- Mia, azonnal beszélnünk kell, fontos, ide tudsz jönni az
irodába? – hangja ideges volt ami egyáltalán nem tetszet.
- Mi baj? – kérdeztem kicsit ideges hangon.
- Hol vagy most?
- New York. – egyre idegesebbnek éreztem magam, hogy nem mondja el, mi a gond.
- Fel teszek egy kérdést, de kérlek az igazat válaszold. – hangja szigorúan
csenget.
- Rendben.
- Te Harry Stylesval jársz? – megfagyott bennem a vér is, még is honnan tudja?
- Honnan? – kérdeztem.
- Minden kezdő színész palántámra állítok egy kémet, nehogy valami olyat
tegyenek ami árthat a közelgő karrierjüknek és bevallom neked, te most éppen
keresztbe teszel magadnak. Azonnal gyere haza! – parancsolt rám. Figyeltem,
észre sem vettem, hogy valaki követne, még is hogy tehette?
- Menedzserem vagy, azt mondtad olyan mint egy barát vagy egy közeli rokon,
mégis követtettél. – próbáltam feldolgozni, mert ekkora árulással még nem volt
dolgom.
- Csak a javadat akartam és ha még mindig azt akarod, hogy csinos kis híred
legyen még a film levetítése előtt azonnal gyere haza. – magyarázta.
- Nem. – szóltam keményen, mire Harry és Zayn egyszerre kapták fel a fejüket és
kérdőn néztek rám. – Miért hinném azt ezek után, hogy a javamat akarod? – Harry
közelebb jött hozzám és erősen meg szorította a kezem, hogy felkeltse a
figyelmem, ránéztem, ajkával „Mi baj?” szavakat tátogta.
- Mert ha idejössz mindent megbeszélünk. – jelentette ki nemes egyszerűséggel,
mire legszívesebben a földhöz csaptam volna a telefont, miért nem tud egy
rendes magyarázatott adni.
- Rendben, de várnod kell egy kicsit, nem rohanok csak úgy oda, még elintézni
valóm van. – ha ő így játszik, én is.
- Értettem, de szeretném, ha most nem mozdulnál ki Harryvel sehová, mert
paparadzik köröznek a szállodád körül. – elköszönt és letette.
- Szerelmem, mi van? – fordított maga felé Harry.

- Saját menedzserem egy kémet állított rám, aki figyel, hogy semmi butaságot ne
csináljak. – mondtam szarkasztikusan, mire Harry csak szorosan magához ölelt,
míg én a dühtől remegtem.
- Tényleg követtek? – jelent meg mellettem Louis kérdő tekintettel.
- Pont mint egy kémfilmben. – nevettem végül.
- Király. – csapta össze a kezét Lou.
- Annyira nem. – váltam komollyá.
- Jaj Mia, csak rosszul fogod fel a dolgot. – jött oda hozzánk Niall, miközben
beszélt a hűtőben kutatott. – Képzeld, hogy te vagy a világ legmenőbb kémnője
és mindenki téged akar elkapni, de te csak a szexi Mr. H ügynökkel vagy hajlandó
szövetkezni. – hangosan felnevettem, ennyire könnyű lenne ezt felfogni, lehet
túl reagáltam.
- Köszönöm Niall. – mentem oda szöszihez és egy puszit nyomta az arcára.
- Szívesen, van valami rendes kaja is itthon? – pásztázta a tűzhelyet.
- Harry csinált tésztát. – mutattam a lábas felé.
- Ide vele. – és már le is csapott a megmaradt kajára.
- Mit teszel ezek után? – kérdezte Lou.
- Megyek és megbeszélem ezt a dolgot a menedzseremmel. – kíváncsi vagyok az ő
változatára ezzel az üggyel kapcsolatosan.
- Ezek szerint újra el kell válnunk? – kérdezte kis kutya szemekkel Harry.
- Még van időm. – pusziltam meg az ajkát.
- Ennek örülök. – karolta át a derekam.
- Gyerekek inkább szobán csináljátok. – nevettet Louis, Harry persze megfogadta
a haverja tanácsát és hátulról terelgetett vissza a szobába.
- Szép nyaklánc Harry. – szólt útközben Zayn, mire Harry csak egy köszit motyogott
és terelt tovább. A szobában Harry lustán elnyúlt az ágyon, én pedig mellkasára
feküdtem és hosszas élménybeszámolót tartottunk mindketten az elmúl külön
töltött időkről, elmondtam, hogy mikor van a filmpremier vetítése, amire
feltétlenül el kell jönnie és a fiúknak is.
* * *

Másnap hosszú búcsúzkodás után vissza mentem L.A-be, hogy mindent tisztázzak a
menedzseremmel. Érkezésem után azonnal az irodába siettem nagy sebbel-lobbal,
menedzserem Sindy a túlságosan is elegáns asztala mögött, méreg drága
kosztümjében várt.
- Helló. – köszönt nyájasan.
- Kérlek hagyjuk ezt, térjünk a tárgyra. – ültem le az asztal előtti székekre.
- Rendben. – fújta ki a levegőt hangosan. – Mit szeretnél tudni? – kérdezte,
ujjait összefonta maga előtt az asztalon.
- Már túlléptem azon a nagy sokkon, hogy követtetsz, ami csak annyit jelent egy
normális ember számára, hogy nem igazán bízol bennem. Arra lennék igazából kíváncsi
mi bajod Harry és az én kapcsolatommal, azon kívül, hogy nem közöltem veled? –
fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt.
- Csak annyi, hogy ha a srácok rajongóit figyeljük és mindegyikük reakcióját
azzal kapcsolatban, amikor az egyik fiú valami új lánnyal jön össze, akkor csak
annyit mondok, hogy kicsinálnának. Nem kell az neked, hogy még bele sem veteted
magad a munkába, de már több ezer lány utáljon, nem? – kérdezte és ekkor fény
gyulladt az agyamban, nem is akart nekem akkora rosszat Sindy, sőt csak meg akart
védeni.
- Én…sajnálom, hogy ennyire csúnyán viselkedtem veled. –kértem elnézést.
- Nekem is bocsánatot kell kérnem, mert nem bíztam benned elégé, de te vagy az
eddigi legtehetségesebb pártfogoltam és nem akarom, hogy bármi bajod is legyen.
– állt fel az asztala mögül Sindy és oda jött hozzám, én is követtem a
példáját, majd megöleltük egymást, nekem megindultak még a könnyeim is,
megkönnyebbültség suhant végig rajtam.
- Annyira sajnálom. – szipogtam.
- Én is és remélem megérted most már miért nem mutatkozhatsz Harryvel a
premieren. – Sindy hangja elnéző volt és egy kicsit bocsánatkérő is.
- Persze. – bólogattam, bár szomorú voltam, sajnos igaza volt. Ahogy elhagytam
az irodát tárcsáztam Harryt, aki második csörgésre fel is vette.
- Valamit el kell mondanom. – nyögtem ki.
- Nekem is. – mondta ö is vonakodva.
- Nem mehetünk együtt a premierre. - tökéletesen egyszerre mondtuk ki, mire
hangos nevetésben törtünk ki.
- Mennyire egy rugóra jár a menedzsereink esze. – indultam leinteni egy taxit.
- Nagyon is. –kuncogott Harry. – Akkor találkozunk majd a premieren és ha érzel
egy perverz tekintetet magadon, nyugi az csak én leszek. – halható volt a
hangján, hogy vigyorog.
- Akkor lehet vadítóan szexin öltözöm fel. – végre megállt előttem egy taxi,
micsoda forgalom volt ma, beszálltam a kocsiba bediktáltam a hotel címét, ahol
jelenleg tartózkodunk és indultunk is.
- Csak nehogy valakivel meg kelljen küzdenem érted, mert az elégé porul járna.
– megmosolyogtam a mondatát.
- Nyugi Tarzan, majd vigyázok. – vicceltem.
- Szeretlek, remélem minél hamarabb láthatlak. – szívem hatalmasat dobbant,
mint mindig mikor kimondja a bűvös szót.
- Én is.
- Mond ki. – kérlelte rekedtesen.
- Szeretlek. – pirultam el, ő meg csak nevetett, majd elköszönt.
* * *
Ennyi embert csak azért, hogy engem lássanak, hát igen itt az igazság pillanata,
most derül ki, hogy a munkánk mennyire is volt kifizetődő. Fáradtnak éreztem
magam, a tegnapi nap kész kínzás volt vagy 3 különböző ruhát próbáltam mire a stylistnak tetszett valamelyik. Chance és Lucas szerint mesésen néztem ki az
összes ruhában, de ez mellékes, bár a limuzinban megint megkaptam a nekem
kijáró kinevetést, mert megint izgultam. A fiúk a hobbijuk ellenére sok jó és
kedves tanáccsal láttak el és segítettek ügyesen villantás mentsen kiszállni a
kocsiból. Mikor megláttak minket az emberek azonnal kattogtak és villogtak a
gépek, mindenki ránk volt kíváncsi döbbenetem rá, magabiztosságot vettem
magamra, majd mosolyogtam és pózoltam a fotósoknak. Hirtelen megakadt a szemem
egy göndör hajtengeren és azonnal széles mosolyra húzódott a szám, Harry élképesztően
jól nézet ki, sötétkék zakó, fehér póló és feszülős fekete csőnadrágban, ami kiemelte
formás fenekét és ez a testrész csak az enyém, gondoltam magamban.
- Vigyáz, majd ki esik a szemed a helyéről, úgy bámulod a szép fiút. – bökött
oldalba Chance.
- Nem is igaz. – mondtam durcásan, miután átestünk Sindyvel a veszekedésen elmondtam
a fiúknak is, akiket egyáltalán nem rázott meg a hír.
- Gondolom hiányzik, hogy veled legyen ezen a fontos napon. – Lucas arcán
hirtelen együttérzés jelent meg.
- Mi ez a hirtelen kedvesség? – kérdeztem egyik szemöldököm a magasba emelve.
- Hé néha én is meg mutathatom a kedves énem. – karolta át a vállam.
- Nem kell aggódnod miattam, már az is elég, hogy itt van körülöttem. -
mosolyogtam erőtlenül, persze hogy nem volt elég, de nem tehetek ellene.
- Elnézést. – szólt egy ismerős hang mögülem. – Mia Harrsi? – kérdezte
huncut mosollyal az arcán Harry, micsoda csirkefogó, hogy ide jött.
- Igen. – csatlakoztam ügyesen a színjátékhoz.
- Ha nem gond szeretnénk egy közös képet a fiúkkal. – mutatott maga mögé, ahol
a többi srác sunyin mosolygott.
- Persze. – mosolyogtam vissza, majd beálltam közéjük pontosan Harry mellé, aki
ügyesen rejtegetve át karolta a derekam.
- Mesésen nézel ki. – súgta a fülembe.
- Köszi, te sem panaszkodhatsz. – felnevetett a szexi rekedtes hangján, készült
pár kép, majd újra elváltak útjaink és én csatlakoztam a fiúkhoz.
- Na mégis megoldottátok egy kis időre. – mosolygott Chance.
- Ja. – mosolyogtam elégedetten és most már csak a fotósokkal voltam el
foglalva. Sok más sztárral is találkoztam, akik kedvesen bemutatkoztak és mind
elmondta mennyire várják már hogy lássák a filmet, mikor végre helyet
foglaltunk a mozi terembe, már én is nagy rajongóként vártam a kezdést. Fények kialudtak
és a film kezdetét vette. Hát mondhatom magamat széles vásznon viszont látni
nagyon zavarba ejtő volt, ahogy szétnéztem mindenki hatalmas figyelmemmel
követte az eseményeket, senkit nem láttam unatkozni, így én is élveztem a továbbiakat.
Mikor vége lett a filmnek a tömeg állva kezdett tapsolni, amit elég jó jelnek
vettem, miután a tapsvihar elcsendesül Gore Verbinski kimet a vászon elé és
mondott pár kedves szót a filmről. Még egy hatalmas tapszuhatag és az emberek kifelé
szivárogtak, persze nekünk meg kellet állnunk a kijárat felé vezető úton és
fogadni mindenkitől a gratulációkat és egyebeket. Igazából nem panaszkodhatok,
mindenki aki velem beszélt csak jót mondott, sőt agyon dicsértek, mennyire jó
voltam. Hirtelen megjelenéssel még a szüleimmel is találkoztam, Anyu persze
itatta az egereket, hogy mennyire szép lettem és egyebek, Apu pedig elmondott
egy „büszke vagyok rád”-ot. Nem volt kedvem még bulizni is, így elköszöntem a többiektől
és azonnal a hotel felé vettem az irányt, ott se szó se beszéd bevetettem magam
az ágyba, csak egy kis pihenő erejéig, de nem hagytak, kopogtattak az ajtómon.
Nyöszörögve menetem az ajtóig.
- Ki az? - kérdeztem.
- Szobaszerviz. – hangzott fel egy édes hang, fáradságom mintha vihar jött és
el is tűnt, azonnal ajtót nyitottam, majd egy határozott mozdulattal behúztam Harryt
a szobába.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem.
- Ügyesen. – nevettet, majd magához ölet a derekamnál fogva. – Annyira tetszett
a film, gyönyörű voltál. – csókolt meg.
- Köszi - mosolyogtam, majd beljebb invitáltam a szobába. - Szerintem inkább zavarba
ejtő volt magamat látni a filmvásznon, mint szép. - ültünk le az ágy szélére.
- Pedig ha én mondom, akkor úgy volt. - fűzte össze ujjainkat Harry, fejemet a
vállára hajtottam.
- Harry nem gond, ha én most alszom egy picit?- kérdeztem, de szemem már félig
csukva volt.
- Nem szerelmem, megérdemled a pihenést ügyes voltál. - halványan még
érzékeltem ahogy Harry puha ajkai a homlokomhoz értek de utána elaludtam
és az álmok tengerén járta.
* * *
A film bomba siker volt, csak úgy áradtak a jobbnál jobb kritikák még a szőrös szívűek
is örömmel nyugtázták a produkciót. Egyik percről a másikra hatalmas rajongóseregem
lett, fan klubokat alapítottak, Mia Harris stílus vette kezdetét és egyéb örült
rajongó dolog. Lucas készségesen megmutatta hogyan kell viselkedni és mit kel
csinálni egy közösségi oldalon, hogy népszerű maradjak. Így az első képem a
fanoknak és a többieknek Lucasszal lett aminek valamiért az emberek nagyon
örültek és írták hogy mennyire cukik vagyunk. Héten több interjúm is volt
egyedül vagy közösen a fiúkkal, de egy emlékezeteset mesélnék csak el. Újra a
reggeli műsorban jelentem meg a kedves nővel, aki boldogan fogadod csevegett
velem a filmről. Kamerák bekapcsoltak és kezdetét vette az interjú, csak
egyedül voltam aznap.
- Mia a film hatalmas siker lett, te hogy éled ezt meg?- első kérdés.
- Mikor láttam a filmet meglepet, mennyire más vagyok, de tetszett. Nagyon sok
rajongóm lett ahogy a film bekerült a mozikba és még egy sokan nem látták így
csak nő a szám.
- Akkor örülsz, hogy sok a rajongód van?
- Persze.
- Miért volt a kép a twitteren rólad és Lucasról?
- Gondoltuk a rajongóknak kell pár kép rólunk.
- Szóval még mindig nincs semmi köztetek?
- Soha nem is volt róla szó.

- Most hogy így bekerültél a hollywoodi közegbe mélyebben mit gondolsz az
itteni fiúkról?
- Hát mit is mondjak, igazi bőségzavarban vagyok annyi itt a helyes fiú.
- De nincs konkrétabb, aki jobban bejön?- mire akar ezzel kilyukadni?
- Nem is tudom, régi kedvencem Ian Somerhalder, melyik fiatal lány ne rajongana
a sötét vámpír karakterért, amit játszik és most a premieren felkeltette a
figyelme Hary Styles eléggé helyes és szexi meg a haja. - nevettem.
- Szóval bejön neked?
- Elég helyes ennyit mondok.
- Értem. - folytatásban izgalmasabb kérdések nem hangoztak el, beszélgetünk még
a jövőről, de számomra az még elég homályos, csengjen le a mostani láz és majd
utána. Hazafelé ment a taxiban Harry felhívott.
- Látni akarlak. - szólt rekedtes hangján.
- Neked is szia. - mosolyogtam.
- Ne szórakozz velem, azt hittem elmondod a világnak a kapcsolatunkat műsorban,
tiszta ideg vagyok.
- Miért, baj lett volna ha elmondom?- persze tudom hogy baj lett volna nem is
kicsi, de jó őt szekálni.
- Persze hogy baj lett volna.
- Ennyire gáz hogy most már nem csak te vagy nagy szám és nem tagadhatnál le
csak úgy ha kiderülne. - felháborodtam mégis, hogy képzeli ezt.
- Nem erről szó sincs, csak féltelek. Mi ez a túlreagálás?- kérdezte meglepetten.
- Csak úgy letámadtál. - jelentettem ki halkan.
- Bocs.
- Milyen a turné?- tereltem gyorsan témát mert a légkör túl feszült lett.
- Csodás, fárasztó és hiányzol.
- Te is nekem.
- Olyan messze vagyunk már L.A-től pedig most azonnal lenne rád szükségem.
- Virgonckodik a kis Harry?- nevettem.
- Nem is tudod mennyire. - súgta.
- Harry idő van, tedd már le azt a szart!- hangzottat háttérből a menedzserük
hangja.
- Megyek már nyugi, majd még hívlak. - és le is rakta, még időm sem volt
rendesen elköszöni. Zsebre raktam a telefont, de azonnal elő is kellet
halásznom, mert hangosan csörgött.
- Harris. - szóltam bele diplomatikusan, mert hogy a számot nem ismertem.
- Itt Lucas. - nevettet a fiú. - Mi ez a komoly stílus?- megnyugodva fújtam ki
a levegőt.
- Nem ismertem ezt a számod. - mondtam egyszerűen.
- Ja tényleg, le kellet cserélnem mert valamelyik túl buzgó rajongó megszerezte
a számom és folyamatosan zaklat. - szegény, hála égnek engem még nem találtak
meg így. - Szóval mit csinálsz ma?- kérdezi izgatottan.
- Ma meglátogatom a családomat. - rég láttam őket és most mindenki itt van LA-ban.
- Remek, veled tarthatok, ma szabadnapom van és halálra unom magam. - nyávogó
hangon beszél.
- Nem pihenned kellene inkább, most hogy végre van egy kis szabadidőd. -
korholtam, tudom mennyire fárasztó mostanában az életünk.
- Ne hülyéskedj már, kérlek!- könyörgött.
- Rendben, merre vagy. - elmondott egy címet, ez után a taxis egy 180 fokos
fordulattal indult érte.
- Ugye tudod, hogy imádlak. – ült be mellém vigyorogva Lucas.
- Aha, aha. - mosolyogtam.
- Már alig várom, hogy találkozzam a családoddal, bevallom neked régen Apukád
nagy rajongója voltam. - feszülten pillantottam rá. - Nyugi nem azért megyek
veled, hogy örült rajongóként viselkedjek. - magyarázkodott bénán, majd át
nyújtott nekem egy újságot. - Érdekes dolgok vannak benne. - undorodva húzta el
a száját.
- Lehet inkább nem akarom látni. - mondtam, de lány vagyok így a pletyka lapok
mindig is olvasandóak voltak. Címlapon mi voltunk, nem is emlékszem, hogy
interjút adtunk volna ennek az újságnak, de annyi mindent csináltunk az utóbbi
időben, hogy valahol csak testben voltam ott. Az újság jobb sarkában
megdöbbentő hírek fogadtak. "Harry S. és Kendall J. titkos kapcsolata"
. Meglepet nagyon is, de tudok valamit amit az újság írók nem.
- Csak azért terjesztenek róluk ilyen pletykákat, mert Harry meg én nem
jelentettük be hogy, járunk. Harry soha nem csalna meg. - vagy igen? Visszaadtam
Lucasnak az újságot, persze nem hitte egy szavamat sem de nem tette szóvá.
Csendben haladtunk tovább, majd LA villa negyedében fen a hegyen, megálltunk.
Nagyim lakik itt, hatalmas olasz stílusú ház, bár ő ízig vérig amerikai, de a
családom másik fele az itáliai félszigetről származik és nagyon megtetszett neki
ez a kultúra.
- Szép. - füttyentett Lucas, kuncogtam és könnyű mozdulattal kiszálltam. Milyen
rég is voltam már itt, ebben a házban mindig hangzavar van, család gyakran jön
ide ha baj van, vagy csak szeretettre vágynak.
- Lucas tudni való, nagyon nagy családom van és hangosak, meg iszonyúan
közvetlenek. - figyelmeztettem a munkatársam.
- Nyugi, ha veled elbántam a családod már nem lehet probléma. - nevettet, mire
gonosz pillantást lövelltem felé, ő csak hangosan nevettet. Kinyitottam az
ajtót, már messziről lehetett hallani a tömeget bent a házban.
- Megjöttem. - kiáltottam mire trappolásra lettem figyelmes.
- Mija! - szaladt felém egy szőke kisfiú, hatalmas kék szemekkel és mosollyal.
- George baba. - kaptam a karomba és gyorsan megforgattam, ô hangosan kacagott.
- Ki?- mutatott apró ujjival Lucas felé.
- Baba, ő Lucas. - mosolyogtam a fiúra, ő átvette Georget és babázott vele kicsit.
Leöltöztünk és a hátsó kertbe mentünk. Unokatesómnak nagyon is szimpatikus volt
Lucas, folyamatosan nevetett. Kint már mindenki ott volt, egyszerre kapták
felém a fejüket, majd mosolyogva körém gyűltek. Itt volt Apu bátyának családja,
Anyu húgának családja és a nagyi.
- Lucas Till!- ugrándoztat körbe Tina a 13 éves unokatesóm, most éli a fan girl
korszakát. - Mia ő a pasid?- faggatott és közben rángatta a kezem.
- Nem Tina, Lucas a munkatársam és gondoltam örülnél ha eljönne. - hazudtam egy
picit.
- Tényleg?!- megölelt.
- Na akkor kezdjük a filmet. - utasított a Nagyi, elhelyezkedtünk a kivetítő
elé amit most telepítettek ki. Lucas mellém helyezkedett, Tina pedig mellé és a
film helyet a fiút bámulta.
*
*
*
- Imádom a családod. - nevettet Lucas mellettem a taxiban.
- Szerintem ők is téged.
mosolyogtam, nagyon
jól éreztem magam és örülök hogy Lucas velem tartott.
- Majd találkozunk. - szállt ki a kocsiból a lakása előtt, majd én is
hazamentem. Meleg habfürdőt vettem, ma lazulás nap van, nem várt semmi interjú,
fényképezés, végre újra egyszerű embernek éreztem magam. Semmi pompa, semmi
sztárság. Fürdés után puha pizsibe bújtam és a laptopommal elhelyezkedtem az
ágyban. Megnyitottam a Twittert, sok kiírást kaptam arra hogy mennyire jó a
film, lelkemet melengette az a megannyi kedves üzenet. Olvasgatás közben egy
fényképen akadt meg a szemem, amin Lucas és én állunk a ház előtt, kép felett
" Mia és Lucas még is együtt vannak, nem tudják elégé eltitkolni még ha
akarják se", azt hittem le fordulok az ágyról, már egy csepp nyugtom sem
maradhat legalább egyetlen napra. Jézusom most,hogy fogom ezt megmagyarázni
bárkinek is. Azt hittem szívinfarktust kapok, mikor hirtelen megszólalt az a
bizonyos csengő hang, szívem a torkomba dobogott. Most mi lesz?
- Hallo...- szóltam bele halkan.
- Mia ott vagy?- kérdezte határozott hangon Harry.
- Itt vagyok. - hangom félénk lett.
- Magyarázatra szorulsz számomra. - súgta, kiéreztem hangjából a dühöt.
- Miről van szó?- tettetem magam.
- Ne szórakozz velem. - ordított hirtelen a telefonba.
- Harry nyugodj meg. - csitítottam.
- Nem nyugszom meg, miért kell azt látnom, hogy a barátnőm egy másik pasival
megy el a családjához, ahova nekem kellet volna elmenne m.- hangja remegett a
dühtől, szerintem nem nagyon hallottam őt még ilyennek.
- Kérlek Harry, csak azért volt velem mert megkérdezte jöhet-e és unatkozott,
én meg nem gondoltam volna hogy, lefognak fotózni vele. - vallottam be mindent,
gombóc nőtt a torkomba.
- Értem, sajnálom, hogy így kikeltem magamból, elégé fáradt vagyok és ilyenkor
kicsit érzékenyebb, na meg nem gondolkodom ilyenkor. - sóhajtott bele a
telefonba.
- Nincs semmi baj, én sem gondolkodtam, nem vagyok még hozzászokva, hogy
ennyire követnek a fotósok. - ennyi volt, már le is rendeztük a vitát. Mind a ketten
fáradtak vagyunk, hisz sok a munkánk és rég találkoztunk már nagyon
hiányzik, annyira szeretnék hozzá bújni egy kicsit.
- Szeretlek. - mondtam és most már mosolyogtam.
- Mennem kell. - és letette a telefont. Fájdalmat éreztem a mellkasomban a ki
nem mondott szó hallatán, csak úgy letette. Miért siettet ennyire?