5.rész Koncert

Remélem sokan olvastok  most már ígérem semmi kertelés nem lesz, az unalmas részeknek vége, itt van végre az izgalom és egyebek. Folytatás ért sok kommentet kérek, PLEASE!!!

Emily egész héten pörgött, mindig csak a szombati koncertről beszélt, már rég kiválasztotta a szerinte megfelelő ruhát, hogy tetsszen Louisnak.

- Mia ki kell találn
unk egy taktikát arra az esetre ha nagyon bámulnám a srácot vagy ha cikis dologról kezdenék magyarázni neki. – ült le elém az osztályteremben Emily.

- Legyen mondjuk a „hülye”? – kérdeztem, de még fel sem néztem a könyvemből.

- Ez most komoly, szerintem inkább a „tegnap”.- felnéztem rá.

- Emily ez egy elég gyakori szó, legyen inkább a „garnéla”. – mosolyogtam és reméltem magamban, hogy nem hangzik el ez a szó az este során.

- Rendben.

Ez volt hétfőn, a hét további részében minden nap tanácsokat, terveket találtam ki Emilynek, hogy hódítson, csábítson vagy éppen lépjen le, ha rossz lesz a szitu.

                                  *                      *                      *

Koncert napján már korán reggel Emily csöngetésére keltem fel.

- Tényleg ilyenkor? – nyitottam ki álmosan az ajtót neki.

- Kész akarok lenni és ha jó helyet akarunk akkor hamar oda kell menni. – dobta le a nappaliban a bőröndjét.

- Minek ez a sok cucc? – indultam a konyhába.

- Változtattam a ruhán, de valahogy nem éreztem rá, úgyhogy segíts.

Emily ruhája, nagyon is meg szenvedtünk érte!

- Oké, csak várd meg míg felébredek. – reggeli meleg tea, mindenkor a legfinomabb. – Laura merre van?

- Azt mondta nem sokára itt lesz. – a mázlista tovább alhat, a kis csaló.

- Rendben kezdjünk akkor neki. – leültem a nappali közepére a földre és mindent kipakoltunk Emily bőröndjéből. Soha nem válogattam ilyen sokáig ruhát az biztos, vagy 3 órát ültünk ott és én még mindig a bő pólós pizsamámban voltam. Mikor Laura megjött majdnem elnevette magát, biztos vicces látvány lehetem egy adag ruha között.

- Látom itt már haladnak a munkálatok. – leült a kanapéra.

- Laura kérlek segíts. – könyörögtem.

- Rendben. – elrohantam zuhanyozni és fogat mosni, mire visszaértem meg volt Emily szettje.  Hosszas készülődés után 6-ra kész is voltunk és indultunk koncertre, taxiban kaptam egy üzenetet.

„Kár hogy már elígérkeztél a barátnőidnek, pedig meg akartam neked mutatni a bandát és hogy hogyan  énekelek.”Harry meghívott a koncertjükre, de amiért pont akkor van mint Emily fiú bandájának é neki ígértem meg előbb ezért le kellet mondanom, pedig nyaralás óta nem láttam őt.

„Bocsi tényleg, de majd legközelebb”

- Valami baj van? – hajolt elém Emily. Már éppen akartam mondani, hogy semmi, de Laura előbb szólalt meg.

- Biztos a fiúja írt. – kacsint rám.

- Nem a fiúm, ő csak egy barát. – ég felé fordítja a szemét.

- Fiú és lány között nem lehet barátság az egyik mindig többet akar vagy egyszerre mindkettő.

- Túlságosan okos vagy. – grimaszoltam.

- És mit ír Miami Harry? – lökdös oldalba Emily.

- Csak hogy találkozhatunk volna ma, de már megígértem neked hogy elmegyek a koncertre és az ígért szép szó, ha betartják úgy jó. – mosolyogtam, hogy Emily semmilyen lelkifurdalást ne érezem, néha hajlamos rá, sok kicsinység miatt.

- Biztos?

- Persze. – mondtam.

Stadion előtt elképesztően sokan voltak, pedig a koncert csak 2 óra múlva kezdődik, ennyire menő lenne ez a fiú banda?

- Már annyira várom. - tapsikolt Emily, Laura már negyvenedszerre nézet a telefonjára mióta elindultunk otthonról.

- Valami baj van? – kérdezem.

- Nem semmi. – mosolyog, de nagyon hamiskásan.

- Biztos? – ha valamit Laura nem mond el az vagy nagyon komoly családi ügy, vagy egy hülye idősebb pasi van a dologban, aki lecsavarta a fejét, de tudom, hogy ha kell elmondja majd.

- Igen, biztos.

Ma lazára vettem a figurát!

- Gyertek menjünk. – ragadja meg a karunkat és a bejárat felé rohanunk. Hála égnek nem öltöztem nagyon ki ezért nem lógtam ki a tömegből, ma lazán akartam lenni és körülöttem is mindenki ilyen, de Emily igen is kitűnik innen, de nem baj, hisz szép és szerelemes. Ennyi fiatal lányt egy helyen nem láttam még, csak egy Justin  Bieber koncerten ahova szint úgy Emily rángatott el, az volt az előző korszak. Minden lány viselt olyan cuccot, amin a fiúk szerepeltek, póló, kitűző, sapka, még több póló. Milyen szép is a fiú bandák utáni szerelem. Valahol a negyedik és ötödik sorban foglaltunk helyet a színpadhoz képest. Emily elkezdet beszélgetni egy lánnyal majd odahívta és bemutatta nekünk, majd a pólóján lévő csoportképen lekezdte magyarázni ki kicsoda. Póló olyan használt volt, hogy igazából az arcok már teljesen lemosódót, így csak pár motívumot jegyeztem meg. Például, hogy Louis aki Emilynek tetszik, nem egyenlő Liammel, Zayn a sötétbőrű srác, Niall a szőke ír srác és Harry a vicces hajú. Névről már mindenkit ismerek. Míg a koncert el nem kezdődőt Emily mindenkivel beszélgetett egy sort, mi Laurával megbeszéltük mi volt szombat este mert eddig nem volt időnk, de leginkább csak én beszéltem.
 - Hello London, készen álltok? – hangzott fel valaki hangja, lehunytak a fények és kezdődött a koncert. Öt fiú lépet egyesével a színpadra, Zayn, Niall utána azt hiszem Liam, Louis és végül Harry. Fiúk stílusosan voltak öltözve páran lazán míg a másik fele inkább elegánsan.

- Louis a csokornyakkendős srác. - súgta a fülembe Emily az infót. Felismertem a srácot, ő volt az,  aki nekem jött a klubban egy répával a kezében, na azért még sem olyan rossz az arc memóriám.  Mellette megjelent Zayn a sötét bőrű srác, csak bámultam miért olyan ismerős, aztán beugrott, megragadtam Laura kezét, mire kérdőn nézet rám. Ismerem őt, ő volt, aki tűzet kért a klub előtt vagyis akkor a nagyon elit személy nem is egy volt hanem kapásból egy egész fiú banda. Milyen vicces előbb találkoztam velük, mint hogy gondoltam, mondtam velem szembe jön bármelyikük is , nem ismertem volna fel, hogy közülük való. Lement pár szám, majd irány átöltözni, addig mi kint egy kis filmet néztünk, Emily csak tapadt a kivetítőre, aranyos. Hatalmas sikoly áradat indult meg mikor újra színpadra léptek a fiúk, jó zenéjük volt, az ember kedvet kap egy kis mozgásra tőle. Tetszett a koncert bevallom élveztem, addig a percig míg kivetítőre nem került a Harry nevű fiú csábítóan mosolygó arca, akkor abban a pillanatban valami eltört bennem. Ismerem ezt a mosolyt, ezt a hangot, ezt a hajszínt, az arcéleit, én ismerem ezt a fiút. Megfagytam, lehetetlen ő nem lehet, de mégis, hisz érthető. One Direction ugyan akkor lép fel mint Emily bandája, mert a kettő ugyan az, Harry ott volt, ugyan abban a klubban mint én, mert ő a One Direction tagja és én nem is vettem észre.

- Mia, jól vagy? – hajolt oda hozzám Laura.

- Lehetetlen. – ismételtem.

- Mia? – hangja aggodalmas lett.

- Én ismerem. – mint egy agy halott olyan voltam, de ez sokkolt, rendesen. 

- Nem akarsz kimenni a levegőre? – fogta meg a kezem Laura.

- Nem, jól vagyok, csak meglepet valami, majd elmondom. – megráztam magam és próbáltam megjátszani, hogy nincs semmi baj a koncert végéig, de szemem le sem vettem Harryről és csak ezt hajtogattam „nem lehet”.

                              *                      *                      *

Koncert után irány a VIP színfalak mögött, most az egyszer nem volt ínyemre, hogy odamenjek, pedig reggel még nem voltam ilyen rossz hangulatban.

- Annyira király lesz ez a találkozó. – csacsogta Emily, talaj hirtelen lejteni kezdet a lábam alatt, majd egy mozdulattal a földel lettem egyenlő és minden elsötétült. Mi a fenét csinálok én?