Hellohooo!! Mostanság
annyira rám jött a szóáradat, hogy egyből két részt is hoztam ma!! Köszönöm,
hogy írtak már páran kommentek és meg van életem első követője is, nagyon
köszi, de ennek ellenére szeretnék még kommenteket, Na meg ha tetszik a blog
akkor ne habozatok és kövessetek bátran!!
Egész este álmatlanul feküdtem az ágyamban, a történtek
játszódtak el bennem újra meg újra. Mégis hogy tehette Harry ezt, nem értem,
hisz mást szeret és eddig nem is adta jelét annak, hogy máskép érezne irántam,
mint barát. Miért akkor kell ennek megtörténi amikor éppen le akarok mondani
róla, nem élhetem az életem nyugodtan? Össze kell szednem magam, délután
találkozom Liammel, nem tudom, hogy nézzek a szemébe ezek után? Harry mindent elrontott, gyűlölőm.
* * *
Liammel beültünk egy kellemes nyugodt helyre ebédelni, a nap
erősen sütött, annak ellenére, hogy lassan október közepe van és ráadásul
Londonban vagyunk.
- Mia, valami baj van, szokatlanul csendes vagy. – nézett kíváncsian
végig rajtam Liam.
- Semmi baj. – mosolyogtam, de nem volt egy oscar díjas
előadás, az már biztos.
- Hé, látom, hogy valami bánt. – túlságosan nehezen ment a
játék, hogy olyannak mutassam magam, aki teljes mértében gondtalan. Pedig nem
éppen voltam ilyen és ezt Liam tökéletesen észrevette rajtam.
- Tényleg semmi komoly. – még hogy semmi komoly, ez igen is
komoly dolog, hisz a pasid legjobb barátjával csókolóztál.
- Mia. – Liam bevetette a kiskutya szemeket, aminek nem
tudnak a lányok ellenállni, köztük én sem.
- Csak…- nem tudtam, hogy mondjam el neki a dolgot, most
valahogy ne vagyok a szavak embere.
- Inkább ne mondj semmit, tudom mi a baj. – megütközve
néztem a fiúra, tudja? – Ex pasiról van szó, még mindig szereted és nem tudsz
közölünk választani. – aszta, nem is olyan hülyék a fiúk, Liamnek félig igaza
is volt.
- Igen, ilyesmi. – szégyellem magam, mert nem mondom meg az
igazat, de lehet így jobb.
- Hé, akkor nem kell erőltetni ezt a kapcsolatot, tudom csak
azért nem akarsz velem szakítani, mert jó szíved van. – Liam szomorúan rám mosolyogott,
majd felállt, de én még elkaptam a kezét.
- Liam, hülye vagy, téged választottalak, mert szeretlek, ez
a másik pasi dolog nem számít, csak egy kicsit összezavarodtam, ennyi az egész,
de nem szánalomból vagyok veled. – néztem mélyen a szemébe, igen ennek így kell
lennie gondoltam, majd beszélek Harryvel és minden megoldódik.
- Értem, szóval akkor nem kell elengednem téged? –
bólintottam, mire Liam visszaült a helyére és ujjainkat összefonta. – Harcolni
fogok érted, ha kell. – mosolygott és egy puszit nyomot a számra. Micsoda
férfi, nevettem magamban, de a vidámság nem maradt sokáig, lelkembe
beszivárgott a lelki ismert furdalás, megpróbáltam egy sötét és hátsó részbe
száműzni ezt az érzést és valamennyire sikerül, mert éveztem az ebédet.
Ezek után elmentünk hozzá, a ház még mindig teljesen
lenyűgöz, pedig már voltam itt. Liam megfogta a kezemet és együtt léptünk be,
legnagyobb meglepetésemre Emily is itt volt. Tényleg, annyira belemerűtem a
saját gondjaimba, hogy elfelejtettem említeni, hogy időközben Emily és Louis
összejöttek, elképesztően aranyosak együtt. Emily állandóan meséli milyen
elképesztő dolgokat művelnek.
- Sziasztok! – köszöntem mikor beértünk a nappaliba,
mindenki bent volt és pizzát evett, de ebben a pillanatban felénk fordultak.
- Szóval ti akkor most komolyan együtt vagytok? – kérdezte
Niall egy dupla szeletes pizza szendviccsel a kezében.
- Igen. – mosolygott büszkén Liam, mire a fiúk tapsoltak, egyedül
Harry nézett furcsán rám, amitől a hideg futkosott a hátamon.
- Egyetek pizzát mielőtt Niall felzabálja az összeset. –
nevettet Zyan. Leültem Emily mellé aki egy puszit nyomott az arcomra, kérdőn
néztem rá, de ő csak megrántotta a vállát. Nagyon finom gombás pizzát ettünk,
én szívesen ettem volna több szeletet is belőle, annak ellenére hogy most
ebédeltem, de pillanatok alatt elszublimált az összes szelet. Evés közben Liam
keze ott pihent a combomon, ami megnyugtatta az idegeimet, amik Harry láttán
elégé feszültek és összekócoltak.
- Mi elvonulunk. – fogta meg Lou Emily kezét és mosolyogva távoztak
az emelet felé. Fiúk huhogtak mellettem és hülye poénokat mondtak, hogy mit
csinálhatnak oda fent Emilyék.
- Mia. –súgta a fülembe Liam a nevem, felé fordultam, mire
egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra.
- Gyerekek lehetne, hogy ezt ti is oda fent csináljátok. –
húzta a száját Niall.
- Nem. – mondta egyszerűen Liam, majd újra megcsókolt.
Hirtelen puffanás, mire odakaptuk a fejünket, de csak Harry állt fel, bár az
arcáról nem éppen kellemes dolgok sugároztak, mintha dühös lett volna. Megfordult
és ö is felment az emeletre, furcsálva néztünk rá mind a négyen,fiúk egy
pillantással nyugtáztak mindent, majd visszafordultak az előző teendőjükhöz, de
engem nagyon is zavart az a kifejezés a fiú arcán.
* * *
Liam megmutatta a szobáját, igazi pasi szoba, bár rend volt
benne. Nevetve elmondta, kicsit izgult, hogy ma megmutatja nekem a szobát,
ezért eszeveszetten takarított ki, erre én csak egy apró puszival ajándékoztam
meg.
- Ez igazán kedves tőled. – mosolyogtam.
- Liam!! – üvöltött át az egyik szobából Zayn.
- Vár egy pillanatot. – puszilt meg, majd kiment a szobából
egyedül hagyva engem. Volt esélyem körbenézni rendesen, nem volt személyre
szabott a szoba, gondolom leginkább, azért mert nem sokat tartózkodnak itt.
- Beakasztott neked már Liam? – hallottam egy rekedt hangot,
Harry az ajtófélfának dőlve állt, mikor felé fordultam arcán valami számomra is
ismeretlen kifejezés ült.
- Mi? – nem voltam
benne biztos, hogy jó hallottam amit mondott.
- Beakasztott neked már Liam? – nemtörődöm módon kérdezett,
szavai lassan értek el hozzám, de mikor teljesen felfogtam, elöntött a düh és
valami kétségbeesés féle, mert soha nem hallottam ilyennek Harryt.
- Te meg miről beszélsz? – kezemet ökölbe szorítottam, hogy
képzeli, hisz nem rég még ő csókolt meg, most mi ez a hirtelen személyiség
váltás.
- Hát tudod úgy értettem, hogy lefeküdtetek-e már, bár nem
igazán rám tartozik. – flegma stílusa egyáltalán nem jött be, sőt csak még
jobban dühített.
- Bocs, de nem akarom egy olyan emberrel megbeszélni a
szerelmi életem, aki nap mint nap másik nővel fekszik le. – kicsit utána
olvastam a fiúknak az elmúlt időben és elégé megdöbbentem Harry igazi valóján,
ki gondolta volna, hogy egy Hollywoodi szívtipró.
- Mia…ezt pont tőled nem vártam. – ő is dühös lett, szinte
lángolt a tekintette, érzékeny pontra tapintottam, persze magam is tudtam, hogy
a híresztelések csak pletykák, de ha ő piszkosan játszik, akkor én is.
- Óóó vagy mondjuk Taylor nem volt elég jó, neked több
kellet egy nőnél?
- Mi van veled? – egyenesedet ki, komolyság sugárzott minden
porcikájából.
- Csak olyan vagyok, mint amilyen te voltál velem. –
vetettem oda.
- Hülye picsa! – fordult ki az ajtón, de megdermedt, maga is
rájött, mekkora hibát vétett. Mikor ezeket a szavakat kimondta bennem ekkor
betelt a képzeletbeli pohár, legszívesebben tomboltam volna, de az nem vetne
rám jó fényt és nem otthon vagyok.
- Harry!! Nincs jogod így viselkedni velem vagy éppen ilyen
dolgokat a fejemhez vágni! – ordítottam teli torokból. – Elegem van, tűnj el! –
mutattam az ajtó felé.
- Mia, ez az én házam, nem mondhatod meg hova menjek! –
ordított és egy lépéssel közelebb jött.
- Akkor én megyek el! –válaszoltam, már eggyel csendesebben,
könnyeimmel küszködtem, miért kellet így viselkednie, de leginkább miért
viselkedtem én így?
- Rendben, inkább én megyek el, így is találkoznom kell a
barátnőimmel. – hangjában irónia bujkál, ahogy ezeket a szavakat kimondta.
- Gyűlöllek Harry Styles. – fordultam háttal neki, nem kell
hogy lássa az összetört arckifejezésem. Nem válaszolt, csak becsapta a szoba
ajtaját, mire hangosan kifújtam a levegőt, sírás szélén álltam, de nem kell hogy
Liam ilyen hülyeség miatt aggódjon. A nap hátralévő részét videó játékozással,
Louis horror történetivel töltöttem és próbáltam közben Harryt a gondolataim
leghátsó részébe száműzni, hála égnek, nem volt itthon az este. Időközben elaludtam
a kanapén. Álmomban újra Miamiban voltam, tengerparton sétáltam, nap kellemesen
melegítette az arcomat, egyik pillanatban Harry futott felém, mosolygott. Erre
neki lendültem és én is futottam felé, de Harry elfutott mellettem és egy
aranyos szőke lányt karolt át, majd pörgetett meg. Arcomon olyan „mi a fene”
kifejezés jelent meg mire a lány rámnézett és így szólt.
- Szerencsétlen lány, hülye vagy, hogy azt hitted Harry
valaha is szeretni fog.
–szavai a szívembe martak, fájt, mert igaza lehet. Hirtelen
szakadtam ki az álomból, mire ülőhelyzetbe tornáztam magam és végleg teljesen
felébredtem. Sötét volt, de tudtam, hogy a fiúk nappalijában vagyok, micsoda
szar álom. Kattanást hallottam az ajtó felől és Harry lépet be, azonnal vízszintesbe
vágtam magam és megjátszottam, hogy alszom. Léptek érzékeltem, magamban
könyörögtem, hogy Harry menjen fel az emeletre és ne vegyen észre, de nem volt
ilyen szerencsém. Hallottam ahogy meg áll előttem, ruhasuhogás, gondolom leguggolt
vagy valami hasonló.
- Sajnálom, bocsáss meg. – súgta, majd ajka puhán érintette
az enyémet, szívem újra megdobbant, mellkasom fájdalmasan szorult össze. Mikor
Harry eltávolodott tőlem én a sötétben utána nyúltam és kinyitottam a szemem,
mire meglepet arcot vágott.
- Harry? – kérdőn néztem rá, de ő csak mosolygott és a szája
elé tette a mutató ujját, majd lehámozta az ujjaimat a pólójáról és elment fel
az emeletre. Már megint belém fojtotta a mondanivalómat, de ezt meg kell vele
beszélnem, ami ennek ellenére a legrosszabb, hogy megint megcsókolt.
* * *
Másnap egyáltalán nem néztünk egymásra Harryvel és ő amint
lehetett lelépet így esélyem sem volt vele beszélni. Tudnom kell, mit és miért
csinál, tettei egyáltalán nem egyeznek össze a szavaival. Olyan csúnyán beszélt
velem, utána pedig bocsánatot kér és megcsókol, nem értem őt. Legközelebb nem
hagyom, hogy lelépjen, mert pontot kell tenni a dolgok végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése