12.rész Gyerekkor

                        HELLÓHO!

Köszönöm az eddigi kommenteket nagyon jól estek, bevallom mikor szomorkás a hangulatom mindig elolvasom. Ha tetszik a történetem, ne habozon senki írni egy komit, mert nekem iszonyuan fontos!

                         PUSZA*-*

- Mi lenne az? - kérdeztem gyanakodva.

- Ma hívott Gore Verbinski, hogy szeretne téged az új filmjében, mint főszereplő. – Gore Verbinskit nagyon szeretem, hisz ő rendezte a Karib-tenger kalózait és a Rangót, nagyon szeretem ezeket a fimeket, vagy ezerszer láttam már őket.

- Valóban?  – leültem Harry mellé a kanapéra, aki kíváncsian bámulta az arcom, közben lábaimat az ölébe húzta és ujjaival lassú köröket írt le a combomon. Érintésétől a testemen kellemes bizsergés futott végig.

- Igen, a film azt hiszem a „Vámpír történet” lenne. – alig kaptam levegőt, amikor meghallottam a film címét, a kedvenc könyvem megfilmesítéséről volt szó. Nem igazán volt ambícióm arra, hogy valaha is mozifilmben szerepeljek, de ha Gore Verbinski akar engem, nem mondhatok nemet.

- Apu ez elképesztő! Melyik szerep lenne? – imádkoztam, hogy a főszeplő lány legyen, mert mikor a könyvet olvastam, nagyon hasonló természetűnek találtam a karaktert.

- Főszerep. – mondta semlegesen Apu.

- Tényleg? – kérdeztem meg megint, mert valahogy nem akartam elhinni, mellettem Harry arcán kérdő kifejezés jelent meg.

- Igen, azt…Add ide a telefont kedvesem. – hallottam a vonal hátteréből anyukám hangját. – Kicsim, itt vagy? – szót bele.

- Igen.

- El se hiszem, hogy a kislányomból színésznő lesz – ujjongott hangosan, anyu.

- Hát hidd el még én sem nagyon fogtam fel. – nevettem.

- Akkor igent fogsz mondani a felkérésre? – kérdezte komoly hangnemben. Ránéztem Harryre, aki nem értet semmit az egészből, de mosolyogott ennek ellenére.

- Persze, ez nem kérdés. – mondtam, apu közölte, hogy beszél a rendezővel és ő felhív, ezek után elköszöntem a szüleimtől.

- Mi újság? – kérdezte izgatottan Harry.

- Főszerepet kaptam a „Vámpír történet” című filmbe. – lelkendeztem.

- Mi?- nézet rám értetlen fejjel.

-„Vámpír történet”?- néztem én is rá értetlenül.

- Bevallom neked édes, hogy fogalmam sincs, miről beszélsz. - simogatta meg a combomat, arca bocsánatkérő volt, de egy kis huncutság is villant benne.

- Ez egy könyv, amiből filmet csinálnak. - felálltam egyenesen a könyvespolchoz mentem, ki kerestem a szóban forgó irományt, majd át nyújtottam neki. - Ennek a megfilmesített változatában fogok szerepelni. - magyaráztam lassan.

- Miről szól a könyv?- lapozott bele.

- Nem mondom meg, olvasd el. - viccből mondtam, de ö nagyon is komolyan vette, kinyitotta  és elkezdte olvasni. - Harry nem mondtam komolyan. - nyúltam a könyv után, mire ő elrántotta és csendre intett. Bámultam egy őt percig, de nagyon is úgy tűnt belemerült az olvasásba, így magára hagytam. Kimentem az erkélyre és felhívtam Emilyt és elmeséltem neki mindent, ami ma történt. Először csendben hallgatott majd izgatottan magyarázott mennyire örül neki, hogy végre egy pár vagyunk Harryvel.

- Fogadtunk a Louval, hogy mikor jöttök össze, de vesztettem, mert azt mondtam nem fogod csak úgy ott hagyni Liamet, de én is tévedthetem egyszer, na mindegy. - nevettet.

- Nyugi én is erre fogadtam volna, annyira nem rám vall egy a helyzet, de igazából most nagyon is boldog vagyok. - ha ezt egy évvel ezelőtt tetem volna meg akkor tuti, hogy lelkiismeret furdalásom lenne, hogy mennyire voltam gonosz Liammel és milyen fájdalmat okozta neki, de most nincs ez az érzés.

- Szerintem azért van ez, mert nagyon szeretheted Harryt. - volt igaza Emilynek.

- Képzeled szerepelni fogok a „Vámpír történet”  című filmben. - Emily hangosan felsikoltott.

- El sem hiszem, imádom azt a regényt. - hitetlenkedet. Beszéltünk még egy olyan 15percet, majd visszamentem Harryhez, aki még mindig komolyan bújta a könyvet. Magamban felkuncogtam és elindultam a konyhába vacsorát készíteni.

- Harry szeretnél valami konkrétat vacsorára? - szóltam ki a konyhából, de választ nem kaptam, mire kikukkantottam rá, de továbbra sem mozdult a könyvtől. Megmosolyogtam, nekikezdtem az étel elkészítésének, megmostam a zöldségeket. Éppen egy paprikát szeleteltem, mikor véletlenül belevágtam a kezembe, egy apró fájdalmas hang hagyta el a szám, megnéztem a sebet, nem volt nagy de elég erősen folyt belőle a vér.

- Mia!- csapódott be Harry a konyhába, arca ijedt volt.

- Mi baj Harry?- oda jött hozzám megragadta a kezem és a csapba rakta majd hideg vizet engedet rá. - Jól vagyok. - fogtam meg a vállát, arca mikor rám nézet aggodalmas volt.

- Tudom, de...- tekintetét visszavezette a kezemre, majd kiemelte a víz alól és alaposan meg nézte. Gyengéden megnyalta a sebet, mire fájdalmasan összerezzentem. - Bocsi. - nézet rám elnézően.

- Harry nyugi jól vagyok. - simogattam meg a vállat.

- Biztos?

- Biztos. - mosolyogtam egy megpusziltam az arcát.

- Segíthetek?- nézett végig a pulton.

- Aha. - adtam a kezébe egy uborkát és a kést, engedelmesen csinálta, amit mondtam neki, így se perc alatt kész lett a házi burító Harris módra. A kaja nagyon finom volt, Harry közölte velem, hogy ő akkor ma este itt marad és semmi ellenvetést nem fogad el. Elmenetem fürdeni addig ő újra belebújt a könyvbe, mikor végeztem kivettem a kezéből a könyvet és elküldtem fürdeni. Míg Harry a zuhanyzóban volt befeküdtem az ágyba és türelmesen vártam. Harry vizes hajjal jött be a szobába és csábítóan rám mosolyogott.

- De szeretném, ha minden nap egy ilyen szép és szexi lány várna rám az ágyban. - rámosolyogtam, majd csábítóan hívogattam az ujjammal az ágyba.

- Hát talán ha jó fiú leszel, akkor teljesíthetem a kívánságod. - elnevette magát, oda jött az ágyhoz és hozzám hajolva megcsókolt. Illata kellemese volt, nyelve végig siklotta az alsó ajkamon, jelezve nyissam ki a szám én pedig meg is tettem, csókunk elmélyült, anélkül hogy elszakadtunk volna bemászott hozzám az ágyba. Mikor elváltunk csak bámultuk egymást.

- Szeretnéd látni a szülővárosom? - bújt oda hozzám Harry.

- Nagyon. - másztam közelebb hozzá.

- Örülök, de cserébe te is vigyél el a te szülővárosodba. - ölelt magához, állát a fejbúbomnak támasztotta.

- Nincs mit mutatnom, mert nekem nincs olyanom hogy, otthon. - fordultam el tőle.

- Ne mondj ilyen hülyeségeket, nem érdekel, ha nincs olyan hely ahol az egész gyerekkorodat tölthetted, mert nekem az is elég ha cikis gyerek sztorikat hallhatok rólad. - emelte fel a fejem az államnál fogva, majd egy gyengéd csókot adott.

- Rendben de készülj, hogy hosszú út elé nézel - mosolyogtam.

- Állok elébe. - játékosan megharapta a számat, majd lassan felém gördült, ajkai rátaláltak az enyémre, csókja szenvedélyes lett. Nyelveink viharos csókcsatát vívtak, Harry ajak levándorolt a nyakamra és erősen megszívta, éreztem, hogy ennek tuti nyoma lesz. Gyengéden megharaptam Harry füllét mire furcsa arckifejezéssel nézet a szemembe, majd elnevettük magunkat.

- Szeretlek. - csúszott ki a számon.

- Én is nagyon szeretlek. - tekintete elgyengült és apró puszikat nyomot az arcom minden négyzetcentiméterére. Ujjaimat selymes göndör fürtjeibe simítottam, mire bekuncogott a nyakhajlatomba.

- Szeretem a hajad. - néztem őt elgyengülten.

- És még mit szeretsz bennem?- kérdezte huncut mosollyal az arcán.

- Szeretem a szemed színét, a gödröcskéket az arcodon mikor mosolyogsz. - húztam végig az ujjam az arcán. - Szeretem mikor nevetsz, mert nekem is jobb kedvem lesz, szeretem nézni mikor nagyon koncentrálsz a főzésnél mert nagyon aranyos.

- Nem is vagyok aranyos, hanem menő. - nevettet, majd meg puszilta az orrom hegyét.

- És te mit szeretsz bennem?- fordítottam egyet a helyzeten, így én voltam felül. Kényelemesen elhelyezkedtem a mellkasán és csillogó kíváncsi szemekkel figyeltem az arcát.

- Hol is kezdjem?- vágott gondolkodó arcot. - Szeretem a szemedet, a hajadat, az ajkadat, mikor mosolyogsz vagy megcsókolsz. Szeretem az arcod, a tested. Szeretem amikor valami apróságon elmosolyogsz és film nézés közben az érzelmek nagyon is látszanak az arcodon és ilyenkor téged sokkal jobban szeretlek nézni mint a műsort. - mosolygott, majd egy kosza tincset söpört ki az arcomból, érintése nyomán bizsergés futott végig a testemen, ezt még mai napig sem tudom megszokni.

                                                              *               *                *

Hétvégén ünnepélyesen is bemutat Harry a szüleinek, kicsit izgulok, de ezzel hazudok, mert valójában elképesztően izgulok. Emily próbált nyugtatni, hogy nem olyan gáz, mert mikor ő volt Louis családjával megismerkedni, szinte szétimádták és azóta is minden másnap beszélget telefonon Lozis nagyijával. Laura nem akart erről nyilatkozni, mert ő soha egyik pasija mutatta be a családjának, de minden részlet érdekelte a kapcsolatomról.

- Képzeljétek egyik nap találkoztam Lou régi barátnőével. - kezdte Emily két falat fagyi után nálam a kanapén.

- És mi volt?- fordult végre felénk Laura a géptől.

- Hát elkezdet nekem magyarázni, hogy Lou milyen hamar ott fog hagyni, mert biztos jön egy nálam sokkal szebb lány, meg a világon mennyi csaj rajong érte. - letette a fagyis dobozt az asztalra, ezt egy kicsit furcsálltam, mert a kedvenc édességéről beszélünk amit addig nem enged ki a kezéből amíg el nem fogy.

- Hülye ribi. - vágta rövidre a válaszát Laura.

- Ugye nem hittél neki? - kérdeztem gyanakodva.

- Hát egy pillanatra elgondolkodtam a dolgon, hisz igaza van. Lou híresség én meg nem és a való világban nekünk soha nem kellet volna összejönnünk. - megragadtam a mellettem lévő párnát és erősen hozzávágtam.

- Na most fejezd be, Louis és te nagyon is összeilletek, a világ legeslegcukibb párja vagytok, az a csaj pont ezt akarja elérni hogy kételkedj ebben. Nézz rám a szüleim is Hollywoodban élnek és híresek, én meg mégis itt vagyok és nem a legdrágább kozmetika szalonban töltöm minden időmet, hogy természetellenesen nézzek ki. - Laurával egyszerre néztek ám furcsán, majd Emily hangosan felnevetett.

- Igazad van, bocsi hülye voltam. - Emliy újra megragadta a fagyis bödönt és nagy kanállal enni kezdet.

- Szóval Mia veletek mi van? - kérdezte szemöldökét emelgetve Laura.

- Megvagyunk. - vettem egy maroknyi csipszet és elmajszoltam.

- És még mindig aggódsz a szülői talitól? - tette arrébb a laptopot Laura és odajött hozzám.

- Kicsit, bár nincsen különösebb okom rá, de mégis mi van ha nem leszek nekik szimpatikus és egyebek. - hajamat kezdtem csavargatni.

- Héé, hányszor mondjam még el, hogy nem lesz semmi baj és imádni fognak, mert te egy olyan csaj vagy akit mindenki kedvel érted?- nézet szúrós szemekkel rám Emily.

- Értem. - sóhajtottam, igaza van.

- Na ezt vártam. - csapta össze a kezét Laura, majd magához vette a laptopját. - Kérem a véleményeket melyik srác legyen az új kiszemelt?- mutogatott nekünk képeket.

                                            *                      *                    *

Még hogy értettem és nem fogok izgulni, nahát ez az elhatározásom elszállt akkor mikor megérkeztünk Holmes Chapelbe.

- Hé minden rendben?- fordult felém aggodalmasan Harry, mire én csak nemet intettem, bár a szívem 200-zal vert és a tenyerem úgy izzadt mintha lefutottam volna a New Yorki maratonit.

- Hova megyünk először?- kérdezősködtem.

- Elviszlek egy helyre, ami fontos számomra. - furcsán néztem rá, de csak nevettet, majd meg fogta a kezem, mire elrántottam, meg töröltem a combomba, majd csak ezután engedtem neki. - Csak nem izgulsz?- emelgette látványosan a

szemöldökét.

- Bevallom, de és tudom, hogy hülyeség. - nevettem ki saját magam.

- De hogy az, ha én találkoznék a te családoddal, tuti be lennék szarva. - simogatta meg az ujjaival a kézfejem. - Minden rendben lesz, a családom nem vérengző szörnyekből áll, ha nem szürke hétköznapi angol emberekből. - megnyugtattak Harry szavai, jobban mint mikor Emilyékkel voltam. Város csendes és tipikus angol település volt, olyan hely ahova a friss családosok költöznek, hogy a lehető legjobb körülmények között neveljék fel a gyermeküket. Itt mindenki mosolyogott és sokkal vidámabb volt, mint mondjuk egy zsúfolt rohanós nagyvárosban.

- Szép helyen laksz Harry. - mosolyogtam, mire ő közelebb hajolt és megcsókolt.

- Köszi. - éreztem, hogy elpirulok. Az autó megállt egy utcán, ami a házak mellet egy erdős rész felé haladt, Harry kiszállt majd átjött az én oldalamra és segített kiszállni a kocsiból. Megfogta a kezem, ujjaink összefonódtak, így indultunk el egyenesen az erdő felé.

- Most már elmondod, hogy hova megyünk? - kíváncsian fordultam felé, de ő csak vigyorgott mint egy vadalma. - Harry?- rángattam meg az összekulcsolt kezünket.

- Nyugalom, ha ott vagyunk mindent megtudsz. - csak ennyit mondott. Csendben haladtunk tovább, figyeltem a tájat. Lassan elhagytuk a házakat és bevetettük magunkat a fák közé, egy kitaposott úton haladtunk, majd hirtelen kiértünk egy rétre. Hatalmas volt , mellette egy nagyobb patak féle folyt, igazából lehet akár folyó is , mert ebből a távolságból nem láttam rendesen.

- Harry ez mesés. - fordultam felé.

- Reméltem, hogy tetszeni fog. - közbe mutogatott. - Régen midig itt bandáztunk, mert ez messze volt a felnőttektől de nem annyira hogy aggódjanak értünk. – mesélte, közben elindultunk a patak mellé és megálltunk egy olyan fa mellet amelynek törzse félig a víz felé hajlott. - És itt csókolóztam először 11 évesen. - bámulta merengve a fát.

- Tényleg?- kérdeztem, magamban pedig elképzeltem ahogy a pici Harry egy kis lánnyal itt vannak és meg puszilják egymást, milyen romantikus.

- Tényleg, ennek a fának dőltünk, utána pedig...- neki nyomot a ferde fának és szerelmesen megcsókolt, szívem hatalmasat dobbant.

- Nagyon szerencsés lány lehetett. - súgtam, miután elváltak az ajkaink.

- Nem hinném. - mondta Harry ugyanilyen halkan.

- Mert?- kérdeztem önkéntelenül.

- Mert azóta nem is beszéltünk és nem is találkoztunk. - hátralépet, én pedig felegyenesedtem.

- Akkor én most szerencsésnek mondhatom magam?- mosolyogtam rá és előre hajoltam az arcához.

- Igen. - puszilt meg. - Akkor szeretném hallani a te sztoridat. - indultunk visszafelé.

- Hatalmas sztori. - nevettem. - Egy gyerek táborban történt egy faházban, átlógtunk este a fiúkhoz és üvegeztük és akkor megtörtént, egy 2 évvel idősebb sráccal. - magyaráztam és közben párszor a kezemet is lóbáltam.

- Hány éves voltál?- lassan kiértünk az erdőből és újra látni lehetett a házakat.

- 12.- arcán meglepetés suhant át, de nem voltam biztos. - Mintha meglepet lennél. - álltam meg.

- Persze, hisz nem gondoltam volna hogy kicsiként ennyire bevállalós voltál, mert a lányok általában nagyon megválogatják kivel csattan el az első csók.

- Hiszékeny fiú vagy te Harry. Igazából annyira nem abban a környezetben nőttem fel,  hogy egy első csók világ rengető dolog legyen, persze mondjuk egy első alaklom már jobban számít nekem is. - indultunk tovább.

- Vagyis akkor érintetlen vagy?- kérdezte halkan.

- Igen. - csendben sétáltunk tovább, december ellenére nem volt a környéken hó és ráadásúl még a nap is erősen sütött. Menetközben betértünk egy pékségbe ahol Harry dolgozott. Néhány öreglány ránk vettette magát, mind itt munkálkodtak, jól ismerték Harryt. Ölelgették, puszilgatták, majd én is meg kaptam ugyan ezt a sort.

- Aranyoskám, hogy hívnak? - kérdezte egy véknyabb hölgy.

- Mia Harris vagyok. - mutatkoztam be.

- Nagyon kis szép vagy. - dicsért meg egy igazi békaasszony kinézetű hölgy.

- Köszönöm. - mosolyogtam.

- Remélem rendesen viselkedik veled ez a lókötő?- csípte meg az előbbi nő Harry arcát, mire ő játékosan fájdalmat szimulált.

- Persze. - nevettem. Harry megfogta a kezem majd a pulthoz vezetett és azt mondta rendeljek valamit.

- Azon az oldalon vannak az édesek, ezen pedig a sósak. - magyarázta Harry a pult elrendezését.

- Ennyi év után végre sikerült neki meg tanulnia. - nevetek egyszerre az asszonyok.  Harry grimaszolt nekik, de közben nekem magyarázott mit is válasszak, végül egy csokis sütit kértem. Hölgyek meséltek, hogy milyen is volt anno Harry, hogy mikor takarított mindig énekelt. Pékség után elérkezet a pillanat, végre találkozom Harry családjával, újra elkezdtem izgulni, de annyira felülkerekedet rajtam ez az érzés, hogy még az sem zavart hogy pár lány oda jött hozzánk autógrammot kéri és néha gyilkos pillantásokat küldtek felém. Eddig bele sem gondoltam most mennyi lány ellensége lehetek, de igazából szerintem fogalmuk sincs hogy én létezem, így megmenekültem egy kis időre remélem. Harry szülőháza olyan volt mint minden tipikus angol családi ház, bár a szomszédokhoz képest itt sokkal szebb díszek voltak kirakva karácsony közeledtével, jelzem egy cuki  világító rénszarvas is megbújt egy bokor mellet.

- Kisebb koromban azon a rénszarvason lovagoltam, mint egy cowboy. - mutatott rá az állatra. Megálltunk közvetlen az ajtóban.

- Akkor készülj, most belépünk a szörnybarlangba. - nevetett.

- Saját családodról beszélsz. - löktem oldalba.

- Te félsz tőlük. - simogatta meg az arcom, megszorítottam az összekulcsolt kezeinket.

- Nem félek, csak izgu...- hirtelen kivágódott az ajtó és egy fiatal lány állt ott.

- Szia Gem. - köszönt Harry, de a lány nem figyelt odalépet hozzám és alaposan szemügyrevett.

- Cuki vagy. - mosolygott rám, majd egy hirtelen mozdulattal megölelt.

- Mia ő a nővérem Gemma – mutatott be minket egymásnak. - Gem ő pedig a barátnőm Mia. – milyen furcsa hangosan is hallani, azt hogy a barátnője vagyok.

- Végre megemberelted magad öcsi és egy rendes lánnyal jöttél össze. – Gem mosolya meleg volt és hasonlított Harryéhez, ha csak ennyit látnék belőlük, tuti tudnám, hogy ők tesók.

- Nagyon vicces vagy. – puszilta meg Harry a nővére homlokát.

- Gyertek beljebb. – fogta meg Gem a kezem és magával húzott a házba. Odabent minden nagyon is otthonos volt, soha nem életem olyan házban amit „otthonosnak” nevezhetem volna, mivel sokat költöztünk nem volt idő kialakítani ezt a légkört. Nappaliban ott ültek a szülök, szívem versenyautó iramra kapcsolt, nagyot nyeltem, majd mosolyogva bementem a szobába.

- Sziasztok. – köszönt Harry, miközben megfogta a kezem és biztatóan megszorította. – Szeretném bemutatni Miát, ő a barátnőm. – mosolygott Harry mint egy örült.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek végre. – jött oda hozzám hatalmas mosollyal Harry anyukája. – Anne vagyok, Harry mamája. – megpuszilt és megölelt.

- Én is örülök, hogy végre találkozunk, Robin vagyok, a mostoha papja. – ölelt magához a férfi. – Sokat hallottunk már rólad. – nevettet mély hangon, kijelentésre kérdőn néztem Harryre.

- Robin, ezt nem kellet volna. – bökte meg Anne a férfit.

- Harry? –fordultam felé, de ö csak zavartan elfordult.

- Jaj, az öcsém azóta áradozik rólad mióta haza jött a turnéról. – magyarázott mindnet el Gemma.

- Tényleg? – fordultam a lány felé.

- Persze, bár semmi konkrétat nem tudtunk rólad, csak hogy az én hülye öcsikém halálosan szerelmes beléd. – Gem hangja drámai lett.

- Ez aranyos. – mondtam, mire Harry rám kapta a tekintetét.

- Nem vagyok aranyos, hanem menő. – szólt durcásan.

- Igen, igen tudjuk. – nevettem, majd egy puszit nyomtam az arcára.

- Milyen jó fiatlanak lenni. – ölelte át Anne Robint. Leültünk a kanapéra, én közvetlen Harry mellé, aki nem engedte el a kezem.

- Mia, mesélj magadról. – szólat meg Robin.

- Hát Londonban élek egyedül, még középiskolába járok, egy ruhaüzletben dolgozom. Nincsen testvérem, de szeretnék, bár a szüleim tuti nem vállalnának be még egy gyereket, az már elég problémás lenne. – nevettem keserűen.

- Egyedül élsz, hol vannak a szüleid ilyenkor? – Anne azonnal a lényegre tapintott.

- Szüleim a munkájuk miatt nagyon sokat utaznak és mivel már elég önálló vagyok úgy döntöttek nyugodttan lakhatok egyedül, de mindennap felhívnak és beszélünk. – mindenki hitetlenkedve nézet.

- Mit dolgoznak a szüleid, ha szabad tudni. – kérdezte tapintatosan Robin, mivel a fiúkkal járok, megérdemlik hogy tudják.

- Teljes nevem Mia Harris, anyukám Nora Harris a híres nyughatatlan ex szupermodell, apukám pedig a Harris’s vállalat egyetlen elnöke. – várható sokkot okoztam a környezetemnek.

- Akkor te igazán beleszülettél az életbe. – vakarta meg a nyakát Gem.

Mikor kiskori képek kerülnek elő

- Tudtam, hogy valahonnan nagyon is ismerős vagy. – mosolygott Anne, megnyugodtam, hogy nem rémültek meg a családi hovatartozásomtól.

- És ti mit dolgoztok Anne, Robin? – kérdeztem.

- Ááá, a mi munkánk nem ilyen izgalmas, én egy irodában dolgozom, Robin pedig mérnők. – mesélt Anne. Ahogy egyre jobban belemerültünk a beszélgetésbe, én annál inkább ellazultam és nekidőltem Harry vállának. Vacsora előtt Anne és Gem egy csomó kiskori képet mutogatott Harryről, aki szélsebesen kapkodta ki néha a képeket a kezemből, amit ő elég cikisnek talált, de szerintem csak igazi gyerekkori fotók. A vacsora finom volt, Anne nagyon jó szakács, be akartam segíteni a mosogatásba, de elküldtek a konyhából, hogy én vendég vagyok, maradjak a fenekemen, így inkább elcsoszogtam Harry régi szobájáig, ahol ő volt.

- Szia. - köszöntem mikor beléptem, ő egy albumból nézet fel rám.

- Szia, gyere be. – intett nekem, leültem mellé az ágy végébe, becsukta az albumot és félre tette.

- Olyan igazi fiú szobád van. – néztem körbe.

- Hát igen, minden úgy van ahogy hagytam. – nézet ő is körbe. – Oké, most te jössz. – kérdőn néztem rá.

- Mi?

- Hát te már egy csomó mindent tudsz rólam, láttál még cikis képeket is, de én még nem tudok rólad semmi fontosat. – feküdt hátra az ágyon engem is magával rántva.

- Mit szeretnél tudni? – kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon egymással szemben.