6.rész Ismerlek...

Hosszú kimaradás után, de végre megérkezett a folytatás!!:D Kérlek benneteket, hogy olvassátok örömmel és kommentteljétek ha tetszik!!

Mikor kinyitottam a szemem Louisszal találtam szembe magam, felültem de olyan lendülettel, mint akit hátba szúrtak egy tűvel.

- Répás srác. – kiáltottam, mire mindenki felém kapta a fejét.

- Őőő, ki? – kérdezte Louis.

- Bocsi, úgy érzem fáj még a fejem. – visszadőltem a kanapéra.

- Tessék egy kis víz. – nyújtót felém valaki egy pohár vizet.

- Köszi. –felnéztem a kedves jótevőre, de bár ne tettem volna, Harry volt az, aggodalmas kifejezéssel az arcán. Felpattantam álló helyzetbe. – Te!!! – mutattam rá dühösen.

- Ti ismeritek egymást? – kérdezte a Liam nevű srác.

- Nem tudom, találkoztunk már szépfiú? – óóó igen, a gúnyos Mia elő jött.

- Igen, ismerjük egymást.

- Aha. – állapítottam meg, leginkább magamnak, mint másoknak, majd hirtelen újra megszédültem, mire Harry karjai szorosan átöleltek és megtartottak álló helyzetben.

- Nem tett neked jót, hogy ennyi ember között voltál biztos. – halk hang, suttogott szinte, a szőke fiú volt.

- Nem kell egy hazug segítsége. – ráztam le magamról Harry kezeit, nem értettem, hogy miért vagyok igazából ilyen haragos, hisz egyikünk se mondott semmi személyeset magáról.

- Mia. – érintette meg gyengéden a karomat, ujjai nyomán bizsergés futott végig a testemen.

- Szóval ő Miami Harry, tudtam én ám hogy valami nem stimmel itt. – mosolygott Emily, mire minden fiú csak rákacsintott. Nem lehetet figyelmen kívül hagyni, hogy Louis a kelleténél kicsit tovább időzik Emily nézésével.

- Mia beszélhetnénk kettesben? – kérdezte komoly hangnemben Harry, mire csak bólintottam és utána mentem a színpadra, hogy kettesben lehessünk.

- Harry, én…- lenyugodtam az első sokkhatás elmúlt végre.

- Mia én annyira sajnálom, nem tudtam, hogy mondjam el, hisz ha kiderül, ki vagyok talán már nem úgy beszélgettél volna velem és nem akartam a barátságunkat tönkretenni. – miért ő kér bocsánatot, amikor nekem kellene a kiakadásom miatt.

- Harry én…bocsi, hogy úgy kiakadtam, igazából fogalmam sincs mi bajom, meg tudsz bocsátani? – léptem közelebb.

- Persze, őőő nem kezdenénk újra a bemutatkozást? – nevetett olyan hangon hogy a hasamba mintha a pillangók szárnyi csaptak volna táncot egy pillanatra.

- De. – mosolyogtam.

- Szia a nevem Harry Style és a One Direction tagja vagyok. – nyújtotta kézfogásra a kezét.

- Szia Harry. Én Mia Harris vagyok, a Harris’s vállalat büszke örököse és egy közép iskolás tanuló. – Harry szemei kétszer akkorák lettek.

- Óóóó, szóval ezért nem erőlteted a személyes témát. – mosolygott.

- Hát igen, nekem is vannak ám piszkos titkaim. – nevetek.

- Gondolhattam volna. – elengedi a kezem és meghajolt előttem, mint egy lovag. – Egy örökösnek ilyen üdvözlés jár. – hangosan nevetünk, majd visszasétálunk a többiekhez, aki türelmetlenül várják a sztorinkat, amit szépen lassan elmagyarázunk.

- Hát ti nagyon bénák vagytok. – neveti el magát Liam.

- Kösz ez igazán kedves. – mondom.

- Mi már ismerjük egymást. – lép elém Zayn.

- Igaz. – mosolygok

- Honnan is? - kérdezi kicsit magasabb hangon Harry.

- Klub előtt találkoztunk. – magyarázom, de Louisszal is összefutottam szó szerint és éppen egy répa volt a kezében, miért is? – kérdeztem értetlenül.

- Hát mert szeretem a répát. – ezzel nem magyarázott meg semmit, de elfogadom.

- Egy kis figyelmet kérek!!- tapsolt mellettünk egy fiatalabb nő, pólóján a szervező felírat volt olvasható  - Most hogy már a hölgy sokkal jobban nézi magát, megkérnélek titeket, hogy fáradjatok át a konferencia terembe. -  mutatott egy kétszárnyas fém ajtóra.

- Rendben. - ragadtam Emily kezét és elindultunk az ajtóhoz. Odabent székek voltak elrendezve, a szoba egyik végében egy magasított pavilon állt, kb. 15-20 lány ült benn, olyan 14-15 év körüliek lehettek, de voltak velem egy idősek és olyan 20 év körüliek is. Valahol a negyedik sorban helyet foglaltunk, kicsit úgy éreztem gonosz pillantások kereszttüzébe kerültem, de mikor az emberekre néztem azonnal elkapták a pillantásukat. Mi bajuk van?

- Mia te is furcsán érzed magad?- súgta Emily a fülembe.

- Hogy érted?- kérdeztem.

- Hát úgy érzem mindenki minket bámul és kicsit idegesnek érzem magam. - pontosan én is így éreztem, de mi bajuk van tényleg a lányoknak.

- Gondolom, úgy érzik hogy csak megjátszottad az ájulást, hogy közelebb kerüljetek a fiúkhoz. - Laura az éles eszű.

- De semmi ilyen szándékom nem volt, azt sem tudtam, hogy kik ezek a fiúk. - hangos pisszegéssel fordultak hátra a lányok. Laura flegma fejjel rájuk nézett, mire mindenki fülét farkát behúzva fordult vissza.

- Kedves rajongók, üdvözlöm önöket a VIP sajtó tájékoztatón, most szabadon kérdezhetnek a One direction tagjaitól. Köszöntsék a fiúkat!- a szervező nő lesétált a porondról helyébe a fiúk léptek fel.

- Hello! - mosolygott Louis, mire körülöttem több lány is hangosan felsóhajtott.

Kép a rajongói beszélgetésen készült...

- Sziasztok! - jött Zayn, nem vagyok benne biztos, de mintha Laura mellettem megrándult volna bár lehet, hogy csak képzelődtem.

- Hello!! - lépet utánuk Liam, kedvesen mosolygott, igazán helyesnek tűnt.

- Sziasztok. - halkan, de gyermekded mosollyal az arcán jött Niall.

- Hali!- utolsónak Harry lépet fel a porondra, arcán mintha levakarhatatlan lett volna a csábító, lány szíveket megdobogtató mosoly. Kezemet a mellkasomra tettem hirtelen valami szorító érzés vett hatalmába. Fáj!

- Akkor ki lenne az első?- csapta össze kezét Louis vagy 8 kéz lendül fel az égbe. Felesleges kérdéseket tettek fel, mint például kedvenc kaja, szín, zenekar meg, hogy hol szeretnének lakni. Egyetlen izgalmas kérdés csak a vége fele hangzott el, hogyan állnak a fiúk a lány témával.

- Hát nem tudom, mit akartok hallani de nekem most éppen nincsen senkim. - mondta semleges hangon Liam.

- Nekem van egy lány aki tetszik, olyan volt mint egy igazi első látásra szerelem pillanat volt vele. - Louis félénk hangnemben beszélt, mitől a lányok elolvadtak a szobában. Emily megfeszült mellettem, érezhetően árasztotta magából a negatív hullámokat.

- Baj van?- fordultam felé.

- Semmi. - hangja elhaló lett, Laura is kérdőn nézett rá, lehet Louis szerelmi vallomása szíven ütötte, pedig szerintem, ha a fiú előző reakcióit jól megfigyeljük, az egész biztos hogy róla beszélt.

- Emily szerintem rólad van szó. - böktem meg mire furcsán hitetlenkedve nézet rám.

- Hülye vagy! Ilyenről tuti hogy szó sincs. - rázta a fejét.

- Pedig de. - mutattam a fiúra. - Amikor kint voltunk a kelleténél többször és hosszabb ideig nézett téged. - kacsintottam.

- Tényleg? - Emily szemébe mintha halvány remény fény csillant, amitől kicsit megnyugodtam.

- Igen, ha szeretnéd leszek kerítő - kacsintottam újra.

- Nem tudom, lehet erre nincs szükség. - Emily Louist kezdte bámulni.

- Én csak az előttem szóló Liamhez tudok csatlakozni, most éppen nincs senkim. – Zayn kacsintott a tömegre, micsoda szépfiú.

- Én kicsit félénk vagyok a lányokkal, de most nincs barátnőm és senkibe nem vagyok szerelmes. – nini csak nem Mr. szerény bárányka , de biztos vagyok benne, hogy a való életben ennek az ellentettje, ő lett a bandában a cuki fiúja.

- Szerelmi élet? – Harry gondolkodó arccal révedt a semmibe. – Hát nem tudom, mennyire fogtok nekem hinni, de van egy szerelemem, már régóta ismerjük egymást. -  Emily oldalba lökött és furcsán sunyi mosolyt villantott rám. Szóval Harry szerelmes valakibe, mellkasomban újra halványan megjelent az a fájó szorító érzés, amiről eddig nagyon is megfeledkeztem. – Lány Miamiban él. – ha valaki most az arcomra nézet volna, semmi reakciót nem vesz észre, nem gondolja senki, hogy bennem a mai nap folyamán lelkem kétszer is összeomlott.

5.rész Koncert

Remélem sokan olvastok  most már ígérem semmi kertelés nem lesz, az unalmas részeknek vége, itt van végre az izgalom és egyebek. Folytatás ért sok kommentet kérek, PLEASE!!!

Emily egész héten pörgött, mindig csak a szombati koncertről beszélt, már rég kiválasztotta a szerinte megfelelő ruhát, hogy tetsszen Louisnak.

- Mia ki kell találn
unk egy taktikát arra az esetre ha nagyon bámulnám a srácot vagy ha cikis dologról kezdenék magyarázni neki. – ült le elém az osztályteremben Emily.

- Legyen mondjuk a „hülye”? – kérdeztem, de még fel sem néztem a könyvemből.

- Ez most komoly, szerintem inkább a „tegnap”.- felnéztem rá.

- Emily ez egy elég gyakori szó, legyen inkább a „garnéla”. – mosolyogtam és reméltem magamban, hogy nem hangzik el ez a szó az este során.

- Rendben.

Ez volt hétfőn, a hét további részében minden nap tanácsokat, terveket találtam ki Emilynek, hogy hódítson, csábítson vagy éppen lépjen le, ha rossz lesz a szitu.

                                  *                      *                      *

Koncert napján már korán reggel Emily csöngetésére keltem fel.

- Tényleg ilyenkor? – nyitottam ki álmosan az ajtót neki.

- Kész akarok lenni és ha jó helyet akarunk akkor hamar oda kell menni. – dobta le a nappaliban a bőröndjét.

- Minek ez a sok cucc? – indultam a konyhába.

- Változtattam a ruhán, de valahogy nem éreztem rá, úgyhogy segíts.

Emily ruhája, nagyon is meg szenvedtünk érte!

- Oké, csak várd meg míg felébredek. – reggeli meleg tea, mindenkor a legfinomabb. – Laura merre van?

- Azt mondta nem sokára itt lesz. – a mázlista tovább alhat, a kis csaló.

- Rendben kezdjünk akkor neki. – leültem a nappali közepére a földre és mindent kipakoltunk Emily bőröndjéből. Soha nem válogattam ilyen sokáig ruhát az biztos, vagy 3 órát ültünk ott és én még mindig a bő pólós pizsamámban voltam. Mikor Laura megjött majdnem elnevette magát, biztos vicces látvány lehetem egy adag ruha között.

- Látom itt már haladnak a munkálatok. – leült a kanapéra.

- Laura kérlek segíts. – könyörögtem.

- Rendben. – elrohantam zuhanyozni és fogat mosni, mire visszaértem meg volt Emily szettje.  Hosszas készülődés után 6-ra kész is voltunk és indultunk koncertre, taxiban kaptam egy üzenetet.

„Kár hogy már elígérkeztél a barátnőidnek, pedig meg akartam neked mutatni a bandát és hogy hogyan  énekelek.”Harry meghívott a koncertjükre, de amiért pont akkor van mint Emily fiú bandájának é neki ígértem meg előbb ezért le kellet mondanom, pedig nyaralás óta nem láttam őt.

„Bocsi tényleg, de majd legközelebb”

- Valami baj van? – hajolt elém Emily. Már éppen akartam mondani, hogy semmi, de Laura előbb szólalt meg.

- Biztos a fiúja írt. – kacsint rám.

- Nem a fiúm, ő csak egy barát. – ég felé fordítja a szemét.

- Fiú és lány között nem lehet barátság az egyik mindig többet akar vagy egyszerre mindkettő.

- Túlságosan okos vagy. – grimaszoltam.

- És mit ír Miami Harry? – lökdös oldalba Emily.

- Csak hogy találkozhatunk volna ma, de már megígértem neked hogy elmegyek a koncertre és az ígért szép szó, ha betartják úgy jó. – mosolyogtam, hogy Emily semmilyen lelkifurdalást ne érezem, néha hajlamos rá, sok kicsinység miatt.

- Biztos?

- Persze. – mondtam.

Stadion előtt elképesztően sokan voltak, pedig a koncert csak 2 óra múlva kezdődik, ennyire menő lenne ez a fiú banda?

- Már annyira várom. - tapsikolt Emily, Laura már negyvenedszerre nézet a telefonjára mióta elindultunk otthonról.

- Valami baj van? – kérdezem.

- Nem semmi. – mosolyog, de nagyon hamiskásan.

- Biztos? – ha valamit Laura nem mond el az vagy nagyon komoly családi ügy, vagy egy hülye idősebb pasi van a dologban, aki lecsavarta a fejét, de tudom, hogy ha kell elmondja majd.

- Igen, biztos.

Ma lazára vettem a figurát!

- Gyertek menjünk. – ragadja meg a karunkat és a bejárat felé rohanunk. Hála égnek nem öltöztem nagyon ki ezért nem lógtam ki a tömegből, ma lazán akartam lenni és körülöttem is mindenki ilyen, de Emily igen is kitűnik innen, de nem baj, hisz szép és szerelemes. Ennyi fiatal lányt egy helyen nem láttam még, csak egy Justin  Bieber koncerten ahova szint úgy Emily rángatott el, az volt az előző korszak. Minden lány viselt olyan cuccot, amin a fiúk szerepeltek, póló, kitűző, sapka, még több póló. Milyen szép is a fiú bandák utáni szerelem. Valahol a negyedik és ötödik sorban foglaltunk helyet a színpadhoz képest. Emily elkezdet beszélgetni egy lánnyal majd odahívta és bemutatta nekünk, majd a pólóján lévő csoportképen lekezdte magyarázni ki kicsoda. Póló olyan használt volt, hogy igazából az arcok már teljesen lemosódót, így csak pár motívumot jegyeztem meg. Például, hogy Louis aki Emilynek tetszik, nem egyenlő Liammel, Zayn a sötétbőrű srác, Niall a szőke ír srác és Harry a vicces hajú. Névről már mindenkit ismerek. Míg a koncert el nem kezdődőt Emily mindenkivel beszélgetett egy sort, mi Laurával megbeszéltük mi volt szombat este mert eddig nem volt időnk, de leginkább csak én beszéltem.
 - Hello London, készen álltok? – hangzott fel valaki hangja, lehunytak a fények és kezdődött a koncert. Öt fiú lépet egyesével a színpadra, Zayn, Niall utána azt hiszem Liam, Louis és végül Harry. Fiúk stílusosan voltak öltözve páran lazán míg a másik fele inkább elegánsan.

- Louis a csokornyakkendős srác. - súgta a fülembe Emily az infót. Felismertem a srácot, ő volt az,  aki nekem jött a klubban egy répával a kezében, na azért még sem olyan rossz az arc memóriám.  Mellette megjelent Zayn a sötét bőrű srác, csak bámultam miért olyan ismerős, aztán beugrott, megragadtam Laura kezét, mire kérdőn nézet rám. Ismerem őt, ő volt, aki tűzet kért a klub előtt vagyis akkor a nagyon elit személy nem is egy volt hanem kapásból egy egész fiú banda. Milyen vicces előbb találkoztam velük, mint hogy gondoltam, mondtam velem szembe jön bármelyikük is , nem ismertem volna fel, hogy közülük való. Lement pár szám, majd irány átöltözni, addig mi kint egy kis filmet néztünk, Emily csak tapadt a kivetítőre, aranyos. Hatalmas sikoly áradat indult meg mikor újra színpadra léptek a fiúk, jó zenéjük volt, az ember kedvet kap egy kis mozgásra tőle. Tetszett a koncert bevallom élveztem, addig a percig míg kivetítőre nem került a Harry nevű fiú csábítóan mosolygó arca, akkor abban a pillanatban valami eltört bennem. Ismerem ezt a mosolyt, ezt a hangot, ezt a hajszínt, az arcéleit, én ismerem ezt a fiút. Megfagytam, lehetetlen ő nem lehet, de mégis, hisz érthető. One Direction ugyan akkor lép fel mint Emily bandája, mert a kettő ugyan az, Harry ott volt, ugyan abban a klubban mint én, mert ő a One Direction tagja és én nem is vettem észre.

- Mia, jól vagy? – hajolt oda hozzám Laura.

- Lehetetlen. – ismételtem.

- Mia? – hangja aggodalmas lett.

- Én ismerem. – mint egy agy halott olyan voltam, de ez sokkolt, rendesen. 

- Nem akarsz kimenni a levegőre? – fogta meg a kezem Laura.

- Nem, jól vagyok, csak meglepet valami, majd elmondom. – megráztam magam és próbáltam megjátszani, hogy nincs semmi baj a koncert végéig, de szemem le sem vettem Harryről és csak ezt hajtogattam „nem lehet”.

                              *                      *                      *

Koncert után irány a VIP színfalak mögött, most az egyszer nem volt ínyemre, hogy odamenjek, pedig reggel még nem voltam ilyen rossz hangulatban.

- Annyira király lesz ez a találkozó. – csacsogta Emily, talaj hirtelen lejteni kezdet a lábam alatt, majd egy mozdulattal a földel lettem egyenlő és minden elsötétült. Mi a fenét csinálok én?

4.rész Party time!

Itt a kövi rész, remélem most már izgalmasabbnak találjátok majd a sztorit, mert beindul a móka. Kérlek titeket kommentáljátok ha rossza a történet vagy ha éppen nagyon is tetszik, mert szeretném tudni, mit gondoltok, min kellene változtatnom, stb. Szóval sok kommentet kérek. Puszi<3

Eljött végre a péntekre beígért bulizás, most kicsapok a hámból, de mindig ezt mondom csak valahogy nem sikerül, mert helyettem mások táncolnak fekve a padlón és valakinek józannak is kell maradnia. Buli előtt a lányokkal nálam gyűlünk össze, csak a szokásos dolgok, kaja, ruhaválasztás, smink, haj, ami egy jó estéhez kell. Mikor ajtót nyitottam nekik, Emily konkrétan berobban a lakásba és alig bírja rendesen elmagyarázni mitől ilyen, kérdőn Laurára néztek.

- Valami olyasmit magyarázott nekem, hogy a kedvenc bandája a One Direction a koncertet ad és szülinapjára VIP jegyeket kapott rá. – már mindent értek. Emily már lassan 3 éve bele van zúgva az egyik énekes sráca abból a bandából. Be kell vallonom valamit, én annyira nem ismerem őket, ha velem szembe jönnének az utcán nem tudnám megmondani hogy ők a One Direction.

Esti ruha költeményem!

- Ez remek lehetőség, hogy végre találkozhassak Louisszal. – Emily a távolba révedve néz, gondolom, most éppen teljesen bele éli magát a találkozás élményébe.

- Tök jó, örülök, hogy végre el tudsz menni egy koncertre, de nem leszel magányos egyedül kicsit? – Emily gyakran magányos depresszióba kerül, ha egyedül van, de ezért vannak a barátnők, hogy vigyázzanak egymásra.

- Mia még nem fejeztem be…- Laura leült a kanapéra.

- Legjobb hogy ti is velem jöhetek, mert 3 jegyet kaptam. – vágott bele Laura mondandójába, arcán izgalommal vegyülő öröm látszott.

- Most komolyan, de én még nem is ismerem őket. – vallottam be.

- Nem érdekes, majd mutattok pár számot és tetszeni fog, kérlek gyere el velem. – Emily kis kutya szemekkel nézet rám, ez ellen semmi esélye az embernek.

- Rendben. – mosolygok

Az est további részében vacsoráztunk és készülődtünk az estére. Mondhatom a lányok mindenre rá tudtak venni ezen az estén. Szép ruha, ráadásul még egy magas sarkút is rám aggattak, mert szerintük ez szépen kiemeli a lábaimat. Inkább halálomat fogja okozni. Még indulás előtt gyorsan és észrevétlenül leváltottam az extrán veszélyes cipőt egy kényelmes darabra.

                                     *                      *                      *

Klub előtt rengetegen álltak, de mire jó, hogy ha az ember VIP, néha én is kihasználom az előnyöket amik a családdal járnak, nem vagyok hülye. Soron kívül beengedtek minket, hallottam pár lányt még beszélgetni, hogy ide ma valami nagyon elit személyiség érkezik. Király, a hely tele lesz fotósokkal, nem ide kellet volna ma jönni. Bent már rengeteg ember volt, legtöbben a tánctéren tomboltak. Mi a bárpultot céloztuk meg elsőként, pár ital lecsúszott és kezdődött az este. Emilyvel irány a táncparkett, Laurát kicsit elvesztettem szem elől, de ügyes lány vigyáz magára. 1 óra töménytelen táncolás után elfáradtam és mondtam Emilynek kimegyek a WC-re. Átverekedtem magam a tömegen, befordultam az első folyóson és véletlenül neki mentem egy srácnak.

- Áú! – kaptam a fejemhez, elégé fájt.

- Bocsi, ne haragudj nem láttalak. – mosolygott rám egy barna hajú, kék szemű fiú, akinél egy…..RÉPA volt.

- Az ott tényleg egy répa?- mutattam a kezében tartott zöldségre.

- Igen, kérsz? – nyújtotta felém.

- Köszi nem, de neked egészségedre! – rámosolyogtam és elmentem mellette egyenesen a WC-be. Vannak furcsa alakok az biztos, de tényleg kihozz magával egy buliba répát?

Mikor kijöttem a mellékhelyiségből, megint majdnem eltaroltak, de most időben kitértem egy szőke ír srác elől, aki nagyon igyekezet. Bolondok háza van ma vagy mi? Hirtelen rezegni kezdte a telefonom, kaptam egy üzenetet.

„Na mizus kis lány, ma buli van?”Harry pont a legjobb kor, elmosolyodtam és azonnal válaszoltam.

„Aha, remélem ma végre kicsaphatók a hámból egy kicsit.”

„Hát ha még tudsz nekem válaszolni akkor nem vagy olyan állapotban, menny a pulthoz és igyunk valamit.” Vicces belegondolni, hogy valakivel csak úgy bulizol, hogy üzenetben tartjátok a kapcsolatot, újfajta parti stílus. Elmentem a pultig.

„Mit iszunk?”kérdeztem

„Hölgy választ!”

„Kedves.”

„Én mindig az vagyok” ittunk valami furcsa nevű italt nem is egyet, mikor hirtelen Emily ugrott mellém, majd sikított egyet mire kérdőn néztem rá.

- Ott van Harry Styles!! – még mindig kíváncsian néztem rá, fogalmam sincs ki az és a pia miatt nem mutattam nagy érdeklődést, de oda fordultam amerre barátnőm mutatott.

- Melyik az?

- Már nem látod, mert beállt ide ez a sok ember, de menjünk és nézzük meg közelebbről. - megragadta a kezem

- Köszi, inkább maradok. – felemeltem a mobilt jelezve itt a partnerem.

- ÚÚÚÚ, Miami Harryvel beszélsz? Milyen mókás hogy pont most láttam egy másik Harryt itt. – vicces tényleg.

- Emily 1 millió Harry él Londonban. - mosolyogtam.

- Akkor most hagyd a telefonod és gyere velem táncolni. – Emily a tánc tér felé rángatott és egy újabb óra tombolás következet.

                                   *                      *                      *

Fogalmam sincs a barátnőm, hogy bírja ilyen sokáig, de nekem ki kell mennem a levegőre. Klub előtt leültem a járdapadkára, pár percig élvezhetem a magány, mert utána leült mellém egy helye sötét bőrű srác, barna haja és barna szeme volt.

- Hali, van tüzed? – kérdezte széles mosollyal az arcán.

- Bocsi nincs. – vontam meg a vállam.

- Akkor mindegy. – és elő vett egy öngyújtót a zsebéből és végül rágyújtott.

- Akkor ez most, hogy van? – néztem kérdőn rá

- Ööö, felszedős duma? – kérdezte vissza.

- Aha, nagyon kreatív. – mosolyogtam.

- Nem ismersz?

- Kellene? – néztem végig rajta, semmi nem volt ismerős, életemben nem láttam, bár lehet csak szar az arcmemóriám.

- Nem - mondta halkan.

- Újabb csajozós duma?- kérdeztem, mire nevetni kezdte.

- Aha. – és csendben ültünk tovább. Pár perc múlva csörögni kezdte a telefonom, Laura írt hogy összeszedte Emilyit 10 perc múlva itt kint találkozunk és megyünk haza.

- Hát örültem ennek a valaminek, kellemes hallgatótárs vagy. – mosolyogtam rá.

- Te úgy szint. – mosolygott vissza rám.

                                *                      *                      *

Néhány óra elteltével már otthon feküdtünk, Emily egy folytában csak beszélt, hogy látta Harryt a klubban és ez mennyire menő, aztán csak elaludt, Laura is és én is.

3.rész Otthon

Hát lassan jönnek az izgalmas részek, de addig  egy semleges rész utoljára, ne unjatok rám még, mert csak most alakul a helyzet!! ;D

Harry nagyon jó fej, az elmúlt 2 napot vele töltöttem, egy komplett idióta, de a jó értelemben. Állandóan perverz poénokkal bombázz, de már valahogy leperegnek rólam ezek a dolgok és csak nevetek rajtuk. Rég nevettem ennyit egy fiú társaságában, sokat beszélgetünk, de nem magunkról, inkább hétköznapi vagy szokatlan dolgokról. Nem erőltette egyikünk sem, hogy elmondjuk kik vagyunk ,mi a hobbink, mit dolgoznak a szüleink, én ezzel a résszel mindig rosszul járok, mert amikor kiderül a családi hátterem mindenki megörül és stb. Felemelő volt ez a pár nap, hozzászoktam a szép fiú minden furcsaságához, gondolom. Harry mosolya először felmelegítette a lelkem, de most már inkább fájdalmat érzek a mellkasomban, vajon miért van ez? Pillangók látogatják meg ilyenkor a hasamat és úgy verdesnek, mint ha be lennének drogozva. Mi ez az érzés? Harry siettet vissza New Yorkba, mert haladtak tovább a bandájával, így telefonszámot cseréltünk és megígértük egymásnak, hogy gyakran írunk. További pár napom a családdal telt, megint megnéztünk minden nevezettséget, ami Floridában található,bár igazából én csak testileg voltam ott, mert a gondolataim mindig vissza vissza tértek Harryre. Szüleim nyaralás végén felrakta a Londonba tartó repülőre, irány haza, eljött újra az iskola ideje.

                                     *                      *                      *

Mi az első teendője egy tini lánynak miután haza érkezik a nyaralásból, a kipakolás után, hát persze találkozik a barátnőivel. Emily és Laura már vártak rám a közeli kávézóban, mindig itt bandázunk suli után vagy mikor „vészhelyzet lány megbeszélés” van.

- Na mesélj, voltak helyes, szexi, félmeztelen pasik akik elcsábították a fejed. – ő Laura, tudni való róla, szereti az izmos, fél vér fiúkat és egyben a legnépszerűbb csaj a suliban.

- Így letámadni őt. – Ő pedig Emily, majdnem szomszédok vagyunk, egy elbűvölő lány, amikor iszik, elszabadul a pokol, ott fiú nem marad, aki ne szeretne bele abba az énébe. Emily a visszafogott lány míg Laura a teljesen ellentéte.

- Miami szép hely, megcsináltattam a tetkómat, pont azon a helyen, amit a bátyád ajánlott Laura. – mosolyogtam és körbemutogattam. Már nagyon hosszú ideje barátnők vagyunk, még oviban találtunk egymásra, pont mindhármunkra ugyan az a fiú pályázott, de nem jött össze neki, régi sztori.

- És? – Laura elég türelmetlen típus, nem szereti ha valaki tereli a témát.

- És találkoztam egy kedves úriemberrel, aki egy igazán szórakoztató személyiség.

Hűsítő ital a kedvenc helyünkön!!

- Felejtsd el ezt az elit dumát! Szóval helyes? – Laura előre hajolt az asztalon.

- Igen, mondjuk. – kérdőn néztek rám. – Hát nem igazán láttam az arcát, mert mindig szemüveget hordott és napnyugat előtt már a szüleimmel voltam. – hangos nevetésben törtek ki.

- Ugye ez most nem komoly Mia? Nem láttad az arcát, mi ez valami vicc. – de én nem vicceltem és ezt észrevették hamar.

- Jól van bocsi. De legalább tudod a nevét, akkor rá kereshetünk, mondjuk Facebookon vagy Twitteren.

- Nem igazán. - lesütöttem a szemem. – Csak annyit tudok, hogy Harrynek hívják és hogy 19 éves. – Emily hangosan kifújta a levegőt.

- Nehéz helyzet kislány.

- Egyetértek. - sóhajt hangosan Laura, ő mindig mindent megold ami pasi ügy, de úgy látom most ő is tanácstalan.
- Tetszik?- kérdezi Emily és beleiszik az italába.
- Ez...Ez...Ez egy nagyon jó kérdés. - fújtam ki a levegőt, itt az idő szint vallani. - Igazából, először még kedvesnek találtam a molyát, de aztán, már inkább olyan zavaros volt minden, mert állandóan elpirultam és úgy éreztem mintha pillangók lennének a gyomromba. Mit jelent ez? - valami nagyon furcsát mondhattam, mert barátnőim olyan arcot vágtak, mintha bevalltam volna nekik, hogy én vagyok Szuperman.
- Ez nem más kedves barátnőm, mint hogy nagyon is tetszik neked a srác. - mosolygott sejtelmesen Laura.
- Miának végre tetszik egy srác. - ujjongott Emily.
- Ennek örömére elmegyünk egy szuper sulikezdő bulira, tuti biztos hogy állat lesz. – kacsintott Laura.

- Várj a sulikezdés nem egy olyan dolog, amit ünnepelni szokta az emberek. – ki az, aki szereti a suli kezdést.

- Tudod manapság már mindenből buli lesz. – mosolygott Emily.

                                     *                      *                      *

Suli első napja, mint minden év elején, boldog, mosolygós gyerekek, de pár hét és mindenki úgy vonszolja magát suliba, mint egy zombi. Az osztályban, most még mindenki szeret mindenkit, puszi-puszi régi haverokkal, mesélés az élményekről. Persze Laurát rögtön megtalálják a felsőbb évesek, akik leülnek mellé, hallgatják minden szavát és persze ott vannak még a gólyák, aki messziről álmodoznak csak róla, milyen szép is az ifjúság.

Emilyvel már most tervezzük a hét nap múlva esedékes buli szerkónkat, mennyire várom már lazulni a haverokkal.

2.rész Találkozás vagy nem??

Továbbra is sokan olvassátok a blogot és írjatok sok kommentet. Itt a folytatás!:D:D

Ennyi embert egy helyen, Miami egy igen népszerű hely, a sétáló utcák tele vannak, alig lehet közlekedni, a legnagyobb gond nem is ez hanem, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok, általában jól tájékozódom, de most? Túl több kis utcán és kérdezősködés után végre meg találtam AL’s Szalonját, legszívesebben térdre borultam volna és elmondok ötven imát, hogy végre ide értem, de elég cikisen nézne ki. Bent kellemes hűvös volt, a légkondi miatt. Nem voltak sokan csak egy fiú állt a pultnál, a meleg ellenére buggyos sapka volt rajta és napszemüveg.Nem szólhatok ilyenekért, vannak olyan emberek, akik mások mint te, tudod jól Mia. Kifújtam a levegőt és a felém intő férfi elé léptem a pultnál. Elmagyaráztam neki mit szeretnék, madarakra gondoltam, leginkább azért imádom a szárnyas élőlényekker,ők szabadon élhetnek akár hová, így akarok élni, ez olyan filozófiám, fiú azt mondta kb. 15 perc és kezdhetjük, csak megcsinálja a vázlatokat és még el is magyarázta mi a feladatom, mivel első tetkós vagyok. Miközben az szét tetovált férfi magyarázott, végig éreztem, hogy valaki figyel, egy pillanatra, mikor az eladó nem figyelt, megkíséreltem egy pillantást a mellettem álló fiúra vetni, de nem tudtam megállapítani, hogy ő néz-e engem, a napszemüveg miatt, elégé zavart. 

- Rendben, akkor 15 perc múlva itt. – fejezte be a mondandóját az eladó, én pedig kimentem az üzletből. Mikor kerestem a boltot hallottam, hogy van itt egy gyümölcsbár ahol lefagyasztva adják az innivalót és van benne valami különleges, gondoltam most megnézem, amíg várok. Gyümölcsbár kellemes hely volt, modern, de olyan hawaiis filinggel, nagyon tetszet és nem mellesleg az ital is mennyei itt. Megvettem az italom és leültem egy asztalhoz, ami közel volt az ablakhoz, figyeltem a kívül hömpölygő tömeget, annyira belefeledkeztem, hogy észre sem vettem mikor leült elém valaki. Majd hirtelen megszólalt.

- Szóval te még tetoválás szűz vagy?- kellemes és bevallom egy kicsit szexis hangja volt az idegennek, mikor ránéztem elégé meglepet, hogy az a srác ül velem szembe, aki bent volt a boltban.

- Igen, ezzel van valami baj? – kérdezem, de közben alaposan szemügyre veszem. Sapkája alól kilóg pár göndör barna tincs, a szemüveg miatt nem lehet megállapítani mennyire helyes ez a fiú, de gondolom az, mert a válaszomra elképesztően  szexin mosolygott és apró csábító gödröcskék jelentek meg az arcán.

- Nem, nem így értettem. – mosolyog tovább.

- Akkor hogy, ááá, csak nem így szoktad felszedni a csajokat, óóó bocsi. -  mosolyogtam én is, bevallom néha elég nyers vagyok, de vannak akik ezért szeretnek.

- Vicces lány vagy és mi van akkor, ha fel akarlak szedni? – ellenfelemre akadtam, ez tetszik.

- Akkor sajnos ki kell, hogy kosarazlak, nem érdekel most egy kapcsolat. - könyökölök az asztalra államat megtámasztom a tenyeremen.

- Most szíven találtál, menten elásom magam, kell valami, kell valami. - felém nyújtja a kezét. - Nevem Harry és téged hogy hívnak?– mutatkozik be csábítóan férfias hangon, amitől biztos, hogy minden lány sikítva menekül vagy esik össze.

- Mia. – rázok kezet vele.

- Szóval Mia, mi járatban itt Miamiban, gondolom nem éppen idevalósi vagy. – beleiszik a poharába.

- Ahogy te se.

- Bingó. Szóval?

- Családommal nyaralok, te?

- Bandával itt léptünk fel New Yorkban és gondoltam leugrom a napfényes Miamiba, ahol szép és dögös lányok vannak. – ha nem lenne rajta a napszemüveg most biztos kacsintott volna, az tuti.

- Zenélsz?

- Igen, énekelek.

- Nem semmi, de nem gondolod, hogy New York ide nagyon is messze van?

- Nem, mert te honnan jöttél? – hajolt közelebb.

IMÁDOM!!<3

- Los Angeles vagy inkább London vagy lehet, hogy Roma, nem sokkal inkább New York, bár..- dadogtam egy sort.

- Várj, Várj. Nem tudod hol laksz? – mogorván kaptam oda a fejem és egy gonosz pillantást lövelltem felé.

- Nem, ennyire nem nézhetsz hülyének. Igazából, nincsen állandó lakhelyem, mert a szüleim munkája ilyen, de mondjuk 2 éve már Londonban lakom. – igaz soha nem voltam tovább 1-2 évnél egy helyen, így nem is nagyon vannak velem egy korú barátaim, de most végre gimis lettem és megkértem anyut, hogy csak addig szeretnék ott maradni, míg leérettségizem, így most 17 évesen egyedül élek egy Londoni tetőtéri lakásban.

- Harry te hol laksz?

- Londonban. – mosolyog elégedetten.

- Micsoda váratlan fordulat. – ránézek a telefonomra itt az ideje visszamenni.- Induljunk vissza idő van! - bólintott Harry, majd elindultunk. Együtt megcsináltattuk a tetkónkat, Harry végig szurkolt nekem, mert tetoválást készíttetni piszok fájdalmas. Ő meg egy szó nélkül tűrte és csak velem foglakozott, úgy gondolom Harry egy igen kedves srác.


1.rész Ott ahol mindig süt a nap...

Hali mindenkinek, olvastam pár One Direction blogot és én is kedvet kaptam hozzá, így megírtam a saját történetemet. Remélem tetszeni fog, bár az első pár részben még nem lesznek a fiúk, de olvassátok figyelemmel, mert ahogy halad a sztori, minden sokkal izgalmasabb lesz.(ezt a részt inkább nevezném előszónak)Addig is sok kommentet szeretnék, és még egyszer remélem tetszeni fog!:D <3 <3

Végre a várva várt nyaralás Miamiban, jézusom mióta is várok erre már nem is tudom, a szüleim nagyon elfoglaltak, így nem nagyon érnek rá velem lenni, de már megszoktam. Anyukám egy híres modell volt fiatalkorában, aztán divattervező és most végül lakberendező, nem tud megállapodni egy munkánál sem sokáig. Apukám régen egy népszerű rock banda tagja volt, most meg a híres neves Harris’s vállat feje, tudom nem kell sokat magyaráznom, de aki véletlenül nem hallott még róla annak elmondom, hogy ez egy gazdasági cég aki minden fajta iparágban tevékenykedik a világban, mint például: építészet, kereskedelem, egészségügy és egy kicsit a zene iparban is. Nevem Mia Harris és egy tipikus…..nem is tudom, egy egyszerű lány, átlagos, semmi extra, talán a személyiségem könnyen barátkozom és szeretek másoknak segíteni.

Na, ott hagytam abba, hogy végre nyaralni megyek a családommal, a napos, meleg, helyes fiúkkal teli Miamiba.

­                                      *                      *                      *

Strandon süt a nap, kellemes nyári zene szól a legközelebbi büféből, gyerekek rohangálnak a meleg homokban, lágy szellő simogatja az ember bőrét. Hát igen, ilyen a megérdemelt pihenés.

- Mia, még is mi a fenét csinálsz? – anyukán állt elém, eltakarva a napot.

- Pihenek. – tártam szét a karom, jelezve nem tudom mire akar kilyukadni.

- Már jó ideje lazsálsz gyerünk, ez egy családi nyaralás az a lényege hogy sokat legyél együtt velünk, csináljunk valami izgalmasat. – anyu megragadta a kezem és felrángatott, nyöszörögtem egy sort és eljátszottam neki tökéletes, Oscar díjas hattyú halála előadásomat, de valahogy nem hatotta meg.

- Szívem, hagyd szegényt pihenni, neked is ezt kellene, vagy ráncos leszel. – apu előbújt az újság mögül, anyum szikrázó pillantást vette felé.

- Na, te se magyaráz nekem, neked is jönnöd kell, nem ülhetünk egész nap a strandon, van itt sok szuper lehetőség, mondjuk vízisí. - mutatott az éppen mellettünk elhaladó vízisí párosra.

- Anya tényleg, vízisí? Nem is szereted az ilyet. – nem szereti a veszélyes és gyors dolgokat, leginkább ha az a vízen megy.

- Jól van, unatkozom, tudjátok, hogy nekem nem megy az egész napos henyélés. – igaz ezért van, hogy mikor nyaralunk, minden hegyet, dombot, kis sziklát, nagy sziklát megmászunk.

- Hát nekem van tervem délutánra, de mi lenne ha át raknám mostanra és ti  rögvest elmehetnétek egy közös romantikus ebédre és délután közös programot csinálhatnánk? – kacsintottam apura, mire ő elmosolyodott.

- Tökéletes, imádlak kicsim. – ölelt megy anyu.

- Akkor én léptem megcsináltatni a tetkóm. – kaptam fel a táskám.

- Miiii??- anyu éles hangja hasította a meleg strand levegőt.

- Hát, amit már említettem neked is. - mondtam lassan, hogy higgadt maradjon.

- Én ilyenbe bele nem egyeztem! – emelte fel az egyik mutató ujját, ilyenkor jön a nagyon hosszú kioktatás „miért ne…”. Elő kaptam a táskámból egy papírt, csak erre az alkalomra tartogattam.

- De, bele egyeztél, itt áll feketén fehéren, te írtad alá. – emeltem orra elé a szerződést, lassan a szüleimmel csak így lehet egyességre jutni, mert nem látnak túl a papír hegyeken.

- De..De..De…- Apu felállt megvizsgálta a szerződést.

- Ügyes, ez az én lányom. – apu megborzolta a hajam. – Édes akkor mi most elmegyünk egy romantikus ebédre kettesben. – anyu ellenkezni sem tudott csak ment apu után, én pedig kerestem egy jó tetováló szalont, amit egy ismerősöm ajánlott.