12.rész Gyerekkor

                        HELLÓHO!

Köszönöm az eddigi kommenteket nagyon jól estek, bevallom mikor szomorkás a hangulatom mindig elolvasom. Ha tetszik a történetem, ne habozon senki írni egy komit, mert nekem iszonyuan fontos!

                         PUSZA*-*

- Mi lenne az? - kérdeztem gyanakodva.

- Ma hívott Gore Verbinski, hogy szeretne téged az új filmjében, mint főszereplő. – Gore Verbinskit nagyon szeretem, hisz ő rendezte a Karib-tenger kalózait és a Rangót, nagyon szeretem ezeket a fimeket, vagy ezerszer láttam már őket.

- Valóban?  – leültem Harry mellé a kanapéra, aki kíváncsian bámulta az arcom, közben lábaimat az ölébe húzta és ujjaival lassú köröket írt le a combomon. Érintésétől a testemen kellemes bizsergés futott végig.

- Igen, a film azt hiszem a „Vámpír történet” lenne. – alig kaptam levegőt, amikor meghallottam a film címét, a kedvenc könyvem megfilmesítéséről volt szó. Nem igazán volt ambícióm arra, hogy valaha is mozifilmben szerepeljek, de ha Gore Verbinski akar engem, nem mondhatok nemet.

- Apu ez elképesztő! Melyik szerep lenne? – imádkoztam, hogy a főszeplő lány legyen, mert mikor a könyvet olvastam, nagyon hasonló természetűnek találtam a karaktert.

- Főszerep. – mondta semlegesen Apu.

- Tényleg? – kérdeztem meg megint, mert valahogy nem akartam elhinni, mellettem Harry arcán kérdő kifejezés jelent meg.

- Igen, azt…Add ide a telefont kedvesem. – hallottam a vonal hátteréből anyukám hangját. – Kicsim, itt vagy? – szót bele.

- Igen.

- El se hiszem, hogy a kislányomból színésznő lesz – ujjongott hangosan, anyu.

- Hát hidd el még én sem nagyon fogtam fel. – nevettem.

- Akkor igent fogsz mondani a felkérésre? – kérdezte komoly hangnemben. Ránéztem Harryre, aki nem értet semmit az egészből, de mosolyogott ennek ellenére.

- Persze, ez nem kérdés. – mondtam, apu közölte, hogy beszél a rendezővel és ő felhív, ezek után elköszöntem a szüleimtől.

- Mi újság? – kérdezte izgatottan Harry.

- Főszerepet kaptam a „Vámpír történet” című filmbe. – lelkendeztem.

- Mi?- nézet rám értetlen fejjel.

-„Vámpír történet”?- néztem én is rá értetlenül.

- Bevallom neked édes, hogy fogalmam sincs, miről beszélsz. - simogatta meg a combomat, arca bocsánatkérő volt, de egy kis huncutság is villant benne.

- Ez egy könyv, amiből filmet csinálnak. - felálltam egyenesen a könyvespolchoz mentem, ki kerestem a szóban forgó irományt, majd át nyújtottam neki. - Ennek a megfilmesített változatában fogok szerepelni. - magyaráztam lassan.

- Miről szól a könyv?- lapozott bele.

- Nem mondom meg, olvasd el. - viccből mondtam, de ö nagyon is komolyan vette, kinyitotta  és elkezdte olvasni. - Harry nem mondtam komolyan. - nyúltam a könyv után, mire ő elrántotta és csendre intett. Bámultam egy őt percig, de nagyon is úgy tűnt belemerült az olvasásba, így magára hagytam. Kimentem az erkélyre és felhívtam Emilyt és elmeséltem neki mindent, ami ma történt. Először csendben hallgatott majd izgatottan magyarázott mennyire örül neki, hogy végre egy pár vagyunk Harryvel.

- Fogadtunk a Louval, hogy mikor jöttök össze, de vesztettem, mert azt mondtam nem fogod csak úgy ott hagyni Liamet, de én is tévedthetem egyszer, na mindegy. - nevettet.

- Nyugi én is erre fogadtam volna, annyira nem rám vall egy a helyzet, de igazából most nagyon is boldog vagyok. - ha ezt egy évvel ezelőtt tetem volna meg akkor tuti, hogy lelkiismeret furdalásom lenne, hogy mennyire voltam gonosz Liammel és milyen fájdalmat okozta neki, de most nincs ez az érzés.

- Szerintem azért van ez, mert nagyon szeretheted Harryt. - volt igaza Emilynek.

- Képzeled szerepelni fogok a „Vámpír történet”  című filmben. - Emily hangosan felsikoltott.

- El sem hiszem, imádom azt a regényt. - hitetlenkedet. Beszéltünk még egy olyan 15percet, majd visszamentem Harryhez, aki még mindig komolyan bújta a könyvet. Magamban felkuncogtam és elindultam a konyhába vacsorát készíteni.

- Harry szeretnél valami konkrétat vacsorára? - szóltam ki a konyhából, de választ nem kaptam, mire kikukkantottam rá, de továbbra sem mozdult a könyvtől. Megmosolyogtam, nekikezdtem az étel elkészítésének, megmostam a zöldségeket. Éppen egy paprikát szeleteltem, mikor véletlenül belevágtam a kezembe, egy apró fájdalmas hang hagyta el a szám, megnéztem a sebet, nem volt nagy de elég erősen folyt belőle a vér.

- Mia!- csapódott be Harry a konyhába, arca ijedt volt.

- Mi baj Harry?- oda jött hozzám megragadta a kezem és a csapba rakta majd hideg vizet engedet rá. - Jól vagyok. - fogtam meg a vállát, arca mikor rám nézet aggodalmas volt.

- Tudom, de...- tekintetét visszavezette a kezemre, majd kiemelte a víz alól és alaposan meg nézte. Gyengéden megnyalta a sebet, mire fájdalmasan összerezzentem. - Bocsi. - nézet rám elnézően.

- Harry nyugi jól vagyok. - simogattam meg a vállat.

- Biztos?

- Biztos. - mosolyogtam egy megpusziltam az arcát.

- Segíthetek?- nézett végig a pulton.

- Aha. - adtam a kezébe egy uborkát és a kést, engedelmesen csinálta, amit mondtam neki, így se perc alatt kész lett a házi burító Harris módra. A kaja nagyon finom volt, Harry közölte velem, hogy ő akkor ma este itt marad és semmi ellenvetést nem fogad el. Elmenetem fürdeni addig ő újra belebújt a könyvbe, mikor végeztem kivettem a kezéből a könyvet és elküldtem fürdeni. Míg Harry a zuhanyzóban volt befeküdtem az ágyba és türelmesen vártam. Harry vizes hajjal jött be a szobába és csábítóan rám mosolyogott.

- De szeretném, ha minden nap egy ilyen szép és szexi lány várna rám az ágyban. - rámosolyogtam, majd csábítóan hívogattam az ujjammal az ágyba.

- Hát talán ha jó fiú leszel, akkor teljesíthetem a kívánságod. - elnevette magát, oda jött az ágyhoz és hozzám hajolva megcsókolt. Illata kellemese volt, nyelve végig siklotta az alsó ajkamon, jelezve nyissam ki a szám én pedig meg is tettem, csókunk elmélyült, anélkül hogy elszakadtunk volna bemászott hozzám az ágyba. Mikor elváltunk csak bámultuk egymást.

- Szeretnéd látni a szülővárosom? - bújt oda hozzám Harry.

- Nagyon. - másztam közelebb hozzá.

- Örülök, de cserébe te is vigyél el a te szülővárosodba. - ölelt magához, állát a fejbúbomnak támasztotta.

- Nincs mit mutatnom, mert nekem nincs olyanom hogy, otthon. - fordultam el tőle.

- Ne mondj ilyen hülyeségeket, nem érdekel, ha nincs olyan hely ahol az egész gyerekkorodat tölthetted, mert nekem az is elég ha cikis gyerek sztorikat hallhatok rólad. - emelte fel a fejem az államnál fogva, majd egy gyengéd csókot adott.

- Rendben de készülj, hogy hosszú út elé nézel - mosolyogtam.

- Állok elébe. - játékosan megharapta a számat, majd lassan felém gördült, ajkai rátaláltak az enyémre, csókja szenvedélyes lett. Nyelveink viharos csókcsatát vívtak, Harry ajak levándorolt a nyakamra és erősen megszívta, éreztem, hogy ennek tuti nyoma lesz. Gyengéden megharaptam Harry füllét mire furcsa arckifejezéssel nézet a szemembe, majd elnevettük magunkat.

- Szeretlek. - csúszott ki a számon.

- Én is nagyon szeretlek. - tekintete elgyengült és apró puszikat nyomot az arcom minden négyzetcentiméterére. Ujjaimat selymes göndör fürtjeibe simítottam, mire bekuncogott a nyakhajlatomba.

- Szeretem a hajad. - néztem őt elgyengülten.

- És még mit szeretsz bennem?- kérdezte huncut mosollyal az arcán.

- Szeretem a szemed színét, a gödröcskéket az arcodon mikor mosolyogsz. - húztam végig az ujjam az arcán. - Szeretem mikor nevetsz, mert nekem is jobb kedvem lesz, szeretem nézni mikor nagyon koncentrálsz a főzésnél mert nagyon aranyos.

- Nem is vagyok aranyos, hanem menő. - nevettet, majd meg puszilta az orrom hegyét.

- És te mit szeretsz bennem?- fordítottam egyet a helyzeten, így én voltam felül. Kényelemesen elhelyezkedtem a mellkasán és csillogó kíváncsi szemekkel figyeltem az arcát.

- Hol is kezdjem?- vágott gondolkodó arcot. - Szeretem a szemedet, a hajadat, az ajkadat, mikor mosolyogsz vagy megcsókolsz. Szeretem az arcod, a tested. Szeretem amikor valami apróságon elmosolyogsz és film nézés közben az érzelmek nagyon is látszanak az arcodon és ilyenkor téged sokkal jobban szeretlek nézni mint a műsort. - mosolygott, majd egy kosza tincset söpört ki az arcomból, érintése nyomán bizsergés futott végig a testemen, ezt még mai napig sem tudom megszokni.

                                                              *               *                *

Hétvégén ünnepélyesen is bemutat Harry a szüleinek, kicsit izgulok, de ezzel hazudok, mert valójában elképesztően izgulok. Emily próbált nyugtatni, hogy nem olyan gáz, mert mikor ő volt Louis családjával megismerkedni, szinte szétimádták és azóta is minden másnap beszélget telefonon Lozis nagyijával. Laura nem akart erről nyilatkozni, mert ő soha egyik pasija mutatta be a családjának, de minden részlet érdekelte a kapcsolatomról.

- Képzeljétek egyik nap találkoztam Lou régi barátnőével. - kezdte Emily két falat fagyi után nálam a kanapén.

- És mi volt?- fordult végre felénk Laura a géptől.

- Hát elkezdet nekem magyarázni, hogy Lou milyen hamar ott fog hagyni, mert biztos jön egy nálam sokkal szebb lány, meg a világon mennyi csaj rajong érte. - letette a fagyis dobozt az asztalra, ezt egy kicsit furcsálltam, mert a kedvenc édességéről beszélünk amit addig nem enged ki a kezéből amíg el nem fogy.

- Hülye ribi. - vágta rövidre a válaszát Laura.

- Ugye nem hittél neki? - kérdeztem gyanakodva.

- Hát egy pillanatra elgondolkodtam a dolgon, hisz igaza van. Lou híresség én meg nem és a való világban nekünk soha nem kellet volna összejönnünk. - megragadtam a mellettem lévő párnát és erősen hozzávágtam.

- Na most fejezd be, Louis és te nagyon is összeilletek, a világ legeslegcukibb párja vagytok, az a csaj pont ezt akarja elérni hogy kételkedj ebben. Nézz rám a szüleim is Hollywoodban élnek és híresek, én meg mégis itt vagyok és nem a legdrágább kozmetika szalonban töltöm minden időmet, hogy természetellenesen nézzek ki. - Laurával egyszerre néztek ám furcsán, majd Emily hangosan felnevetett.

- Igazad van, bocsi hülye voltam. - Emliy újra megragadta a fagyis bödönt és nagy kanállal enni kezdet.

- Szóval Mia veletek mi van? - kérdezte szemöldökét emelgetve Laura.

- Megvagyunk. - vettem egy maroknyi csipszet és elmajszoltam.

- És még mindig aggódsz a szülői talitól? - tette arrébb a laptopot Laura és odajött hozzám.

- Kicsit, bár nincsen különösebb okom rá, de mégis mi van ha nem leszek nekik szimpatikus és egyebek. - hajamat kezdtem csavargatni.

- Héé, hányszor mondjam még el, hogy nem lesz semmi baj és imádni fognak, mert te egy olyan csaj vagy akit mindenki kedvel érted?- nézet szúrós szemekkel rám Emily.

- Értem. - sóhajtottam, igaza van.

- Na ezt vártam. - csapta össze a kezét Laura, majd magához vette a laptopját. - Kérem a véleményeket melyik srác legyen az új kiszemelt?- mutogatott nekünk képeket.

                                            *                      *                    *

Még hogy értettem és nem fogok izgulni, nahát ez az elhatározásom elszállt akkor mikor megérkeztünk Holmes Chapelbe.

- Hé minden rendben?- fordult felém aggodalmasan Harry, mire én csak nemet intettem, bár a szívem 200-zal vert és a tenyerem úgy izzadt mintha lefutottam volna a New Yorki maratonit.

- Hova megyünk először?- kérdezősködtem.

- Elviszlek egy helyre, ami fontos számomra. - furcsán néztem rá, de csak nevettet, majd meg fogta a kezem, mire elrántottam, meg töröltem a combomba, majd csak ezután engedtem neki. - Csak nem izgulsz?- emelgette látványosan a

szemöldökét.

- Bevallom, de és tudom, hogy hülyeség. - nevettem ki saját magam.

- De hogy az, ha én találkoznék a te családoddal, tuti be lennék szarva. - simogatta meg az ujjaival a kézfejem. - Minden rendben lesz, a családom nem vérengző szörnyekből áll, ha nem szürke hétköznapi angol emberekből. - megnyugtattak Harry szavai, jobban mint mikor Emilyékkel voltam. Város csendes és tipikus angol település volt, olyan hely ahova a friss családosok költöznek, hogy a lehető legjobb körülmények között neveljék fel a gyermeküket. Itt mindenki mosolyogott és sokkal vidámabb volt, mint mondjuk egy zsúfolt rohanós nagyvárosban.

- Szép helyen laksz Harry. - mosolyogtam, mire ő közelebb hajolt és megcsókolt.

- Köszi. - éreztem, hogy elpirulok. Az autó megállt egy utcán, ami a házak mellet egy erdős rész felé haladt, Harry kiszállt majd átjött az én oldalamra és segített kiszállni a kocsiból. Megfogta a kezem, ujjaink összefonódtak, így indultunk el egyenesen az erdő felé.

- Most már elmondod, hogy hova megyünk? - kíváncsian fordultam felé, de ő csak vigyorgott mint egy vadalma. - Harry?- rángattam meg az összekulcsolt kezünket.

- Nyugalom, ha ott vagyunk mindent megtudsz. - csak ennyit mondott. Csendben haladtunk tovább, figyeltem a tájat. Lassan elhagytuk a házakat és bevetettük magunkat a fák közé, egy kitaposott úton haladtunk, majd hirtelen kiértünk egy rétre. Hatalmas volt , mellette egy nagyobb patak féle folyt, igazából lehet akár folyó is , mert ebből a távolságból nem láttam rendesen.

- Harry ez mesés. - fordultam felé.

- Reméltem, hogy tetszeni fog. - közbe mutogatott. - Régen midig itt bandáztunk, mert ez messze volt a felnőttektől de nem annyira hogy aggódjanak értünk. – mesélte, közben elindultunk a patak mellé és megálltunk egy olyan fa mellet amelynek törzse félig a víz felé hajlott. - És itt csókolóztam először 11 évesen. - bámulta merengve a fát.

- Tényleg?- kérdeztem, magamban pedig elképzeltem ahogy a pici Harry egy kis lánnyal itt vannak és meg puszilják egymást, milyen romantikus.

- Tényleg, ennek a fának dőltünk, utána pedig...- neki nyomot a ferde fának és szerelmesen megcsókolt, szívem hatalmasat dobbant.

- Nagyon szerencsés lány lehetett. - súgtam, miután elváltak az ajkaink.

- Nem hinném. - mondta Harry ugyanilyen halkan.

- Mert?- kérdeztem önkéntelenül.

- Mert azóta nem is beszéltünk és nem is találkoztunk. - hátralépet, én pedig felegyenesedtem.

- Akkor én most szerencsésnek mondhatom magam?- mosolyogtam rá és előre hajoltam az arcához.

- Igen. - puszilt meg. - Akkor szeretném hallani a te sztoridat. - indultunk visszafelé.

- Hatalmas sztori. - nevettem. - Egy gyerek táborban történt egy faházban, átlógtunk este a fiúkhoz és üvegeztük és akkor megtörtént, egy 2 évvel idősebb sráccal. - magyaráztam és közben párszor a kezemet is lóbáltam.

- Hány éves voltál?- lassan kiértünk az erdőből és újra látni lehetett a házakat.

- 12.- arcán meglepetés suhant át, de nem voltam biztos. - Mintha meglepet lennél. - álltam meg.

- Persze, hisz nem gondoltam volna hogy kicsiként ennyire bevállalós voltál, mert a lányok általában nagyon megválogatják kivel csattan el az első csók.

- Hiszékeny fiú vagy te Harry. Igazából annyira nem abban a környezetben nőttem fel,  hogy egy első csók világ rengető dolog legyen, persze mondjuk egy első alaklom már jobban számít nekem is. - indultunk tovább.

- Vagyis akkor érintetlen vagy?- kérdezte halkan.

- Igen. - csendben sétáltunk tovább, december ellenére nem volt a környéken hó és ráadásúl még a nap is erősen sütött. Menetközben betértünk egy pékségbe ahol Harry dolgozott. Néhány öreglány ránk vettette magát, mind itt munkálkodtak, jól ismerték Harryt. Ölelgették, puszilgatták, majd én is meg kaptam ugyan ezt a sort.

- Aranyoskám, hogy hívnak? - kérdezte egy véknyabb hölgy.

- Mia Harris vagyok. - mutatkoztam be.

- Nagyon kis szép vagy. - dicsért meg egy igazi békaasszony kinézetű hölgy.

- Köszönöm. - mosolyogtam.

- Remélem rendesen viselkedik veled ez a lókötő?- csípte meg az előbbi nő Harry arcát, mire ő játékosan fájdalmat szimulált.

- Persze. - nevettem. Harry megfogta a kezem majd a pulthoz vezetett és azt mondta rendeljek valamit.

- Azon az oldalon vannak az édesek, ezen pedig a sósak. - magyarázta Harry a pult elrendezését.

- Ennyi év után végre sikerült neki meg tanulnia. - nevetek egyszerre az asszonyok.  Harry grimaszolt nekik, de közben nekem magyarázott mit is válasszak, végül egy csokis sütit kértem. Hölgyek meséltek, hogy milyen is volt anno Harry, hogy mikor takarított mindig énekelt. Pékség után elérkezet a pillanat, végre találkozom Harry családjával, újra elkezdtem izgulni, de annyira felülkerekedet rajtam ez az érzés, hogy még az sem zavart hogy pár lány oda jött hozzánk autógrammot kéri és néha gyilkos pillantásokat küldtek felém. Eddig bele sem gondoltam most mennyi lány ellensége lehetek, de igazából szerintem fogalmuk sincs hogy én létezem, így megmenekültem egy kis időre remélem. Harry szülőháza olyan volt mint minden tipikus angol családi ház, bár a szomszédokhoz képest itt sokkal szebb díszek voltak kirakva karácsony közeledtével, jelzem egy cuki  világító rénszarvas is megbújt egy bokor mellet.

- Kisebb koromban azon a rénszarvason lovagoltam, mint egy cowboy. - mutatott rá az állatra. Megálltunk közvetlen az ajtóban.

- Akkor készülj, most belépünk a szörnybarlangba. - nevetett.

- Saját családodról beszélsz. - löktem oldalba.

- Te félsz tőlük. - simogatta meg az arcom, megszorítottam az összekulcsolt kezeinket.

- Nem félek, csak izgu...- hirtelen kivágódott az ajtó és egy fiatal lány állt ott.

- Szia Gem. - köszönt Harry, de a lány nem figyelt odalépet hozzám és alaposan szemügyrevett.

- Cuki vagy. - mosolygott rám, majd egy hirtelen mozdulattal megölelt.

- Mia ő a nővérem Gemma – mutatott be minket egymásnak. - Gem ő pedig a barátnőm Mia. – milyen furcsa hangosan is hallani, azt hogy a barátnője vagyok.

- Végre megemberelted magad öcsi és egy rendes lánnyal jöttél össze. – Gem mosolya meleg volt és hasonlított Harryéhez, ha csak ennyit látnék belőlük, tuti tudnám, hogy ők tesók.

- Nagyon vicces vagy. – puszilta meg Harry a nővére homlokát.

- Gyertek beljebb. – fogta meg Gem a kezem és magával húzott a házba. Odabent minden nagyon is otthonos volt, soha nem életem olyan házban amit „otthonosnak” nevezhetem volna, mivel sokat költöztünk nem volt idő kialakítani ezt a légkört. Nappaliban ott ültek a szülök, szívem versenyautó iramra kapcsolt, nagyot nyeltem, majd mosolyogva bementem a szobába.

- Sziasztok. – köszönt Harry, miközben megfogta a kezem és biztatóan megszorította. – Szeretném bemutatni Miát, ő a barátnőm. – mosolygott Harry mint egy örült.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek végre. – jött oda hozzám hatalmas mosollyal Harry anyukája. – Anne vagyok, Harry mamája. – megpuszilt és megölelt.

- Én is örülök, hogy végre találkozunk, Robin vagyok, a mostoha papja. – ölelt magához a férfi. – Sokat hallottunk már rólad. – nevettet mély hangon, kijelentésre kérdőn néztem Harryre.

- Robin, ezt nem kellet volna. – bökte meg Anne a férfit.

- Harry? –fordultam felé, de ö csak zavartan elfordult.

- Jaj, az öcsém azóta áradozik rólad mióta haza jött a turnéról. – magyarázott mindnet el Gemma.

- Tényleg? – fordultam a lány felé.

- Persze, bár semmi konkrétat nem tudtunk rólad, csak hogy az én hülye öcsikém halálosan szerelmes beléd. – Gem hangja drámai lett.

- Ez aranyos. – mondtam, mire Harry rám kapta a tekintetét.

- Nem vagyok aranyos, hanem menő. – szólt durcásan.

- Igen, igen tudjuk. – nevettem, majd egy puszit nyomtam az arcára.

- Milyen jó fiatlanak lenni. – ölelte át Anne Robint. Leültünk a kanapéra, én közvetlen Harry mellé, aki nem engedte el a kezem.

- Mia, mesélj magadról. – szólat meg Robin.

- Hát Londonban élek egyedül, még középiskolába járok, egy ruhaüzletben dolgozom. Nincsen testvérem, de szeretnék, bár a szüleim tuti nem vállalnának be még egy gyereket, az már elég problémás lenne. – nevettem keserűen.

- Egyedül élsz, hol vannak a szüleid ilyenkor? – Anne azonnal a lényegre tapintott.

- Szüleim a munkájuk miatt nagyon sokat utaznak és mivel már elég önálló vagyok úgy döntöttek nyugodttan lakhatok egyedül, de mindennap felhívnak és beszélünk. – mindenki hitetlenkedve nézet.

- Mit dolgoznak a szüleid, ha szabad tudni. – kérdezte tapintatosan Robin, mivel a fiúkkal járok, megérdemlik hogy tudják.

- Teljes nevem Mia Harris, anyukám Nora Harris a híres nyughatatlan ex szupermodell, apukám pedig a Harris’s vállalat egyetlen elnöke. – várható sokkot okoztam a környezetemnek.

- Akkor te igazán beleszülettél az életbe. – vakarta meg a nyakát Gem.

Mikor kiskori képek kerülnek elő

- Tudtam, hogy valahonnan nagyon is ismerős vagy. – mosolygott Anne, megnyugodtam, hogy nem rémültek meg a családi hovatartozásomtól.

- És ti mit dolgoztok Anne, Robin? – kérdeztem.

- Ááá, a mi munkánk nem ilyen izgalmas, én egy irodában dolgozom, Robin pedig mérnők. – mesélt Anne. Ahogy egyre jobban belemerültünk a beszélgetésbe, én annál inkább ellazultam és nekidőltem Harry vállának. Vacsora előtt Anne és Gem egy csomó kiskori képet mutogatott Harryről, aki szélsebesen kapkodta ki néha a képeket a kezemből, amit ő elég cikisnek talált, de szerintem csak igazi gyerekkori fotók. A vacsora finom volt, Anne nagyon jó szakács, be akartam segíteni a mosogatásba, de elküldtek a konyhából, hogy én vendég vagyok, maradjak a fenekemen, így inkább elcsoszogtam Harry régi szobájáig, ahol ő volt.

- Szia. - köszöntem mikor beléptem, ő egy albumból nézet fel rám.

- Szia, gyere be. – intett nekem, leültem mellé az ágy végébe, becsukta az albumot és félre tette.

- Olyan igazi fiú szobád van. – néztem körbe.

- Hát igen, minden úgy van ahogy hagytam. – nézet ő is körbe. – Oké, most te jössz. – kérdőn néztem rá.

- Mi?

- Hát te már egy csomó mindent tudsz rólam, láttál még cikis képeket is, de én még nem tudok rólad semmi fontosat. – feküdt hátra az ágyon engem is magával rántva.

- Mit szeretnél tudni? – kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon egymással szemben.

11.rész Szerelem, de még is kesrű...

Te jó ég!! Már elérte az oldal látogatás száma a 800-at. Köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasott, meg majd akik a jövőben is fognak!! <3

Már vagy egy hónap is eltel, de Harryvel még mindig nem tudtam megbeszélni a dolgokat, valahogy mindig kicsúszott a kezeim közül, igazából nem is beszélünk mostanság egymással. Ezek ellenére Liamme nagyon is megvagyunk, imádom. Most is éppen itt van nálam és együtt töltjük a napot egy kis lustálkodással, én a konyhában készítem a vacsorát, Liam a nappaliban maradt. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom, jött egy üzenet, elővettem és megnéztem, majd nagyot nevettem. Liam küldött egy nagyon vicces képet valahonnan az internetről, válaszképen sok mosolygós fejet küldtem neki. Ránéztem a konyhából, hogyan reagál az üzenetemre csak úgy mellékesen, mikor megkapta rá mosolygott a telefonra, majd felállt és egyenesen felém indult. Gyors lendülettel visszamentem a konyhába, nehogy meglásson, hogy leselkedem, úgy tettem mintha a tészta főzése nagy problémát jelenten. Érzékeltem, hogy bejön a konyhába, de nem fordultam felé, kicsit szégyelltem magam, amiért meglestem, de miért is, hisz együtt vagyunk ez nem is gond. Hátulról kezek ölelték át a derekam, majd szorosan átöleltek.

- Láttalak ám. – közvetlenül a fülembe beszélt, lehelete csikizte a bőröm, arcom lángolni kezdet.

- Tényleg? – mondtam halkan.

- Aha. – puszilta meg a tarkómat, mire bizsergés futott végig a testemen. – Mikor lesz kész a kaja? – kérdezte csak úgy mellesleg, mert közben a nyakamat csókolgatta.

- Kb. 5 perc még. – fordultam felé az ölelésében.

- Akkor… - szenvedélyesen megcsókolt, kezeimet a nyaka köré tekertem. Így telnek napjaink és élvezem, most hogy Harryre egyre kevesebbet gondolok, sokkal jobb, de még mindig beszélnem kell vele.

                                               *                      *                      *

Elhatároztam, hogy végre pontot teszek a dolgok végére, bár Emily csak a fejét rázta és azt kérdezte folyton, miért nem jó nekem úgy ahogy vannak? Igazából magam sem értem, de tudom, hogy van bennem egy olyan késztetés, hogy ha valaki számomra fontossal elromlott a kapcsolatom, azt minél hamarabb helyre hozzam. Többször hívtam Harryt, hogy beszélnünk kell, de ő mindig talált kifogást és a terveim fucsba mentek. Ezek szerint durva eszközökhöz kell folyamodnom, megbánja még, hogy mindig lerázott. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam.

- Igen? – szólt bele fűrtöske.

- Harry segíts, kérlek segíts, siess! – siránkoztam a telefonban, előadásom tökéletes volt, mert Harry aggodva kérdezgette mi bajom, de csak közöltem vele, hogy otthon vagyok és baj van, majd leraktam a telefont. Nem kellet 10 perc, hogy Harry hatalmas csattanással megérkezzen. Én halkan beálltam az ajtó és közé, így elvágva a menekülés lehetőségét.

- Itt vagyok. – mondtam, mire aggodalmas szemekkel fordult felém, de mikor látta semmi bajom, arca elkomorodott.

- Mi a baj? –indult felém egy lépést.

- Beszélnünk kell. – jelentettem ki egyenesen.

- Szóval nem ég a ház, minden csontod épp, senki nem halt meg? – kérdezte gyanakodva.

- Nem. – mosolyogtam.

- Mia, én erre nem érek rá. – sóhajtott, majd elindult az ajtó felé, de én útját álltam, nem most nem fog elmenekülni.

- Harry, beszélnünk kell. – álltam meg előtte szilárdan.

- Mia. – nemet intett.

- Harry. – szúrós tekintettel néztem a zöld szemeibe.

- Rendben, legyen. Miről akarsz beszélni? – emelte lemondóan a kezét. Nagy levegőt vettem, végre tisztázhatok mindent.

- Miért csókoltál meg kétszer is? – kérdeztem, közben tekintetemet el nem szakítottam az övétől. Arcán meglepetést láttam megjelenni, de csak néhány pillanatig, majd újra a sztár 200 wattos mosolya jelent meg.

- Csak mert…- közelebb lépet hozzám, keze az arcomra siklott, majd se perc alatt lecsapott az ajkamra. Csókja túlságosan érzelmes volt, lassan engedet el, szemem letévedt az ajkaira, amik most duzzadtak voltak a csók után.

- Mi folyik itt? – hallottam meg Liam hangját az ajtóból, mire hátra léptem Harrytől.

- Liam, ez…- kezdtem neki, de Harry elém rakta egyik kezét.

- Liam, megcsókoltam Miát és akarata ellenére tettem, úgyhogy ő nem hibás. – soha nem láttam még ennyire komolynak Harryt, ebben a pillanatban kicsit féltem tőle, de mélyen boldog is voltam, mert lovagiasan megvédet.

- Harry, ugye tudod, hogy ezzel felrúgtad a szabályinkat. – mondta Liam ugyan olyan komolysággal mint Harry. – Készen állsz alsógatyában maratont futni?- mint kiderült számomra a fiúknak vannak szabályaik maguk között, ezek közül a legkomolyabb, hogy soha ne startolj rá a másik csajára.

- Teljes mértékben és akár egy milliószor futok alsónadrágban ha kell, mert én szeretem őt. – mit mondott az előbb? Azt mondta szeret, de az teljes mértékben lehetetlen hisz…

- Harry te nem szerethetsz engem. – akadtam ki, mire mind a két srác egyszerre nézet rám. – Hisz én már Liamet szeretem, de te állandóan megcsókolsz és ezzel teljesen összezavarsz, nem szerethetsz, mert te mást szeretsz és biztos vagyok benne, hogy csak szórakozol velem. –Totális kiakadás, szerintem beleőrültem ebbe a szerelem dologba, most szinte fel se fogom.

- Pedig hidd el igazat mondok, szeretlek és ezen nem változtat semmi. – felém nyújtotta a kezét, de én lecsaptam, nehogy hozzám tudjon érni. Egész testemben remegtem, agyamban csak úgy cikáztak a gondolatok, mint egy komoly autósztrádán.

- Mia? – fordult kérdőn felém Liam.

- Nem tudom mit vársz tőlem. – mondtam elhaló hangon.

- Mond meg mit akarsz, hisz eddig nem is válaszoltál rendesen. – mégis, hogy várja el ezek után, hogy rendesen gondolkodjak.

- Én… - dadogtam.

- Liam szerintem, hagyjuk most magára.

- Nem Harry, ha igazán tudja mit, akar akkor itt és most megmondja. – megütközve néztem Liam szemébe, lelkem darabokban hevert, ő pedig azt akarja, hogy válasszak körülük, mert nekem ez jött le.

- Liam, én… - miért csak dadogok, hülye vagyok? 17 éves, egyedül élő lány vagyok, akár kész felnőttnek is nevezhetnének, ne mondjátok már, hogy egy szerelmi problémát ne tudjak megoldani. Felemeltem a fejem, majd mélyen mindkettőjük szemébe néztem, Mia Harris megoldod, mert képes vagy rá, de nem voltam igazából, mert a következő pillanatban kirohantam a lakásból. Hallottam ahogy mind a ketten utánam kiáltanak, de nem töröttem velük, az sem érdekelt ha mögöttem rohannak, én minél messzebb akarok kerülni tőlük, tisztáznom kell mindent. Mostanság elég sokat kell „tisztáznom magamban” a dolgokat, tényleg ennyire nehéz lenne egy tini lány élete, hisz a filmekben minden olyan könnyen megy, de megtanulhattam volna, hogy nem minden olyan mint ott, az élet néha sokkal nagyobb akadályokat állít elénk, mint mi azt gondolnánk. Futás közben többször is elestem, felsértve a térdem, de nem érdekelt, csak mentem amerre a lábam vitt, míg az eső le nem csapot rám, hatalmas mennyiségben. Valami fedet helyet kerestem, de nem igazán találtam, csak fák meg bokrok és fű, mert idő közben egy kisebb parkban kötöttem ki.

- Mia! – hatalmas villám szelte át a fekete eget és után azonnal jött az durranás is, nem figyeltem a személyre aki megszólított. Arcomat az ég felé fordítottam, az eső nagy cseppekben eset rám, remélem ez a víz meg tisztítja a fejemet. – Mia! – ordított egy ismerős hang, de nem pont azé akit vártam.

- Hagy engem!- fordultam felé, de Harry szigorú pillantásával találtam magam szemben.

- Miért hagynálak? – lépet egyet előre, fejét kérdőn elfordította.

- mert én azt mondtam, egyedül akarok lenni. – mondtam semlegesen, majd megfordultam, hogy háttal legyek neki.

- Egyedül? Miért? – hangja lágyan csengett a viharban is.

- Mert nem értek már semmit, pedig szeretnék. – öleltem át magam.

- Talán segíthetek. – hallottam a hangján éppen mosolyog.

- Pont minden miattad van, ugye ezt nem gondoltad komolyan. – fordultam újra felé.

- Miattam? – kérdezte értetlenül.

- Legalább ne csinálj úgy mintha nem tudnál semmiről. – futottam oda hozzá és egy lépésre tőle megálltam, tekintetem keményen fúródott az övébe.

- Csak nem mert megcsókoltalak? – hogy lehet valaki ennyire értetlen.

- Persze, te mást szeretsz és nem teheted ezt azzal a lánnyal, én pedig nem vehetlek el tőle. – fakadtam ki, közben egy nagyot vágtam mindkét öklömmel a mellkasára.

- Te meg miről…? – elkapta a karomat, mire tekintetemet felvezetem az arcára, ami sejtelmes mosolyra húzódott.

- Nem lehetsz ekkora bunkó, én éppen komoly dolgokról beszélek veled. – rángattam a kezem, de ő erősebbnek bizonyult.

- Mit mondtam akkor a szerelemről? – kérdezet vissza, mire értelmetlen fejet vártam, most meg mit akar ezzel.

- Hogy beleszerettél egy lányba, aki Miamiban él. – ismételtem vissza az akkor hallottakat.

- Igen, ennyire nem vetted a lapot? – kérdezte nevetve, de nekem nem volt nevetni kedvem.

- Mi? – kérdeztem vissza.

- Mégis kit ismertem meg Miamiban, kinek kellet fognom a kezét miközben megkapta az első tetkóját. – gyengéden végig húzta egy ujját a tetkómon.

- Nekem. – mondtam határozatlanul.

- Így van. – hajolt sokkal közelebb, homlokunk összeért, mire testemen egy áramütés száguldott végig. – Mindig mikor hozzám érsz, bizsergést érzek vagy nem is olyan akár egy villámcsapás. – meglepetten kaptam tekinteten az övéhez.

- Ezek szerint amit ott mondtál Liam előtt igaz? – kérdeztem, pár perces hallgatás után, sikerült valamennyire összeszednem magam.

- Teljes mértékben, sajnálom, hogy olyan szörnyű dolgokat vágtam a fejedhez, de elborult az agyam, amikor megláttalak vele. – szívem elképesztő gyorsasággal kezdet dobogni.

- eddig miért nem szóltál? – mosolyodtam el halványan, mert úgy éreztem, az eső amiben állunk, tejesen elmoss minden feszültséget és rosszat belőlem.

- Mert te egyáltalán nem úgy tettél mintha többet akarnál egy szimpla barátságnál. – vonta meg a vállát.

- pedig többet akartam. – válaszoltam.

- És még most is akarod? – elég kétértelmű mondat volt, de csak csendesen felnevettem.

- Lehet. – vontam meg a vállam, mire Harry arca kicsit elbizonytalanodott, de egyetlen mozdulattal elűztem a félelmét, mert fejemet előre döntöttem és ajkamat az övéhez érintettem. Most már én akartam, de nem mondanám, hogy a többi csókot nem akartam volna, azok igazából nem éppen a legjobb időben történtek meg.

- Mia, te megcsókoltál? – nézet huncut mosollyal rám.

- Lehet. – mosolyogtam.

- Szeretek, de igazán, minden porcikádat és szeretném ha tényleg az enyém lennél. – keze a derekamra siklott, majd szorosan magához ölelt, én teljesen belesimultam a karjaiba.

- Szeretlek, azt hiszem. – súgtam, mire kicsit hátrált.

- Még is mit jelent az, hogy „azt hiszem”? – kérdezte, leplezet szórakozottsággal.

- Mert hát én még mindig Liammel vagyok, nem emlékszel. – világosítottam fel, mire elmosolyodott.

- Ezt könnyen megoldjuk. – megragadta a kezem és újra magához ölelt, majd egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Illata felkúszott az orromba, férfias, egy kis menta vagy citromfűvel keveredve, máris ez lett a kedvencem az egész világon.

- Virágos kert illatod van, szeretem. – súgta a fülembe.

- Szerintem neked meg citrom. – nevettem. Hirtelen elállt az eső és kisütött a nap, az égre pillantottam amin egy gyönyörű szivárvány terült el, az időjárás mintha tükrözné a lelkiállapotomat.

                                               *                      *                      *

Liam szedet össze minket a parkban, nem szóltunk semmit egymáshoz hárman, elkísértek a lakásig, majd felajánlottam, hogy szívesen adok törölközött, nehogy még megfázzon valamelyikük.

- Liam, szeretném, ha Miát átadnád nekem. – állt meg barátjával szemben Harry. Liam először meglepet lett, majd rám nézet, arcomról nem tudott leolvasni semmit, mert én is ugyanazt az arckifejezést vágtam mint ő az előbb.

- Rendben. – jött oda hozzám Liam, majd egyik kezével megragadta a derekam, maga felé fordított és megcsókolt, ledermedtem.

- Liam! – indult felén Harry, mire Liam egy jó nagyot ütött „oda” neki, mire Harry térdre esett.

- Ha megmered bántani Miát, nem úszod meg ennyivel. – komoly volt Harryvel, de mikor rám nézet, tekintette elgyengült. – Remélem, kicsit megneveled ezt a félkegyelműt. – nevetett, majd egy puszit, nyomott a homlokomra. Indult volna tovább, de elkaptam a kezét.

- Liam, én köszönöm és remélem te is megtalálod a számodra tökéletes társat. – mosolyogtam rá.

- Mia mi van akkor ha nem Harry a neked való társ? – tekintette komoly lett.

- Élet rossz és jó döntések sorozata egyesek szerint. Szerintem ilyenek nem léteznek, mert ez a lépés amit én most megtettem, hogy Harryvel leszek egyesek szemébe rossz döntés, de ha nem őt választom az nekem lenne rossz elhatározás. Nem léteznek jó döntések, én ezért nem is hiszek bennük. Saját tapasztalatai alapján tanul az ember igazán.– láttam Liam elgondolkodott a hallottakon, majd rám mosolygott és elment.

- Akkor ez most egy oké volt teljes mértékben? – kérdezte fájdalmas hanggal Harry, mire leguggoltam hozzá és egy puszit nyomta a homlokára.

- Igen. - nevettem, majd fel segítettem Harryt a kanapéra és a konyhába indultam, a mélyhűtőből előhalásztam neki egy zacskó fagyasztót borsót.

- Életmentő vagy. - puszilt meg amikor átnyújtottam neki a zacskót, majd a sérült testrészére helyezte.

- Te szegény. - nevettem, mert a szenvedő grimasza nagyon aranyos és vicces volt.

- Egyáltalán nem vicces, bele is halhatok. - fintorgott.

- Dehogy fogsz, majd én ápollak. - pusziltam meg a száját és mellé telepedtem a kanapén.

- Szeretlek. - ölelt magához. Most szívesen meghalnék, mert teljes mértékben boldog vagyok és az egész világot magamhoz szeretném ölelni. Hirtelen rezegni kezdet a telefonom a zsebben, kihalásztam onnan, a képernyőn apu neve villogott.

- Hali Apu. - vettem fel.

- Szia édesem, lenne egy feladatom számodra. - rosszat sejtetem, mert ha aputól kapok valami feladatot, avval mindig van hátsó szándéka.

- Mi lenne az? - kérdeztem gyanakodva.

10.rész Miért?

Hellohooo!! Mostanság annyira rám jött a szóáradat, hogy egyből két részt is hoztam ma!! Köszönöm, hogy írtak már páran kommentek és meg van életem első követője is, nagyon köszi, de ennek ellenére szeretnék még kommenteket, Na meg ha tetszik a blog akkor ne habozatok és kövessetek bátran!! 

Egész este álmatlanul feküdtem az ágyamban, a történtek játszódtak el bennem újra meg újra. Mégis hogy tehette Harry ezt, nem értem, hisz mást szeret és eddig nem is adta jelét annak, hogy máskép érezne irántam, mint barát. Miért akkor kell ennek megtörténi amikor éppen le akarok mondani róla, nem élhetem az életem nyugodtan? Össze kell szednem magam, délután találkozom Liammel, nem tudom, hogy nézzek a szemébe ezek után? Harry mindent elrontott, gyűlölőm.

                                               *                      *                      *

Liammel beültünk egy kellemes nyugodt helyre ebédelni, a nap erősen sütött, annak ellenére, hogy lassan október közepe van és ráadásul Londonban vagyunk.

- Mia, valami baj van, szokatlanul csendes vagy. – nézett kíváncsian végig rajtam Liam.

- Semmi baj. – mosolyogtam, de nem volt egy oscar díjas előadás, az már biztos.

- Hé, látom, hogy valami bánt. – túlságosan nehezen ment a játék, hogy olyannak mutassam magam, aki teljes mértében gondtalan. Pedig nem éppen voltam ilyen és ezt Liam tökéletesen észrevette rajtam.

- Tényleg semmi komoly. – még hogy semmi komoly, ez igen is komoly dolog, hisz a pasid legjobb barátjával csókolóztál.

- Mia. – Liam bevetette a kiskutya szemeket, aminek nem tudnak a lányok ellenállni, köztük én sem.

- Csak…- nem tudtam, hogy mondjam el neki a dolgot, most valahogy ne vagyok a szavak embere.

- Inkább ne mondj semmit, tudom mi a baj. – megütközve néztem a fiúra, tudja? – Ex pasiról van szó, még mindig szereted és nem tudsz közölünk választani. – aszta, nem is olyan hülyék a fiúk, Liamnek félig igaza is volt.

- Igen, ilyesmi. – szégyellem magam, mert nem mondom meg az igazat, de lehet így jobb.

- Hé, akkor nem kell erőltetni ezt a kapcsolatot, tudom csak azért nem akarsz velem szakítani, mert jó szíved van. – Liam szomorúan rám mosolyogott, majd felállt, de én még elkaptam a kezét.

- Liam, hülye vagy, téged választottalak, mert szeretlek, ez a másik pasi dolog nem számít, csak egy kicsit összezavarodtam, ennyi az egész, de nem szánalomból vagyok veled. – néztem mélyen a szemébe, igen ennek így kell lennie gondoltam, majd beszélek Harryvel és minden megoldódik.

- Értem, szóval akkor nem kell elengednem téged? – bólintottam, mire Liam visszaült a helyére és ujjainkat összefonta. – Harcolni fogok érted, ha kell. – mosolygott és egy puszit nyomot a számra. Micsoda férfi, nevettem magamban, de a vidámság nem maradt sokáig, lelkembe beszivárgott a lelki ismert furdalás, megpróbáltam egy sötét és hátsó részbe száműzni ezt az érzést és valamennyire sikerül, mert éveztem az ebédet.

Ezek után elmentünk hozzá, a ház még mindig teljesen lenyűgöz, pedig már voltam itt. Liam megfogta a kezemet és együtt léptünk be, legnagyobb meglepetésemre Emily is itt volt. Tényleg, annyira belemerűtem a saját gondjaimba, hogy elfelejtettem említeni, hogy időközben Emily és Louis összejöttek, elképesztően aranyosak együtt. Emily állandóan meséli milyen elképesztő dolgokat művelnek.

- Sziasztok! – köszöntem mikor beértünk a nappaliba, mindenki bent volt és pizzát evett, de ebben a pillanatban felénk fordultak.

- Szóval ti akkor most komolyan együtt vagytok? – kérdezte Niall egy dupla szeletes pizza szendviccsel a kezében.

- Igen. – mosolygott büszkén Liam, mire a fiúk tapsoltak, egyedül Harry nézett furcsán rám, amitől a hideg futkosott a hátamon.

- Egyetek pizzát mielőtt Niall felzabálja az összeset. – nevettet Zyan. Leültem Emily mellé aki egy puszit nyomott az arcomra, kérdőn néztem rá, de ő csak megrántotta a vállát. Nagyon finom gombás pizzát ettünk, én szívesen ettem volna több szeletet is belőle, annak ellenére hogy most ebédeltem, de pillanatok alatt elszublimált az összes szelet. Evés közben Liam keze ott pihent a combomon, ami megnyugtatta az idegeimet, amik Harry láttán elégé feszültek és összekócoltak.

- Mi elvonulunk. – fogta meg Lou Emily kezét és mosolyogva távoztak az emelet felé. Fiúk huhogtak mellettem és hülye poénokat mondtak, hogy mit csinálhatnak oda fent Emilyék.

- Mia. –súgta a fülembe Liam a nevem, felé fordultam, mire egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra.

- Gyerekek lehetne, hogy ezt ti is oda fent csináljátok. – húzta a száját Niall.

- Nem. – mondta egyszerűen Liam, majd újra megcsókolt. Hirtelen puffanás, mire odakaptuk a fejünket, de csak Harry állt fel, bár az arcáról nem éppen kellemes dolgok sugároztak, mintha dühös lett volna. Megfordult és ö is felment az emeletre, furcsálva néztünk rá mind a négyen,fiúk egy pillantással nyugtáztak mindent, majd visszafordultak az előző teendőjükhöz, de engem nagyon is zavart az a kifejezés a fiú arcán.

                                               *                      *                      *

Liam megmutatta a szobáját, igazi pasi szoba, bár rend volt benne. Nevetve elmondta, kicsit izgult, hogy ma megmutatja nekem a szobát, ezért eszeveszetten takarított ki, erre én csak egy apró puszival ajándékoztam meg.

- Ez igazán kedves tőled. – mosolyogtam.

- Liam!! – üvöltött át az egyik szobából Zayn.

- Vár egy pillanatot. – puszilt meg, majd kiment a szobából egyedül hagyva engem. Volt esélyem körbenézni rendesen, nem volt személyre szabott a szoba, gondolom leginkább, azért mert nem sokat tartózkodnak itt.

- Beakasztott neked már Liam? – hallottam egy rekedt hangot, Harry az ajtófélfának dőlve állt, mikor felé fordultam arcán valami számomra is ismeretlen kifejezés ült.

 - Mi? – nem voltam benne biztos, hogy jó hallottam amit mondott.

- Beakasztott neked már Liam? – nemtörődöm módon kérdezett, szavai lassan értek el hozzám, de mikor teljesen felfogtam, elöntött a düh és valami kétségbeesés féle, mert soha nem hallottam ilyennek Harryt.

- Te meg miről beszélsz? – kezemet ökölbe szorítottam, hogy képzeli, hisz nem rég még ő csókolt meg, most mi ez a hirtelen személyiség váltás.

- Hát tudod úgy értettem, hogy lefeküdtetek-e már, bár nem igazán rám tartozik. – flegma stílusa egyáltalán nem jött be, sőt csak még jobban dühített.

- Bocs, de nem akarom egy olyan emberrel megbeszélni a szerelmi életem, aki nap mint nap másik nővel fekszik le. – kicsit utána olvastam a fiúknak az elmúlt időben és elégé megdöbbentem Harry igazi valóján, ki gondolta volna, hogy egy Hollywoodi szívtipró.

- Mia…ezt pont tőled nem vártam. – ő is dühös lett, szinte lángolt a tekintette, érzékeny pontra tapintottam, persze magam is tudtam, hogy a híresztelések csak pletykák, de ha ő piszkosan játszik, akkor én is.

- Óóó vagy mondjuk Taylor nem volt elég jó, neked több kellet egy nőnél?

- Mi van veled? – egyenesedet ki, komolyság sugárzott minden porcikájából.

- Csak olyan vagyok, mint amilyen te voltál velem. – vetettem oda.

- Hülye picsa! – fordult ki az ajtón, de megdermedt, maga is rájött, mekkora hibát vétett. Mikor ezeket a szavakat kimondta bennem ekkor betelt a képzeletbeli pohár, legszívesebben tomboltam volna, de az nem vetne rám jó fényt és nem otthon vagyok.

- Harry!! Nincs jogod így viselkedni velem vagy éppen ilyen dolgokat a fejemhez vágni! – ordítottam teli torokból. – Elegem van, tűnj el! – mutattam az ajtó felé.

- Mia, ez az én házam, nem mondhatod meg hova menjek! – ordított és egy lépéssel közelebb jött.

- Akkor én megyek el! –válaszoltam, már eggyel csendesebben, könnyeimmel küszködtem, miért kellet így viselkednie, de leginkább miért viselkedtem én így?

- Rendben, inkább én megyek el, így is találkoznom kell a barátnőimmel. – hangjában irónia bujkál, ahogy ezeket a szavakat kimondta.

- Gyűlöllek Harry Styles. – fordultam háttal neki, nem kell hogy lássa az összetört arckifejezésem. Nem válaszolt, csak becsapta a szoba ajtaját, mire hangosan kifújtam a levegőt, sírás szélén álltam, de nem kell hogy Liam ilyen hülyeség miatt aggódjon. A nap hátralévő részét videó játékozással, Louis horror történetivel töltöttem és próbáltam közben Harryt a gondolataim leghátsó részébe száműzni, hála égnek, nem volt itthon az este. Időközben elaludtam a kanapén. Álmomban újra Miamiban voltam, tengerparton sétáltam, nap kellemesen melegítette az arcomat, egyik pillanatban Harry futott felém, mosolygott. Erre neki lendültem és én is futottam felé, de Harry elfutott mellettem és egy aranyos szőke lányt karolt át, majd pörgetett meg. Arcomon olyan „mi a fene” kifejezés jelent meg mire a lány rámnézett és így szólt.

- Szerencsétlen lány, hülye vagy, hogy azt hitted Harry valaha is szeretni fog.

–szavai a szívembe martak, fájt, mert igaza lehet. Hirtelen szakadtam ki az álomból, mire ülőhelyzetbe tornáztam magam és végleg teljesen felébredtem. Sötét volt, de tudtam, hogy a fiúk nappalijában vagyok, micsoda szar álom. Kattanást hallottam az ajtó felől és Harry lépet be, azonnal vízszintesbe vágtam magam és megjátszottam, hogy alszom. Léptek érzékeltem, magamban könyörögtem, hogy Harry menjen fel az emeletre és ne vegyen észre, de nem volt ilyen szerencsém. Hallottam ahogy meg áll előttem, ruhasuhogás, gondolom leguggolt vagy valami hasonló.

- Sajnálom, bocsáss meg. – súgta, majd ajka puhán érintette az enyémet, szívem újra megdobbant, mellkasom fájdalmasan szorult össze. Mikor Harry eltávolodott tőlem én a sötétben utána nyúltam és kinyitottam a szemem, mire meglepet arcot vágott.

- Harry? – kérdőn néztem rá, de ő csak mosolygott és a szája elé tette a mutató ujját, majd lehámozta az ujjaimat a pólójáról és elment fel az emeletre. Már megint belém fojtotta a mondanivalómat, de ezt meg kell vele beszélnem, ami ennek ellenére a legrosszabb, hogy megint megcsókolt.

                                               *                      *                      * 

Másnap egyáltalán nem néztünk egymásra Harryvel és ő amint lehetett lelépet így esélyem sem volt vele beszélni. Tudnom kell, mit és miért csinál, tettei egyáltalán nem egyeznek össze a szavaival. Olyan csúnyán beszélt velem, utána pedig bocsánatot kér és megcsókol, nem értem őt. Legközelebb nem hagyom, hogy lelépjen, mert pontot kell tenni a dolgok végére.