21.rész Társaságom van

Sziasztok!
Ahogy igértem itt a második rész, kommenteket nagyon nagyon sokat, kíváncsi vagyok rátok és addig nem szeretnék új részt hozni míg legalább 6 hozzászólást nem kapok. Tudom ez elég szemét dolog, de csak annyit láttok hogy nap mint nap elég sokan látogatok és olvastok, de nem tudom hogy tetszik e vagy sem, úgyhogy hajrá és írjatok.
Pusszancs: Mia <3

Ki a fenének kell segítség, vagyok olyan erős, hogy magam is letegyen a drogokat. Persze, mekkora szám van nekem is, csak lyukat beszélek mások hasába, már az első akadálynál, kudarcot vallottam. Bírtam olyan egy hétig, de után győzött a kényszer, de most már nem azért csináltam, hogy jól érezem magam, hanem már egy megszokás volt, hogy beszíva/belőve legyek. Zene hangosan szólt én pedig pólóban és bugyiban vonaglottam, füves cigivel a számban persze tudom, hogy le kellet volna már szoknom, de amint mondtam nagyon szerencsétlen vagyok és nem sikerült. Most éppen jól éreztem magam, végre be volt bútorozva a lakás és pár hét múlva kiderül, hogy megkaptam-e az Oscar díjat.
- Nem gondolod, hogy jobban fel kellett volna öltöznöd. – hirtelen szólalt meg mögöttem egy férfihang, sebesen fordultam meg és Harryvel találtam szembe magam.
- Hogy kerülsz ide és hogyan jutottá be? – szigorúan néztem végig rajta, kezemet a mellkasom előtt keresztbe fontam.
- Neked is szia, olyan hangosan hallgatod a zenét, hogy még azt sem hallottad, hogy kopogtam és az ajtód nyitva van. – beszélt hozzám lenézően.
- Mi?! – mekkora egy tahó. – És minek köszönhetem a látogatásod? – kérdeztem ugyan olyan stílusban, ahogy ő beszélt velem.
- Gondoltam, hogy megnézem, hogyan szoksz el egyedül, de amit látom sehogy se. – pillantott a kezemben lévő füves cigire.
- Mértékkel szokom le. – hazudtam.
- Ja persze. – jött beljebb és ledobta a sporttáskáját, ami eddig a vállán volt.
- Az minek és neked nem turnén kellene lenned? – kérdeztem.
- Nem, most kaptunk egy hetet pihenni és addig itt fogok lakin és segítek neked leszokni. – mesélte a tervét.
- Ne nevettess, nem lehet leszokni egy hét alatt. – legyintettem és el akartam sétálni mellette, de megfogta a karomat, visszarántott maga elé.
- Nem az a tervem, hogy leszokj egy hét alatt, hanem, hogy rádöbbenj, segítséget kell kérned. – meglepetten néztem rá.
- Fura vagy. – csak ennyit mondtam. – De nem lakhatsz itt és nem kell a segítséged. – üvöltöttem, pedig semmi indokom nem volt, csak egyszerűen jól este.
- Itt maradok és kész. – vállat vont.
- Nem. – jelentettem ki, mire ő dühösen nézett rám és a következő pillanatban ajka az enyémen volt, erőszakos, elnémító csók.
- Na hol aludhatok? – fogta meg a táskáját és elindult körbenézni.
- Megmondtam…   
- Mia ne kezd előröl. – mosolygott Harry.
                                               *                         *                    *
Együtt élni az exeddel nem fenékig tejfel, az elmúlt 2 napban leginkább kerültem és mindig valami programot szerveztem magamnak, persze estére nem engedet sehova, mintha egy 14 éves gyerek lennék, aki szobafogságra ítéltek. Állandó veszekedések menetek köztünk vagy kínos csendek, ezt nem lehet bírni idegekkel. Szívni akartam, de otthon Harry mindig a nyomomba van, ha meg kimegyek akkor a fotósok, este meg nem mehetek sehova, szerintem most fogok meghalni. Fogalmam sincs mit akar vagy igazából miért van itt velem. Szakítottunk itt vége a kapcsolatunknak, nem kell többet egymással törődnünk ő még is itt van és valahol a szét drogozott tudatom mélyén én örülök is ennek kicsit.
- Harry, húz a picsába. – üvöltöttem ki a fürdőből, de semmi okom nem volt csak jó estet.
- Köszi. – hangzott fel a hangja.
- Nincs kedved haza menni? – kérdeztem, mikor kisétáltam a nappaliba.
- Nincs. – mosolyogott idegesítően. Dühösen eltrappoltam a szobámba és befeküdtem aludni. Gondolom aludhattam pár órát, mert mikor az első dörrenésre felkelletem már hajnali 2 volt, odakint pedig hatalmas vihar kerekedet. Nem szeretem a vihart, főleg nem ha villámlik és dörög az ég mellé, így magam köré tekertem a takarót és kisunnyogtam a nappaliba, ahol Harry aludt. Konyhában ittam egy kis narancslevett és az ablakon lestem a vihart, minden egyes dörrenésnél összerándultam.
- Mia? – hallottam egy suttogást. – Nem tudsz aludni? – kérdezte Harry és a kanapé támláján keresztül bámult rám.
- nem, de te nyugodtan aludj tovább. –intettem és visszafordultam az ablak felé.
- Gyere ide. – testem megremeget a hívogató hangtól, most minden vágyam az volt, hogy befeküdjek mellé, de nemet kell mondanom.
- Nem, aludj csak.
- Na, gyere nem harapok és így sokkal jobban tudok rád figyelni. – felhorkantam, micsoda szöveg, de bejött leraktam a poharat és oda menetem hozzá. Befeküdtem mellé a melegbe, betakart és keze át karolt, jézusom mennyire kellemes.
- Jó ét. – súgta a fülembe.
- Jó éjt. – köszöntem el és becsuktam a szemem, de nem jött álom a szememre, csak egy kérdés keringet a fejembe.
- Harry? – szólaltam meg.
- Hmm? – álmos volt a hangja biztos felkelletettem.
- Hol rontottuk el?  - kérdeztem a milliókat érő kérdést.
- Nem tudom Mia. – súgta.
- De… - nem engedtem.
- Mia nem tudom, aludj. – parancsolt rám.
- Harry? – kezdtem újra.
- Aludj. – szorított erősebben magához, ezzel jelezve, hogy nem fog többet mondani. Kénytelen voltam tényleg aludni, kellemesen elhelyezkedtem az ölelésében és el is aludtam se perc alatt.

Másnap reggel kialudttank és frissnek éreztem magam, de Harry sehol nem volt az egész lakásban, csak egy kis cetli, hogy dolga van vigyázzak magamra. Itt az én időm, berohantam a szobámba és a dugi füves cigimből elővettem egyet majd törökülésben elhelyezkedve bámultam a szállat. Tényleg el akarom szívni, vagy öt napja nem volt dolgom semmi droggal, talán nem kellene, de akkor is most végre megtehetem. Öngyújtómmal meggyújtottam és elmerültem a kellemes érzésben,de csak addig tartott amíg az első néhány szívás megvolt, de utána semmi érzés nem volt, csak az átlag és a legrosszabb hogy lelkiismeret furdalásom volt, itt a vég tényleg le kell szoknom. Megvan az elhatározás már csak meg kell valósítani és Harrynek igaza volt egyedül nem fog menni, hisz ha ő nincs itt erre a tényre rá sem jövők. Este vacsorát készítettem és Harryvel együtt ettünk, olyan más volt, mintha újra a régi időkben lennénk, de már semmi nem lesz olyan mint régen.
- Gondolkodtam. – emeletem rá a tekintetem.
- Igen és min? – evett tovább.
- Haza mehetsz. – ellenkezésre nyitotta a száját, de én belefojtottam a  szót. – Elvonóra megyek. – jelentettem be, mire meglepetten nézet végig rajtam.
- Komolyan? – kérdezte.
- Igen.
- Ezt akarod? – emelte fel kérdőn egyik szemöldökét.
- Mi mást tehetnék, sikerült meggyőznöd. – sóhajtottam.
- Örülök. – mosolygott.
- De lenne még egy nagy feladatunk, amihez a segítségedet kérem. – terítő végével szórakoztam.
- Mi lenne? – Harry abbahagyta az evést.
- El kell mondanom a szüleimnek. – kimondtam.
                                                   *                   *                 *
Soha ennyire nem szégyelltem magam a szüleim előtt, saját magukat okolják a mostani helyzetem miatt és én ezt előre tudtam, hogy így lesz ezért nem akartam velük megbeszélni. Végül a helyzetem csak rosszabbodott így elhatároztam közlöm velük, mind a ketten kiakadtak először és rikácsoltak, hogy mégis hogy tehetem ezt magammal, ez után jött a saját maguk hibáztatása végül lenyugodtak és kiderült számomra is, hogy apukám is küzdött ilyen szenvedély betegséggel. Elrendeltek egy három napos családi vésznyaralást, ahol együttöltjük az időt és mindenre kíváncsiak ami miatt talán kialakulhatott mindez. Persze én azonnal elmeséltem mindent pontról pontra, de kihagytam azt a részt, hogy Harryvel való szakításom is kicsit belenyomott a szarba, nem akarom, hogy megnehezítse apu a karrierjük haladását, bár nagyon haragszom a fiúra. Leginkább a hirtelen jött népszerűségre és hollywoodi nyomásra fogták a problémát a szüleim. Mielőtt bevonulok még van pár elintézni valóm, először egy interjú, hogy miért is tűnök el egy több hónapra.
- Mai vendégünk a tinik új kedvence, aki meghódította az egész világot egyetlen filmmel, ő Mia Harris. – intett felém a műsorvezető, én nagy levegőt vettem és kiléptem a fényre, kamerák kereszttűzébe. „Mosolyogj és mutasd magad vidámnak” csenget Harry tanácsa a fejemben.
- Hello mindenkinek, üdv Molly.  – Molly hangos és mindenre kíváncsi műsorvezető volt, nála soha senki nem úszta meg, mindig minden kiderült. Nekem pedig nagy titkom van amit el akarok ásni, persze hülye aki hozzá jön, de bevállalós vagyok.
- Nagyon örülök, hogy végre nálam is megjelensz, elégé kíváncsi vagyok rád. – mondta hízelegve.
- Én örülök, hogy itt lehetek és mondanom kell valamit nagyon tetszik a csizmád, hol vetted, van egy ruhám ami tökéletesen illene hozzá. – „Dicsérd a műsorvezetőt” Ian egyik régi tanácsát is bevettettem.
- Köszönöm, majd elküldöm a címet. – beszélgetünk, mint a nők a piacon. – Kezdjük az elején Mia, te ugye európai vagy? – micsoda kérdés de bemelegítésnek jó.
- Igen, Londonban laktam eddig. – mosolyogtam.
- Milyen volt felnőni Hollywoodban? – szokásos kérdés.
- Vannak jó és rossz tapasztalataim vele kapcsoltban, de összességében szeretem. Anyu fotózásain össze-vissza rohangáltam, mert nem találtam a helyem és minden érdekelt. Néha apu bandatagjai vigyáztak rám, motorozni vittek, meg egyebek. Egyszóval csapódó gyerek voltam.
- De te Londonban születél igaz? – mosolygott Molly.
- Nem, anyum épp Budapesten volt egy kiállításon, mikor elfolyt a magzatvize és így születtem meg én.  – meséltem.
- Vagyis neked van magyar neved? – kíváncsiság csillant Molly szemében.
- Igen, de kimondhatatlan. – nevettem.
- Te akkor egy igazi világlátott gyerek vagy.
- Persze. – mosolyogtam.
- Gyakran hallani, hogy a szüleid miatt vagy most itt, neked erről mi a véleményed? – persze, senki nem mondta, hogy mindenki szeretni fog majd ha híres leszek.
- Hogy mondanak amit akarnak, de előtte nézzék meg a filmjeimet és utána beszéljenek. Mindig azért küzdök, hogy sikeres és független legyek. Más részt viszont 16 éves korom óta egyedül élek, dolgozom, teljesen önellátó vagyok, kell ennél több. – megvontam a vállam, nem tudnak azok az emberek érdekelni.
- Kész felnőtt vagy az már biztos. – jegyezte meg Molly. Ezek után jöttek a vicces gyerekkori emlékek és egyéb lapos dolgok, majd a retteget téma, a fiúk. – Ma teljesen meglepődve olvastam rólad egy cikket, ahol több fiúval is összehoznak, hogy is van ez? – emelte magasra Molly a szemöldökét.
- Én is olvastam azt a cikket és bevallom nagyon jó képek készültek rólam ki is vágtam őket. – nevettem.
- Gyűjtöd a saját képeidet? – kérdezte játékosan Molly.
- Persze, régen mindig rossz képek készültek rólam. – magyaráztam a hülyeséget.
- Értem, na akkor nézzük egyesével a fiúkat. – nyitotta ki az egyik népszerű pletykalapot.  – Elsőnek Ian…, a vámpírnaplók szívdöglesztő hősét, most hogy szakított Ninával vajon új lányra talált? – fordult felém kérdőn. – Csinos együtt ebédelős kép van itt rólatok, szóval mi is volt?
- Óóóó lebuktunk és kiderült a titok. – sóhajtottam, mire Molly pletykaszenzora aktívan fordult felém. – Pár napja aláírtam egy szerződést miszerint három részen keresztül szerepelni fogok a vámpírnaplókban és Ian egyik partnere leszek. – hatalmas tapsvihar csendült fel.
- Óó erről lenne csak szó? – mosolygott Molly, de tudom csalódott.
- Csak ennyi.
- És mi van Justin Bieberrel, elég gyakran láttunk olyan képeket rólatok, hogy együtt menetek bulizni. – micsoda hülyeség, ráadásul, hogy csak azért jártam bulizni azzal a sráccal, hogy drogozzak és már kombinálunk.
- Justinnal egyszer találkoztunk egy buliba és azóta is gyakran találkozunk, mert hasonló zenéket szeretnünk, meg party állatok vagyunk. – nevetek feszülten. – Nem érdekel Justin, inkább csak egy bátyó az életemben, akivel lehet bulizni. – folytattam.
- Szóval akkor veletek nincs semmi? – nemet intettem a fejemmel. – Hát szerintem most elég sok rajongó sóhajtott fel. – furcsálltam amit mondott.
- Lehet. – bólogattam.
- Szerintem a mindenkit érdeklő személyhez érkeztünk… Harry Styles és közted milyen kapcsolta van? – Molly se köntörfalazik, de neki nem is szabad a munkájában.
- Harry és köztem, miből gondolod, hogy lenne bármi is? – kérdeztem vissza csak időnyerés gyanánt, mégis mit mondjak róla a sajtónak?
- Mert nagyon sok képen vagytok együtt és éppen mert Harry bevallotta, hogy a papírrepülős nyakláncot tőled kapta szülinapjára és ha jól tudom neked is van egy ilyesmid? – fene, miért tudnak mindent az emberek. Különben is semmi komoly sincs köztünk emberek, csak vigyáz rám, hogy ne füvezek és egyebek.
- Köztünk egy igazi egészséges baráti kapcsolat van, már elég régóta ismerjük egymást és a nyaklánc is ilyen ajándék volt, csak két barát ennyi. – ne kérdez többet róla, kérlek.
- Pedig nekem ez nagyon is gyanús, olyan aranyosak vagytok egymás mellet, nem lehet, hogy csak barátság van köztettek. – mosolygott Molly és innentől tudtam nem fog egy hamar elszállni a témáról.
- Színtiszta barátság, de már sokan mondták, hogy aranyosak vagyunk. – hamis mosoly.
- Vagyis akkor nincs semmi izgalmas?
- Nincs, hisz Harrynek barátnője van.
- Ó, szóval ha nem lenne ott Kendall akkor ti már rég járnátok. – mi ez a kombinálás állandóan.
- Nem, mert nekünk sokkal fontosabb a barátságunk, mint sem elrontsuk egy kapcsolattal.
- Pedig én azt hallottam, ti már jártatok egyszer. – Honnan? Most mit mondjak bevalljam vagy cáfoljak rá?
- Igen jártunk és pont ezért szakítottunk, meg nem igazán akarunk egymástól semmit már. – ha haza juttok egyszer az biztos, hogy sikítozni fogok, mert nem bírom ezt a feszültséget és a vallatás szerű beszélgetést.
- Sajnálatos pedig szerintem nagyon is népszerűek lennétek. Még valami, hogy állsz Harry csapongó kapcsolatihoz?
- Mégis hogy kellene, mert én nem szólok érte semmit és nem is érdekel ez az ő élete. – nem szólhatok bele mit csináljon, hisz azt képzeli ő a világ legnagyobb szívtiprója.
- Akkor ezek szerint szingli vagy maximálisan? – ezek a szavak jelezték itt és most végre vége ennek a témának.
- Igen maximálisan, most leginkább a tanulmányaimra szeretnék koncentrálni.– mosolyogtam.
- Mi az hogy tanulmányaidra? – kérdezte meglepetten Molly.
- Hát úgy gondolom, hogy rám férne, mondjuk leérettségizni, hogy mégse maradjak, hülye. – hazugság. – Így hát egy hónapig szüneteltetem kicsit a filmes szakmát, leérettségizem, majd vissza jövők. – magyaráztam.
- Akkor most nem fogunk látni egy ideig a vásznon? – mintha Molly szomorú lett volna.
- Hát az Oscar díjátadó után tanuláshoz kezdek. – mosolyogtam.
- Értem, akkor sok sikert a tanuláshoz és remélem minél hamarabb visszatérsz hozzánk.
- Én is Molly, köszönöm az estét. – köszöntem el, majd tapsvihar és a fények kialudtak.