2.rész Találkozás vagy nem??

Továbbra is sokan olvassátok a blogot és írjatok sok kommentet. Itt a folytatás!:D:D

Ennyi embert egy helyen, Miami egy igen népszerű hely, a sétáló utcák tele vannak, alig lehet közlekedni, a legnagyobb gond nem is ez hanem, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok, általában jól tájékozódom, de most? Túl több kis utcán és kérdezősködés után végre meg találtam AL’s Szalonját, legszívesebben térdre borultam volna és elmondok ötven imát, hogy végre ide értem, de elég cikisen nézne ki. Bent kellemes hűvös volt, a légkondi miatt. Nem voltak sokan csak egy fiú állt a pultnál, a meleg ellenére buggyos sapka volt rajta és napszemüveg.Nem szólhatok ilyenekért, vannak olyan emberek, akik mások mint te, tudod jól Mia. Kifújtam a levegőt és a felém intő férfi elé léptem a pultnál. Elmagyaráztam neki mit szeretnék, madarakra gondoltam, leginkább azért imádom a szárnyas élőlényekker,ők szabadon élhetnek akár hová, így akarok élni, ez olyan filozófiám, fiú azt mondta kb. 15 perc és kezdhetjük, csak megcsinálja a vázlatokat és még el is magyarázta mi a feladatom, mivel első tetkós vagyok. Miközben az szét tetovált férfi magyarázott, végig éreztem, hogy valaki figyel, egy pillanatra, mikor az eladó nem figyelt, megkíséreltem egy pillantást a mellettem álló fiúra vetni, de nem tudtam megállapítani, hogy ő néz-e engem, a napszemüveg miatt, elégé zavart. 

- Rendben, akkor 15 perc múlva itt. – fejezte be a mondandóját az eladó, én pedig kimentem az üzletből. Mikor kerestem a boltot hallottam, hogy van itt egy gyümölcsbár ahol lefagyasztva adják az innivalót és van benne valami különleges, gondoltam most megnézem, amíg várok. Gyümölcsbár kellemes hely volt, modern, de olyan hawaiis filinggel, nagyon tetszet és nem mellesleg az ital is mennyei itt. Megvettem az italom és leültem egy asztalhoz, ami közel volt az ablakhoz, figyeltem a kívül hömpölygő tömeget, annyira belefeledkeztem, hogy észre sem vettem mikor leült elém valaki. Majd hirtelen megszólalt.

- Szóval te még tetoválás szűz vagy?- kellemes és bevallom egy kicsit szexis hangja volt az idegennek, mikor ránéztem elégé meglepet, hogy az a srác ül velem szembe, aki bent volt a boltban.

- Igen, ezzel van valami baj? – kérdezem, de közben alaposan szemügyre veszem. Sapkája alól kilóg pár göndör barna tincs, a szemüveg miatt nem lehet megállapítani mennyire helyes ez a fiú, de gondolom az, mert a válaszomra elképesztően  szexin mosolygott és apró csábító gödröcskék jelentek meg az arcán.

- Nem, nem így értettem. – mosolyog tovább.

- Akkor hogy, ááá, csak nem így szoktad felszedni a csajokat, óóó bocsi. -  mosolyogtam én is, bevallom néha elég nyers vagyok, de vannak akik ezért szeretnek.

- Vicces lány vagy és mi van akkor, ha fel akarlak szedni? – ellenfelemre akadtam, ez tetszik.

- Akkor sajnos ki kell, hogy kosarazlak, nem érdekel most egy kapcsolat. - könyökölök az asztalra államat megtámasztom a tenyeremen.

- Most szíven találtál, menten elásom magam, kell valami, kell valami. - felém nyújtja a kezét. - Nevem Harry és téged hogy hívnak?– mutatkozik be csábítóan férfias hangon, amitől biztos, hogy minden lány sikítva menekül vagy esik össze.

- Mia. – rázok kezet vele.

- Szóval Mia, mi járatban itt Miamiban, gondolom nem éppen idevalósi vagy. – beleiszik a poharába.

- Ahogy te se.

- Bingó. Szóval?

- Családommal nyaralok, te?

- Bandával itt léptünk fel New Yorkban és gondoltam leugrom a napfényes Miamiba, ahol szép és dögös lányok vannak. – ha nem lenne rajta a napszemüveg most biztos kacsintott volna, az tuti.

- Zenélsz?

- Igen, énekelek.

- Nem semmi, de nem gondolod, hogy New York ide nagyon is messze van?

- Nem, mert te honnan jöttél? – hajolt közelebb.

IMÁDOM!!<3

- Los Angeles vagy inkább London vagy lehet, hogy Roma, nem sokkal inkább New York, bár..- dadogtam egy sort.

- Várj, Várj. Nem tudod hol laksz? – mogorván kaptam oda a fejem és egy gonosz pillantást lövelltem felé.

- Nem, ennyire nem nézhetsz hülyének. Igazából, nincsen állandó lakhelyem, mert a szüleim munkája ilyen, de mondjuk 2 éve már Londonban lakom. – igaz soha nem voltam tovább 1-2 évnél egy helyen, így nem is nagyon vannak velem egy korú barátaim, de most végre gimis lettem és megkértem anyut, hogy csak addig szeretnék ott maradni, míg leérettségizem, így most 17 évesen egyedül élek egy Londoni tetőtéri lakásban.

- Harry te hol laksz?

- Londonban. – mosolyog elégedetten.

- Micsoda váratlan fordulat. – ránézek a telefonomra itt az ideje visszamenni.- Induljunk vissza idő van! - bólintott Harry, majd elindultunk. Együtt megcsináltattuk a tetkónkat, Harry végig szurkolt nekem, mert tetoválást készíttetni piszok fájdalmas. Ő meg egy szó nélkül tűrte és csak velem foglakozott, úgy gondolom Harry egy igen kedves srác.