Hali mindenkinek, olvastam pár One Direction blogot és én is
kedvet kaptam hozzá, így megírtam a saját történetemet. Remélem tetszeni fog,
bár az első pár részben még nem lesznek a fiúk, de olvassátok figyelemmel, mert ahogy halad a sztori, minden sokkal izgalmasabb lesz.(ezt a részt inkább nevezném előszónak)Addig
is sok kommentet szeretnék, és még egyszer remélem tetszeni fog!:D <3 <3
Végre a várva várt nyaralás Miamiban, jézusom mióta is várok
erre már nem is tudom, a szüleim nagyon elfoglaltak, így nem nagyon érnek rá
velem lenni, de már megszoktam. Anyukám egy híres modell volt fiatalkorában,
aztán divattervező és most végül lakberendező, nem tud megállapodni egy
munkánál sem sokáig. Apukám régen egy népszerű rock banda tagja volt, most meg
a híres neves Harris’s vállat feje,
tudom nem kell sokat magyaráznom, de aki véletlenül nem hallott még róla annak
elmondom, hogy ez egy gazdasági cég aki minden fajta iparágban tevékenykedik a
világban, mint például: építészet, kereskedelem, egészségügy és egy kicsit a
zene iparban is. Nevem Mia Harris és egy tipikus…..nem is tudom, egy egyszerű
lány, átlagos, semmi extra, talán a személyiségem könnyen barátkozom és
szeretek másoknak segíteni.
Na, ott hagytam abba, hogy végre nyaralni megyek a
családommal, a napos, meleg, helyes fiúkkal teli Miamiba.
* * *
Strandon süt a nap, kellemes nyári zene szól a legközelebbi
büféből, gyerekek rohangálnak a meleg homokban, lágy szellő simogatja az ember
bőrét. Hát igen, ilyen a megérdemelt pihenés.
- Mia, még is mi a fenét csinálsz? – anyukán állt elém,
eltakarva a napot.
- Pihenek. – tártam szét a karom, jelezve nem tudom mire
akar kilyukadni.
- Már jó ideje lazsálsz gyerünk, ez egy családi nyaralás az
a lényege hogy sokat legyél együtt velünk, csináljunk valami izgalmasat. –
anyu megragadta a kezem és felrángatott, nyöszörögtem egy sort és eljátszottam
neki tökéletes, Oscar díjas hattyú halála előadásomat, de valahogy nem hatotta
meg.
- Szívem, hagyd szegényt pihenni, neked is ezt kellene, vagy
ráncos leszel. – apu előbújt az újság mögül, anyum szikrázó pillantást vette
felé.
- Na, te se magyaráz nekem, neked is jönnöd kell, nem
ülhetünk egész nap a strandon, van itt sok szuper lehetőség, mondjuk vízisí. -
mutatott az éppen mellettünk elhaladó vízisí párosra.
- Anya tényleg, vízisí? Nem is szereted az ilyet. – nem
szereti a veszélyes és gyors dolgokat, leginkább ha az a vízen megy.
- Jól van, unatkozom, tudjátok, hogy nekem nem megy az egész
napos henyélés. – igaz ezért van, hogy mikor nyaralunk, minden hegyet, dombot,
kis sziklát, nagy sziklát megmászunk.
- Hát nekem van tervem délutánra, de mi lenne ha át raknám mostanra és
ti rögvest elmehetnétek egy közös romantikus ebédre és délután közös programot csinálhatnánk? – kacsintottam apura, mire ő elmosolyodott.
- Tökéletes, imádlak kicsim. – ölelt megy anyu.
- Akkor én léptem megcsináltatni a tetkóm. – kaptam fel a
táskám.
- Miiii??- anyu éles hangja hasította a meleg strand
levegőt.
- Hát, amit már említettem neked is. - mondtam lassan, hogy higgadt
maradjon.
- Én ilyenbe bele nem egyeztem! – emelte fel az egyik mutató
ujját, ilyenkor jön a nagyon hosszú kioktatás „miért ne…”.
Elő kaptam a táskámból egy papírt, csak erre az alkalomra tartogattam.
- De, bele egyeztél, itt áll feketén fehéren, te írtad alá.
– emeltem orra elé a szerződést, lassan a szüleimmel csak így lehet egyességre jutni,
mert nem látnak túl a papír hegyeken.
- De..De..De…- Apu felállt megvizsgálta a szerződést.
- Ügyes, ez az én lányom. – apu megborzolta a hajam. – Édes
akkor mi most elmegyünk egy romantikus ebédre kettesben. – anyu ellenkezni sem tudott
csak ment apu után, én pedig kerestem egy jó tetováló szalont, amit egy ismerősöm
ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése