20.rész Süllyedés

Bonjorno! Ahogy ígértem jön az újabb rész, kicsit kaotikusra sikerült, de remélem még így is tetszeni fog nektek. Bár nem hosszú hétvége van már és pont ezért kaptok ma 2 részt is. Szeretnék kommenteket kérni ha lehet!:DDD
                               Imádlak titeket: Mia <3

Az utóbbi időben az életem bulik és gyógyszerek sorozata volt, néha fogalmam sem volt, hogy az előző este mégis mit csináltam, kivel voltam és hogy jutottam haza. Jó pont, hogy a sajtóban soha egy vészes fotó sem jelent meg rólam, nem pletykáltak a bulizásaimról. Persze munkába soha semmi káros vagy veszélyes szeret nem engedtem, ott mindig tiszta voltam, de amikor leszállt az eset, irány a legközelebbi diszkó vagy klub és percek alatt belőve vagy beszívva találtam magam. Idővel kiismertem azokat a helyeket Los Angelesben ahova a paparadzik nem járnak. Gyógyszerek illetve a füves cigi elmulasztja a rám törő remegéseket és sokkal jobban vagyok tőlük, szinte már a mindennapok része.

                                                          *                 *              *

El és Perri mellettem álltak a tömegben, igazából fogalmam sincs miért egyeztem bele, hogy eljövök velük a koncertre, ráadásul teljes titokban, bár a fiúk hívtak meg, mert hiányzom nekik,én persze azt mondtam nekik sajna nem érek rá, de csak Harryt akartam elkerülni. Lányok mindig sejtelmes pillantásokat váltottak, ami elégé zavart, de nem akartam megkérdezni mi bajuk. Már párszor voltam One Direction koncerten, de mintha most sokat változott volna a show, mióta legutóbb láttam. Mini Los Angeles sziluett volt a háttérben és hirtelen a fények kihunytak, a rajongók sikítozni kezdtek, zene felhangzott Up all Night-tal kezdtek, ami Harry egyik kedvenc száma, gyakran dúdolgatta otthon. A fiúk felléptek a színpadra, majd a koncert teljes mértékben kezdetét vette, nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy Harry látványosan keres valakit az elő sorban, mikor rádöbbent, hogy a kereset személy még sincs itt, hangulata romlott. Biztos vagyok benne, hogy a rajongóknak nem tűnt fel ez a hangulat ingadozás, de én jól ismerem Harryt, tudom mikor milyen kedve van, legszívesebben felmentem volna a színpadra és szorosan megöleltem volna. Mia kapj már észhez, ő megcsalt, dobbot, kinevettet, egyszóval, nem szánhatod meg, inkább hagyd szenvedni, úgy ahogy ő téged. A koncert simán zajlott, én a lányokkal tomboltam, egy kicsit magasabban voltunk, mint a többi lány, leginkább azért, hogy elkerüljük a feltűnést. Tekintettem valahogy mindig Harryn állapodott meg, de az összes alaklommal megdorgáltam magam. „Does He Know” volt az egyik kedvencem, mindig ezt kértem Harrytől, hogy énekelje, mert valahogy jobban éreztem magam tőle, meg hát nem is tudom. Igazából

mindenkinek van egy száma, ami a kedvence. Láthatóan nem csak engem gyengített el ez a szám, egyenesen a könnyes szemű srácra néztem a színpadon, vártam, hogy kezdje az ő részét, de csak állt szája előtt a mikrofon, hang pedig semmi. Harry arcán kövér könnycseppek gurultak végig, nem csak engem taglózott le a látvány a koncert összes nézője lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, még a srácok is aggódva néztek a haverjukra.

- Én…én…sajnálom, de nem fog menni. – súgta elhalló hangon Harry, leengedi a mikrofonját és lassan elindul le a színpadról.

- Tennünk kell valamit vagy a koncert nagyon rosszul fog elsülni. – rázta meg a kezem El, mire gondolkodás nélkül cselekedtem és elénekeltem Harry sorát teli torokból, mire több ezer szempár villant felém. Megszorítottam El kezét jelezve segítsen mire ő és Perri is csatlakoztak, a reflektorfények ránk irányultak, mi meg csak énekeltünk, majd szép lassan egyre többen csatlakoztak, míg végül a koncert összes részt vevője velünk együtt hallata hangját. Fiúk hatalmas meglepettséggel néztek körbe, majd odamentek Harryhez és egyszerre ölelték közre barátjukat, a jelenetet elképesztően megható volt. Figyeltem őket, majd Harry könnyes tekintete találkozót az enyémmel, csak mosolyogtam biztatóan és magasba emeletem a hüvelykujjam jelezve „minden rendben és folytassák”. Harry nevettet, majd megtörölte arcát és a srácok újra folytatták a koncertet, ami hatalmas sikerrel zárult, a további számokat végig táncoltuk és ordibáltuk a lányokkal, közben gyakran gabalyodott össze tekintetem a göndör sráccal.

                                                             *                  *                *

Koncert után megvártuk, míg a tömeg szép lassan elszállingózik, majd a lányokkal hátramentünk a fiúkhoz, Harry pedig félre hívott egy csendesebb folyosóra.

- Nem is tudom, hogy mondjam el. – vakarta meg a tarkóját. – Köszönöm. – hirtelen egy óvatos puszit lehet az arcomra, ajka csak egy leheletnyire érintette a bőröm.

- Szívesen, máskor is éneklek több ezer ember előtt. – vettem viccesre a formát.

- Tényleg, nagyon köszi, megmentettél. – lépet eggyel közelebb hozzám, ajka veszélyes távolságba került az enyémhez, mellkasomba verseny sebességbe kezdte dobogni a szívem. Harry egyik keze gyengéden siklott az arcomra, érintése nyomán borzongás futott végig a hátamon. Szép szempillái lassan lecsukódtak, arca köteledet, ajkam bizserget, érintésére vágyott, hogy szája az enyémen legyen. Istenem mennyire hiányzott.

- Harry! – mesés pillanatot Paul a menedzser hangja szakította félbe. Szempillantás alatt szétrebbentünk, éreztem, hogy arcom legalább olyan piros, mint egy tűzoltókocsi. Nem hiszem el, majdnem csókolóztam Harryvel és a legrosszabb hogy nagyon is akartam.

- Ti meg mit csináltok itt? – állt meg mellettünk Paul, szeme ide-oda járt rajtunk.

- Csak megköszöntem a segítséget Miának. –magyarázta a helyzetet Harry. Paul szeme idegesen villant rám, mintha gyűlölet lett volna benne. Mi baja?

- Ne lógj el csak egy lány miatt. - na most már hivatalos, Paul valami miatt utál.

- Paul nem beszélj így Miáról. – csattant fel Harry, engem és Pault is meglepve reakciójával. Dühös Harry amint szembe áll Paullal aki szinte az apja is lehetne, elég szokatlan látvány volt.

- Harry nincs semmi gond, most megyek. – mosolyogtam rá, majd elindultam a folyosó másik oldalára, mindvégig éreztem magamon Paul szúrós tekintetét. Tényleg mi baja van velem? Sétálás közben Niallel találtam szembe magam, egy csokit majszolt, tipikus.

- Szerinted mi baja velem Paulnak? – Niall tekintette rám pattant.

- Fogalmam sincs. – Niall zavartan tovább sietett, hogy ez a fiú milyen rosszul hazudik.

                                                      *             *             *

Kádban feküdtem lábam a falnak támasztva fel az ég felé. Fejem kótyagos volt a pia, gyógyszer kombótól, tettem ere még egy lapáttal mikor rágyújtottam egy füves cigire egy ideig jó volt utána mocskosúl rosszul
lettem és hánytam is. Ma valahogy durvábbra sikerült a bulizás, mint ahogy terveztem, de ha az ember egyszer él, ne bánjon meg semmit, vagyis éljen boldogan, na ezeket a hülyeségeket, biztos nem mondanám. Testem remegett és többször is kiadtam a gyomrom tartalmát egy idő után már csak epét hánytam, akkor ijedtem meg mikor piros folyadék jelent meg benne. Agyam lesokkolt szörnyen rosszul lettem, mondhatni szenvedtem, hirtelen bevágtam a lábam fájdalom csapot át a testemen, ami elfojtotta a szenvedés érzetét és egy pillanatra jobban éreztem magam. Hülye gondolattól vezérelve igazából fel sem fogtam mit csinálok agyam tompán működött. Megragadtam a borotvámat kiszedtem belőle a pengét és egy laza mozdulattal végig húztam a kezemen, felszisszentem a kisebb szúrós fájdalomtól, de valamiért jól is esett. Néztem ahogy a vörös folyadék csendesen folyik le a karomon, fel akartam tolni magam de véletlenül megvágtam a combom, mintha egy pillanatra kitisztult volna a fejem. Mekkora egy rakás szerencsétlenség vagyok igazából, mikor változtak ilyen rosszra a dolgok velem. Elterültem a kádban, mert nem kockáztattam meg egy újabb fájdalmas próbálkozást a mozgásra.

- Mia!- képzelődöm mintha Harry reszelős hangját hallottam volna, de nem lehet, ő nem törődik velem és leginkább gyűlölöm őt. Dehogy is igazából szeretem még akkor is ha megbántott, de ez már nem az a szeretlek ha nem egy baráti inkább. - Mia?- hangzott fel újra a hang, szóval egy a dupla halál kombó előbb hallucinációt okoz majd csak utána öl meg. - Mia merre vagy?- dobogást hallottam, fejemet hátra vetettem, hogy jobban lássam az ajtót, de egyáltalán nem hittem abban, hogy ott bárki is bejön. Mégis mikor Harry megjelent ott nagyon is boldog voltam valamiért, de arca nagyon megrémített félelem, idegesség jelent meg. Ennyire szörnyű lenne? - Jézusom!- rohant oda hozzám majd alaposan végignézet a testemen, leginkább elbújtam volna, nem akarta, hogy így lásson. - Mégis mit tettél?- lassan felé fordítottam a fejem.

- Sajnálom. - csak ennyit nyögtem ki, még hánytam egyet, majd elsötétült a világ előttem.

                                                      *               *            *

Fejem hasogatott, de nem a már megszokott fájdalommal, hanem az igazi gyilkos fajtával. Szemhéjaim ólom nehezek voltak, csak nagy nehezen tudtam kinyitni őket. Éles vakító fény szúrta a szememet, minden homályos volt, sűrűn kellet pislognom, hogy felfogjam hol vagyok. Fehér steril helyiség, ez egy kórházi szoba, mégis hogy a fenébe kerülök ide? Fel akartam emelni a kezem, de annyira fájt már egy kis mozdítástól is, hogy inkább hagytam, de sokkolt amit rajta láttam. Csinos fehér kötés takarta és nem mellesleg átáztatta a vérem, jézusom mégis mi történt? Ajtó halkan nyitódott, egy mosolygós orvosnő lépet be, mögötte egy kövér nővérrel.

- Örülünk, hogy felébredt Miss Harris. – olvasgatta a kórlapomat.

- Mégis hogy kerülök ide? – kérdeztem, de hangom csak halk suttogás volt.

- Egy kedves fiatalember hozta be elég rossz állapotban. – miért is mosolyog még mindig? – Majd ő mindent elmond. – mutatott mellém, odafordultam és Harry alvó arcával találtam szembe magam. Orvos és a nővér halkan kivonultak, én pedig csak bámultam a fiút, mikor alszol nem ellazultnak kellene lenned, de Harry nagyon nem az volt.

- Harry? – súgtam, mire lassan felébredt.

- Szia. – köszönt, közben szemét dörzsölte.

- Szia. – csak bámultuk egymást perceken keresztül, végül Harry törte meg a csendet.

- Hogy vagy? – tekintete csupa feszültség.

- Jól. – mosolyogtam, hogy csak egy kicsit is megnyugtassam, de a hatás elmaradt. Megpróbáltam felülni, de a csuklóm feladta én pedig fájdalmasan szisszentem fel.

- Hé! – Harry megtámasztott, majd egy könnyed mozdulattal felsegített ülőhelyzetbe. Kényelmesen elhelyezkedtem, ahogy a fájdalmas testrészeim ellenére lehetett, Harry pedig a lábamhoz ült az ágyon.

- Mia kérdezhetek valamit?- túlon-túl komoly.

- Persze. - mosolyogtam.

- És kérlek válaszolj rá őszintén. – mélyen a szemembe nézett, mintha halvány kétségbe estést véltem volna felfedezni a tekintetében. -  Drogozol? – megfagyott a levegő körülöttünk.

- Harry…- kezdtem volna bele, de inkább becsuktam a számat, nem tudtam megfogalmazni a mondanivalóm. Nem akarok neki hazudni, de azt sem akarom, hogy magát hibáztassa.

- Mia, drogozol, miért? – fájdalmas lett a tekintete. – Mégis mi történt veled, ez miattam van, csak mert szakítottunk. – pont ezt nem akartam.

- Harry…- kezdtem bele újra. – Ezt te nem értheted, nem miattad van, csak úgy jött az élet. – nem tudok hangosan beszélni, pedig sokkal határozottabban és hihetőbben csengenék.

- Mia, mégis hogyan, miért? – Harry hitetlenkedve bámult engem.

- Harry, kérlek ne aggodalmaskodj. – nézek rá szúrósan, ő pedig meglepődik. – Csak egy buli volt, ahol véletlenül találkoztam a szerrel és a legnagyobb problémára be is jött, függő lettem. – térdeimet felhúztam a mellkasomig, de még ez is fájt.

- Mikor? – a fiú hangja most vagy feszült, vagy dühös volt, nem tudnám megmondani.

- Fogalmam sincs, talán egy 3 hete. – vallom be, nem merek a szemébe nézni, mert szégyellem magam előtte.

- Néz rám. – Harry keze elindult felém, de megállt a levegőben.

- Harry, kérlek menj ki. – kérlelem, nekem most egy kis magány kell.

- Nem!. – megragadja a állam és kényszerít hogy rá nézzek. -  Segíteni szeretnék, úgy érzem egy kicsit én is felelős vagyok ezért.  – nem, nem, nem!

- Nem kell. – lecsapom a kezét az államról. – Nem kell segítség. – erősködöm.

- De kell. – jelenti ki Harry.

- Nem kell, egyáltalán minek foglalkozol velem, menj és kényeztesd a barátnődet. – fordultam el és az ablakon kifele bámultam.

- Nem! – ellenkezett újra.

- Harry húz ki innen, utállak és ez soha nem fog megváltozni, nem kell velem foglalkoznod, csakhogy a lelkiismereted jobb legyen, igazából semmi közöd nincs a helyzethez. – fakadtam ki. Hülye vagy Mia, emlékezz már mit éreztél a koncert után és nekem akarod beadni, hogy nem kedveled.

- Rendben, elmegyek, de egyszer még úgy is visszajövök. – felállt és mosolyogva elhagyta a kórtermet. Ennek meg mi baja?