14.rész Új karrier

Sziasztok!
Olvassátok a kövi részt, remélem tetszeni fog nektek és ha lehet ajándékozatok meg pár kommenttel.
                              Puszika: Mia<3

Elkezdődött a színészi pályám, találkozók, interjúk, próbák istentelen mennyiségben. Mindennap elképesztően fáradtan mentem a hotelszobáimba és azonnal ágyba csapódtam, gyakran még arra sem vettem a fáradságot, hogy legalább valamennyi ruhát levegyek magamról, csak így simán bealudtam. Harryt azóta nem láttam, hogy Zaynnel leléptek még tőlem, csak mobilon tudtunk beszélni, fiúknak egy Pepsi reklámot kell leforgatniuk, még a koncertek előtt. Hiányzik, hogy alváskor mellettem legyen és szorosan öleljen magához, mintha attól félne, hogy ha nem fog elégé eltűnök. Mostanság egyedül kellek és ez annyira elszomorít, hogy az már egy kicsit beteges. Van, hogy annyira hiányzik, hogy az egész napra elrontja a hangulatom. Rosszkedvem ellen általában, színész társaim próbálnak tenni valamit, ők Chace Crawford és Lucas Till, a két hollywoodi szépfiú. Első találkozásunk nem ment valami hű, de fényesen, mert a két srác azonnal egymást kezdték szapulni és leginkább az ellenfelet látták a másikban, mint munkatársat. Abban a pillanatban én voltam a megmentő, ordítottam velük, hogy ez így nem járja, legyenek barátok, ah csak egy picit is. Nem akarom őket többet veszekedni látni. Jelenleg Párizsban tartózkodunk egy interjú erejéig, innen pár nap múlva irány Amerika, ahol végre elkezdjük a forgatást.

 - Elég fáradtnak tűnsz. – szólelt meg mellettem Chace a reggeliző asztalnál, mint mindig ő már korán reggel tökéletesen nézet ki.

- Ne is mond, akár állva el tudnék aludni. – belekortyoltam a meleg kávémba.

- Majd hozzászoksz. – szorította meg biztatóan Chace a kezemet.

Chace Crawford

- Jó reggel. – jött ki a szobájából Lucas egy szál bokszerben, kócos hajjal. Ő Chace-vel tökéletes ellentétek voltak. Ennek ellenére és pár csípős megjegyzésnek nem volt komolyabb bajuk egymással most már. Leült az asztalhoz és azonnal termelni kezdte a kaját.

- Legalább egy picit viselkedhetnél az asztalnál. – szidta meg Chace Lucast.

- Te meg leszállhatnál egy kicsit a magas lóról és lazíthatnál is. – mondta a teli szájú srác, majd felállta, áthajolta az asztalon és egy laza mozdulattal összeborzolta Chace tökéletesen belőtt haját.

- Srácok, inkább arra koncentráljatok, hogy rendesen egyetek és legyen energiátok, ne egymással. –vágtam hozzájuk a mondanivalóm és felálltam az asztaltól, zsebemben ebben a pillanatban rezegni kezdett a telefon.

- Telefon. – szólt Lucas, mire villámgyorsasággal kaptam ki a zsebemből a telefont, kijelzőn megjelenő képtől a szám hatalmas mosolyra húzódott.

- Szia. – vettem fel.

- Nagyon vidámnak tűnsz szépségem. – Harry rekedt hangja csendült fel a vonal másik oldalán, meleg hullámot indítva szét az egész testemen.

- Persze, hisz hallhatom a hangod. – indultam befelé a szobámba, nem kellenek fültanuk a beszélgetésünknek, hisz a nagyvilágnak fogalma sincs a kapcsolatunkról. Mindenki úgy tudja Harry szingli, engem meg leginkább nem is ismernek, vagy csak annyira hogy kiknek vagyok a gyereke.

- Hiányzol. –búgta szexin.

- Te is nekem. – fájdalom nyilallt a mellkasomban, annyira hozzá szoktam Harry jelenlétéhez,  hogy ez az egy hét külön, megviselt.

- Látni akarlak. – folytatta ugyanolyan hangon, bőröm libabőrös lett tőle.

- Ne kísérts. – nevettem fanyaron.

- Hol vagytok most? – kérdezte.

Lucas Till

- Párizs, látnod kellene ezt a várost, mese szép. – tuti, hogy járt már itt, de nem lehetek benne biztos és ide az ember vissza szeretne még jönni az életében.

- Hé, én is ott vagyok. – kiáltotta a mobilba kitörő lelkesedéssel.

- Tényleg? – pattantam fel álló helyzetbe.

- Aha, lesz egy kis szabadidőd, mi lenne ha találkoznánk?

- A világ legjobb ötlete. – nevettem. – Jelenleg nem csinálok semmit és nincs tervem továbbra sem. – kinyitottam a bőröndöm valami csinos ruha után kutatva, figyelmem megakadt egy szép nyári ruhán, bár az idő kicsit sem volt nyári, egy fekete nejlonharisnyával megoldottam.

- Mesés, találkozó az toronynál. – hajamat kibontottam és az ujjaimmal kezdtem kifésülni.

- Rendben 10 perc múlva ott. – fejeztük be röviden és indultam is kifelé.

- Hova ilyen csinosan? – kérdezte Lucas, aki egy farmert próbált magára rángatni.

- Randira.

- Csak nem a hős szerelmes fiú, akivel állandóan telefonálsz és mindig elbújsz valami sarokba. – nevettet Lucas. Kicsit túlságosan is rejtegetem a kapcsoltunkat, de még nem akarom, hogy a világ is tudja, addig akarom kiélvezni a kettesben töltött időt ameddig lehet.

- Érezd jól magad. – igazította meg az egyik tincsem Chace, majd rájuk mosolyogva kiszáguldtam a szobából. Elmondhatatlanul boldognak éreztem magam, végre találkozhatok vele, valószínűleg nem tudom meg állni majd, hogy ne ugorjak a nyakába, de edzet fiú. Lifek felé vettem az irányt de egy kanyarnál figyelmetlenül nekimentem valakinek, arcom mellkasán csattant.

- Bocsánat. – dörzsöltem az arcom.

- Mia? – ismerős rekedt hang szól hozzám.

- Harry? – kaptam a tekintem az idegenre és tényleg, ott állt teljes életnagyságban előttem, olyan meglepett arccal, mint én.

- Jézusom! – ölelt magához, majd kétszer megfordult velem a tengelye körül, addig én szorosan fontam a kezem a nyaka köré. –El se hiszem, hogy tényleg itt vagy. – súgta a fülembe.

- Nekem mondod, annyira örülök. – helyezkedtem egyre csak közelebb hozzá, hogy még a levegőt is eltűntesem magunk közül.

- Biztos el akarsz menni a hotelből? – kérdezte Harry, egyik szemöldökét a magasba emelve.

- Lenne más terved? – kérdeztem fülig érő mosollyal.

- Lenne. – mosolygott huncuton, megragadta a kezem és elindulta folyosó másik vége felé. Ő lakosztályuk eggyel nagyobb volt mint a miénk, de érthető mert többen is voltak, a fiúk mind a nappaliban a TV előtt ültek, mikor megláttak csak mosolyogtak, Harry még köszönni sem hagyott időt, rendíthetetlenül egy szoba felé húzott. Beérve a szobába, villámgyorsasággal csukta be az ajtót, majd Harry a legközelebbi falhoz lökött és azonnal falni kezdtük egymást. Harry ajka a számról a nyakamra tévedt, szenvedélyesen szívta, harapta.

- Harry…kérdlek ne hagy nyomot. – ziháltam, közben pedig erőteljesebben megszorítottam a vállát, jelezve, hogy álljon le.

- Hoppsz! –kuncogott, ujjait az érzékeny bőrömön húzta végig.

- Szóval már késő. – sóhajtottam, kinyír a rendező.

- Igen. – nevetett, szemeimbe nézet. – Bocs. – puszilta meg a szám.

- Bosszú. –jelentettem ki nevetve, majd helycserés támadással a falhoz szegeztem, ajkaimat  a nyakára tapasztottam és erősen megharaptam, majd megszívtam. Nyomot hagytam bőrén, elégedetten vizsgáltam művem.

- Meddig vizslatod még a nyomot? – szemei erdő zöld helyet most feketébe borultak és vágy gomolygott bennük.

- Talán addig,  amíg bele nem örülsz. – vigyorogtam.

- Nyugi édes, az csak pár perc és bekövetkezik, akkor pedig neked véged. – megragadta a derekam és visszacserélte a helyeket, kezei a fenekem alá csúsztatta, lábaimat a csípője köré csavartam, ezzel közelebb húzva magamhoz. – Na akkor most már a határaimon vagyok. – ennyi mondott és ajka lecsapott az enyémre, keze lecsúszott a szoknyám alá, ujjai kis köröket rajzoltak a külső combomon, érintése szinte égetett. Megragadtam a pólója alját és most már ügyesebben rángattam el róla a ruhadarabot. Arcomhoz emeltem az anyagot és mélyen belélegeztem Harry férfias illatát, közben tekintetünk összeforrt, majd egy laza mozdulattal eldobtam és kezeimet a nyaka közé csavartam, ajkaink azonnal egymásra találtak, csípőmet előre hátra kezdtem ringatni Harryt izgatva odalent.

- Jézusom, megőrjítesz. – motyogta az ajkamba.

- Ne beszélj. – parancsoltam rá, ujjim a hajába túrtak, mire ő is ezt tette és egyúttal erősen hátra húzta a fejem, felfedve nyakamat. Ajkai az érzékeny bőrt kényeztették, ő is elkezdte hozzám dörzsölni magát, mire torkomból egy halk, de intenzív nyögés tört fel.

- Szóval élvezed. – búgta, keze felvándorolt a ruha alatt a melltartómig. A szoba ajtaja hirtelen hatalmas csattanással kinyílt és négy fiú este be rajta. Megdöbbenten bámultak minket, de mi is őket. Elsőnek Harry eszmélt fel a meglepett állapotból, kihúzta a kezét a ruhám alól, majd visszatett a lábamra.

- Akkor mi most lépünk. – állt fel Zayn, minden fiú kerülte a tekintettem és mintha el is pirultak volna, persze az én arcom is hasonló színekben játszhatott.

- Bocs miattuk. – fordult felém Harry mikor a fiúk már a csukott ajtó másik oldalán voltak, keze a derekamra siklott és magához húzott. – Na hol is hagytuk abba? – mosolyogott kacéran.

- Nem is tudom.  –simítottam végig a kezem izmos meztelen mellkasán. –Talán te éppen meg akartál szabadítani valamitől én pedig…- át karoltam a nyakát, mire hirtelen újra kinyílt az ajtó és Niall jelent meg.

- Bocsi a zavarásért, de nekünk mennünk kell. – zavartan figyelte a lábát.

- Jézusom. – túrt bele a hajába Harry és sóhajtott. – Inkább veled maradok, majd elintézik a fiúk nélkülem. – vont magához.

- Harry, a banda nem banda, ha az egyik tag hiányzik. – mondtam komolyan, de az arcomon mosoly volt. – Menj el és tedd meg a tiszteletkört, én úgy is itt leszek, mert mint mondtam nincs programom, ezt majd este befejezzük. – pusziltam meg az arcát, de ő inkább másra vágyott és egy mély csókra hívta ajkam.

- Khm…- jelent meg Louis az ír fiú mellet. Harry vonakodva, de elvált tőlem, összeszedte a pólóját, majd kikísért az ajtóig, ott még kaptam egy édes csókot.

- Akkor este. – ígérte meg.

- Rendben. – mondtam, majd visszamenetem a szobámba. Már az ajtóban álltam és ki akartam  nyitni, de megelőztek és Lucas állt előttem.

- Óóó, éppen téged indultam megkeresni, mert hamarabb indulunk Amerikába mint számítottuk. – ragadt meg a kezem és behúzott a szobába.

- Mi? – rántottam meg a kezét, hogy megálljon.

- Stúdió hívott, hogy hamarabb megkezdjük a forgatást, mert a kellékek megérkeztek, ja és az emberek már teljesen megörülnek a film megjelenéséért. – magyarázta Lucas és újra  a szobám felé húzott.

- De nekem ma este még programom van. - talán majd utánuk megyek ha végeztünk Harryvel.

- Sajnálom kedves, de még ma ott kell lennünk. – jött utánunk Chace a szobába.

- De…- ellenkeztem, mire megértő pillantásokat küldtek felém, de közben fejüket ingatták. Esélyem se volt, arra hogy bármilyen formában még maradásra bírjam a stábot, így hatalmas csalódottsággal pakoltam a cuccom a bőröndbe. Megpróbáltam felhívni Harryt, de nem volt kapcsolható, így csak egy SMS-t küldtem.

„Nagyon sajnálom, de találkánk ma stornozva van, mert a stúdió döntése, hogy a film népszerűsége miatt, hamarabb el kell kezdenünk a forgatást, még ma elindulunk. Szeretlek és szeretném mihamarabb befejezni amit el kezdtünk.”

Menedzser vett fel minket a hotelnél a többi színésszel együtt, velük is jobban vagyok, bár az egyik csaj nem igazán kedvel, szerinte csak a szüleim miatt kaptam meg a szerepet. Lehet igaza van, de megmutatom az egész világnak nekem van tehetségem is, nem csak családi hátterem és pénzem. Persze szerepeltem már gyereksorozatokban és reklámokban, de eddig ez lesz a legnagyobb dobásom, ha az embereknek tetszeni fog a film. A reptéren hatalmas paparadzi tömeg fogadott minket, kicsit megijedtem, még el sem kezdtük a filmet, de már ekkora felhajtás van körülöttünk.

- Nyugi, nem esznek embert. – nevettet rajtam Lucas, próbálta feloldani a feszültséget. – Mi itt vagyunk és ha kell nyugodttan támaszkodj ránk, most csak annyi a titok, hogy ne állj meg a repülőig. – bólintottam, majd elindultam a fiúk után, mosolyogtam minden felé. Ekkora felhajtás nem volt körülöttem olyan 1 éves korom óta, kamera vakui elvakítottak, ahogy megállás nélkül csak villogtak és villogtak, Lucas megragadta a kezemet, majd kedvesen vezetni kezdte a repülőig. Csak akkor mertem fellélegezni, mikor már a gépen ültünk, persze a fiúk kinevettek, de nem zavart, felszállat a gép és én végig aludtam az egész utat.

                                               *                      *                      *

Miután megérkeztünk L.A-be ugyanez a procedúra lejátszódott, de már felkészültebben, magabiztosabban mutatkoztam a fotósok előtt és Lucasnak sem kellet pesztrálnia. Másnap egy reggeli showban kellet szerepelnünk. Mindenki kedvesen viselkedet velük, de mikor a műsorvezető nő elé kerültünk, úgy éreztem a nő mindenkép ki akar szedni valami szaftos új pletykát belőlünk.

- Ezek szerint nagyon várjátok már a forgatást?- kérdezte egy 30 perces beszélgetés után.

- Persze, bár még kezdő vagyok, de nagyon lelkes és izgatott. – mosolyogtam.

- Ááá, igen. Mia mit gondolsz a téged érintő rossz pletykákról, mi szerint csak a pénzed miatt vagy benne a filmbe? – közösségi oldalakon sokszor írják a rossz akaróim, hogy nem is kellene szerepelnem, meg hogy sokkal jobb színészek is vannak a világon, de ezeket a dolgokat megpróbálom elereszteni a fülem mellet, szeretnék bizonyítani.

- Nem igazán veszem magamra, hisz az emberek még nem is látták mit tudok, lehet nagyon meg fognak lepődni és akkor majd nagyot koppannak. – mondtam egyszerűen.

- Akkor várhatjuk, hogy tele leszel meglepetéssel? – kérdezet vissza.

- Persze.                                                                                

- Értem, akkor lenne még egy utolsó kérdésem, manapság felreppent egy fénykép a neten, amin Lucas és te Mia kézen fogva mentek el a paparadzik mellet, szóval van valami köztetek? – MI???? Lucas csak segített, miért kell egyből így kombinálni a dolgokat.

- Ki ne szeretné Miát. – mosolygott rám Lucas, de az én szemem nem mosolygott, inkább csak annyit üzent neki „ha valami hülyeséget mondasz, kinyírlak”. – De nincs köztem és Mia között semmi. – zárta rövidre.

- Mia? – fordult felém a nő, hogy én is elmondjam az én verzióm a képről.

- Bevallom, nagyon berezeltem mikor megláttam azt a rengettek fotóst és Lucas próbált segíteni, hogy ne látsszak egy hatalmas idiótának. – mindenki meglepetten nézet rám, ááá szóval ilyet nem éppen közlünk a világgal.

- Vááuu, Mia ez igazán meglepett. – mondta a nő. – Soha nem hallottam még sztárt bevallani, hogy berezel a fotósoktól. – nő mosolya változáson ment keresztül, mikor ezt kimondtam, mintha sokkal, de sokkal természetesebb lett volna.

- Úgy gondolom ez az életem része és ha kíváncsi rá valaki akkor szívesen elmondom, még ha világról is van szó. – mosolyogtam én is eggyel nyugodtabban.

- Hát ennek örülök, akkor mára ennyi fért műsorunkba. – elmondta a sablon szöveget és a kamerák leálltak és a műsor befejeződött. Felálltunk a kanapéról, mire a nő odajött hozzám és szorosan megölelt, de vissza öleltem.

- Te egy igazán kedves lány vagy Mia, remélem sikeres leszel és még találkozunk. - köszönt el, furcsálkodva néztem utána.

- Szereztél még egy rajongót. – mondta mosolyogva Chace. Hollywood nem is olyan szörnyű hely mint azt gyerekkoromban gondoltam. Visszamentünk a hotelbe, azonnal lefürödtem és bevettetem maga az ágyba, magamhoz vettem a laptopom. Közösségi oldalakon, találtam pár kiírást a mai műsorról.

„ Mia Harris annyira aranyos.”

„ Imádom őt, mennyire közvetlen.”

„ Hülyék azok az emberek akik nem hisznek benne.”

„ Úgy érzem eggyel közelebb kerültem hozzá, ezzel az interjúval.”

Szívem melegség öntötte el ahogy olvasgattam őket, kedvesek és imádom őket, hirtelen megrezzent a mobilon, jelezve SMS-t kaptam.

„ Láttam az interjút, tud, hogy soha nem hittem annak a képnek, bár meglepett, de éreztem, hogy semmi komoly nincs mögötte. Ááá minek is írtam ezt le neked, most kínosan érzem magam, pedig nem vagyok olyan féltékeny típus, csak egy kicsit. Hülyeségeket beszélek össze vissza. Imádtalak a TV-ben, nagyon csinos voltál. Szeretlek Harry!”

Mosolyogtam, mint a vadalma erre az üzenetre, majd újra és újra elolvastam. Egy idő után lefeküdtem aludni, mert az idő eltolódás és a reggeli korán kelés betett nekem és hulla fáradtnak érzem magam.