17.rész Miért?

Halika!
Hamarabbira ígértem, de nem sikerült, lelkileg mostanában padlón vagyok, de rendezek mindent magamban és lassan új erőre kapok.:D Addig is élvezzétek ezt a részt és a szokásosat szeretném kérni tőletek.
                                     puszika: Mia*-*

Kapcsolatom Harryvel a Hollywoodba való érkezésem óta mintha látványosan rosszabbodna. Keveset tudunk találkozni mivel elkezdődött a turnéjuk, és amikor beszélni tudunk akkor is leginkább csak én keresem. Eleinte nyugtatgattam magam azzal, hogy csak dolgozik, fáradt és inkább pihen, amikor szabad ideje van. Próbáltam még azt is elnézni neki és szemet hunyni felette, hogy más lányokkal flörtölget a nyilvánosság előtt, pedig barátnője van. Tudom, hogy fent kell tartania az imidzsét és nem változhat meg egyről a kettőre azonnal az emberek fele, de lassan megteheti, még sem tette. Mostanság egyre kétségbeesettebb vagyok vele kapcsolatban, de ez nem mehet a munkám rovására ezt leszögezem. Rögtön két filmre is szerződtettek az első egy romantikus darab, ahol a mindent megoldó húgot játszom és megsúgom csajok, hogy a szexi Zac Efronnal dolgozok ebben a projektben. Film sikert aratott a fiatal lányok körében, nem hiába. Második projekt egy sokkal komolyabb és drámaibb darab, Bradley Cooper játszom és Jessica Biel. 18 éves létemre egy 15 éves lányt játszom. Történet egy lány testvérpárról szól, akik apa nélkül nőttek fel és 4 éve elvesztették az anyukat, a nagyobbik lány tartja életben a családot. A film kezdetén ott csöppenünk be, hogy az idősebbik lánynak, Ann-nek kapcsolata lesz egy helyes fiatal emberrel Markkal. Ann és Mark kapcsolata inkább testi mint romantikus és szelíd, mikor a férfi találkozik a fiatalabbik lánnyal Bellával köztük egy plátói, erotika mentes szerelem alakul ki. Van a sztoriban erőszak, bántalmazás és szenvedély. Történet vége az, hogy a pasi bevallja a szerelmét Bellának, aki nem fogadja el, így Mark bekattan, megfolytja. Hazaér a nővér akit megerőszakolt a főnöke és otthon meglátja a halott húgát. Fegyvert fog Markra majd le övi és kirohan a házból és végül elüti egy autó. Komoly lélegzetvételű film, nem ilyen környezetben szoktak meg az emberek, de mindig kell valami változás. Film bemutatója Londonban lesz, így alkalmasnak találtam az időt, hogy meglátogassam a barátnőimet, Lucas elkísért, mert elmondás szerint imádja az angol lányok kiejtését. Gondoltam először otthon keresem őket, de nem várt dolog fogadott Emilynél. Anyukája nyitott ajtót, persze ez nem gond, inkább az volt, hogy a lány anyukáján keresztül küldött el. Nem akart velem beszélni se látni. Miért? Laura szívesen találkozott velem egy kávézóban, meg változott.
- Mia!- ugrott fel az asztaltól Laura és szorosa magához ölelt. - Huuu, jól nézel ki. - nézett végig rajtam alaposan.
- Te se panaszkodhatsz. - mosolyogtam, mennyire hiányzott egy csajos beszélgetés az életemből, folyamatosan csak a fiúkkal voltam.
- Mesélj, hogy megy az életed?- elmeséltem mindent töviről hegyire.
- Hogy állsz a fiúkkal?- kortyolok bele a limonádémba.
- Hát bevallom most van egy komolyabb kapcsolatom. - meglepetésemben félre nyeltem.
- Kivel és mióta?- fuldokoltam.
- Új srác a suliban, kedves, figyelmes és elképesztően romantikus. - Laura csak áradozott a fiúról, soha nem láttam még ilyennek.
- Jó látni, hogy boldog vagy. - vidám hangnemben akartam mondani, de valahogy még is szomorkás lettem.
- Valami baj van?- kérdezte a barátnőm és kicsit előrébb hajolt hozzám.
- Semmi. - mosolygok feszülten.
- Mond el. - kérlel.
- Csak annyira jó látni, hogy boldog vagy, tényleg. - minek panaszkodnom, hisz nekem mesés életem van, nem kell még ezt is mások nyakára varrnom.
- Mia...- nézet rám lágyan.
- Laura nincs semmi baj. - ellenkeztem, de a kis kutya szemeknek ki tud ellenállni. - Csak Harry. - sóhajtok.
- Tudtam, mit csinált?- diadal ittas kifejezés ül.
- Semmit, csak úgy érzem eltávolodunk egymástól, de érthető hisz  mindkettőnknek munkája van és leginkább egymástól elég távol vagyunk. - regélem bánatom.
- Figyelj ez egy sztár éltében biztos állandó tényező, bár hétköznapi fejjel nem mondhatok semmit, de ha igazán akarjátok azt a kapcsolatot, akkor próbáljatok egymásra időt szánni. - Laura támogatóan megfogta a kezem.
- Úgy örülök, hogy  te még szóba állsz velem. - megkönnyebbült kicsit a lelkem, csak el kellet mondanom valakinek a bajom és már jobban is vagyok.
- Mégis miről beszélsz? - mosolygott feszülten Laura.
- Emily elküldött és szóba se áll velem. - hangulatom újra a padlón volt.
- Ó, Mia. - Laura tekintette elnéző lett. - Emilynek nem veled van baja, ha nem az egész helyzettel. - kérdőn pillantok felé. - Hát fejébe vette, hogy amikor sztár leszel majd elfelejtesz minket és éled a nagymenő életed, de majd megnyugszik. - mosolyog. Beszélgettünk erről-arról majd visszatértem a szállodába, ahol Lucas nyugtalan személyével találtan szembe magam.
- Valami komoly dolog nyomhatja a lelked. - mosolyogtam rá, sokkal jobban éreztem magam Laurával töltött délelőtt után, de a fiú nem nevetett. - Lucas?- kezdtem aggodalmas lenni.
- Nyugi, nem kell azonnal kétségbe esni. - mosolygott, de a szemét nem érte el a gesztus.
- Aha, te vágtál olyan arcot mintha itt lenne a világ vége. - világosítottam fel.
- Tényleg nyugodj meg. - állt mellém, háta mögött rejtegetett valamit.
- Lucas ne húzd az agyam. - fenyegetően fel emeltem az ujjam.
- Csak akkor mondom el ha megnyugszol. - arca türelmetlenséget tükrözött.
- Rendben. - hangosan kifújtam a levegőt, persze nem nyugodtam meg, de próbáltam belső békét erőltetni magamra. - Mond. - emeltem a tekintetem Lucasra.
- Olvasd. - nyomot egy újságot a kezembe.
" Mr. Styles a One Direction turnéja ellenére elég sok időt tölt újdonsült áldozatával Kendall Jenner, bár a fiatalok tagadják kapcsolatukat, de láthatóan forr köztük a levegő."

- És Mia Harris el van felejtve. - súgom, szívem éles fájdalommal szakad meg, de nem teljesen csak egy apró seb, amelyet Harry árulása okozott.
- Mia?- Lucas megbánó tekintettel nézet rám majd elvette az újságot és szorosan magához ölelt. Nem sírtam, pedig kedvem lett volna hozzá, de a könnyeim nem jöttem csak a gyilkos fájdalom maradt, nem volt megkönnyebbülés.
                                         *                    *                   *
Londonban hatalmas sikert aratott a film, srácok is eljöttek megnézni Liam a lelkemre kötötte, hogy utána feltétlenül menjek el velük enni és ünnepelni, de sajna a műsor után egy party volt a tiszteletünkre és Bradley rávett, hogy nekem is kötelező ott lennem. Legnagyobb meglepetésemre a fiúk beleegyeztek abba, hogy velem jöjjenek, Harry egész végig csöndben volt mellettem, majd a bulin el is tűnt.
- Meghívlak egy ünnepi körre. - Zayn nyomott a kezembe egy rózsaszín és lila koktélt, amit egy szempillantás alatt lehúztam. - Hú csajszi aggaszt valami?- Zayn azonnal a lényegre tapintott, az elmúlt pár órában, olyan távolinak éreztem Harryt, hogy az már szenvedésként érintett.
- Csak egy kis sötétség a fényben. - legyintettem nem fogok pont most panaszkodni.
- Mesélj. - lépett hozzám Liam, tekintete a lelkemet érintette, kicsit olyan volt mintha mindent tudna.
- Nem akarok. - válaszoltam halkan.
- Mi ez a gyerekes viselkedés. - csípett bele az arcomba Liam.
- Csak hagyjuk a témát. - gyanakodva pillantottak rám majd összenéztek, de hagyták a témát. Csöndben álltunk egymás mellet, egyik pillanatban még Lucas is csatlakozott hozzánk és felüdítő beszélgetésbe kezdtünk. Hirtelen mind a három fiú ugyanabba az irányba nézett a hátam mögött, meg akartam fordulni, de Zayn és Lucas egyszerre fogtak le.
- Nincs kedved kimenni?- kérdezte aggodalmát rosszul leplezve Lucas.
- Nincs. - ficánkoltam a kezeik között.
- Érdemes lenne. - erősködött Zayn.
- Ne szórakozzatok velem. - emeltem fel a hangom, mire páran körülöttünk gyanúsan néztek.
- Hagyjátok srácok. - legyintett Liam.
- De...- ellenkezni akartak a fiúk, de az idősebbik ragaszkodott a szavához, így vonalodva de elengedtek és még azzal a lendülettel meg is fordultam. Nem kellet volna, a terem másik végében Harry és Kandell flörtölgettek egymással. Kadell gyengéden simított végig Harry karján, majd a fiú valamit súgott a fülébe majd a lány falat kaparó módon vihogni kezdet, nekem meg a szőr fel állt a hátamon. Még hogy nincs köztük semmi, mekkora egy idióta vagyok, hogy azt hittem Harry mindene vagyok és soha nem csalhat meg.
- Na akkor most, hogy van ez?- kérdezte Niall teli pofával, mire Liam jól tarkón vágta majd rosszalló pillantást küldött a szöszi felé.
- Nyugi Mia, csak megjátssza magát. - simogatta meg a hátam Lucas. Igaza lehet, vagy még sem? Ebben a pillanatban Harry és Kandell egymás ajkának szaladtak és falták, nyalták egymást.
- Én nem értem most mi van. - súgtam.
- Hééé, akarsz vissza vágni?- kérdezte Lucas, de nem várta meg a válaszom, ajka hirtelen landolt az enyémen, nem tartott sokáig, mert azonnal ellöktem és Harry haragtól szikrázó tekintetével találtam szembe magam.
- Nem kellet volna ennyire drasztikus módszerhez folyamodni. - rázta a fejét Zayn.
- Én most hazamegyek. - gyors mozdulattal fordultam el és sebes léptekkel indultam a kijárat felé. Bejáratnál Harry elkapta a csuklómat, megállásra kényszerítve engem.
- Ez meg még is mi volt?- emelte fel a hangját szigorúan.
- Semmi, csak menj vissza Kendallhez. - kiszakítottam a kezem a szorításából, nincs kedvem veszekedni.
- Miért vagy ilyen?- megrökönyödve nézet rám.
- Tényleg kérdezed?- bólintott. - Talán mert a szemem láttára smároltál egy másik csajjal és az utóbbi időben hanyagolsz. - az utóbbit már csak mellékesen mondtam.
- Én kérek elnézést, te meg a saját munkatársaddal smároltál. - akadt ki.
- Miért lehet neked valami, amit nekem nem?- válaszoltam halkan.
- Miről beszélsz?- dühös volt, szinte kézzel fogható volt a haragja.
- Ha én vagyok valakivel az már állam ellenes dolog, de amikor te vagy mondjuk Kandell szájában akkor azt tűrjem el. – üvöltöttem, egyszerűen megőrjít ez az érzés és hangulat köztünk.
- Mi lenne ha ezt máshol beszélnénk meg?- kérdezte halkan.
- Mitől félsz, lehet hogy lebuksz a paparadzik előtt és nem tudod majd megmagyarázni Kandellnek, így a bugyijába jutásod felejtős lesz? - faképnél hagytam és leintettem egy taxit, fene fog vele foglalkozni. Járműben szomorúság telepedett rám, soha nem gondoltam volna, hogy így összekapunk majd Harry-vel. Eddig minden annyira jó volt és egyik pillanatról a másikra elindultunk a lejtőn. Régi lakásomra mentem nem volt kedvem jó pofizni a fő okosokkal. Otthon Bradley még felhívott, hogy hol vagyok és hogy minden rendben, én mindenre igennel válaszoltam, majd egy lazulós fürdőt vettem, de nem élvezhettem sokáig a habok társaságát, csöngettek. Úgy gondoltam, ha nem megyek kinyitni majd el megy a személy, de idegesen nyomkodta a csengőt és egy idő után már rátenyerelt a gombra. Idegesen téptem fel az ajtót, Harry zaklatott és dühödt személyével találtam szembe magam.
- Beszélhetünk?- kérdezte eggyel nyugodtabban, arrébb álltam az útból ö pedig lassan besétált és megállt velem szemben.
- Mond. - tettem keresztbe a karom a mellkasom előtt. Felkészültem a legrosszabbra, de mi lehet még ennél a helyzetnél is rosszabb.
- Már nem szeretlek. – Harry tekintete komor volt, nem nézet rám, csak a földet bámulta, nem ezt vártam, szavai mellbe vágtak.
- Ezt mondhattad volna előbb is, mielőtt még beléd szeretek. – álltam előtte összetörten, hangom akár a szellő, olyan halk volt, szívesen sírtam volna, de nem ment, soha senki még ennyire nem csapot be és nem okozott ekkorra fájdalmat.
- Hát bocs. – vonta meg a vállát.
- Ennyi? – kérdeztem zordan, de ő nem válaszolt. - Ennyit tudsz mondani?– csattantam fel, fájdalmamat, düh hulláma sodorta maga alá. Fuldokoltam a világ legrosszabb érzéseiben, soha nem éreztem ilyet.
- Mit vársz még tőlem?– kérdezte halkan.
- Talán magyarázatot. – nem értek semmit és ennyivel akarja elintézni.
- Egy újabb strigula vagy és mivel az apádnak van egy híres producer irodája, kedvező volt ez a kapcsolat. – megütköztem, szavai a szívemig hatoltak és mint a tűzbe mártott kés szúrák át azt.
- Komolyan mondod? – kérdeztem halkan, bár olyan halk voltam, csoda, hogy meghallotta amit mondtam, szívesen üvöltöttem volna neki de nem találtam a hangom.
- Igen, különben sem én voltam az aki egy szó nélkül belevetette magát Hollywoodba és a munkatársával enyeleg mindenhol, mikkor pasija van. – vádlón nézet a szemembe.
- Ezt nem fogod rám varrni, én mondtam neked, hogy mit tervezek és hogy kaptam egy tök szuper felkérést, de ezek szerint már akkor sem erőlteted meg magad, hogy figyelj rám, Lucassal pedig nincs köztünk semmi.– kétségbeesés, ez lett volna a legjobb szó a bennem kavargó érzésékre.
- Kit érdekel.  – súgta.
- Harry! – ragadtam meg a pólóját, keményen néztem a valaha csodásnak ítélt zöld szemeibe.
- Csak hagy békén. – fordult el, meglepetten néztem az arcát, majd elléptem tőle. Keményen bámultam rá, hogy lehet valaki ekkora idióta?
- Rendben. – szóltam nyugodtan. – Takarodj, soha többet nem akarlak látni. – mutattam az ajtó felé.
- Szia. – indult Harry kifelé, követtem, hogy majd jól rácsapom az ajtót, de mikor Harry még vissza fordult felém, lábam földbe gyökerezet a látványtól. Soha nem láttam még fiút sírni, persze kisgyerekeket igen, de az nem számít, most pedig Harry könnyes szemei rám villantak egy pillanatra mintha megbánás suhant volna rajta át. Kilépet a folyosóra, én pedig gyengéden becsuktam az ajtót, majd hátam neki vetettem, lecsúsztam a földre és sírni kezdtem, de még mennyire, inkább zokogás volt, minden könnycsepp ami bennem felgyülemlett most kiszakadt megállíthatatlanul. Még egy ilyen elcseszet életet, mint az enyém ebben a pillanatban, az egyik barátnőm utál, na meg akit eddig örülten szeretem és a szerelmemnek gondoltam, kiderül hogy még sem szeretett, sőt kihasznált. Mia mégis mit vártál, megszokhattad volna, hogy az emberek csak kihasználnak és eldobnak, ha már nem kellesz.