21.rész Társaságom van

Sziasztok!
Ahogy igértem itt a második rész, kommenteket nagyon nagyon sokat, kíváncsi vagyok rátok és addig nem szeretnék új részt hozni míg legalább 6 hozzászólást nem kapok. Tudom ez elég szemét dolog, de csak annyit láttok hogy nap mint nap elég sokan látogatok és olvastok, de nem tudom hogy tetszik e vagy sem, úgyhogy hajrá és írjatok.
Pusszancs: Mia <3

Ki a fenének kell segítség, vagyok olyan erős, hogy magam is letegyen a drogokat. Persze, mekkora szám van nekem is, csak lyukat beszélek mások hasába, már az első akadálynál, kudarcot vallottam. Bírtam olyan egy hétig, de után győzött a kényszer, de most már nem azért csináltam, hogy jól érezem magam, hanem már egy megszokás volt, hogy beszíva/belőve legyek. Zene hangosan szólt én pedig pólóban és bugyiban vonaglottam, füves cigivel a számban persze tudom, hogy le kellet volna már szoknom, de amint mondtam nagyon szerencsétlen vagyok és nem sikerült. Most éppen jól éreztem magam, végre be volt bútorozva a lakás és pár hét múlva kiderül, hogy megkaptam-e az Oscar díjat.
- Nem gondolod, hogy jobban fel kellett volna öltöznöd. – hirtelen szólalt meg mögöttem egy férfihang, sebesen fordultam meg és Harryvel találtam szembe magam.
- Hogy kerülsz ide és hogyan jutottá be? – szigorúan néztem végig rajta, kezemet a mellkasom előtt keresztbe fontam.
- Neked is szia, olyan hangosan hallgatod a zenét, hogy még azt sem hallottad, hogy kopogtam és az ajtód nyitva van. – beszélt hozzám lenézően.
- Mi?! – mekkora egy tahó. – És minek köszönhetem a látogatásod? – kérdeztem ugyan olyan stílusban, ahogy ő beszélt velem.
- Gondoltam, hogy megnézem, hogyan szoksz el egyedül, de amit látom sehogy se. – pillantott a kezemben lévő füves cigire.
- Mértékkel szokom le. – hazudtam.
- Ja persze. – jött beljebb és ledobta a sporttáskáját, ami eddig a vállán volt.
- Az minek és neked nem turnén kellene lenned? – kérdeztem.
- Nem, most kaptunk egy hetet pihenni és addig itt fogok lakin és segítek neked leszokni. – mesélte a tervét.
- Ne nevettess, nem lehet leszokni egy hét alatt. – legyintettem és el akartam sétálni mellette, de megfogta a karomat, visszarántott maga elé.
- Nem az a tervem, hogy leszokj egy hét alatt, hanem, hogy rádöbbenj, segítséget kell kérned. – meglepetten néztem rá.
- Fura vagy. – csak ennyit mondtam. – De nem lakhatsz itt és nem kell a segítséged. – üvöltöttem, pedig semmi indokom nem volt, csak egyszerűen jól este.
- Itt maradok és kész. – vállat vont.
- Nem. – jelentettem ki, mire ő dühösen nézett rám és a következő pillanatban ajka az enyémen volt, erőszakos, elnémító csók.
- Na hol aludhatok? – fogta meg a táskáját és elindult körbenézni.
- Megmondtam…   
- Mia ne kezd előröl. – mosolygott Harry.
                                               *                         *                    *
Együtt élni az exeddel nem fenékig tejfel, az elmúlt 2 napban leginkább kerültem és mindig valami programot szerveztem magamnak, persze estére nem engedet sehova, mintha egy 14 éves gyerek lennék, aki szobafogságra ítéltek. Állandó veszekedések menetek köztünk vagy kínos csendek, ezt nem lehet bírni idegekkel. Szívni akartam, de otthon Harry mindig a nyomomba van, ha meg kimegyek akkor a fotósok, este meg nem mehetek sehova, szerintem most fogok meghalni. Fogalmam sincs mit akar vagy igazából miért van itt velem. Szakítottunk itt vége a kapcsolatunknak, nem kell többet egymással törődnünk ő még is itt van és valahol a szét drogozott tudatom mélyén én örülök is ennek kicsit.
- Harry, húz a picsába. – üvöltöttem ki a fürdőből, de semmi okom nem volt csak jó estet.
- Köszi. – hangzott fel a hangja.
- Nincs kedved haza menni? – kérdeztem, mikor kisétáltam a nappaliba.
- Nincs. – mosolyogott idegesítően. Dühösen eltrappoltam a szobámba és befeküdtem aludni. Gondolom aludhattam pár órát, mert mikor az első dörrenésre felkelletem már hajnali 2 volt, odakint pedig hatalmas vihar kerekedet. Nem szeretem a vihart, főleg nem ha villámlik és dörög az ég mellé, így magam köré tekertem a takarót és kisunnyogtam a nappaliba, ahol Harry aludt. Konyhában ittam egy kis narancslevett és az ablakon lestem a vihart, minden egyes dörrenésnél összerándultam.
- Mia? – hallottam egy suttogást. – Nem tudsz aludni? – kérdezte Harry és a kanapé támláján keresztül bámult rám.
- nem, de te nyugodtan aludj tovább. –intettem és visszafordultam az ablak felé.
- Gyere ide. – testem megremeget a hívogató hangtól, most minden vágyam az volt, hogy befeküdjek mellé, de nemet kell mondanom.
- Nem, aludj csak.
- Na, gyere nem harapok és így sokkal jobban tudok rád figyelni. – felhorkantam, micsoda szöveg, de bejött leraktam a poharat és oda menetem hozzá. Befeküdtem mellé a melegbe, betakart és keze át karolt, jézusom mennyire kellemes.
- Jó ét. – súgta a fülembe.
- Jó éjt. – köszöntem el és becsuktam a szemem, de nem jött álom a szememre, csak egy kérdés keringet a fejembe.
- Harry? – szólaltam meg.
- Hmm? – álmos volt a hangja biztos felkelletettem.
- Hol rontottuk el?  - kérdeztem a milliókat érő kérdést.
- Nem tudom Mia. – súgta.
- De… - nem engedtem.
- Mia nem tudom, aludj. – parancsolt rám.
- Harry? – kezdtem újra.
- Aludj. – szorított erősebben magához, ezzel jelezve, hogy nem fog többet mondani. Kénytelen voltam tényleg aludni, kellemesen elhelyezkedtem az ölelésében és el is aludtam se perc alatt.

Másnap reggel kialudttank és frissnek éreztem magam, de Harry sehol nem volt az egész lakásban, csak egy kis cetli, hogy dolga van vigyázzak magamra. Itt az én időm, berohantam a szobámba és a dugi füves cigimből elővettem egyet majd törökülésben elhelyezkedve bámultam a szállat. Tényleg el akarom szívni, vagy öt napja nem volt dolgom semmi droggal, talán nem kellene, de akkor is most végre megtehetem. Öngyújtómmal meggyújtottam és elmerültem a kellemes érzésben,de csak addig tartott amíg az első néhány szívás megvolt, de utána semmi érzés nem volt, csak az átlag és a legrosszabb hogy lelkiismeret furdalásom volt, itt a vég tényleg le kell szoknom. Megvan az elhatározás már csak meg kell valósítani és Harrynek igaza volt egyedül nem fog menni, hisz ha ő nincs itt erre a tényre rá sem jövők. Este vacsorát készítettem és Harryvel együtt ettünk, olyan más volt, mintha újra a régi időkben lennénk, de már semmi nem lesz olyan mint régen.
- Gondolkodtam. – emeletem rá a tekintetem.
- Igen és min? – evett tovább.
- Haza mehetsz. – ellenkezésre nyitotta a száját, de én belefojtottam a  szót. – Elvonóra megyek. – jelentettem be, mire meglepetten nézet végig rajtam.
- Komolyan? – kérdezte.
- Igen.
- Ezt akarod? – emelte fel kérdőn egyik szemöldökét.
- Mi mást tehetnék, sikerült meggyőznöd. – sóhajtottam.
- Örülök. – mosolygott.
- De lenne még egy nagy feladatunk, amihez a segítségedet kérem. – terítő végével szórakoztam.
- Mi lenne? – Harry abbahagyta az evést.
- El kell mondanom a szüleimnek. – kimondtam.
                                                   *                   *                 *
Soha ennyire nem szégyelltem magam a szüleim előtt, saját magukat okolják a mostani helyzetem miatt és én ezt előre tudtam, hogy így lesz ezért nem akartam velük megbeszélni. Végül a helyzetem csak rosszabbodott így elhatároztam közlöm velük, mind a ketten kiakadtak először és rikácsoltak, hogy mégis hogy tehetem ezt magammal, ez után jött a saját maguk hibáztatása végül lenyugodtak és kiderült számomra is, hogy apukám is küzdött ilyen szenvedély betegséggel. Elrendeltek egy három napos családi vésznyaralást, ahol együttöltjük az időt és mindenre kíváncsiak ami miatt talán kialakulhatott mindez. Persze én azonnal elmeséltem mindent pontról pontra, de kihagytam azt a részt, hogy Harryvel való szakításom is kicsit belenyomott a szarba, nem akarom, hogy megnehezítse apu a karrierjük haladását, bár nagyon haragszom a fiúra. Leginkább a hirtelen jött népszerűségre és hollywoodi nyomásra fogták a problémát a szüleim. Mielőtt bevonulok még van pár elintézni valóm, először egy interjú, hogy miért is tűnök el egy több hónapra.
- Mai vendégünk a tinik új kedvence, aki meghódította az egész világot egyetlen filmmel, ő Mia Harris. – intett felém a műsorvezető, én nagy levegőt vettem és kiléptem a fényre, kamerák kereszttűzébe. „Mosolyogj és mutasd magad vidámnak” csenget Harry tanácsa a fejemben.
- Hello mindenkinek, üdv Molly.  – Molly hangos és mindenre kíváncsi műsorvezető volt, nála soha senki nem úszta meg, mindig minden kiderült. Nekem pedig nagy titkom van amit el akarok ásni, persze hülye aki hozzá jön, de bevállalós vagyok.
- Nagyon örülök, hogy végre nálam is megjelensz, elégé kíváncsi vagyok rád. – mondta hízelegve.
- Én örülök, hogy itt lehetek és mondanom kell valamit nagyon tetszik a csizmád, hol vetted, van egy ruhám ami tökéletesen illene hozzá. – „Dicsérd a műsorvezetőt” Ian egyik régi tanácsát is bevettettem.
- Köszönöm, majd elküldöm a címet. – beszélgetünk, mint a nők a piacon. – Kezdjük az elején Mia, te ugye európai vagy? – micsoda kérdés de bemelegítésnek jó.
- Igen, Londonban laktam eddig. – mosolyogtam.
- Milyen volt felnőni Hollywoodban? – szokásos kérdés.
- Vannak jó és rossz tapasztalataim vele kapcsoltban, de összességében szeretem. Anyu fotózásain össze-vissza rohangáltam, mert nem találtam a helyem és minden érdekelt. Néha apu bandatagjai vigyáztak rám, motorozni vittek, meg egyebek. Egyszóval csapódó gyerek voltam.
- De te Londonban születél igaz? – mosolygott Molly.
- Nem, anyum épp Budapesten volt egy kiállításon, mikor elfolyt a magzatvize és így születtem meg én.  – meséltem.
- Vagyis neked van magyar neved? – kíváncsiság csillant Molly szemében.
- Igen, de kimondhatatlan. – nevettem.
- Te akkor egy igazi világlátott gyerek vagy.
- Persze. – mosolyogtam.
- Gyakran hallani, hogy a szüleid miatt vagy most itt, neked erről mi a véleményed? – persze, senki nem mondta, hogy mindenki szeretni fog majd ha híres leszek.
- Hogy mondanak amit akarnak, de előtte nézzék meg a filmjeimet és utána beszéljenek. Mindig azért küzdök, hogy sikeres és független legyek. Más részt viszont 16 éves korom óta egyedül élek, dolgozom, teljesen önellátó vagyok, kell ennél több. – megvontam a vállam, nem tudnak azok az emberek érdekelni.
- Kész felnőtt vagy az már biztos. – jegyezte meg Molly. Ezek után jöttek a vicces gyerekkori emlékek és egyéb lapos dolgok, majd a retteget téma, a fiúk. – Ma teljesen meglepődve olvastam rólad egy cikket, ahol több fiúval is összehoznak, hogy is van ez? – emelte magasra Molly a szemöldökét.
- Én is olvastam azt a cikket és bevallom nagyon jó képek készültek rólam ki is vágtam őket. – nevettem.
- Gyűjtöd a saját képeidet? – kérdezte játékosan Molly.
- Persze, régen mindig rossz képek készültek rólam. – magyaráztam a hülyeséget.
- Értem, na akkor nézzük egyesével a fiúkat. – nyitotta ki az egyik népszerű pletykalapot.  – Elsőnek Ian…, a vámpírnaplók szívdöglesztő hősét, most hogy szakított Ninával vajon új lányra talált? – fordult felém kérdőn. – Csinos együtt ebédelős kép van itt rólatok, szóval mi is volt?
- Óóóó lebuktunk és kiderült a titok. – sóhajtottam, mire Molly pletykaszenzora aktívan fordult felém. – Pár napja aláírtam egy szerződést miszerint három részen keresztül szerepelni fogok a vámpírnaplókban és Ian egyik partnere leszek. – hatalmas tapsvihar csendült fel.
- Óó erről lenne csak szó? – mosolygott Molly, de tudom csalódott.
- Csak ennyi.
- És mi van Justin Bieberrel, elég gyakran láttunk olyan képeket rólatok, hogy együtt menetek bulizni. – micsoda hülyeség, ráadásul, hogy csak azért jártam bulizni azzal a sráccal, hogy drogozzak és már kombinálunk.
- Justinnal egyszer találkoztunk egy buliba és azóta is gyakran találkozunk, mert hasonló zenéket szeretnünk, meg party állatok vagyunk. – nevetek feszülten. – Nem érdekel Justin, inkább csak egy bátyó az életemben, akivel lehet bulizni. – folytattam.
- Szóval akkor veletek nincs semmi? – nemet intettem a fejemmel. – Hát szerintem most elég sok rajongó sóhajtott fel. – furcsálltam amit mondott.
- Lehet. – bólogattam.
- Szerintem a mindenkit érdeklő személyhez érkeztünk… Harry Styles és közted milyen kapcsolta van? – Molly se köntörfalazik, de neki nem is szabad a munkájában.
- Harry és köztem, miből gondolod, hogy lenne bármi is? – kérdeztem vissza csak időnyerés gyanánt, mégis mit mondjak róla a sajtónak?
- Mert nagyon sok képen vagytok együtt és éppen mert Harry bevallotta, hogy a papírrepülős nyakláncot tőled kapta szülinapjára és ha jól tudom neked is van egy ilyesmid? – fene, miért tudnak mindent az emberek. Különben is semmi komoly sincs köztünk emberek, csak vigyáz rám, hogy ne füvezek és egyebek.
- Köztünk egy igazi egészséges baráti kapcsolat van, már elég régóta ismerjük egymást és a nyaklánc is ilyen ajándék volt, csak két barát ennyi. – ne kérdez többet róla, kérlek.
- Pedig nekem ez nagyon is gyanús, olyan aranyosak vagytok egymás mellet, nem lehet, hogy csak barátság van köztettek. – mosolygott Molly és innentől tudtam nem fog egy hamar elszállni a témáról.
- Színtiszta barátság, de már sokan mondták, hogy aranyosak vagyunk. – hamis mosoly.
- Vagyis akkor nincs semmi izgalmas?
- Nincs, hisz Harrynek barátnője van.
- Ó, szóval ha nem lenne ott Kendall akkor ti már rég járnátok. – mi ez a kombinálás állandóan.
- Nem, mert nekünk sokkal fontosabb a barátságunk, mint sem elrontsuk egy kapcsolattal.
- Pedig én azt hallottam, ti már jártatok egyszer. – Honnan? Most mit mondjak bevalljam vagy cáfoljak rá?
- Igen jártunk és pont ezért szakítottunk, meg nem igazán akarunk egymástól semmit már. – ha haza juttok egyszer az biztos, hogy sikítozni fogok, mert nem bírom ezt a feszültséget és a vallatás szerű beszélgetést.
- Sajnálatos pedig szerintem nagyon is népszerűek lennétek. Még valami, hogy állsz Harry csapongó kapcsolatihoz?
- Mégis hogy kellene, mert én nem szólok érte semmit és nem is érdekel ez az ő élete. – nem szólhatok bele mit csináljon, hisz azt képzeli ő a világ legnagyobb szívtiprója.
- Akkor ezek szerint szingli vagy maximálisan? – ezek a szavak jelezték itt és most végre vége ennek a témának.
- Igen maximálisan, most leginkább a tanulmányaimra szeretnék koncentrálni.– mosolyogtam.
- Mi az hogy tanulmányaidra? – kérdezte meglepetten Molly.
- Hát úgy gondolom, hogy rám férne, mondjuk leérettségizni, hogy mégse maradjak, hülye. – hazugság. – Így hát egy hónapig szüneteltetem kicsit a filmes szakmát, leérettségizem, majd vissza jövők. – magyaráztam.
- Akkor most nem fogunk látni egy ideig a vásznon? – mintha Molly szomorú lett volna.
- Hát az Oscar díjátadó után tanuláshoz kezdek. – mosolyogtam.
- Értem, akkor sok sikert a tanuláshoz és remélem minél hamarabb visszatérsz hozzánk.
- Én is Molly, köszönöm az estét. – köszöntem el, majd tapsvihar és a fények kialudtak.

20.rész Süllyedés

Bonjorno! Ahogy ígértem jön az újabb rész, kicsit kaotikusra sikerült, de remélem még így is tetszeni fog nektek. Bár nem hosszú hétvége van már és pont ezért kaptok ma 2 részt is. Szeretnék kommenteket kérni ha lehet!:DDD
                               Imádlak titeket: Mia <3

Az utóbbi időben az életem bulik és gyógyszerek sorozata volt, néha fogalmam sem volt, hogy az előző este mégis mit csináltam, kivel voltam és hogy jutottam haza. Jó pont, hogy a sajtóban soha egy vészes fotó sem jelent meg rólam, nem pletykáltak a bulizásaimról. Persze munkába soha semmi káros vagy veszélyes szeret nem engedtem, ott mindig tiszta voltam, de amikor leszállt az eset, irány a legközelebbi diszkó vagy klub és percek alatt belőve vagy beszívva találtam magam. Idővel kiismertem azokat a helyeket Los Angelesben ahova a paparadzik nem járnak. Gyógyszerek illetve a füves cigi elmulasztja a rám törő remegéseket és sokkal jobban vagyok tőlük, szinte már a mindennapok része.

                                                          *                 *              *

El és Perri mellettem álltak a tömegben, igazából fogalmam sincs miért egyeztem bele, hogy eljövök velük a koncertre, ráadásul teljes titokban, bár a fiúk hívtak meg, mert hiányzom nekik,én persze azt mondtam nekik sajna nem érek rá, de csak Harryt akartam elkerülni. Lányok mindig sejtelmes pillantásokat váltottak, ami elégé zavart, de nem akartam megkérdezni mi bajuk. Már párszor voltam One Direction koncerten, de mintha most sokat változott volna a show, mióta legutóbb láttam. Mini Los Angeles sziluett volt a háttérben és hirtelen a fények kihunytak, a rajongók sikítozni kezdtek, zene felhangzott Up all Night-tal kezdtek, ami Harry egyik kedvenc száma, gyakran dúdolgatta otthon. A fiúk felléptek a színpadra, majd a koncert teljes mértékben kezdetét vette, nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy Harry látványosan keres valakit az elő sorban, mikor rádöbbent, hogy a kereset személy még sincs itt, hangulata romlott. Biztos vagyok benne, hogy a rajongóknak nem tűnt fel ez a hangulat ingadozás, de én jól ismerem Harryt, tudom mikor milyen kedve van, legszívesebben felmentem volna a színpadra és szorosan megöleltem volna. Mia kapj már észhez, ő megcsalt, dobbot, kinevettet, egyszóval, nem szánhatod meg, inkább hagyd szenvedni, úgy ahogy ő téged. A koncert simán zajlott, én a lányokkal tomboltam, egy kicsit magasabban voltunk, mint a többi lány, leginkább azért, hogy elkerüljük a feltűnést. Tekintettem valahogy mindig Harryn állapodott meg, de az összes alaklommal megdorgáltam magam. „Does He Know” volt az egyik kedvencem, mindig ezt kértem Harrytől, hogy énekelje, mert valahogy jobban éreztem magam tőle, meg hát nem is tudom. Igazából

mindenkinek van egy száma, ami a kedvence. Láthatóan nem csak engem gyengített el ez a szám, egyenesen a könnyes szemű srácra néztem a színpadon, vártam, hogy kezdje az ő részét, de csak állt szája előtt a mikrofon, hang pedig semmi. Harry arcán kövér könnycseppek gurultak végig, nem csak engem taglózott le a látvány a koncert összes nézője lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, még a srácok is aggódva néztek a haverjukra.

- Én…én…sajnálom, de nem fog menni. – súgta elhalló hangon Harry, leengedi a mikrofonját és lassan elindul le a színpadról.

- Tennünk kell valamit vagy a koncert nagyon rosszul fog elsülni. – rázta meg a kezem El, mire gondolkodás nélkül cselekedtem és elénekeltem Harry sorát teli torokból, mire több ezer szempár villant felém. Megszorítottam El kezét jelezve segítsen mire ő és Perri is csatlakoztak, a reflektorfények ránk irányultak, mi meg csak énekeltünk, majd szép lassan egyre többen csatlakoztak, míg végül a koncert összes részt vevője velünk együtt hallata hangját. Fiúk hatalmas meglepettséggel néztek körbe, majd odamentek Harryhez és egyszerre ölelték közre barátjukat, a jelenetet elképesztően megható volt. Figyeltem őket, majd Harry könnyes tekintete találkozót az enyémmel, csak mosolyogtam biztatóan és magasba emeletem a hüvelykujjam jelezve „minden rendben és folytassák”. Harry nevettet, majd megtörölte arcát és a srácok újra folytatták a koncertet, ami hatalmas sikerrel zárult, a további számokat végig táncoltuk és ordibáltuk a lányokkal, közben gyakran gabalyodott össze tekintetem a göndör sráccal.

                                                             *                  *                *

Koncert után megvártuk, míg a tömeg szép lassan elszállingózik, majd a lányokkal hátramentünk a fiúkhoz, Harry pedig félre hívott egy csendesebb folyosóra.

- Nem is tudom, hogy mondjam el. – vakarta meg a tarkóját. – Köszönöm. – hirtelen egy óvatos puszit lehet az arcomra, ajka csak egy leheletnyire érintette a bőröm.

- Szívesen, máskor is éneklek több ezer ember előtt. – vettem viccesre a formát.

- Tényleg, nagyon köszi, megmentettél. – lépet eggyel közelebb hozzám, ajka veszélyes távolságba került az enyémhez, mellkasomba verseny sebességbe kezdte dobogni a szívem. Harry egyik keze gyengéden siklott az arcomra, érintése nyomán borzongás futott végig a hátamon. Szép szempillái lassan lecsukódtak, arca köteledet, ajkam bizserget, érintésére vágyott, hogy szája az enyémen legyen. Istenem mennyire hiányzott.

- Harry! – mesés pillanatot Paul a menedzser hangja szakította félbe. Szempillantás alatt szétrebbentünk, éreztem, hogy arcom legalább olyan piros, mint egy tűzoltókocsi. Nem hiszem el, majdnem csókolóztam Harryvel és a legrosszabb hogy nagyon is akartam.

- Ti meg mit csináltok itt? – állt meg mellettünk Paul, szeme ide-oda járt rajtunk.

- Csak megköszöntem a segítséget Miának. –magyarázta a helyzetet Harry. Paul szeme idegesen villant rám, mintha gyűlölet lett volna benne. Mi baja?

- Ne lógj el csak egy lány miatt. - na most már hivatalos, Paul valami miatt utál.

- Paul nem beszélj így Miáról. – csattant fel Harry, engem és Pault is meglepve reakciójával. Dühös Harry amint szembe áll Paullal aki szinte az apja is lehetne, elég szokatlan látvány volt.

- Harry nincs semmi gond, most megyek. – mosolyogtam rá, majd elindultam a folyosó másik oldalára, mindvégig éreztem magamon Paul szúrós tekintetét. Tényleg mi baja van velem? Sétálás közben Niallel találtam szembe magam, egy csokit majszolt, tipikus.

- Szerinted mi baja velem Paulnak? – Niall tekintette rám pattant.

- Fogalmam sincs. – Niall zavartan tovább sietett, hogy ez a fiú milyen rosszul hazudik.

                                                      *             *             *

Kádban feküdtem lábam a falnak támasztva fel az ég felé. Fejem kótyagos volt a pia, gyógyszer kombótól, tettem ere még egy lapáttal mikor rágyújtottam egy füves cigire egy ideig jó volt utána mocskosúl rosszul
lettem és hánytam is. Ma valahogy durvábbra sikerült a bulizás, mint ahogy terveztem, de ha az ember egyszer él, ne bánjon meg semmit, vagyis éljen boldogan, na ezeket a hülyeségeket, biztos nem mondanám. Testem remegett és többször is kiadtam a gyomrom tartalmát egy idő után már csak epét hánytam, akkor ijedtem meg mikor piros folyadék jelent meg benne. Agyam lesokkolt szörnyen rosszul lettem, mondhatni szenvedtem, hirtelen bevágtam a lábam fájdalom csapot át a testemen, ami elfojtotta a szenvedés érzetét és egy pillanatra jobban éreztem magam. Hülye gondolattól vezérelve igazából fel sem fogtam mit csinálok agyam tompán működött. Megragadtam a borotvámat kiszedtem belőle a pengét és egy laza mozdulattal végig húztam a kezemen, felszisszentem a kisebb szúrós fájdalomtól, de valamiért jól is esett. Néztem ahogy a vörös folyadék csendesen folyik le a karomon, fel akartam tolni magam de véletlenül megvágtam a combom, mintha egy pillanatra kitisztult volna a fejem. Mekkora egy rakás szerencsétlenség vagyok igazából, mikor változtak ilyen rosszra a dolgok velem. Elterültem a kádban, mert nem kockáztattam meg egy újabb fájdalmas próbálkozást a mozgásra.

- Mia!- képzelődöm mintha Harry reszelős hangját hallottam volna, de nem lehet, ő nem törődik velem és leginkább gyűlölöm őt. Dehogy is igazából szeretem még akkor is ha megbántott, de ez már nem az a szeretlek ha nem egy baráti inkább. - Mia?- hangzott fel újra a hang, szóval egy a dupla halál kombó előbb hallucinációt okoz majd csak utána öl meg. - Mia merre vagy?- dobogást hallottam, fejemet hátra vetettem, hogy jobban lássam az ajtót, de egyáltalán nem hittem abban, hogy ott bárki is bejön. Mégis mikor Harry megjelent ott nagyon is boldog voltam valamiért, de arca nagyon megrémített félelem, idegesség jelent meg. Ennyire szörnyű lenne? - Jézusom!- rohant oda hozzám majd alaposan végignézet a testemen, leginkább elbújtam volna, nem akarta, hogy így lásson. - Mégis mit tettél?- lassan felé fordítottam a fejem.

- Sajnálom. - csak ennyit nyögtem ki, még hánytam egyet, majd elsötétült a világ előttem.

                                                      *               *            *

Fejem hasogatott, de nem a már megszokott fájdalommal, hanem az igazi gyilkos fajtával. Szemhéjaim ólom nehezek voltak, csak nagy nehezen tudtam kinyitni őket. Éles vakító fény szúrta a szememet, minden homályos volt, sűrűn kellet pislognom, hogy felfogjam hol vagyok. Fehér steril helyiség, ez egy kórházi szoba, mégis hogy a fenébe kerülök ide? Fel akartam emelni a kezem, de annyira fájt már egy kis mozdítástól is, hogy inkább hagytam, de sokkolt amit rajta láttam. Csinos fehér kötés takarta és nem mellesleg átáztatta a vérem, jézusom mégis mi történt? Ajtó halkan nyitódott, egy mosolygós orvosnő lépet be, mögötte egy kövér nővérrel.

- Örülünk, hogy felébredt Miss Harris. – olvasgatta a kórlapomat.

- Mégis hogy kerülök ide? – kérdeztem, de hangom csak halk suttogás volt.

- Egy kedves fiatalember hozta be elég rossz állapotban. – miért is mosolyog még mindig? – Majd ő mindent elmond. – mutatott mellém, odafordultam és Harry alvó arcával találtam szembe magam. Orvos és a nővér halkan kivonultak, én pedig csak bámultam a fiút, mikor alszol nem ellazultnak kellene lenned, de Harry nagyon nem az volt.

- Harry? – súgtam, mire lassan felébredt.

- Szia. – köszönt, közben szemét dörzsölte.

- Szia. – csak bámultuk egymást perceken keresztül, végül Harry törte meg a csendet.

- Hogy vagy? – tekintete csupa feszültség.

- Jól. – mosolyogtam, hogy csak egy kicsit is megnyugtassam, de a hatás elmaradt. Megpróbáltam felülni, de a csuklóm feladta én pedig fájdalmasan szisszentem fel.

- Hé! – Harry megtámasztott, majd egy könnyed mozdulattal felsegített ülőhelyzetbe. Kényelmesen elhelyezkedtem, ahogy a fájdalmas testrészeim ellenére lehetett, Harry pedig a lábamhoz ült az ágyon.

- Mia kérdezhetek valamit?- túlon-túl komoly.

- Persze. - mosolyogtam.

- És kérlek válaszolj rá őszintén. – mélyen a szemembe nézett, mintha halvány kétségbe estést véltem volna felfedezni a tekintetében. -  Drogozol? – megfagyott a levegő körülöttünk.

- Harry…- kezdtem volna bele, de inkább becsuktam a számat, nem tudtam megfogalmazni a mondanivalóm. Nem akarok neki hazudni, de azt sem akarom, hogy magát hibáztassa.

- Mia, drogozol, miért? – fájdalmas lett a tekintete. – Mégis mi történt veled, ez miattam van, csak mert szakítottunk. – pont ezt nem akartam.

- Harry…- kezdtem bele újra. – Ezt te nem értheted, nem miattad van, csak úgy jött az élet. – nem tudok hangosan beszélni, pedig sokkal határozottabban és hihetőbben csengenék.

- Mia, mégis hogyan, miért? – Harry hitetlenkedve bámult engem.

- Harry, kérlek ne aggodalmaskodj. – nézek rá szúrósan, ő pedig meglepődik. – Csak egy buli volt, ahol véletlenül találkoztam a szerrel és a legnagyobb problémára be is jött, függő lettem. – térdeimet felhúztam a mellkasomig, de még ez is fájt.

- Mikor? – a fiú hangja most vagy feszült, vagy dühös volt, nem tudnám megmondani.

- Fogalmam sincs, talán egy 3 hete. – vallom be, nem merek a szemébe nézni, mert szégyellem magam előtte.

- Néz rám. – Harry keze elindult felém, de megállt a levegőben.

- Harry, kérlek menj ki. – kérlelem, nekem most egy kis magány kell.

- Nem!. – megragadja a állam és kényszerít hogy rá nézzek. -  Segíteni szeretnék, úgy érzem egy kicsit én is felelős vagyok ezért.  – nem, nem, nem!

- Nem kell. – lecsapom a kezét az államról. – Nem kell segítség. – erősködöm.

- De kell. – jelenti ki Harry.

- Nem kell, egyáltalán minek foglalkozol velem, menj és kényeztesd a barátnődet. – fordultam el és az ablakon kifele bámultam.

- Nem! – ellenkezett újra.

- Harry húz ki innen, utállak és ez soha nem fog megváltozni, nem kell velem foglalkoznod, csakhogy a lelkiismereted jobb legyen, igazából semmi közöd nincs a helyzethez. – fakadtam ki. Hülye vagy Mia, emlékezz már mit éreztél a koncert után és nekem akarod beadni, hogy nem kedveled.

- Rendben, elmegyek, de egyszer még úgy is visszajövök. – felállt és mosolyogva elhagyta a kórtermet. Ennek meg mi baja?