16.rész Gyűlnek a felhők...

Hellohoooo!! Itt van a kövi rész, köszönöm az eddigi kommenteket és még egyszer a díjat! Ha még nem írtál nekem valami megjegyzést akkor tedd meg!:D
                                                       Mia Harris*-*

- Mia, azonnal beszélnünk kell, fontos, ide tudsz jönni az irodába? – hangja ideges volt ami egyáltalán nem tetszet.
- Mi baj? – kérdeztem kicsit ideges hangon.
- Hol vagy most? 
- New York. – egyre idegesebbnek éreztem magam, hogy nem mondja el, mi a gond.
- Fel teszek egy kérdést, de kérlek az igazat válaszold. – hangja szigorúan csenget.
- Rendben.
- Te Harry Stylesval jársz? – megfagyott bennem a vér is, még is honnan tudja?
- Honnan? – kérdeztem.
- Minden kezdő színész palántámra állítok egy kémet, nehogy valami olyat tegyenek ami árthat a közelgő karrierjüknek és bevallom neked, te most éppen keresztbe teszel magadnak. Azonnal gyere haza! – parancsolt rám. Figyeltem, észre sem vettem, hogy valaki követne, még is hogy tehette?
- Menedzserem vagy, azt mondtad olyan mint egy barát vagy egy közeli rokon, mégis követtettél. – próbáltam feldolgozni, mert ekkora árulással még nem volt dolgom.
- Csak a javadat akartam és ha még mindig azt akarod, hogy csinos kis híred legyen még a film levetítése előtt azonnal gyere haza. – magyarázta.
- Nem. – szóltam keményen, mire Harry és Zayn egyszerre kapták fel a fejüket és kérdőn néztek rám. – Miért hinném azt ezek után, hogy a javamat akarod? – Harry közelebb jött hozzám és erősen meg szorította a kezem, hogy felkeltse a figyelmem, ránéztem, ajkával „Mi baj?” szavakat tátogta.
- Mert ha idejössz mindent megbeszélünk. – jelentette ki nemes egyszerűséggel, mire legszívesebben a földhöz csaptam volna a telefont, miért nem tud egy rendes magyarázatott adni.
- Rendben, de várnod kell egy kicsit, nem rohanok csak úgy oda, még elintézni valóm van. – ha ő így játszik, én is.
- Értettem, de szeretném, ha most nem mozdulnál ki Harryvel sehová, mert paparadzik köröznek a szállodád körül. – elköszönt és letette.
- Szerelmem, mi van? – fordított maga felé Harry.
- Saját menedzserem egy kémet állított rám, aki figyel, hogy semmi butaságot ne csináljak. – mondtam szarkasztikusan, mire Harry csak szorosan magához ölelt, míg én a dühtől remegtem.
- Tényleg követtek? – jelent meg mellettem Louis kérdő tekintettel.
- Pont mint egy kémfilmben. – nevettem végül.
- Király. – csapta össze a kezét Lou.
- Annyira nem. – váltam komollyá.
- Jaj Mia, csak rosszul fogod fel a dolgot. – jött oda hozzánk Niall, miközben beszélt a hűtőben kutatott. – Képzeld, hogy te vagy a világ legmenőbb kémnője és mindenki téged akar elkapni, de te csak a szexi Mr. H ügynökkel vagy hajlandó szövetkezni. – hangosan felnevettem, ennyire könnyű lenne ezt felfogni, lehet túl reagáltam.
- Köszönöm Niall. – mentem oda szöszihez és egy puszit nyomta az arcára.
- Szívesen, van valami rendes kaja is itthon? – pásztázta a tűzhelyet.
- Harry csinált tésztát. – mutattam a lábas felé.
- Ide vele. – és már le is csapott a megmaradt kajára.
- Mit teszel ezek után? – kérdezte Lou.
- Megyek és megbeszélem ezt a dolgot a menedzseremmel. – kíváncsi vagyok az ő változatára ezzel az üggyel kapcsolatosan.
- Ezek szerint újra el kell válnunk? – kérdezte kis kutya szemekkel Harry.
- Még van időm. – pusziltam meg az ajkát.
- Ennek örülök. – karolta át a derekam.
- Gyerekek inkább szobán csináljátok. – nevettet Louis, Harry persze megfogadta a haverja tanácsát és hátulról terelgetett vissza a szobába.
- Szép nyaklánc Harry. – szólt útközben Zayn, mire Harry csak egy köszit motyogott és terelt tovább. A szobában Harry lustán elnyúlt az ágyon, én pedig mellkasára feküdtem és hosszas élménybeszámolót tartottunk mindketten az elmúl külön töltött időkről, elmondtam, hogy mikor van a filmpremier vetítése, amire feltétlenül el kell jönnie és a fiúknak is.
                                                          *                  *                  *
Másnap hosszú búcsúzkodás után vissza mentem L.A-be, hogy mindent tisztázzak a menedzseremmel. Érkezésem után azonnal az irodába siettem nagy sebbel-lobbal, menedzserem Sindy a túlságosan is elegáns asztala mögött, méreg drága kosztümjében várt.
- Helló. – köszönt nyájasan.
- Kérlek hagyjuk ezt, térjünk a tárgyra. – ültem le az asztal előtti székekre.
- Rendben. – fújta ki a levegőt hangosan. – Mit szeretnél tudni? – kérdezte, ujjait összefonta maga előtt az asztalon.
- Már túlléptem azon a nagy sokkon, hogy követtetsz, ami csak annyit jelent egy normális ember számára, hogy nem igazán bízol bennem. Arra lennék igazából kíváncsi mi bajod Harry és az én kapcsolatommal, azon kívül, hogy nem közöltem veled? – fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt.
- Csak annyi, hogy ha a srácok rajongóit figyeljük és mindegyikük reakcióját azzal kapcsolatban, amikor az egyik fiú valami új lánnyal jön össze, akkor csak annyit mondok, hogy kicsinálnának. Nem kell az neked, hogy még bele sem veteted magad a munkába, de már több ezer lány utáljon, nem? – kérdezte és ekkor fény gyulladt az agyamban, nem is akart nekem akkora rosszat Sindy, sőt csak meg akart védeni.
- Én…sajnálom, hogy ennyire csúnyán viselkedtem veled. –kértem elnézést.
- Nekem is bocsánatot kell kérnem, mert nem bíztam benned elégé, de te vagy az eddigi legtehetségesebb pártfogoltam és nem akarom, hogy bármi bajod is legyen. – állt fel az asztala mögül Sindy és oda jött hozzám, én is követtem a példáját, majd megöleltük egymást, nekem megindultak még a  könnyeim is, megkönnyebbültség suhant végig rajtam.
- Annyira sajnálom. – szipogtam.
- Én is és remélem megérted most már miért nem mutatkozhatsz Harryvel a premieren. – Sindy hangja elnéző volt és egy kicsit bocsánatkérő is.
- Persze. – bólogattam, bár szomorú voltam, sajnos igaza volt. Ahogy elhagytam az irodát tárcsáztam Harryt, aki második csörgésre fel is vette.
- Valamit el kell mondanom. – nyögtem ki.
- Nekem is. – mondta ö is vonakodva.
- Nem mehetünk együtt a premierre. - tökéletesen egyszerre mondtuk ki, mire hangos nevetésben törtünk ki.
- Mennyire egy rugóra jár a menedzsereink esze. – indultam leinteni egy taxit.
- Nagyon is. –kuncogott Harry. – Akkor találkozunk majd a premieren és ha érzel egy perverz tekintetet magadon, nyugi az csak én leszek. – halható volt a hangján, hogy vigyorog.
- Akkor lehet vadítóan szexin öltözöm fel. – végre megállt előttem egy taxi, micsoda forgalom volt ma, beszálltam a kocsiba bediktáltam a hotel címét, ahol jelenleg tartózkodunk és indultunk is.
- Csak nehogy valakivel meg kelljen küzdenem érted, mert az elégé porul járna. – megmosolyogtam a mondatát.
- Nyugi Tarzan, majd vigyázok. – vicceltem.
- Szeretlek, remélem minél hamarabb láthatlak. – szívem hatalmasat dobbant, mint mindig mikor kimondja a bűvös szót.
- Én is.
- Mond ki. – kérlelte rekedtesen.
- Szeretlek. – pirultam el, ő meg csak nevetett, majd elköszönt.
                                                           *                  *                  *
Ennyi embert csak azért, hogy engem lássanak, hát igen itt az igazság pillanata, most derül ki, hogy a munkánk mennyire is volt kifizetődő. Fáradtnak éreztem magam, a tegnapi nap kész kínzás volt vagy 3 különböző ruhát próbáltam mire a stylistnak tetszett valamelyik. Chance és Lucas szerint mesésen néztem ki az összes ruhában, de ez mellékes, bár a limuzinban megint megkaptam a nekem kijáró kinevetést, mert megint izgultam. A fiúk a hobbijuk ellenére sok jó és kedves tanáccsal láttak el és segítettek ügyesen villantás mentsen kiszállni a kocsiból. Mikor megláttak minket az emberek azonnal kattogtak és villogtak a gépek, mindenki ránk volt kíváncsi döbbenetem rá, magabiztosságot vettem magamra, majd mosolyogtam és pózoltam a fotósoknak. Hirtelen megakadt a szemem egy göndör hajtengeren és azonnal széles mosolyra húzódott a szám, Harry élképesztően jól nézet ki, sötétkék zakó, fehér póló és feszülős fekete csőnadrágban, ami kiemelte formás fenekét és ez a testrész csak az enyém, gondoltam magamban.
- Vigyáz, majd ki esik a szemed a helyéről, úgy bámulod a szép fiút. – bökött oldalba Chance.
- Nem is igaz. – mondtam durcásan, miután átestünk Sindyvel a veszekedésen elmondtam a fiúknak is, akiket egyáltalán nem rázott meg a hír.
- Gondolom hiányzik, hogy veled legyen ezen a fontos napon. – Lucas arcán hirtelen együttérzés jelent meg.
- Mi ez a hirtelen kedvesség? – kérdeztem egyik szemöldököm a magasba emelve.
- Hé néha én is meg mutathatom a kedves énem. – karolta át a vállam.
- Nem kell aggódnod miattam, már az is elég, hogy itt van körülöttem. -  mosolyogtam erőtlenül, persze hogy nem volt elég, de nem tehetek ellene.
- Elnézést. – szólt egy ismerős hang mögülem. –  Mia Harrsi? – kérdezte huncut mosollyal az arcán Harry, micsoda csirkefogó, hogy ide jött.
- Igen. – csatlakoztam ügyesen a színjátékhoz.
- Ha nem gond szeretnénk egy közös képet a fiúkkal. – mutatott maga mögé, ahol a többi srác sunyin mosolygott.
- Persze. – mosolyogtam vissza, majd beálltam közéjük pontosan Harry mellé, aki ügyesen rejtegetve át karolta a derekam.
- Mesésen nézel ki. – súgta a fülembe.
- Köszi, te sem panaszkodhatsz. – felnevetett a szexi rekedtes hangján, készült pár kép, majd újra elváltak útjaink és én csatlakoztam a fiúkhoz.
- Na mégis megoldottátok egy kis időre. – mosolygott Chance.
- Ja. – mosolyogtam elégedetten  és most már csak a fotósokkal voltam el foglalva. Sok más sztárral is találkoztam, akik kedvesen bemutatkoztak és mind elmondta mennyire várják már hogy lássák a filmet, mikor végre helyet foglaltunk a mozi terembe, már én is nagy rajongóként vártam a kezdést. Fények kialudtak és a film kezdetét vette. Hát mondhatom magamat széles vásznon viszont látni nagyon zavarba ejtő volt, ahogy szétnéztem mindenki hatalmas figyelmemmel követte az eseményeket, senkit nem láttam unatkozni, így én is élveztem a továbbiakat. Mikor vége lett a filmnek a tömeg állva kezdett tapsolni, amit elég jó jelnek vettem, miután a tapsvihar elcsendesül Gore Verbinski kimet a vászon elé és mondott pár kedves szót a filmről. Még egy hatalmas tapszuhatag és az emberek kifelé szivárogtak, persze nekünk meg kellet állnunk a kijárat felé vezető úton és fogadni mindenkitől a gratulációkat és egyebeket. Igazából nem panaszkodhatok, mindenki aki velem beszélt csak jót mondott, sőt agyon dicsértek, mennyire jó voltam. Hirtelen megjelenéssel még a szüleimmel is találkoztam, Anyu persze itatta az egereket, hogy mennyire szép lettem és egyebek, Apu pedig elmondott egy „büszke vagyok rád”-ot. Nem volt kedvem még bulizni is, így elköszöntem a többiektől és azonnal a hotel felé vettem az irányt, ott se szó se beszéd bevetettem magam az ágyba, csak egy kis pihenő erejéig, de nem hagytak, kopogtattak az ajtómon. Nyöszörögve menetem az ajtóig.
- Ki az? - kérdeztem.
- Szobaszerviz. – hangzott fel egy édes hang, fáradságom mintha vihar jött és el is tűnt, azonnal ajtót nyitottam, majd egy határozott mozdulattal behúztam Harryt a szobába.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem.
- Ügyesen. – nevettet, majd magához ölet a derekamnál fogva. – Annyira tetszett a film, gyönyörű voltál. – csókolt meg.
- Köszi - mosolyogtam, majd beljebb invitáltam a szobába. - Szerintem inkább zavarba ejtő volt magamat látni a filmvásznon, mint szép. - ültünk le az ágy szélére.
- Pedig ha én mondom, akkor úgy volt. - fűzte össze ujjainkat Harry, fejemet a vállára hajtottam.
- Harry nem gond, ha én most alszom egy picit?- kérdeztem, de szemem már félig csukva volt.
- Nem szerelmem, megérdemled a pihenést ügyes voltál. - halványan még érzékeltem ahogy Harry  puha ajkai a homlokomhoz értek de utána elaludtam és az álmok tengerén járta.
                                                             *                  *                  *
A film bomba siker volt, csak úgy áradtak a jobbnál jobb kritikák még a szőrös szívűek is örömmel nyugtázták a produkciót. Egyik percről a másikra hatalmas rajongóseregem lett, fan klubokat alapítottak, Mia Harris stílus vette kezdetét és egyéb örült rajongó dolog. Lucas készségesen megmutatta hogyan kell viselkedni és mit kel csinálni egy közösségi oldalon, hogy népszerű maradjak. Így az első képem a fanoknak és a többieknek Lucasszal lett aminek valamiért az emberek nagyon örültek és írták hogy mennyire cukik vagyunk. Héten több interjúm is volt egyedül vagy közösen a fiúkkal, de egy emlékezeteset mesélnék csak el. Újra a reggeli műsorban jelentem meg a kedves nővel, aki boldogan fogadod csevegett velem a filmről. Kamerák bekapcsoltak és kezdetét vette az interjú, csak egyedül voltam aznap.
- Mia a film hatalmas siker lett, te hogy éled ezt meg?- első kérdés.
- Mikor láttam a filmet meglepet, mennyire más vagyok, de tetszett. Nagyon sok rajongóm lett ahogy a film bekerült a mozikba és még egy sokan nem látták így csak nő a szám.
- Akkor örülsz, hogy sok a rajongód van?
- Persze.
- Miért volt a kép a twitteren rólad és Lucasról?
- Gondoltuk a rajongóknak kell pár kép rólunk.
- Szóval még mindig nincs semmi köztetek?
- Soha nem is volt róla szó.
- Most hogy így bekerültél a hollywoodi közegbe mélyebben mit gondolsz az itteni fiúkról?
- Hát mit is mondjak, igazi bőségzavarban vagyok annyi itt a helyes fiú.
- De nincs konkrétabb, aki jobban bejön?- mire akar ezzel kilyukadni?
- Nem is tudom, régi kedvencem Ian Somerhalder, melyik fiatal lány ne rajongana a sötét vámpír karakterért, amit játszik és most a premieren felkeltette a figyelme Hary Styles eléggé helyes és szexi meg a haja. - nevettem.
- Szóval bejön neked?
- Elég helyes ennyit mondok.
- Értem. - folytatásban izgalmasabb kérdések nem hangoztak el, beszélgetünk még a jövőről, de számomra az még elég homályos, csengjen le a mostani láz és majd utána. Hazafelé ment a taxiban Harry felhívott.
- Látni akarlak. - szólt rekedtes hangján.
- Neked is szia. - mosolyogtam.
- Ne szórakozz velem, azt hittem elmondod a világnak a kapcsolatunkat műsorban, tiszta ideg vagyok.
- Miért, baj lett volna ha elmondom?- persze tudom hogy baj lett volna nem is kicsi, de jó őt szekálni.
- Persze hogy baj lett volna.
- Ennyire gáz hogy most már nem csak te vagy nagy szám és nem tagadhatnál le csak úgy ha kiderülne. - felháborodtam mégis, hogy képzeli ezt.
- Nem erről szó sincs, csak féltelek. Mi ez a túlreagálás?- kérdezte meglepetten.
- Csak úgy letámadtál. - jelentettem ki halkan.
- Bocs.
- Milyen a turné?- tereltem gyorsan témát mert a légkör túl feszült lett.
- Csodás, fárasztó és hiányzol.
- Te is nekem.
- Olyan messze vagyunk már L.A-től pedig most azonnal lenne rád szükségem.
- Virgonckodik a kis Harry?- nevettem.
- Nem is tudod mennyire. - súgta.
- Harry idő van, tedd már le azt a szart!- hangzottat háttérből a menedzserük hangja.
- Megyek már nyugi, majd még hívlak. -  és le is rakta, még időm sem volt rendesen elköszöni. Zsebre raktam a telefont, de azonnal elő is kellet halásznom, mert hangosan csörgött.
- Harris. - szóltam bele diplomatikusan, mert hogy a számot nem ismertem.
- Itt Lucas. - nevettet a fiú. - Mi ez a komoly stílus?- megnyugodva fújtam ki a levegőt.
- Nem ismertem ezt a számod. - mondtam egyszerűen.
- Ja tényleg, le kellet cserélnem mert valamelyik túl buzgó rajongó megszerezte a számom és folyamatosan zaklat. - szegény, hála égnek engem még nem találtak meg így. - Szóval mit csinálsz ma?- kérdezi izgatottan.
- Ma meglátogatom a családomat. - rég láttam őket és most mindenki itt van LA-ban.
- Remek, veled tarthatok, ma szabadnapom van és halálra unom magam. - nyávogó hangon beszél.
-  Nem pihenned kellene inkább, most hogy végre van egy kis szabadidőd. - korholtam, tudom mennyire fárasztó mostanában az életünk.
- Ne hülyéskedj már, kérlek!- könyörgött.
- Rendben, merre vagy. - elmondott egy címet, ez után a taxis egy 180 fokos fordulattal indult érte.
- Ugye tudod, hogy imádlak. – ült be mellém vigyorogva Lucas.
- Aha, aha. - mosolyogtam.
- Már alig várom, hogy találkozzam a családoddal, bevallom neked régen Apukád nagy rajongója voltam. - feszülten pillantottam rá. - Nyugi nem azért megyek veled, hogy örült rajongóként viselkedjek. - magyarázkodott bénán, majd át nyújtott nekem egy újságot. - Érdekes dolgok vannak benne. - undorodva húzta el a száját.
- Lehet inkább nem akarom látni. - mondtam, de lány vagyok így a pletyka lapok mindig is olvasandóak voltak. Címlapon mi voltunk, nem is emlékszem, hogy interjút adtunk volna ennek az újságnak, de annyi mindent csináltunk az utóbbi időben, hogy valahol csak testben voltam ott. Az újság jobb sarkában megdöbbentő hírek fogadtak. "Harry S. és Kendall J. titkos kapcsolata" . Meglepet nagyon is, de tudok valamit amit az újság írók nem.
- Csak azért terjesztenek róluk ilyen pletykákat, mert Harry meg én nem jelentettük be hogy, járunk. Harry soha nem csalna meg. - vagy igen? Visszaadtam Lucasnak az újságot, persze nem hitte egy szavamat sem de nem tette szóvá. Csendben haladtunk tovább, majd LA villa negyedében fen a hegyen, megálltunk. Nagyim lakik itt, hatalmas olasz stílusú ház, bár ő ízig vérig amerikai, de a családom másik fele az itáliai félszigetről származik és nagyon megtetszett neki ez a kultúra.
- Szép. - füttyentett Lucas, kuncogtam és könnyű mozdulattal kiszálltam. Milyen rég is voltam már itt, ebben a házban mindig hangzavar van, család gyakran jön ide ha baj van, vagy csak szeretettre vágynak.
- Lucas tudni való, nagyon nagy családom van és hangosak, meg iszonyúan közvetlenek. - figyelmeztettem a munkatársam.
- Nyugi, ha veled elbántam a családod már nem lehet probléma. - nevettet, mire gonosz pillantást lövelltem felé, ő csak hangosan nevettet. Kinyitottam az ajtót, már messziről lehetett hallani a tömeget bent a házban.
- Megjöttem. - kiáltottam mire trappolásra lettem figyelmes.
- Mija! - szaladt felém egy szőke kisfiú, hatalmas kék szemekkel és mosollyal.
- George baba. - kaptam a karomba és gyorsan megforgattam, ô hangosan kacagott.
- Ki?- mutatott apró ujjival Lucas felé.
- Baba, ő Lucas. - mosolyogtam a fiúra, ő átvette Georget és babázott vele kicsit. Leöltöztünk és a hátsó kertbe mentünk. Unokatesómnak nagyon is szimpatikus volt Lucas, folyamatosan nevetett. Kint már mindenki ott volt, egyszerre kapták felém a fejüket, majd mosolyogva körém gyűltek. Itt volt Apu bátyának családja, Anyu húgának családja és a nagyi.
- Lucas Till!- ugrándoztat körbe Tina a 13 éves unokatesóm, most éli a fan girl korszakát. - Mia ő a pasid?- faggatott és közben rángatta a kezem.
- Nem Tina, Lucas a munkatársam és gondoltam örülnél ha eljönne. - hazudtam egy picit.
- Tényleg?!- megölelt.
- Na akkor kezdjük a filmet. - utasított a Nagyi, elhelyezkedtünk a kivetítő elé amit most telepítettek ki. Lucas mellém helyezkedett, Tina pedig mellé és a film helyet a fiút bámulta.
                                                                       *                  *                 *
- Imádom a családod. - nevettet Lucas mellettem a taxiban.
- Szerintem ők is téged.  mosolyogtam, nagyon jól éreztem magam és örülök hogy Lucas velem tartott.
- Majd találkozunk. - szállt ki a kocsiból a lakása előtt, majd én is hazamentem. Meleg habfürdőt vettem, ma lazulás nap van, nem várt semmi interjú, fényképezés, végre újra egyszerű embernek éreztem magam. Semmi pompa, semmi sztárság. Fürdés után puha pizsibe bújtam és a laptopommal elhelyezkedtem az ágyban. Megnyitottam a Twittert, sok kiírást kaptam arra hogy mennyire jó a film, lelkemet melengette az a megannyi kedves üzenet. Olvasgatás közben egy fényképen akadt meg a szemem, amin Lucas és én állunk a ház előtt, kép felett " Mia és Lucas még is együtt vannak, nem tudják elégé eltitkolni még ha akarják se", azt hittem le fordulok az ágyról, már egy csepp nyugtom sem maradhat legalább egyetlen napra. Jézusom most,hogy fogom ezt megmagyarázni bárkinek is. Azt hittem szívinfarktust kapok, mikor hirtelen megszólalt az a bizonyos csengő hang, szívem a torkomba dobogott. Most mi lesz?
- Hallo...- szóltam bele halkan.
- Mia ott vagy?- kérdezte határozott hangon Harry.
- Itt vagyok. - hangom félénk lett.
- Magyarázatra szorulsz számomra. - súgta, kiéreztem hangjából a dühöt.
- Miről van szó?- tettetem magam.
- Ne szórakozz velem. - ordított hirtelen a telefonba.
- Harry nyugodj meg. - csitítottam.
- Nem nyugszom meg, miért kell azt látnom, hogy a barátnőm egy másik pasival megy el a családjához, ahova nekem kellet volna elmenne m.- hangja remegett a dühtől, szerintem nem nagyon hallottam őt még ilyennek.
- Kérlek Harry, csak azért volt velem mert megkérdezte jöhet-e és unatkozott, én meg nem gondoltam volna hogy, lefognak fotózni vele. - vallottam be mindent, gombóc nőtt a torkomba.
- Értem, sajnálom, hogy így kikeltem magamból, elégé fáradt vagyok és ilyenkor kicsit érzékenyebb, na meg nem gondolkodom ilyenkor. - sóhajtott bele a telefonba.
- Nincs semmi baj, én sem gondolkodtam, nem vagyok még hozzászokva, hogy ennyire követnek a fotósok. - ennyi volt, már le is rendeztük a vitát. Mind a ketten fáradtak vagyunk, hisz sok a munkánk és rég találkoztunk már nagyon hiányzik, annyira szeretnék hozzá bújni egy kicsit.
- Szeretlek. - mondtam és most már mosolyogtam.
- Mennem kell. - és letette a telefont. Fájdalmat éreztem a mellkasomban a ki nem mondott szó hallatán, csak úgy letette. Miért siettet ennyire?