7.rész Aggodalom aggodalom hátán

Már régen írtam, de ígérem hogy most már nem lesz ennyi kimaradás. Egyre többen olvastok és ez nagyon jól esik! :D 

Mi? Hogyan? Miért? Hogy?Tessék? Csak pár kérdés, ami abban a pillanatban fogalmazódott meg bennem, hogy Harry meg vallotta a szerelmi életének részleteit.

- Mia jó vagy? – Emily újra megbökött, felvettem a legjobb mosolyomat, amit ebben a helyzetben tudtam.

Sírni szeretem volna legbelül...

- Semmi, csak elgondolkodtam Louis hadműveleten. – csettintettem.

- Biztos? – kérdőn néztem rá.

- Miért bajnak kell lennie? – talán Emily észrevett valami gyenge kis jelet, ami elárulta milyen a

hangulatom igazából.

- Nem, de gondoltam nagyon rosszul érintett Harry vallomása. – súgta, hogy körülöttem senki ne hallja.

- Dehogy, semmi közöm Harryhez és csak barátok vagyunk. – hamis mosolyom égette az arcomat, nem szeretem hazudni a barátaimnak, de még én sem voltam tisztában a helyzettel. Vajon mit jelenthet nekem Harry?

- Értem. – mosolygott Emily, a rajongói gyűlést csendben hallgattuk végig. Egyfolytában csak Harryt bámultam, miért nem mondta el, hogy tetszik neki valaki, persze, milyen hülye is vagyok, miért mondta volna el, nem rám tartozik. Mellkasomban a fájó érzés, mintha egy cseppet erősödött volna, mi van velem? Szerelemes vagyok, vagy csak fellángolás lenne és Harry csak tetszik semmi más? Volt már olyan srác, akiért nagyon oda voltam, de csak addig míg elkezdtünk járni, utána a hatás eltűnt. Istenem Mia, mi van veled? Eddig nem is gondoltál így erre a srácra, úr isten!!

- Köszönjük, hogy eljöttek ma, a kijáratokat a jobb oldalon találhatják. – szólalt meg újra a szervező nő, mire mindenki vonakodva, de elindult kifelé.

- Köszi csajok, hogy ma eljöttetek velem. – ölelt meg minket egyszerre Laurával Emily mikor kiértünk a teremből.

- Szívesen, de nem mondom, hogy máskor is, mert ez nem az én műfajom. – mosolygott Laura. – Ha nem gond, akkor én most lelépek, randim van az egyik végzős szépfiúval, segítesz kitalálni Mia. – küldött levegő puszit Laura Emilynek, majd szépen elsétált, közben megragadta a kezem.

- Emily maradj itt, ne mozdulj és várj meg siettek. – mondtam már csak a vállam felet, mert Laura olyan tempóban vonszolt kifelé mintha egy kiárusítás lenne éppen aktuális.

- Okés, siess!! – integettet nekem.

- Rendben, mi olyan elvetemülten fontos, hogy el kellet rángatnod. – tuti volt valami mondanivalója.

- Rendben, tudod, hogy nem köntörfalazok soha, mit érzel a Harry fiú iránt? – arcán az ellenvetést nem tűrök kifejezés jelent meg.

- Semmit. – mondtam egy hangúan.

- Most komolyan, hülyének nézel, láttam amit láttam, hisz kiakadtál azon, amit mondott, Mia.

- Laura semmit nem érzek, csak meglepette az egész, mert nekem nem beszélt róla. - hogyan mondhatnám el milyen érzések kavarognak bennem, mikor még én sem vagyok tisztában ezek jelentésével.

- Úgy gondolom, mint a férfiak és a párkapcsolatok terén igen jártas szerény személyem, hazudsz nekem, láttam amit láttam, de egyenlőre nem zaklatlak, mert siettek, most mondom, hogy ezt még nem fejeztük be. – rázta meg a szemem előtt a mutató ujját, hogy igazán kioktatónak tűnjön, majd elmosolyogott és elindult a kijárat felé. Laura mindig jót akar és tudom, hogy ez a beígért beszélgetés nagyon is hosszú lesz. Visszaindultam Emilyhez, útközben viháncoló rajongók szaladtak el mellettem, de a szúrós pillantásukat most is megkaptam. Elmerengtem vajon milyen lehet az a csaj, aki Harry nagy szerelme, szerintem egy alacsony és aranyos lány, aki igazán szerény és kedves, cseppet sem olyan, mint én. Nagy világrengető gondolataimban nem vettem észre, hogy valaki velem szembe jön, így egy hatalmas puffanással neki mentem.

- Bocsánat. – fésültem vissza a kusza hajtincseimet.

- Mia, pont téged kerestelek. – kapta el Harry a csuklómat.

- Harry! – feszültség zuhant a vállamra, még egyáltalán nem vagyok kész erre a találkozásra, mit mondjak vagy mit tegyek Harry jelenlétében.

- Olyan rég találkoztunk, hiányoztál! – ölelt magához, mire a testem önkéntelenül is megmerevedett, erre Harry kérdő pillantással el engedett. – Valami baj van? – hajolt az arcomba Harry.

- Nem nincs semmi, csak kicsit rosszul érzem még magam. – mekkora hülye vagyok.

- Akkor gyere elkísérlek valahova ahol le tudsz pihenni egy kicsit. – keze a derekamra siklott és elkezdet terelgetni a folyosón.

- De nekem meg kell keresnem a barátnőmet ott hagytam a rajongós találkozó terménél. - próbáltam megállítani Harryt, de mintha elhagyott volna az összes erőm, mikor megéreztem ujjait a derekamon, gyengéden érintett, úgy ahogy még soha senki. Erre mondhatják a lányok, hogy kezei között elolvadtak, talán én is megtettem volna, ha nem keringenek az kis sötét gondolat bennem.

- Akkor keressük meg. – derekamról lesiklott a keze és helyette megragadta a csuklómat és így haladtunk az említett irányba. – Hogy tetszett a koncert, ezt elfelejtettem megkérdezni? – nem fordult felém csak előre koncentrált.

- Meglepően tetszett, imádtam a színpadi elemeket és azok a videók a váltások között nagyon aranyosak voltak. Élveztem a koncertet. – csak beszéltem és beszéltem, minden féle hülyeségről ami egyáltalán nem volt lényeges, de valahogy felszabadultnak éreztem magam.

- Örülök, hogy így gondolod. – mosolygott, most inkább aranyosan mint csábítóan és ez sokkal jobban bejött mint a másik. – Itt is vagyunk. – milyen gyorsak voltunk, bár leginkább arra figyeltem, hogy mit mondok.

- Emily? – mondtam hangosan, de ahogy körbe kémleltem, sehol senki. – Emily? – sokkal hangosabban mondtam már ki a nevét.

- Nincs meg? – lépett mellém Harry.

- Nincs, pedig megmondtam neki ne menjen sehová. – a feszültséget egy hatalmas aggodalom cunami mosta el. – Hol lehet? – forgolódtam össze vissza.

- Melyik lány?

- Szőke. – Harry is keresni kezdte a tekintetével.

- ÁÁÁÁ, sehol sincs. – neki dőltem a falnak, majd leguggoltam, fejemet pedig a térdemre tettem. Hol lehet az a lány? Nem hagyhattam el az egyik legjobb barátnőmet.

- Nyugi meg lesz, tudod, nekem van erősítésem. – leereszkedett mellém és elővette a mobilját majd tárcsázott valakit. – Haver, nem láttál egy szőke lányt, ott volt Mia mellet. – nagy hallgatás, majd Harry nevetni kezdett. – Rendben, köszi. – lerakta.

- Mi volt olyan vicces?- durcásan kérdeztem.

- Meg van a barátnőd, egész végig a banda társaimmal volt. – gyengéden fülem mögé simított egy kosza tincset, amitől apró, de kellemes áramütés futott végig a testemen.

- Hála égnek. – hajtottam vissza a fejemet a térdemre, leginkább azért, mert el kellet rejtenem az égő piros arcomat.

- Akkor mehetünk? – Harry felsegített és elindultunk valahova védet ajtókon keresztül.

- Őőő, akkor mi most hova megyünk? – kérdeztem zavartan.

- Egy elvarázsolt helyre, ahol helyes énekes fiúk teljesítik minden kívánságodat. – kacsintott, végleg eltüntetve azt az aranyos énjét és újra a nagy menő énekes srác lett.

Még pár ajtó és egy kis szobába érkeztünk, ahol azonnal Emily nagyon vicces és harsány nevetése fogadott, végre megnyugodott a lelkem.

- Mia! – ugrott fel Emily és oda rohant hozzám.

Vicces kép, amit sikerült lekapnom.

- Annyira aggódtam miattad. – öleltem szorosan magamhoz.

- Bocsi, bocsi. – ütögette meg a vállam. – De jó hír, hogy semmi bajom, ahogy látod ezek a kedves fiúk velem voltak. – közel hajolt a fülemhez. – Louis annyira cuki és vicces, óóóó, Mia el sem tudod hinni. – szerintem ezt más is hallotta, de voltak olyan kedvesek és figyelmesek a fiúk, hogy nem tettek rá semmi megjegyzést.

Este további részét a fiúkkal töltöttük, elképesztő milyen sokat képes az ember nevetni, már értem kicsit honnan van Harrynek is ilyen jó humora. Szinte mindenből vicces jelenetet csinálnak és állandóan szívatják egymást. Liam ült mellettem és úgy gondolom, hogy egy igazán aranyos, figyelmes srác, biztos vagyok benne, hogy sok lány pont ezért szerelmes belé.

- Mia te hány éves vagy? – fordult hozzám Liam.

- 17. – meglepettség suhant végig az arcán.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatal vagy. – mosolygott.

- Talán sokkal idősebbnek nézek ki? – ilyet még soha nem mondtak, mindig inkább fiatalabbnak néznek.

- Nem így gondoltam, igazából nagyon szépnek talállak. – ez egyáltalán nem válasz a kérdésemre, de zavaromban, nem tudtam merre nézek, így a kezemet kezdtem bámulni, ami nagyon is észrevehető volt.

- Köszi. – súgtam.

- Ti mit pusmogtok ott? – Harry leült a másik oldalamra egy pohár üdítővel és átnyújtotta nekem, én azonnal elkezdtem inni addig is nem kell beszélnem.

- Csak kibeszéltünk téged. – lökte meg Liam Harryt.

- Remélem csak szépeket mondtál rólam.

- Biztos lehetsz benne.

Továbbiakban mindenféle semmiségről beszéltem Liammel, néha Harry is bele szólt. Már említettem, de most is elmondom, hogy szerintem Liam egy igazán szimpatikus, helyes srác és lehet egy kicsit tetszik, de ez egyáltalán nem hasonlít ahhoz az érzéshez amit Harry iránt táplálok. 

Hazafelé úton Emilyvel szinte be nem állt a szája, csak mesélt és mesélt, én pedig magamban megállapítottam, hogy az a Louis fiú nagyon is érdeklődik a barátnőm iránt, de ezt csak így mellékesen. Van egy csomó megválaszolatlan kérdés bennem Harryvel kapcsolatban, de ezt majd a holnapi napra bízom vagy az azutánira, most leginkább el szeretném felejteni az egészet, mert piszok fáradt vagyok.