15.rész Happy birthday

Hatékonyságom határtalan, így már ma tudom hozni a következő részt. Csak annyi kérdésem lenne még hozzátok, hogy ha tetszik, kérem a kommenteket!!

              Legyen szép napotok: Mia*-*

A forgatás elkezdődött, minden egyes nap reggeltől hajnalig folynak a jelenetek. Szerintem legalább annyira fáradt vagyok egy- egy nap után, mintha lefutottam volna a maratonit. Most éppen az a jelnetet vesszük, amiben meghalok, de majd feléledek, csak vámpírként. Nagy vonalakban elmesélve a „Vámpír történet” egy vámpírvadász lányról szól, aki furcsa nagybátyával él együtt, egyik nap találkozik három vámpírral név szerint Vanessa, Raulf (Chace játssza) és Ethan (Lucas játssza). A lány összebarátkozik velük, majd a csaj Vanessa átváltoztatja vámpírrá és otthagyja a fiúkra. Mikor a lány feléled vámpírként, kiderül, hogy igazából a szülei is vámpírok, ráadásul a neki hatalmas ereje van, csak rá kell jönnie hogyan használja. A lány nagyon hasonlít az anyára,  akibe szerelmes volt mindkét fiú. Megy a kiképzés, hogy a lány ne támadjon meg minden embert, mikor majd vissza megy közéjük. Egymásba szeretnek Ethannel, vagyis kiderül, hogy a srác már sokkal régebb óta oda van a lányért. Hirtelen vámpírvadász támadásban meghal a csaj legjobb barátnője, de valami csoda folytán mégis visszajön az élők közé, mire meg tudjuk, hogy a lány valami halhatatlan féle. Ethan és a vámpír lány kapcsolata elmélyül és megjelenik a fő gonosz nő, aki régen a csaj anyának volt a legjobb barátnője, de most már inkább utálja. Elutaznak hárman Velencébe, ahol Ethant elrabolják, a lány talál valamilyen könyvet, ahol olyan vámpírok életét jegyzik fel akik hasonlók mint ő. Megtudja miért is lett gonosz az anya régi barátnője. Végül a csajt is elrabolják, megkínozzák, majd valakik megmentik, mire találkozik a szüleivel és kiderül, hogy Raulf igazából gonosz. Megy a szervezkedés, mire találkoznak a gonosznővel, akinek odaadják a lány nagybátyát és megtudjuk, hogy a nő régen halálosan szerelmes volt a férfiba, csak eddig az hitték egymásról, hogy halottak. Na de itt jön a csavar, mert igazából nem a nő volt a fő gonosz, hanem Raulf, aki végezni akar a lánnyal, mert miatta és az apja miatt hagyta el őt a csaj anya. Ethan nem tudja megmenteni mert valami vérkötelék köti Raulfhoz, így minden parancsát követnie kell, de ő nem teszi. Lány és Raulf harcolnak, majd a kis csaj nyer, de a fickó megöli Ethant, mire bevonul valami vámpír sereg és elfogják a gonoszt. Megy a szerelmei szenvedés, majd megjelenik az épp és egészséges Ethan. Jön a gyönyörű happy end. Kicsit hasonlít a most népszerű romantikus, nyálas vámpír filmekhez, de ebbe kicsivel több durva jelenet van, mindenféle értelemben, ja és a könyv verziót egy 16 éves csaj írta, valami elképesztő dolog. Én játszom a főszereplő lányt és remélem a közönségnek tetszeni fog az alakításom, mert szívem lelkem beleadom és a többiek szerint elég jól csinálom.

                                               *                      *                      *

Eljött a Január végre és a születésnapom, hivatalosan 18 éves lettem, más országokban ilyenkor már nagykorúnak számítok, de itt Amerikában még nem. Persze a mai nap is dolgozunk, mert sürget minket a határidő, de nem bánom, nagyon bejön nekem ez a színész szakma, már hozzászoktam a fáradtsághoz.

- Mia, smink!- ordít rám Elli, mikor a szememet kezdem dörzsölgetni, nem vagyok még hozzá szokva a sminkhez, általában elkenem, mert nem vigyázok rá eléggé.

- Bocsi. – mondtam és ránéztem a kezemre egy kiló festék volt rákenődve, lustán bevánszorogtam Ellihez és helyet foglaltam a tükör előtt. Tekintettem megakadt egy csokor vörös rózsán, talán Elli kapta a férjétől, ahogy emlékszem mostanában van a házassági évfordulójuk.

- Szívem, hányszor mondjam el, hogy a kezed tartsd távol a szemedtől. – korholt meg kedvesen Elli.

- Rendben értetem. Elli kitől kaptad a virágcsokrot? – kérdeztem fejemmel a virágok felé intve.

- Ó, nem én kaptam. – mosolygott rám sejtelmesen, mire felálltam és alaposan végig mértem a csokrot. Rózsák mesések voltak, soha nem kaptam a ballagásomon kívül virágot, levelek között megbújt egy aranyos, kis fehér boríték.

„ Boldog születésnapot, szerelmem! Ha vége a forgatásnak ígérem rendesen, kettesben megünnepeljük. Harry” Úgy éreztem mindjárt elsírom magam, de Elli figyelmeztetett, hogy még egyszer nem hajlandó megcsinálni, így türtőztetnem kellet magam. Nagyon, nagyon szeretem Harryt,csodálatos gesztus volt tőle, szerintem ez az eddigi legjobb szülinapi ajándékom még akkor is ha csak egy csokor virág.

- Ejha, micsoda virágok. – vizsgálta Lucas a csokrot. Ő és Chace már egyre jobban kijönnek egymással, találtak egy fantasztikus közös hobbit, engem szívatni. Kaptam tőlük nem egy reggeli hideg vödröt, pukipárnát, de ugyan úgy visszakapták tőlem és Sandrától, ő a filmben a barátnőmet játssza. Kedves csaj, meg vicces, de nem leszünk öri barik, mert ellenfélnek tart, mint régen a fiúk egymást.

- A Fiúdtól kaptad? – kérdezte Chace, aki valamit rejtegetett a háta mögött.

- Igen. – vigyorogtam.

- Ááá, Chace ezzel nem versenghetünk. – eset kétségbe Lucas, mire én kérdőn néztem rájuk, majd Chace átnyújtott egy szép ezüst csomagot.

- Boldog szülinapot! – mondta.

- Boldog szülinapot, törpe! – azóta hív így mióta tudatosult benne hogy sokkal kisebb vagyok mezitláb, mint ő. Kinyitottam a csomagot, fiúk feszülten figyelték minden reakciómat, csomagban egy könyv volt, Vámpír történet folytatása, ami még meg sem jelent, kinyitottam az első lapot és egy szép, hosszú kézzel írott szöveggel találtam szembe magam. Kelly az író írta nekem, elmondta mennyire örül, hogy én lettem a főhősnő és nagyon boldog szülinapot kíván és az első kiadott példányt tartom a kezemben a folytatásból.

- Jézusom, nagyon köszönöm. - ugortam a fiúk nyakába.

- Ezek szerint tetszik neki. – nevetett Lucas.

- Persze, hogy tetszik. - böktem meg. – Köszönöm, hogy gondoltatok rám . – öleltem meg őket.

- Nyugi nem csak mi. – sejtelmes mosoly jelent meg az arcukon, majd megfogták a kezem és kihúztak a sminkes kocsiból.

- Meglepetés! – hangzott fel egy tömeg hangja, mindenki ott volt a stábból és egy tortát tartottak a kezükben.

- Mindenkinek köszönöm. – ámuldoztam, majd sorba megöletem őket és tortáztunk egy nagyot. Kellet egy kis szünet, miután végeztünk láthatóan mindenki frissebb volt és újult erővel vágtunk bele a filmbe, már csak 2 hét és végre vég a forgatásnak, utána már csak a vágások vannak hátra. Egyik nap hirtelen felismeréssel vágott belém, hogy hamarosan Harry szülinapja is eljön és még fogalmam sincs mit veszek neki. Újra Ellinél ültem és éppen kezelésbe vett, mellettem Sandra, neki a haját csinálták, ma a végzős bál jelentett forgatjuk, maikor is kiderül, hogy Ethan mégsem halott és jön a happy end.

- Elli, neked hogy kérték meg a kezed anno? – kérdeztem meglepetést okozva, mire a sminkes lánynak magasba szökött a szemöldöke és Sandra is élénkebben kezdet figyelni.

- Csak nem meg kérték a kezded? – kérdezte vissza.

- Nem, ilyenről szó sincs, csak kíváncsi vagyok. – zártam le a témát.

- Hát éppen a barátainkkal voltunk nyaralni és én lent voltam a kertbe, mire hirtelen egy papír repülő szállt mellém egy bokorba, megnéztem és hatalmas betűkkel oda volt írva „Hozzám jössz?” és egy kis masnin ott volt egy mesés jegygyűrű, a férjem pedig az erkélyről mosolygott és integetett. – mesélt elkalandozva Elli.

- Pasidnak kell valami ajándék? – kérdezte nyersen Sandra.

- Igen mondhatjuk. – válaszoltam elpirulva.

- Vegyél valami közöset, ami ha távol vagytok egymásra emlékeztek, vagy egy közös emlékre. – mosolygott Elli, nem is mondott hülyeséget. Este forgatás után, még fáradtan az interneten kutattam valami jó kis ajándék után, de az elején nem jártam sikerrel, majd egy hirdető oldalon, találtam egy lányt aki ékszereket készít fémből és éppen egy papírrepülő nyakláncot árul párban, bár ez nem az én emlékem, de megragadta a fantáziámat. Azonnal írtam a lánynak, hogy nekem kellenek a láncok, mire ő lelkesen írta, hogy örül neki, mert már egy ideje szeretné valakinek odaadni, ezek után megkértem a menedzserem, hogy vigye el valahova ahol bele lehet gravíroztatni a neveket és voilá kész is az ajándék, már csak mikor, na meg hogyan adom oda neki.

                                                        *                      *                      *

Film rekordidő alatt elkészül és indultak a vágóhoz, hogy tökéletesítsék. Sajnos csak Harry szülinapja után lett vége a forgatásnak, persze direkt nem köszöntöttem fel, mert meglepetésként fogom meglátogatni őt, ebben a pillanatban New Yorkban vannak, tudtam meg Louistól, aki elmesélte Harry mennyire begőzölt azon, hogy nem hívtam és most már inkább depis, így siessek.

Első New Yorki repülőre felültem és már mentem is, folyamatosan kaptam az infókat hogy hol vannak, már a többi fiú is teljesen izgalomban volt, hogy Harry mit szól majd ha meglát. Leszálltam a gépről, reggel 8 felé érkeztem, még lefürödni sem volt időm, azonnal indultam az ottani stadionba, informátoraim azt súgták olyan fél tíz felé a fiúk ott próbálnak. Louis segítségével könnyen bejutottam, majd felmentem a színpadra és a teremre sötétség borult, itt vártam meg míg idehozzák Harryt valami hülye indokkal. Szívem hangosan dobogott a mellkasomban, remélem Harry nem lesz nagyon dühös, hogy nem hívta fel aznap és tetszeni fog neki az ajándék. Hallottam, hogy jönnek a fiúk elég hangosak voltak, majd kinyílt az ajtó, persze sötét volt így nem láthattak engem.

- Srácok, minek is kellet ide jönnöm, most épp nem a zenekar fog próbálni, ne zavarjuk őket. – panaszkodott Harry, hangja sokkal szomorkásabb volt, szívem megfájdult, hogy tehetem ezt vele, de állj, most mindent jóváteszek.

- Nyugi Harry azt mondták a fiúk, hogy akarnak valami újat mutatni ezért vagyunk itt. – nyugata Louis, majd leültek közvetlen a színpad elé.

- Jól van fiúk, ti jöttök. – mondta izgatottan az ír srác és ez volt a jelem, kisétáltam a színpad elé, még mindig ne láttak, majd a fények felvillantak és Harry halál meglepet arcával találtam szembe magam, mellette a fiúk csak elégedetten mosolyogtak.

- Na mi lesz fel sem jössz hozzám. – tettem csípőre a kezem, mintha meg lett volna babonázva úgy lépkedett és közben le nem vette rólam a szemét, felmászott a színpadra és megállt előttem. – Boldog szülinapot, remélem még nem késtem. – mosolyogtam, kezei közé fogta az arcomat.

- El se hiszem, annyira hiányoztál. – csókolt meg, valami elképesztően csinálta, nem is fogtam fel mennyire hiányzott nekem is ő, csak mikor ajka az enyémhez ért. Fiúk hangos taps viharban törtek ki. – ti tudtátok, hogy itt lesz? – kérdezte Harry derekamat átkarolva.

- Persze, jól csináltuk nem? – kérdezte Zayn, mire vigyorogva bólintottam.

- Szerintem hagyjuk magukra Öket. – indult kifelé Liam, örültem mikor megtudtam hogy újra együtt van Sohfival, mert ez a jelenet most nem volt neki szar, remélem.

- Harry majd fedezünk a próbán, legyetek most együtt inkább. – kacsintott Louis, mire én kicsit elpirultam. Felkészültem, hogy most tényleg megtesszük, de még egy kicsit félek, hisz én soha nem csináltam, Harry sokkal tapasztaltabb, mint én, mi lesz ha csalódást okozok neki.

- Hol az ajándékom?- kérdezte Harry mikor a fiúk elfordultak.

- Hát itt. – mutattam végig magamon, megragadta a derekam és újra csókra hívta az ajkam.

- Akkor most már folytathatjuk amit akkor elkezdtünk. – súgta a számba.

- Itt? – kérdeztem a színpadra mutatva.

- Hát…- perverz mosolyt küldött felém. – Majd legközelebb, most inkább egy ágyban tudlak elképzelni alattam vonagolva. – közvetlen a fülembe suttogott, majd megharapta,mire halkan nyögtem.

                                               *                      *                      *

Pár perc alatt a hotelben is voltunk, külön mentünk be, hogy ne legyen feltűnő és én még egy szobát is kivettem, majd gyors zuhany után, már Harry szobája felé tartottam, de fél úton megálltam. Biztos vagyok én ebben, szeretem Harryt azt akarom, hogy ő tegye meg először, de nem akarom, hogy emiatt csalódjon bennem. Mia Harris még is mi van veled, csak egy hülye kis szűz vívódik ezen, te most már nem leszel az, ezért indulj és tedd meg. Bekopogtam Harry szobájába, mire vigyorogva kinyitotta az ajtót és azonnal berántott, de nem csinált velem még semmit.

- Mire ez a vigyor? – kérdeztem, miközben bevezetett a hálóba és leültetett az ágyra.

- Mia. – kezdte és mélyen a szemembe nézet, ujjait összefonta az enyéimmel. – Nem kell megtenned ha nem akarod, tudok vár nem kell kényszeríteni magad. – mondta, szeméből áradt a komolyság és minden szava igazát mutatta.

- Harry, szeretlek és ezért veled akarom megtenni. – hajoltam le hozzá egy pusziért.

- Akkor gyengéd leszek. – mosolygott és lassan hátradöntött az ágyon, szenvedélyesen csókolóztunk, kezem a hajába túrt, ezzel közebb vonva magamhoz. Ő az oldalamat simogatta és ajkamról a nyakamra tévedt

- Harry…- ziháltam megint, de befogta a szám az ajkával.

- Nyugi nem hagyok nyomokat, csak olyan helyen ahol én látom. – mosolygott kajánul. Levette rólam a pólómat, majd a sajátját és a térdeit a csípőm mellé helyezte, melleimet, hasamat csókolgatta, míg én az izmos hátát, karját simogattam és a nyakát hintettem be csókokkal. Egy hirtelen mozdulattal megszabadított a nadrágtól, mire én is elkezdtem bíbelődni az övével, de minduntan elterelte a figyelmem azzal, hogy a melleimet masszírozta, ezzel zihálásra késztetve engem. Voltam azért annyira elszánt, hogy végül sikeresen eltávolítottam a nadrágját, bokszere fájdalmasan feszült ott lent. Felhúzta a térdeim, majd behelyezkedett a lábaim közé és édesen csókolgatta a belső combom, nyöszörögtem, majd visszasiklott hozzám és újra smároltunk, de csípője megállás nélkül nekem dörzsölőzött azon a ponton.

- Aaa. – megragadtam Harry vállát és erősen belevájtam körmömet.

- Annyira szép vagy. – súgta a fülembe Harry, lehelete csiklandozta a bőröm. Ügyes mozdulattal levette rólam az összes fehér neműt és így kényeztettet, már-már az őrületbe kergetve engem, csak nyögtem és a fejemet rángattam ide-oda kegyeleméért könyörögve.

- Szerintem nagyon is készen állsz. – húzta végig egyik ujját a nedves nyílásomon. Ezek után, hogy mi történt azt a fantáziátokra bízom, de elmondhatok annyit, hogy a hetedig mennyországban éreztem magam.

                                                          *                      *                      *

Kádban ültünk, meleg habfürdő vett körül minket, hátam Harry kemény mellkasának támasztottam, izmaim kellemesen zsibbadtak.

- Hogy érzed magad?- kérdezte, ujjai gyengéd köröket írtak le a tenyerembe.

- Meglepően jól. - kuncogtam és összekulcsolt ujjainkat figyeltem.

- Hogy érted, hogy meglepően?- fordította maga felé a fejem az államnál fogva.

- Hát azt hittem jobban fog fájni, de egyáltalán nem így lett - megpusziltam a száját. - köszönöm. - mosolyogtam.

- Örülök, hogy ennyire tetszet. - nevetett rekedten szexi hangon.

- Hoztam ám még neked valamit. – mondtam sejtelmesen. – Ide hozom. – álltam fel, de azonnal vissza is huppantam, anya szült meztelen vagyok, gondoltam végig.

- Mi baj, szerelmem? – kérdezte magához húzva Harry.

- Se…Semmi. – dadogtam, arcom égett.

- Csak nem? – harapta meg a tarkóm. – Láttalak már meztelenül, kb. 10 perccel ezelőtt. – nevettet.

- Tudom. – álltam fel, ő meg hírtelen rá csapot a fenekemre.

- Na, ide nekem azt az ajándékot. – szállt ő is ki, megfogott egy puha, bolyhos törölközött és megszárította a testem, mindketten belebújtunk egy-egy köntösbe, én pedig elmenetem a csomagért. Harry leült a kanapéra és bekapcsolta a TV-t, mögé lopakodtam és ügyesen rá csatoltam a nyakláncot hátulról.

- Mi ez?- kérdezte a medált vizsgálva.

- Ajándék, nekem is van, nézd. – mutattam a párját.

- Szép. – megfordította tárgyat és ott virított a nevem cirka betűkkel. – Aranyos. – mosolygott, majd felém fordult és a kanapé támláján keresztül az ölébe húzott.

- Remélem tetszik. – simítottam a fülem mögé a hajam zavaromba, mire elkapta azt a kezem és puha csókot lehelt a tenyerembe.

- Nagyon is. – nevettet, feladta rám az én medálom és ott ültünk egymásba gabalyodva, ugyan azzal a papírrepülős nyaklánccal a nyakunkba. Hirtelen megkordúlt a gyomrom, mire hangosan felnevetett.

- Gyere még jó, hogy van itt egy kisebb konyharész, csinálok neked valamit. – felkapott, mint egy hercegnőtt, majd átmentünk egy nagyon icipici konyhába.

- Te tényleg főzni fogsz? – kérdeztem miközben leültetett a konyhapultra.

- Persze, ez egy szülinapi ajándék tőlem neked. – csókolt meg, majd összeszedte a hozzá valókat.

- Segíthetek? – kérdeztem.

- Nem, te szépen csak ott ülsz és mindent rám hagysz. – vigyorgott, végignéztem, ahogy tésztát főz és valami francia szószt csinált hozzá, majd mikor az egész a tűzön volt, felém nyújtott egy kanál kóstolót.

- Mond „áááá”! – finoman megkóstoltam amit felém nyújtott és meglepetésemre isteni volt.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól tudsz főzni. – nyitottam újabb falatért a szám.

- Sok meglepetést tartok még a tarsolyomba. – csókolt meg inkább a falat helyett, majd elzárta a tűzet és a lábam közé lépett, újra összetapadtunk, de sokkal szenvedélyesebben, végül itt a konyhában újra egymásé lettünk.

- Ilyen jó, még soha nem volt a főzés, gyakrabban ismételjünk. – puszilta meg az arcom, majd egy tányérral adott a tésztából, újra a pulton ültem, arcom kipirult volt.

- Lehet róla szó. – kezdtem neki az ételnek, de néhány perc alatt el is tűnt. Miközben újabb tányért elpusztítottam a fiúk is megérkeztek, kíváncsian néztek végig rajtunk.

- Akkor megtettétek. – vonta le a következtetést vigyorogva Louis.

- Meg. – mondta egyszerűen rá a választ Harry. Fiúk perverz mosolyogat küldtek felém, majd ki-ki a dolgára ment, mi Harryvel elmosogattunk, hirtelen megszólat a telefonom, menedzserem volt.

- Igen tessék? – vettem fel.

- Mia, azonnal beszélnünk kell fontos, ide tudsz jönni az irodába? – hangja ideges volt ami egyáltalán nem tetszet.