn mindig kijavította a mondani valóját, mire a göndör fiú valamit hozzá vágott a hozzávalók közül. Ilyen ajándék engem is eltalált egyszer, de azt Liam dobta, én pedig nem tűrhettem ezt megtorlás nélkül és hozzá vágtam egy kis habot amit nehezen vertem fel. Főzés hirtelen egy hatalmas kajacsatává változott. Végeredmény nem volt annyira ínycsiklandó de Louisnak ízlett és ez volt a fontos. Vacsora után Harry és Liam csak nagy nehezen engedtek haza, mondván túl késő van és egy lánynak ilyenkor már veszélyes, de ügyesen meggyőztem őket erős vagyok, nem bánthat senki.

                                               *                      *                      *

Mikor hazaértem a telefon azonnal megszólat, mosolyogva vettem fel. Emily majd kiugrott a bőréből és elmesélt mindent, amit Louisszal beszéltek, néha azt hittem megfog fulladni, mert alig vett levegőt beszéd közben. Lefeküdtem aludni, de az agyam egy folytában csak járt. Micsoda egy nap, rendbe kellene tennem a fejem, mert érzem megint kezdek összezavarodni. Most akkor mit érzek pontosan Harry iránt vagy éppen Liam iránt, hisz ma éreztem azt a borzongást. Lehet segítségül kell hívnom magát az ördögöt?

7.rész Aggodalom aggodalom hátán

Már régen írtam, de ígérem hogy most már nem lesz ennyi kimaradás. Egyre többen olvastok és ez nagyon jól esik! :D 

Mi? Hogyan? Miért? Hogy?Tessék? Csak pár kérdés, ami abban a pillanatban fogalmazódott meg bennem, hogy Harry meg vallotta a szerelmi életének részleteit.

- Mia jó vagy? – Emily újra megbökött, felvettem a legjobb mosolyomat, amit ebben a helyzetben tudtam.

Sírni szeretem volna legbelül...

- Semmi, csak elgondolkodtam Louis hadműveleten. – csettintettem.

- Biztos? – kérdőn néztem rá.

- Miért bajnak kell lennie? – talán Emily észrevett valami gyenge kis jelet, ami elárulta milyen a

hangulatom igazából.

- Nem, de gondoltam nagyon rosszul érintett Harry vallomása. – súgta, hogy körülöttem senki ne hallja.

- Dehogy, semmi közöm Harryhez és csak barátok vagyunk. – hamis mosolyom égette az arcomat, nem szeretem hazudni a barátaimnak, de még én sem voltam tisztában a helyzettel. Vajon mit jelenthet nekem Harry?

- Értem. – mosolygott Emily, a rajongói gyűlést csendben hallgattuk végig. Egyfolytában csak Harryt bámultam, miért nem mondta el, hogy tetszik neki valaki, persze, milyen hülye is vagyok, miért mondta volna el, nem rám tartozik. Mellkasomban a fájó érzés, mintha egy cseppet erősödött volna, mi van velem? Szerelemes vagyok, vagy csak fellángolás lenne és Harry csak tetszik semmi más? Volt már olyan srác, akiért nagyon oda voltam, de csak addig míg elkezdtünk járni, utána a hatás eltűnt. Istenem Mia, mi van veled? Eddig nem is gondoltál így erre a srácra, úr isten!!

- Köszönjük, hogy eljöttek ma, a kijáratokat a jobb oldalon találhatják. – szólalt meg újra a szervező nő, mire mindenki vonakodva, de elindult kifelé.

- Köszi csajok, hogy ma eljöttetek velem. – ölelt meg minket egyszerre Laurával Emily mikor kiértünk a teremből.

- Szívesen, de nem mondom, hogy máskor is, mert ez nem az én műfajom. – mosolygott Laura. – Ha nem gond, akkor én most lelépek, randim van az egyik végzős szépfiúval, segítesz kitalálni Mia. – küldött levegő puszit Laura Emilynek, majd szépen elsétált, közben megragadta a kezem.

- Emily maradj itt, ne mozdulj és várj meg siettek. – mondtam már csak a vállam felet, mert Laura olyan tempóban vonszolt kifelé mintha egy kiárusítás lenne éppen aktuális.

- Okés, siess!! – integettet nekem.

- Rendben, mi olyan elvetemülten fontos, hogy el kellet rángatnod. – tuti volt valami mondanivalója.

- Rendben, tudod, hogy nem köntörfalazok soha, mit érzel a Harry fiú iránt? – arcán az ellenvetést nem tűrök kifejezés jelent meg.

- Semmit. – mondtam egy hangúan.

- Most komolyan, hülyének nézel, láttam amit láttam, hisz kiakadtál azon, amit mondott, Mia.

- Laura semmit nem érzek, csak meglepette az egész, mert nekem nem beszélt róla. - hogyan mondhatnám el milyen érzések kavarognak bennem, mikor még én sem vagyok tisztában ezek jelentésével.

- Úgy gondolom, mint a férfiak és a párkapcsolatok terén igen jártas szerény személyem, hazudsz nekem, láttam amit láttam, de egyenlőre nem zaklatlak, mert siettek, most mondom, hogy ezt még nem fejeztük be. – rázta meg a szemem előtt a mutató ujját, hogy igazán kioktatónak tűnjön, majd elmosolyogott és elindult a kijárat felé. Laura mindig jót akar és tudom, hogy ez a beígért beszélgetés nagyon is hosszú lesz. Visszaindultam Emilyhez, útközben viháncoló rajongók szaladtak el mellettem, de a szúrós pillantásukat most is megkaptam. Elmerengtem vajon milyen lehet az a csaj, aki Harry nagy szerelme, szerintem egy alacsony és aranyos lány, aki igazán szerény és kedves, cseppet sem olyan, mint én. Nagy világrengető gondolataimban nem vettem észre, hogy valaki velem szembe jön, így egy hatalmas puffanással neki mentem.

- Bocsánat. – fésültem vissza a kusza hajtincseimet.

- Mia, pont téged kerestelek. – kapta el Harry a csuklómat.

- Harry! – feszültség zuhant a vállamra, még egyáltalán nem vagyok kész erre a találkozásra, mit mondjak vagy mit tegyek Harry jelenlétében.

- Olyan rég találkoztunk, hiányoztál! – ölelt magához, mire a testem önkéntelenül is megmerevedett, erre Harry kérdő pillantással el engedett. – Valami baj van? – hajolt az arcomba Harry.

- Nem nincs semmi, csak kicsit rosszul érzem még magam. – mekkora hülye vagyok.

- Akkor gyere elkísérlek valahova ahol le tudsz pihenni egy kicsit. – keze a derekamra siklott és elkezdet terelgetni a folyosón.

- De nekem meg kell keresnem a barátnőmet ott hagytam a rajongós találkozó terménél. - próbáltam megállítani Harryt, de mintha elhagyott volna az összes erőm, mikor megéreztem ujjait a derekamon, gyengéden érintett, úgy ahogy még soha senki. Erre mondhatják a lányok, hogy kezei között elolvadtak, talán én is megtettem volna, ha nem keringenek az kis sötét gondolat bennem.

- Akkor keressük meg. – derekamról lesiklott a keze és helyette megragadta a csuklómat és így haladtunk az említett irányba. – Hogy tetszett a koncert, ezt elfelejtettem megkérdezni? – nem fordult felém csak előre koncentrált.

- Meglepően tetszett, imádtam a színpadi elemeket és azok a videók a váltások között nagyon aranyosak voltak. Élveztem a koncertet. – csak beszéltem és beszéltem, minden féle hülyeségről ami egyáltalán nem volt lényeges, de valahogy felszabadultnak éreztem magam.

- Örülök, hogy így gondolod. – mosolygott, most inkább aranyosan mint csábítóan és ez sokkal jobban bejött mint a másik. – Itt is vagyunk. – milyen gyorsak voltunk, bár leginkább arra figyeltem, hogy mit mondok.

- Emily? – mondtam hangosan, de ahogy körbe kémleltem, sehol senki. – Emily? – sokkal hangosabban mondtam már ki a nevét.

- Nincs meg? – lépett mellém Harry.

- Nincs, pedig megmondtam neki ne menjen sehová. – a feszültséget egy hatalmas aggodalom cunami mosta el. – Hol lehet? – forgolódtam össze vissza.

- Melyik lány?

- Szőke. – Harry is keresni kezdte a tekintetével.

- ÁÁÁÁ, sehol sincs. – neki dőltem a falnak, majd leguggoltam, fejemet pedig a térdemre tettem. Hol lehet az a lány? Nem hagyhattam el az egyik legjobb barátnőmet.

- Nyugi meg lesz, tudod, nekem van erősítésem. – leereszkedett mellém és elővette a mobilját majd tárcsázott valakit. – Haver, nem láttál egy szőke lányt, ott volt Mia mellet. – nagy hallgatás, majd Harry nevetni kezdett. – Rendben, köszi. – lerakta.

- Mi volt olyan vicces?- durcásan kérdeztem.

- Meg van a barátnőd, egész végig a banda társaimmal volt. – gyengéden fülem mögé simított egy kosza tincset, amitől apró, de kellemes áramütés futott végig a testemen.

- Hála égnek. – hajtottam vissza a fejemet a térdemre, leginkább azért, mert el kellet rejtenem az égő piros arcomat.

- Akkor mehetünk? – Harry felsegített és elindultunk valahova védet ajtókon keresztül.

- Őőő, akkor mi most hova megyünk? – kérdeztem zavartan.

- Egy elvarázsolt helyre, ahol helyes énekes fiúk teljesítik minden kívánságodat. – kacsintott, végleg eltüntetve azt az aranyos énjét és újra a nagy menő énekes srác lett.

Még pár ajtó és egy kis szobába érkeztünk, ahol azonnal Emily nagyon vicces és harsány nevetése fogadott, végre megnyugodott a lelkem.

- Mia! – ugrott fel Emily és oda rohant hozzám.

Vicces kép, amit sikerült lekapnom.

- Annyira aggódtam miattad. – öleltem szorosan magamhoz.

- Bocsi, bocsi. – ütögette meg a vállam. – De jó hír, hogy semmi bajom, ahogy látod ezek a kedves fiúk velem voltak. – közel hajolt a fülemhez. – Louis annyira cuki és vicces, óóóó, Mia el sem tudod hinni. – szerintem ezt más is hallotta, de voltak olyan kedvesek és figyelmesek a fiúk, hogy nem tettek rá semmi megjegyzést.

Este további részét a fiúkkal töltöttük, elképesztő milyen sokat képes az ember nevetni, már értem kicsit honnan van Harrynek is ilyen jó humora. Szinte mindenből vicces jelenetet csinálnak és állandóan szívatják egymást. Liam ült mellettem és úgy gondolom, hogy egy igazán aranyos, figyelmes srác, biztos vagyok benne, hogy sok lány pont ezért szerelmes belé.

- Mia te hány éves vagy? – fordult hozzám Liam.

- 17. – meglepettség suhant végig az arcán.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatal vagy. – mosolygott.

- Talán sokkal idősebbnek nézek ki? – ilyet még soha nem mondtak, mindig inkább fiatalabbnak néznek.

- Nem így gondoltam, igazából nagyon szépnek talállak. – ez egyáltalán nem válasz a kérdésemre, de zavaromban, nem tudtam merre nézek, így a kezemet kezdtem bámulni, ami nagyon is észrevehető volt.

- Köszi. – súgtam.

- Ti mit pusmogtok ott? – Harry leült a másik oldalamra egy pohár üdítővel és átnyújtotta nekem, én azonnal elkezdtem inni addig is nem kell beszélnem.

- Csak kibeszéltünk téged. – lökte meg Liam Harryt.

- Remélem csak szépeket mondtál rólam.

- Biztos lehetsz benne.

Továbbiakban mindenféle semmiségről beszéltem Liammel, néha Harry is bele szólt. Már említettem, de most is elmondom, hogy szerintem Liam egy igazán szimpatikus, helyes srác és lehet egy kicsit tetszik, de ez egyáltalán nem hasonlít ahhoz az érzéshez amit Harry iránt táplálok. 

Hazafelé úton Emilyvel szinte be nem állt a szája, csak mesélt és mesélt, én pedig magamban megállapítottam, hogy az a Louis fiú nagyon is érdeklődik a barátnőm iránt, de ezt csak így mellékesen. Van egy csomó megválaszolatlan kérdés bennem Harryvel kapcsolatban, de ezt majd a holnapi napra bízom vagy az azutánira, most leginkább el szeretném felejteni az egészet, mert piszok fáradt vagyok.